ValhallA világa

[ValhallA]

"On this date in 1987, Joe Satriani released the album Surfing With The Alien"

joe satriani.jpg (77.01 KiB) Megtekintve 73 alkalommal

[ValhallA]

"On this day 1975 the Sega logo was officially created"

[Alex_Aston]

Paul Mccartney, Ivan Vaughan Middle és George Harrison Liverpoolban 1958-ban.

[ValhallA]

Infinity - Ultimate II

[ValhallA]

Sting released ‘…Nothing Like the Sun’ 38 years ago on October 13, 1987.

[Alex_Aston]

Agymenés ON!
....

2x is végig olvastam, de nem derült ki, hogy ki az a korporésön...

[gyuszmo]

Sziasztok!
Remélem Ákost nem zavar egy megemlékező poszt!
Igazság szerint "vidám" King Crimson témában akartam írni, mert hogy szülinapos a 2. Crimson album, 56 éves. És hát, mint minden rendes Zárt osztályra való, nekem is van több példány a kedvencekből :) , ebből is, pláne hogy Prog alapműnek mondják. Egyet tudok érteni.
Aztán ma olvasom, hogy elvesztettünk egy nagyágyút is a Prog birodalomból John Lodge személyében, aki The Moody Blues basszere volt, Isten nyugosztalja. :( Róla is megemlékezem pár lemezzel!

[ValhallA]

Agymenés ON!
Elektrosztatikus elven működtetett multipaneles MoraLizálás és hangulatkeltés.

Mivel többen, szinte kikövetelik az aktualizált helyzetjelentéseket, ezért kérem mindenki nézze el nekem az esetleges önismétlést.
Természetesen annak ellenére, hogy heti rendszerességgel nem kommunikálom, minden szépen halad a maga útján.
Vagyis a fejlesztések ugyan úgy folynak, mint ahogy a film, stúdiózás és egyéb más érdekeltségek.
Mivel nem marketing irányelvek szerint történik a fejlesztés, ezért nincsenek heti világverések, random csodatevések, általánosan egy koncepciót 5-10évig finomítok a magam kimért, visszaellenőrzős tempójában. Ezért nincs is igazán mivel etetnem az ide látogatókat.
Egyébiránt a kábelezésen túlmenően rengeteg mindennel foglalkozom, kísérletezem és talán a képes bejegyzések mellett a későbbiekben megosztok majd egy-két dolgot a műhelyből. Például most dolgozom egy egyedi stabilizátoron, ami kifejezetten 35mm-es Arriflex kamerákhoz készül.
A következőkben sem a kábelekről fogok írni, hanem sokkal inkább a dipólokról, dipól sugárzásról, mert szerintem ezekből az írásokból az útkeresők sokkal többet profitálhatnak mint az Ultra High-End kábeleim lélektanából.
Annál is inkább, mert a hifis egyedfejlődés bábállapotában a hobbisták a kábelekben egyáltalán nem, vagy csak részlegesen hisznek. Ilyenkor tör elő az agyból, hogy a rendszer ennyi, meg annyi százalékát kell, vagy szabad a rendszer kábelezésére fordítani. "Ülj le, fiam, egyes!"
Nem beszélve arról, mielőtt még elkezd az ember, csúcsminőségű kábelekkel pepecselni, nem árt ha van egy bombabiztos minőségű készülékbázis, amire tonalitásban hagyatkozhat és időközben fejben is megfelelően felkészülhet az utólagos finomhangolásra.

Sokszor leírtam már, de csak ismételni tudom, hogy a High-End Audió-ban az igazság, hogy egyáltalán nincs igazság!
Sajnos ezt nem sokan vallják és eléggé ellentmondásosan, általánosításba bújtatott egyedi érvrendszer mentén próbálják (meg)magyarázni a magyarázhatatlant.
No de mi is a High-End Audió és a farvizén billegő, köldökzsinórral vontatott misztérium…?
Számomra egy mézes-mázas, legtöbb aspektusában értékvesztett, zömében érzésekre, hangulatokra építő, erősen hit alapokon nyugvó, nem titkoltan haszonszerzési céllal, tudatosan generált, nehezen megfogható katyvasz.
Mivel mindenkinek mást jelent, kizárólag saját perspektívából tudom megvilágítani.
Különösen friss hobbista számára hat dekódolhatatlanul a rengeteg nagyívű, nagyképű gyártói kinyilatkoztatás és megkérdőjelezhetetlennek beállított részigazság.
Kábelezésben is annyi baromságot hallok, komolynak vélt emberektől, hogy a "sírjak vagy nevessek" opciókból gondolkodás nélkül a sírást választom.


