Általános csevegő

[tunerman]

...Nem tudom, van-e arról széles körű konszenzus hogy azok az erősen túltolt felvételek jól szólnak-e, vagy ez már túlzás.../quote]


Amennyiben a HiFi (értsd természethű hangközlés) eredeti értelmezését tekintjük követendőnek - akkor ezek a manipulált felvételek messze állhatnak a valóságtól...
Részemről az tartom helyesnek, hogy a bemutatókra vitt CD lemezeim gyári sorozat kiadványok, nincs semmilyen "túlzás" rajtuk.
viewtopic.php?f=52&t=205698&start=100
TJ.

[pali923]

Végül is ha technikai értelemben jó egy felvétel, akkor lehet vele demózni, akkor is, ha művészi értelemben gyenge.
Abban egyetértünk, hogy vannak a szakmában olyan kereskedők, akik nemigazán értenek a zenéhez.

Nem tudom, van-e arról széles körű konszenzus hogy azok az erősen túltolt felvételek jól szólnak-e, vagy ez már túlzás, és olyan, mint a parasztvakítás, mindenből (magasból, mélyből) van bennük jó sok. De még az is lehet, hogy nem is igaz, amit leírtam.
Minden esetre az én kedvenceim ebben a témában az ALR Jordan 3 demo cd-je (pl. https://www.discogs.com/release/9808901 ... Collection). Szerintem elég jó zenék vannak rajtuk, és jól is szólnak, de az is lehet, hogy ezeken is mindenféle túlvezérelt zene van. Nekem tetszik, mea culpa.
Nem vagyok kereskedő, de az az elméletem, hogy a kereskedők az új vevőket akarják elkápráztatni az ilyen felvételekkel, az meg nem baj, ha elsőre jól szólnak. A házimozisok is kizárólag olyan filmrészletekkel demóznak, ahol remeg az ablak a robbanásoktól.

[Luxor Audio]

A Bassface Swing Trio lemezek - amennyire tudom - élő stúdiófelvételek, Direct Cut technológiával készültek, tehát - ha jól értelmezem é a tevhnológiát . nem volt utólagos belenyúlás, és techniakilag is nagyon rendben vannak...

Nem feltétlenül neked szánom, csak a Te soraidból következik...

Tudom, hogy mostanában elindult errefelé egy vonulat, ami az utómunkát egyfajta káros mozzanatként, roncsolásként próbálja feltűntetni, de jó lenne a kérdést logikusabban kezelni. Én magam semmilyen összefüggést nem látok az utómunka léte/mellőzése és a végeredmény minősége között. Ezernyi példát sorolhatok alláspontom alátámasztására, ha valaki igényli ezt, de magamtól nem csapnék bele.

[alto]

Ettől a Sarah K-tól meg az Allan Taylortól kiráz a hideg, annyira gyenge produkció.

Hát én ezt nem értem. Ahány hifisón voltam, minimum minden 3. szobában ezek szóltak. Ezek a kereskedők nem értenek ehhez.

Végül is ha technikai értelemben jó egy felvétel, akkor lehet vele demózni, akkor is, ha művészi értelemben gyenge.
Abban egyetértünk, hogy vannak a szakmában olyan kereskedők, akik nemigazán értenek a zenéhez.

[Aszpirin]

Ettől a Sarah K-tól meg az Allan Taylortól kiráz a hideg, annyira gyenge produkció. Viszont a The Bassface Swing Trio-t szeretem, még ha nem is ők jelentik a műfaj csúcsát, de kellemes, hallgatható zene.

Satra K mondjuk nekem sem a kedvencem, de Allan Taylor-t gyakran hallgatok autóban, a z egyik McKinley Black album (Beggars, Fools and Thieves) pedig nálam a Top10-ben van "agyonhallgatás" terén :)
A Bassface Swing Trio lemezek - amennyire tudom - élő stúdiófelvételek, Direct Cut technológiával készültek, tehát - ha jól értelmezem é a tevhnológiát . nem volt utólagos belenyúlás, és techniakilag is nagyon rendben vannak. A Gershwin-lemezük szintén a sokat hallgatott kategóriában van nálam.
Hozzászoktam, hogy itt savazni szokás a Stockfisch-t és kiadványait, erre azért nagyjából immunis vagyok, egyszerűen szeretem az említetteket. Van két-három más Stockfisch-em is, 2x45-ös LP-n, de azoknak még a nevére sem emlékszem, futottak még nálam....

