Aszpirin írta: ↑2025.11.01., szomb. 11:33
Szerintem pedig értjük egymást, csak a vita kedvéért elbneszélünk egymás mellett.
Én biztosan nem a vita kedvéért írok, ennyire azért nem érek rá. Délelőtt felmerült gondolataimat is elosztottam már tízzel, a szétdarabolással szépen el is fojtottad a szépreményű beszélgetést.
Villanyászok monják nekem, és ezt mintha még Cables is említette volna (de lehet, hogy tévedek) hogy az ideális vezető pontszerű
Az audio rendszerek kábelezésének nem egyetlen funkciója a jelek továbbítása, sajnos mást is művelnek, pl. zajokat gyűjtenek és sugároznak a készülékekkel egyfajta antennarendszert alkotva, a létrejövő rezgőkörök a berendezések működésére is hatással vannak, pl. az általad behozott impedanciával és kapacitással. Nem válaszoltál a kérdésemre, ezért írom én, hogy ezeknek nincs ideális értéke, a mennyországnak is bizonyosan van impedanciája, kapacitása és nem biztos, hogy kisebb, mint a pokolé. Minél bonyolultabb és kevésbé illesztett egy hangrendszer, annál érzékenyebb és annál bizonytalanabb a viselkedése. Pakolj tele egy lejátszórendszert 8-10 eltérő gyártótól származó készülékkel, köss rájuk minél többféle kábeleket és megtapasztalhatod a jelenséget, hogy bizonyos zenei műsorral egész JÓ eredményt kapsz, minden mással meg vállalhatatlan lesz. (És akkor lehet szidni a hangfelvételeket.)
De lehet hogy tévedek, és lehet hogy van olyan áramkörtervező, aki pl. még a tápkábel kapacitását is figyelembe veszi a készüléke megtervezésénél... (?)
Rosszat sejtet, ha egy audio eszköz fejlesztése kimerül a szoftveres modellezésben. Szinte ez a legkönnyebb része a folyamatnak, az igazi munka és a hangzás reszelése utána következik. (A legfrissebb Luxor portéka elméleti tervei 5 hét alatt elkészültek, aztán majdnem 2 évvel később szólalt meg úgy, ahogy szerettem volna.)
(apropó diplomalobogtatás: őszintén hiszitek, hogy attól lesz szakértője valaki egy tárgynak, hogy tanulta ezelőtt 30-35-40-50 évvel ezelőtt?
Az elméleti tudás, így a korrekt iskolai oktatás elengedhetetlen alapot biztosít ahhoz, hogy valaki egy szakterületen megállja a helyét, de a gyakorlattal töltött évek teszik igazi szakértővé, legalábbis a reál tudományokban. Háttértudás nélkül is meg tudsz tanulni dolgokat, lehet nézegetni Youtube videókat, olvasgatni cikkeket, kérdőre vonni az AI-t, de nem fog összeállni egy rendszerré, így születnek a Mekk Elekek (és a HiFi hangos véleményvezérei). Gyerekkorom óta fotózom, de csak azóta tudom tudatosan és hatékonyan űzni, mióta kijártam néhány iskolát, ahol egységbe rendezték a korábban összekapirgált, nem ritkán félreértett infómorzsákat. Félreértés ne essen, a HiFi-t nem tekintem szakmának, így számomra szakértői sincsenek; a kapcsolódó 10-15 szakmának viszont vannak, de olyan embert én még nem láttam, aki mindegyikben topon van. (Ezért vontam kérdőre Chordot, mikor szakértőket emlegetett.)
Esztétikai területeken nincsenek stabil szabályok és mércék, ott bárkinek bármikor "igaza" lehet attól függően, hányan értenek vele egyet, mennyi lájkot kap, mennyire divatos és meggyőző mondatokat ad elő, azaz mennyire fekszik le a közönségnek. A HiFi-ben jól ismerjük ezt a jelenséget, évente érkeznek a divathullámok, amik feledésbe tapossák a korábbi etalonokat. Amit 3-4 éve még egymás kezéből kapkodtak ki az emberek, az ma már töredék áron sem kel el. Sejthetjük, hogy időközben nem a termék tudása degradálódott, hanem a megítélése.
Én 7 évig tanultam különféle villamos szakokon, aztán 5 évig elektroakusztika vonalon, de egyetlen percig sem foglalkoztunk a kábelek közötti hallható különbségekkel. Szerintem az egykori oktatóim tagadnák is a jelenség létezését és az ő objektív érvelésű világukban igazuk is lenne. A hangmérnök, vagy a muzsikus sem azért nem foglalkozik a kérdéssel, mert süket/hülye/gonosz, hanem mert másra figyel és kábeleknél sokkal erősebb befolyással bíró eszközök vannak a kezei alatt, amikkel létrehozza az általa elképzelt, vagy tőle elvárt hangzást. Az pedig általában nem arról szól (szabványok és etalon hiányában), hogy JÓ vagy ROSSZ, hanem hogy OLYAN, mint szeretné.
Chord a maga módján a HiFi és a High-End számomra is utálatos szennyesét ráncigálta, csak úgy nem lehet értelmesen beszélgetni, hogy kapásból mindenkit lehülyézek, mielőtt szóra nyitnák a szájukat. (Személyes frusztráció ventilálása monológ üzemmódban.) De abban rejtőzik némi igazság, hogy izmos átvágások, megvezetések mozgatják az egész iparágat és a vásárlók - nem kevésbé problémás - tájékozatlanságát és csodaéhségét mennyire kihasználja a - nem kevésbé problémás - kereskedelem. Az ez elleni küzdelem is a hangkultúra része lenne egy szebb világban. Vannak/voltak mifelénk is próbálkozások ennek csiszolására, csak idővel mindegyik zsákból kibújt a rozsdás szög, amikbe én is beleléptem párszor.
Pár napja felhívott Soltész úr, hogy idén is okoskodjak a HiFi Shown arról, amiről csak akarok. Azt hiszem, megvan a téma.
van ebben az országban, mint mondjuk százmillás hangfal. Ugyanis nagyon kevesen ismernék fel egy házibuliban a kastélyban, hogy az az izé, ami ott szól, mennyibe is kerülhetett, az utcán meg hasra esnek, ha a tulaj nyom egy kövér gázfröccsöt. 
Valószínűleg azért sem tűnnek fel nekünk egyszerű földi halandóknak, mert a szupergazdagok nincsenek olyan sokan általában egy társadalomban.