youtu.be/Gb6UMPHYO2s

Nem is csodálom, hogy sokan már az alapok megértésében totálisan elvesznek és a tapasztalatlanság és online „szak”tanácsadás hatására teljesen elbizonytalanodnak.
Mindezt tetézve az internetes közösség által felkent instant főpapok, hibás ajánl(gat)ásai alapján elpárologtatott százezrek-milliók hatására bekövetkezik az önmarcangolással egybekötött apátiába zuhanás.
A másik ami furcsa lehet egy hozzánk frissen érkező naivának, hogy itt minden „gyártó”, „forgalmazó” a másik kárára tud kizárólag „jó lenni”, vagyis az egymás mellett békés létezés az esetek zömében teljesen kizárt!
Megpróbáltam azokról tudomást sem véve létezni, akik a konkurenciámnak gondolják magukat, de egyszerűen mindig megtalálnak valahol, valahogy, valamilyen módon én meg folyamatosan azon kapom magam, hogy már megint „csulás” a hátam.
Tehát a mai napig nem értettem meg ezt a fajta zsigeri, kötelező utálatot, ezért nem is tudtam ezzel mit kezdeni. Az alapvető emberiszonyon és az általános lustaságomon túl, talán ezért is tartottam magam távol a hazai hifis „kultúrától”, már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről.


Mindig szerettem a könnyen értelmezhető, megfogható, evidens dolgokat, talán ezért is inkább a műszaki oldal felől közelítettem, ami eddig mindig igazolást nyert, kivéve (pár)ezer alkalmat amikor nem!
Nagy általánosságban véve a komolyabb műszaki tartalom, jobb hangot eredményez(het), ám mivel a rendszerszinergia egy létező dolog, így a tudatos rendszerépítés igazi kihívást jelentő passzió.
Ezen szenvedély feltételez némi jó ízlést, kifinomult hallást, ezen felül pedig sok-sok órányi hallgatási tapasztalatot (Élő, hangosítatlan hangszerhang + konzerv zene egységesen!), ami érintőlegesen termékismeretet és alapvető műszaki felkészültséget is megkíván.
Ezért is elég hiteltelenek hatnak a témában a "plakátfiú" forma, ellentmondásokat nem tűrve, csuklóból tanácsokat szóró, „megmondó” influenszerek, mivel még annyit nem is éltek, hogy vitaképes mennyiségű tapasztalatot, tudásanyagot halmozhattak volna fel.
Más aspektusból vizsgálva, nyilván sokkal kevesebb elérhető forrásanyag állt a rendelkezésemre a 80-as években, ami miatt lassabban fejlődtem mint a mai influenszerek, pláne internet hiányában, de ezt ellensúlyoztam egyféle egészséges fanatizmussal, amiből a mai napig táplálkozom.
Szerintem akkoriban senki, ide sorolva a szaksajtót is, nem igazán értett a témához.
A magam részéről, használható tanácsok hiányában, sokkal inkább, egyféle, választékos irodalmi nyelvezetű, szórakoztató, néhol fantasy-be hajló, feltevéseken alapuló útkereső olvasmányoknak tartom a korai (szak)újságírást.
Mivel a világ jobbik felétől hermetikusan el voltunk zárva, ezáltal a használható készülékektől, információktól is.
A KGST hulladékokból, halmozott problémaként: aprópénzből, szájhagyomány útján próbáltunk minőségi(bb) készülékekhez, vagy csak egy-egy nívósabb alkatrészhez jutni.
Lakatoskodni is akkoriban tanultam meg, mert szerettem volna legyártatni egy Heybrook HB1-állványt, de az összes ismerős szakember elhajtott a HiFi magazinos rajzokkal.
Szóval kénytelen-kelletlen nekiálltam és sok szál revés zártszelvény elpusztítása után megszültem a korabeli lehetőségekhez képest egy elfogadható minőségű állványt.

Pár alapvetés, amelyet érdemes szem, vagy még inkább fül előtt tartani, különben sosem leszel szemfüles. :)
-Az első és talán legfontosabb dolog, hogy ne vedd át automatikusan mások ízlésvilágát, véleményét! Ne szektásodj!
-Tökéletesen tisztában kell lenned saját magaddal és a konzerv zenehallgatás felé támasztott igényeiddel, elvárásaiddal!
-Minden hanglánc kompromisszum, még a legdrágábbak is, ezért képesnek kell lenned a pénztárcádhoz mérten kompromisszumokra!
Miután a fenti három dolog realizálódott, kizárólag akkor érdemes láncot vásárolni, mert különben súlyos költségekkel egybekötött, végeláthatatlan cserélgetésbe fulladhat a dolog.
Persze van aki ezt élvezi, mert már olyannal is találkoztam… Lelke rajta!