[Snipi]

Ez utóbbit (Sara K. Nautilus koncert) még a Pennások demózták a Krisztus előtti időkben.
A Feri talán még emlékszik is rá ...
Már ha jól emlékszem ...

Akkor én még nem dolgoztam ott, de emlékszem rá. Mint ahogy az első Nautilus bemutatóra az Atrium-Hyatt Hotel alagsorában is.

Aki számított az ott volt..

Ráadásul akkor még fiatal voltam és ki tudtam magam húzni. (Csak később a bíróságon már sehogyse ... )

[arzachel]

Ez utóbbit (Sara K. Nautilus koncert) még a Pennások demózták a Krisztus előtti időkben.
A Feri talán még emlékszik is rá ...
Már ha jól emlékszem ...

Akkor én még nem dolgoztam ott, de emlékszem rá. Mint ahogy az első Nautilus bemutatóra az Atrium-Hyatt Hotel alagsorában is.

Aki számított az ott volt..

[pali923]

Ettől a Sarah K-tól meg az Allan Taylortól kiráz a hideg, annyira gyenge produkció.

Hát én ezt nem értem. Ahány hifisón voltam, minimum minden 3. szobában ezek szóltak. Ezek a kereskedők nem értenek ehhez.

[alto]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

Hát azért van hogy igen. Lásd Pierre Verany, Proprius, Opus, Stockfish, 2L ... (folytathatnám)
Más kérdés, hogy ezeknél a felvételeknél 90%-ban az előadók csapnivalóak ...

Kövezzetek meg, de én a Stockfisch-előadók jó részét annyira kedvelem, hogy igen gyakran hallgatom is (Allan Taylor, McKinley Black, Sarah K, The Bassface Swing Trio, ...). Lehet a Stockfisch-kiadványokat műmájernek, hatásvadásznak felcédulázni, de ettől még az előadóik - szerintem - remek zenészek. A direct-cut lemezeikre pedig (pl. a Gerschwin albumuk) a műmájerséget sem lehet ráfogni. Tudom, az AVX-szószólók körében ezzel a véleménnyel kilógok...

Ettől a Sarah K-tól meg az Allan Taylortól kiráz a hideg, annyira gyenge produkció. Viszont a The Bassface Swing Trio-t szeretem, még ha nem is ők jelentik a műfaj csúcsát, de kellemes, hallgatható zene.

[kaef2]

Ez utóbbit (Sara K. Nautilus koncert) még a Pennások demózták a Krisztus előtti időkben.
A Feri talán még emlékszik is rá ...
Már ha jól emlékszem ...

Akkor én még nem dolgoztam ott, de emlékszem rá. Mint ahogy az első Nautilus bemutatóra az Atrium-Hyatt Hotel alagsorában is.

Akkor kezdtem el erősen érdeklődni a saját felvételkészítés iránt és aztán nem sokkal később megvettem az első dCS A/D, D/D, D/A konvertereket is, meg egy DAT magnót a DSD felvételek készítéséhez (Brauner nagy felületű kondenzátor mikrofonokkal, Milenia Media és DW Fearn mikrofon erősítőkkel).
A kilencvenes évek második felében.

[Snipi]

Ez utóbbit (Sara K. Nautilus koncert) még a Pennások demózták a Krisztus előtti időkben.
A Feri talán még emlékszik is rá ...
Már ha jól emlékszem ...

[Snipi]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

Hát azért van hogy igen. Lásd Pierre Verany, Proprius, Opus, Stockfish, 2L ... (folytathatnám)
Más kérdés, hogy ezeknél a felvételeknél 90%-ban az előadók csapnivalóak ...

Kövezzetek meg, de én a Stockfisch-előadók jó részét annyira kedvelem, hogy igen gyakran hallgatom is (Allan Taylor, McKinley Black, Sarah K, The Bassface Swing Trio, ...). Lehet a Stockfisch-kiadványokat műmájernek, hatásvadásznak felcédulázni, de ettől még az előadóik - szerintem - remek zenészek. A direct-cut lemezeikre pedig (pl. a Gerschwin albumuk) a műmájerséget sem lehet ráfogni. Tudom, az AVX-szószólók körében ezzel a véleménnyel kilógok...

