Hogy azért recenzió is legyen itt...
Azzal kezdem, hogy audiofilként számomra mindigis kétséget hagytak magukban a hifi show-k, hogy csak azok alapvetően kereskedelmi (és nem hobby) jellegét, és azt említsem, hogy a kiállított készülékek közül alig akad, ami kapcsán potenciális vásárlónak tekinthető vagyok - nemcsak az ár, de legtöbbször a konstrukciós szemlélet okán is. Ezeknek köszönhetően viszont sok évre viszatekintő szokásunk szerint az esélytelen emberek nyugalmával jártuk végig az idei Hifi Show-t is idős szaki barátommal, akivel nem mellesleg egymással kooperálva fejlesztjük a saját kedvünkre és szemléletünkre a hifi berendezéseinket.
Igazán emlékezetes számomra 3 (+1) rendszer volt.
Az Etalon hatalmas "pozitív csalódást" okozott a rendszerével: ha valamire nem számítottam itt, az a gamer PC alaplap mint DAC, és a letisztult, "műszakias" formavilágú készülékek - de a hangfal konstrukció ugyanúgy. Ottjártunkkor azonban nem volt ott senki, akitől kérdezni lehetett volna, pedig a készülékekre kitett német nyelvű, korrekt módon árakat is feltüntető ismertető szerint minimum a Linux alá egyedileg fejlesztett médialejátszó szoftver, és a szoftveres D/A konverzió is igencsak "fantáziát birizgáló" dolgok, amikre biztosan rákérdeztem volna. Döbbenetes, hogy online sem lelhető fel infó ezekről. Ami zavart még, hogy a hangdobozokat túl közel tették a falakhoz.
Az Audio Mekka szobájában a B&W 804 D4-et a Devialet Astra "egydobozos" frontendjével úgy hallottuk szólni, ahogyan azelőtt B&W-t soha. A kettő együtt azonban 13 millió körül jár már, ennyiért azért illik is jó hangot produkálni.
Ezután jött a semmitmondó "Alkalmazott Akusztika Plusz" szoba, ahol két, az én szememnek igencsak csúnyácska hangdoboz volt a bemutató tárgya. Ebből mi a nagyobbikat hallottuk - és ott helyben lepetéztünk tőle

A konstrukció a legtöbb audiofil számra alighanem semmit nem mondó array technikát idézi, ami a PA szabadtéri hangosító rendszerek "királya": látható elemei a színpad két szélén domborúan lelógatott hangfal "füzér", a nem látható pedig a hangzás adott körülményekre számítógéppel való "megtervezettsége". Egy üveg membrános mélyközép hangszóró középen "elrejtve" található egy magassugárzó mögött, a többi magassugárzó pedig 8-25kHz között dolgozik, összesen 5 utas konstrukcióban. A hangfal maga aktív, így csupán egy médialejátszót szükséges rácsatlakoztatni a megszólaltatásához. Ha jól értettem, 4 millió forint az ára, amiben benne foglaltatik a kiszállítás és a helyszíni beüzemelés (DSP aktív hangváltó beállítás) is.


Ami még nagyot dobott SzVSz a kiállításon, a Retro Tanya kiállítása az emeleti előtérben, szívmelengető elektronikákkal, nem utolsó sorban profi tárlatvezetéssel. Az Akai készülékek dizánja a '80-as években emlékezetes maradt számomra, a Videotonnal való együttműködésük következtében itthonra is "akadt" belőle még az iskolában is. Elképzelni sem tudtam viszont olyan készüléket, mint az Akai CR-80T, ami egy '60-as évekbeli elődje a később kompakt kazettaként elterjedt megoldásnak. Szintén döbbenetes volt megismerni a '70-es évek orosz Legenda-404 "rádiókazettáját", amit nyugaton a Sony Walkman-ek '80-as évekbeli megjelenésével másoltak le (mellette a kék színű az).
Mivel hosszúra nyúlt beszédek közepette sikerült betoppanni a "bálterembe", a 400 milliós rendszer meghallgatásából kimaradtunk: de ezt egyáltalán nem bánom, akárhogyan is szól, irreleváns (vagy inkább: irritáló?). Az Audiowood hifi állványok viszont nagyon tetszettek.