Nekem sem egyik napról a másikra sikerült az önismeretet és a High End Audio között, azonos nevezőt, képzeletbeli konszenzust kialakítanom.
Az én damaszkuszi utam, ha lehet így fogalmazni a dipól sugárzás.
Abban a tekintetben talán nem igazán fedi a valóságot, hogy alapvetően a nívósabb hifis pályafutásom szinte legelején(90-es évek) már az elektrosztatikus technológia rabja voltam, miután meghallottam egy Quad ESL 57-est, valami örökre megváltozott bennem. Viszont akkoriban valóban nehezen hajtható, igen basszusszegény típusok voltak piacon és nem lehetett gombokért az ebay-ről rendelni Class-D végfokokat, amelyekkel egy Martin Logan CLS-t vagy egy Audiostatic ES500-ast is meghajthatsz.


Nemrégiben belefutottam egy 1996-os életképbe, amelyen a korabeli hangsugárzóim, nevezetesen Audiostatic ES300RS, Aerius i + macinaci + gumipacsker társaságában vagyok látható.

Nagyon helytálló az a megállapítás, hogy az elektrosztátok, szélesebb körben a dipólus sugárzás, hangjellege, karakterisztikája, doboztalan, purista hangzása az vagy megfog valakit és rabjává teszi, vagy masszív viszolygást vált ki belőle és messze elkerüli.
Magam részéről, mivel felbontás, időzítés, hangszín pontosság és koherencia fetisiszta vagyok, túl sok választás nem hagyott a piac, még a kézenfekvő hiányosságok ellenére sem.
A dinamikus elvű hangsugárzás ezen versenyszámokban a mai napig hátrányban van a jól megvalósított dipólokhoz képest, legyenek bármennyire is modern anyagokból az alapvető fizika univerzálisan mindenre, de még a legelvetemültebb tervezőkre és marketing szakemberekre is vonatkozik.
Évről-évre folyamatosan változnak a használatpiaci trendek, árak, ezért pár éve újragondoltam a hangzás szempontjából bázisnak számító referencia hangsugárzó koncepciómat és a három utas dinamikusomtól, fájó szívvel búcsút vettem és ezúttal, ismét dipól irányba mozdultam.
Szóval csak annyi történt, hogy visszatértem oda ahonnan indultam.


youtu.be/SZdVWKM1ILs

Nehéz döntést hoztam, de talán a legártalmasabb hazugság, amikor önmagának hazudik az ember. Mantrázhatom, hogy a dinamikus elvű hangsugárzó a legjobb kompromisszum, ha alapvetően nem tetszik a dobozhang és még a saját kimondott szavaimat sem hiszem.
Szóval nyeltem egy nagyot és a megszámlálhatatlanul sok befektetett munkaóra és elégetett anyagiak ellenére váltottam.
Sok nyűg van az elektrosztatikusokkal, pláne a régi, klasszikus típusokkal, de ma már relatíve olcsón beszerezhetőek.
Az új teljes-sávú konstrukciók ugyan lényegesen könnyebben hajthatóak, dinamikusabbak, szebbek, jobbak, viszont az árak valahová a mocsokdrága és a húb@szdmeg mezsgyéje közé ékelődtek.
Ezzel szemben a klasszikus Audiostatic, Martin Logan, Quad, SoundLab, Acoustat, stb, olcsón beszerezhetőek, így a költségtényező még úgy sem igazán fájdalmas, ha újra kell építeni őket az alapoktól. Mivel nagyon egyszerű felépítésűek és az esetek többségében az alkatrészek, csakúgy, mint a modern testvéreiknél, alacsony költségből, könnyen pótolhatók. Például Audiostatic-ot nem is tudsz úgy újraépíteni, hogy ne legyenek sokkal jobb minőségűek a pót alkatrészek, mint az eredeti gyári állapot.