Nincs ezzel semmi gond. Szerintem senki nem fog megkövezni érte. Én biztos nem. Amúgy nem műmájernek, hatásvadásznak mondtam ezeket a kiadványokat, csak hogy a rajtuk szereplő zenészek nem jók.
Nekem egy Stockfish lemezem van, azt is inkább a zene miatt vettem meg, mert az egyik kedvenc stílusom (na jó a kedvenc, de az a Loreena McKennitt) van rajta, úgy hívják, hogy Tony Christie & Rangari, mondom ez jó eklektikus ír-kelta zene, és amikor hallgattam először piszokul nem tetszett. Annyira csapnivalóan adták elő énekelték pl. a Carrickfurges-t vagy a Raglan Road-ot, a County Down-t a She Moved Trough the Far, és a Parting Glass-t (direkt írtam le ezeket, mert ezeket Loreena McKennit is előadja : ég és föld, de mondhattam volna ezek közül Sarah McLachlan vagy Lisa Gerrard előadásában hallott darabokat is, de akár a Corrs-t is.) hogy majdnem behánytam tőle. Mondom mi ez a sz&r? Akkor még nem tudtam, hogy ez Stockfish lemez, bár magát a céget ismeretem, de mint mondom a zene miatt vettem meg, és nem is néztem a kiadót. Szóval nem voltak előítéleteim. Aztán amikor hallottam milyen csapnivalóan rossz az előadás, már megnéztem a kiadót, és mindent megértettem ...
Ezek az audiofíl kiadók általában kis cégek, amik nem rendelkeznek jelentős költségvetéssel, így a valamire való zenészeket nem igazán tudják megfizetni, és azzal próbálják eladhatóvá tenni a lemezeiket (stream-jaikat, CD-iket stb.) hogy próbálják azt minél jobb hangminőségben előállítani.
Üdítő kivétel lehet ezalól az olyan kiadó akik jó minőségben jó előadóktól is ki tudnak adni hanghorozókat. De ehhez - gondolom - már több anyagi ráfordítás kell. (Lásd pl. a 70-80 évek megboldogult Telarc felvételeit. Abból van jópár LP-is meg CD is, bár a hozzájutásom mikéntje nem túl vidám.)
Ui. : tényleg az egész ízlés dolga ... de az Általad említett előadók zenéi sem igazán jönnek be. Nem a kiadó miatt ... (Pl. Sara K.-nak van az általam nagyon kedvelt B&W "Nautilus" koncertje az sem jön be, hiába B&W sőt Nautilus.)

[tunerman]

Van a "megtörtént esemény felvétele" és ennek az ellenkezője a "meg nem történt esemény felvétele" ...
Melyik lehet High End?
Mindenkire rábízom a döntést.
TJ.



youtu.be/voiv2AWjLvw

[kaef2]

saját véleményem szerint ez az igazi High End megoldás, de az itt OFF

Szerencsére a hangfelvételek nem tudnak róla, hogy csak bizonyos technikai eszközök megléte esetén szabad High-Endnek lenniük.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

A hangmérnököknek, zenei producereknek és persze maguknak a zenészeknek, az esetek 99,9998%-ban nem fordul meg a fejükben, hogy nekik high-end audio felvételeket kellene készíteni, jó eséllyel nem ismerik, nem is értik még a fogalmat sem.

Az ilyen elvárásokkal illúziókat és nem létező álmokat kergetünk. Nem volt ilyen szándékuk az 50-es, 60-as években sem. Az audiofil kiadók között párnak, mint amilyen a Stockfish megfordul a fejében talán ilyesmi, de minek?

Egy jó hangmérnöknek, zenei rendezőnek, producernek teljesen mások a "jósági" szempontjai, mint az un audiofil elvárásokat kergetőknek. Minél valósághűbb egy felvétel, annál kevésbé fog megfelelni a mainstream zenehallgatási elvárásoknak és sajnos a mainstream audiofil igényeknek is.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Van erről a témáról egy hosszú cikkem, inkább esszének mondanám, de még nem mertem publikussá tenni.

Idézet Kishonti István: Hangtér művészete című könyvéből:

"A valóságos hangtérből nyerhető legpontosabb reprodukált hangképet csak néhány, kitüntetett mikrofon technikát használó
természethű rögzítési eljárással lehet előállítani. A valóságos pozíciós tér ilyen technikával előállított reprodukált változatát ezentúl nevezzük leképzett pozíciós térnek. Hasonlóan, a valóságos környezeti tér reprodukált változatát ezentúl nevezzük leképzett környezeti térnek.

Fontos megjegyzés: ahogy a valóságos pozíciós tér együtt lélegzik a valóságos környezeti térrel, a leképzett pozíciós tér is ugyanúgy viselkedik a leképzett környezeti térrel. A második megkülönböztetést tehát a valódi hangesemény és annak rögzített majd visszajátszott változata, a leképzett pozíciós tér és leképzett környezeti tér között tesszük.

A harmadik különbségtétel a virtuális, mesterséges téralkotás előre töréséből következik. Kettő vagy több hangsugárzót használó reprodukált térben a hangforrások elektronikusan is elhelyezhetők.
Ha ebben az esetben valódi hangforrásokat használunk, amelyek együtt szólalnak meg egy valóságos hangtérben, mint például egy vonósnégyes, de a hangforrások jelét elektronikusan pozícionáljuk a hangsugárzók alkotta reprodukciós térben, akkor nevezzük ezt ezentúl a hangforrások mesterséges pozíciós terének.

Ennek a módszernek a másik változata az, amikor a természetes hangforrások nincsenek egyszerre jelen, ezt nevezzük soksávos felvételi technikának. Nem állom meg megjegyezni, hogy ez utóbbi esetben elvész a zenei együttjáték varázsa. Mit jelent ez a varázs? Ha emberek közös tevékenységet végeznek, hasonló mozdulatokat tesznek, elég hamar akaratlanul is alkalmazkodnak egymáshoz. Ha a tevékenység összefüggő részekből áll, a résztvevők szükségképpen figyelnek egymásra. Ilyen például a közös zenélés. Különösen az improvizatív zenélés, ahol nincsen lehetőség az előre begyakorolt előadásra. A művészek minden idegszálukkal figyelik egymást, és bármelyikük csinálhat olyan mozzanatot, amire a többieknek reagálniuk kell.

Nem ennyire nyilvánvaló az egymásra utaltság kottából játszható zene esetén. Sok közös gyakorlással a zenei mozzanatok nagy
része kidolgozottá válik, mégis, nincs két egyforma előadás, még közvetlenül egymás után játszva sem.

Miért?
Első közelítésben azért, mert előbb-utóbb valaki elrontja a játékot. Vannak azonban olyan kivételes pillanatok, amikor mindenki érzi, hogy valami önmagán is túlmutató jelenség játszódott le. Valami magával ragadó született meg. Elhalt az utolsó hang is, és valami ottmaradt a levegőben.

Ezt csak átélni lehet, előadóként, hallgatóként, szavakba önteni nehéz.
Az sem érdekes ilyenkor, hogy valaki kicsit hibázott.
Mit lehet ebből megmagyarázni?
Annyit bizonyosan, hogy az előadók játék közben hatnak egymásra a begyakorolt mozzanatokon túl. Apróságokkal hatnak, kívülálló számára jelentéktelenül, a csoport számára viszont félreérthetetlenül. Lehet ez egy összenézett szemvillanás, egy tempós levegővétel, egy váratlan hangsúly, egy hangszínváltoztatás.….

...Tény, hogy csak akkor jön el ilyen pillanat, ha a szereplők együtt, egy helyen, közösségi szereplőként vannak jelen...

... Elképesztő, hogy valós együttjáték esetén mennyi információ cserél gazdát, miközben az előadók figyelik
a saját szólamukat, figyelik a többi szólamot és a karmestert. Ha egyénenként játszanak fel, ez mind elmarad...

A soksávozásból hiányzó, az együttjátékban megjelenő varázs ugyanis rögzíthető, megörökíthető, fontos eleme a hangművészeti alkotásnak, ráadásul nem is formai kellék, hanem a tartalom szerves része, ha nem a lényege.

A mesterséges pozíciós tér csak a hallgatóság jelenlét érzetét veszi el, a soksávos munka a hangesemény varázslatát is."

Még egy idézet, az analítikus hallási képességről, ami nélkül nem nagyon lehet igazán jó hangmérnök valaki.

"Az analitikus hallás

Végezetül a hangzásművésznek szüksége van arra, hogy elemezni tudjon hangokat. Ez két dolgot jelent. Az egyik megértéséhez egy történettel tudok szolgálni.

A történetnek három szereplője van. Ifj. Angster József, az Angster orgonagyár alapítójának unokája és a gyár utolsó vezetője, és Judit, az alapító dédunokája, valamint orgonasípok.

Amikor egy orgonasíp elkészül, még nem kielégítő a hangzása, a síp különbözö részeinek módosításával (intonálásával) lehet a hangszínét beállítani. Ezt az intonatőr (elég furcsa a foglalkozás neve) végzi hallás alapján.

Angster Judit kíváncsi volt a beállítás folyamatára, és mint a tudomány embere mérésekkel akarta ellenőrizni a beállítás folyamatát.

Építettek hát egy pici orgonát néhány síp megszólaltatására. Édesapját, Angster Józsefet kérte meg a sípok intonálására. Tudnunk kell, hogy egy természetben keletkező hang mindig összetett, így az orgonasípok hangja is. A síp hangmagasságát az alaphangja adja meg, a hangszínezetét pedig az úgynevezett felhangok. Az alaphangot a síp hosszúságával állítják be, a hangszínt az egyes felhangok hangosságának aránya adja. A síp hangjának nagyon fontos része a hang indulása, a berezgés, vagyis a síphang felépülési szakasza, más néven a jeltranziense. Enélkül nem is tudnánk megmondani, hogy milyen
hangszer hangját halljuk. Meghallgatta a nyers sípot, megmondta, hogy milyen sorrendben épülnek fel az egyes felhangok, melyik felhangon változtat, majd Judit megmérte a sípot. Újabb változtatás, újabb mérés. Kiderült, hogy Angster József pontosan hallotta a síp hangjának összetevőit, sőt azt is, hogy időben milyen sorrendben épülnek fel illetve gyengülnek le újra. A mérés mindig igazolta az általa hallott és leírt jelenségeket. A síp módosításával mindig az a változás következett be, amit megjósolt. Egészen addig, amíg végül a síp felhangjainak hangerő, vagy ha tetszik hangosság aránya megfelelő lett. (A két említett fogalom nem ugyanaz, a magyarázat most nem fontos.)

Ez az analitikus hallás egyik feladata. Tudnunk kell elemezni a hangforrásokat. A legtöbb ember számára az összetett hangok részhangjai összeolvadnak még akkor is, ha egy részhangot külön megmutatunk. Rövid idő után a részhang újból beleolvad a keverékbe.

A másik feladatunk, amihez analitikus hallás kell annak képessége, hogy sok hangforrás hangkeverékében képesek legyünk meghallani, hogy melyik éppen hogyan viselkedik. Például meg kell hallani a sokaságban, hogy egy hangforrás a többihez képest aránytalanul hangzik. Vagy egy hang nincs a helyén, vagy egy hangszer hamis. Vagy éppen azt felfedezni, hogy egy hangforrás hiányzik a keverékből. Vagy hogy egy hangforrás nem a helyén szólal meg, vagy nem a megfelelő irányba sugároz.

Mindezt csak akkor tudjuk megtenni, ha pontosan tudjuk, hogy az ismert hangforrásoktól mit akarunk hallani, amit viszont a hangkép tervezése során a belső hallásunk segítségével képzelünk el."

[Aszpirin]

Szerencsére a hangfelvételek nem tudnak róla, hogy csak bizonyos technikai eszközök megléte esetén szabad High-Endnek lenniük.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

Hát azért van hogy igen. Lásd Pierre Verany, Proprius, Opus, Stockfish, 2L ... (folytathatnám)
Más kérdés, hogy ezeknél a felvételeknél 90%-ban az előadók csapnivalóak ...

Kövezzetek meg, de én a Stockfisch-előadók jó részét annyira kedvelem, hogy igen gyakran hallgatom is (Allan Taylor, McKinley Black, Sarah K, The Bassface Swing Trio, ...). Lehet a Stockfisch-kiadványokat műmájernek, hatásvadásznak felcédulázni, de ettől még az előadóik - szerintem - remek zenészek. A direct-cut lemezeikre pedig (pl. a Gerschwin albumuk) a műmájerséget sem lehet ráfogni. Tudom, az AVX-szószólók körében ezzel a véleménnyel kilógok...

[alto]

...a sajtó azt hozta ki ultimate legjobb tesztfelvételnek.

Erről valamiért a Hans Zimmer prágai koncertjéről készült kiadványok jutnak eszembe, amik az előadás rettenetes színpadi giccsein (pl. az ázsiai pornósztár kinézetű vonósokon) túl az utómunka során egy ízléstelen szintetikus basszushangot is kaptak az alsó két oktávban. Kiegyenlített rendszeren hallgatva enyhén szólva is túlzás, amit műveltek, de mivel a vékony hangú hangdobozkákat megsegíti, igen népszerű demo anyag lett a HiFi rendezvényeken.

Melyik koncert az? Youtubon meg tudod mutatni?

Itt egy részlet belőle:


youtu.be/SPnBz6_wQKM


A videón is jól átjön az egész előadás rendkívül giccses volta, meg a zenei sablonok tömegével operáló kompozíciós munka, de a borzasztó mastering a youtube hangminőségbeli korlátai miatt kevésbé érezhető, érdemesebb ezt pl. a Tidalon meghallgatni. Illetve persze dehogy érdemes, időpazarlás lenne erre 2 órát elvesztegetni.

[tottyi]

...a sajtó azt hozta ki ultimate legjobb tesztfelvételnek.

Erről valamiért a Hans Zimmer prágai koncertjéről készült kiadványok jutnak eszembe, amik az előadás rettenetes színpadi giccsein (pl. az ázsiai pornósztár kinézetű vonósokon) túl az utómunka során egy ízléstelen szintetikus basszushangot is kaptak az alsó két oktávban. Kiegyenlített rendszeren hallgatva enyhén szólva is túlzás, amit műveltek, de mivel a vékony hangú hangdobozkákat megsegíti, igen népszerű demo anyag lett a HiFi rendezvényeken.

Melyik koncert az? Youtubon meg tudod mutatni?

[Vinkler]

A ONE szolgáltatónál lehet igényelni egy SoundBox névre hallgató médiaboxot is, mely tartalmaz egy B&O hangrendszert is. A hifi ilyen irányba degradálódik a háztartásokban. Ezt el kell fogadni, nincs mese.

.

[Luxor Audio]

...a sajtó azt hozta ki ultimate legjobb tesztfelvételnek.

Erről valamiért a Hans Zimmer prágai koncertjéről készült kiadványok jutnak eszembe, amik az előadás rettenetes színpadi giccsein (pl. az ázsiai pornósztár kinézetű vonósokon) túl az utómunka során egy ízléstelen szintetikus basszushangot is kaptak az alsó két oktávban. Kiegyenlített rendszeren hallgatva enyhén szólva is túlzás, amit műveltek, de mivel a vékony hangú hangdobozkákat megsegíti, igen népszerű demo anyag lett a HiFi rendezvényeken.

[La_Valse]

Hogy lehet-e slágert komponálni vagy sem, nem ennyire egyszerű. Voltak szerencsés, különleges
együtt állások, hirtelen a Stock Aitken Waterman trió jutott eszembe. Ők bizony tudatos sláger
gyárosok voltak a nyolcvanas évek második felében.

[fererencz]

Slágert sem lehet szándékosan komponálni, a közönség teszi azzá a saját szempontjai szerint, ami semennyire sem azonos a zeneszerző (vagy a hangmérnök) szempontjaival.

Részben. A gyerekeimnél (8 és 5 éves) Nat King Cole dalokból is sláger lett, csak kellett valami + inger, és elegendően sokszor kellett hallaniuk. De ez fordítva igaz. A koreai animációs sorozat zenéje is "sláger" lett a fejemben, pedig ki nem állhatom. Tehát azt akarom mondani, hogy sláger az lesz, amit elég sokszor lenyomnak a fülünkön, vagy '86-ban a sajtó azt hozta ki ultimate legjobb tesztfelvételnek.

[Snipi]

saját véleményem szerint ez az igazi High End megoldás, de az itt OFF

Szerencsére a hangfelvételek nem tudnak róla, hogy csak bizonyos technikai eszközök megléte esetén szabad High-Endnek lenniük.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

Hát azért van hogy igen. Lásd Pierre Verany, Proprius, Opus, Stockfish, 2L ... (folytathatnám)
Más kérdés, hogy ezeknél a felvételeknél 90%-ban az előadók csapnivalóak ...

[Luxor Audio]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket TJ.

Ez bizony igaz. Slágert sem lehet szándékosan komponálni, a közönség teszi azzá a saját szempontjai szerint, ami semennyire sem azonos a zeneszerző (vagy a hangmérnök) szempontjaival.

[tunerman]

saját véleményem szerint ez az igazi High End megoldás, de az itt OFF

Szerencsére a hangfelvételek nem tudnak róla, hogy csak bizonyos technikai eszközök megléte esetén szabad High-Endnek lenniük.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

...mint a hangtechnika elmúlt évtizedei mutatják, a hangmérnökök sem tudták, hogy mikor készítettek éppen "legendás" High End felvételeket
TJ.

[Luxor Audio]

saját véleményem szerint ez az igazi High End megoldás, de az itt OFF

Szerencsére a hangfelvételek nem tudnak róla, hogy csak bizonyos technikai eszközök megléte esetén szabad High-Endnek lenniük.