Joggal kérdezhetnétek, hogy ha ennyire oda-vissza vagyok, akkor a világ legelismertebb, legnívósabb hangsugárzói között miért nincs, vagy csak miért olyan kevés az elektrosztatikus…?!
Nos, valójában azért, mert a valóságban tényleg nem annyira jók, hogy megugorják a legmagasabb lépcsőfokokat.
Lényegesen nagyobb kompromisszum, legalábbis azonos méretekben gondolkodva, mint a dinamikus elven működő társaik.
Valós, átlagos helyiségben elhelyezhető, élhető méretű terméknél a referencia hangnyomás és dinamika szinte kivitelezhetetlen, mivel hatalmas méretekkel kell(ene) számolni.
Vagyis a technológiai hiányosságokon és installációs problémákon túlmenően rémálom szerű csomagolási és logisztikai költségeket szül a dolog.
Ugyan a Soundlab, hatalmas aktív felülettel rendelkezik, de mégis limitált a basszusátvitele, mivel egyetlen végfokot terhel a teljes sávban, illetve a nagy panel, kisebb blokkokból áll össze.
Lehet szépítgetni, félremagyarázni, de valós erőt is képviselő a technológiára jellemző gyors, jó felbontású, elektrosztatikus elvű mély-basszus megfelelő lesugárzásához, hatalmas méretű, szegmentálatlan membrán szükségeltetik, amely megfelelő feszültséggel hajtva képes a megszokottól(1-3mm) nagyobb elmozdulásra.
Viszont ez a panel megvalósítás, teljesen más problémákat indukál, főleg az egybefüggő 30cm-től szélesebb szegmentálatlan membrán ahol a konstrukció hibáit cipeli a teljes felső tartomány. Ezért is gondolkodik a legtöbb gyártó több utas megoldásokban, hogy relatíve keskeny panelból sugározzon a közép-magas sáv. Ezáltal lehetséges, többé-kevésbé ideális, ám még mindig erősen frekvencia függő viselkedést és sugárzási karakterisztikát kialakítani.
Szóval egyetlen, még élhető méretű, termékként forgalomba kerülő sztatiktól sem várható, ultra referencia minőségű felbontás, extrém hangnyomás, komprimálatlan dinamika együttes megléte mellett.
Persze a gyártók mást állítanak, de nevezzük ezt érdemeik elismeréseként, megengedően „költői túlzásnak”.
Összegezve tehát, ha szegmentált a membrán akkor azért, ha meg szegmentálatlan akkor meg pont azért keletkezik degradáció a lesugárzás során.
A másik probléma, hogy a sokak által, pláne méregdrágán, jogosan elvárható „a valóság érzetét” kelteni mesteri szinten, megfelelő szórással, egyetlen pár, dinamikusokhoz mérten, extrém irányított sugárzási karakterisztikával rendelkező, limitált panelfelülettel lehetetlen küldetés.
Ezen negatívumok részleges kiküszöbölésére, amolyan „sok lúd disznót győz” alapokon összeállítottam egy több utas, multiamplifikált, multipaneles, alapvetően elektrosztatikus magra épülő láncot, amely teljeskörűen paraméterezhető. A megoldás talán legnagyobb hátránya, hogy nagyon bonyolult az aktív váltók a hangsugárzóként külön végfokok és a járulékos kábelezés miatt.
Viszont amit a megfelelően elhelyezett és illesztett nagy panelfelület összessége képes a szobába varázsolni az még sokat hallott fül számára is meglepő lehet. Gyakorlatilag ténylegesen megelevenedhet az a hangzás, amely teljesítményt a gyártók a széria termékeikhez társítanak, vagy vizionálnak a weblapjaikon, marketing anyagaikban.
Nagyságrendileg 3-4m² fólia felület, már képes szó szerint nyomás alá helyezni a lehallgató helyiséget. Mivel egységnyi hangerő eléréséhez kisebb fólia elmozdulás szükségeltetik, relatíve hangos, 70-75dB hangerőszintekhez a színezetlenség, sebesség is drámai módon növekszik.
Az évek során megkövesedett, egy kábel nem kábel szófordulatot kicsit átalakítva: egy panel nem panel is helytálló az én olvasatomban...

Aki nem hiszi, addig jár a kútra, amilyen a mosdó!
Agymenés: OFF

[ValhallA]

youtu.be/Avjy167G0Ag

[ValhallA]

Federico Fellini & Sergio Leone

[ValhallA]

youtu.be/koiX_Wspatw

[Alex_Aston]

Nyugodjék békében Claudia Cardinale

[ValhallA]

John Coltrane The Guggenheim Museum, NYC 1959 - Photo by William Claxton

[Alex_Aston]

Frankfurt 1958. Elvis Presley kiképzés közben az amerikai 3. tankhadosztálynál

Elvis.jpg (85.51 KiB) Megtekintve 1403 alkalommal

[Alex_Aston]

Hogyan lettem rögtön két Valhalla tápkábel elégedett élvezője...


viewtopic.php?p=2971637#p2971637

[ValhallA]

R.I.P Robert Redford (1936-2025)

youtu.be/JXoY7eIrAtk

[Bécó]

R.I.P Robert Redford (1936-2025)

[Alex_Aston]

Ne csak új, ultra high end cuccok legyenek a nap képei

Itt van egy 1957-ből, a Kuba Komet rendszer. Mai áron kb. 7,5 millió forintba kerülne, és 130kg-ot nyom.

kuba_komet_entertainment_system.jpeg (115.15 KiB) Megtekintve 1823 alkalommal

[Bécó]

[ValhallA]

[ValhallA]

A nap képe!

[Alex_Aston]

Universal stúdió megnyitó 1990, Spielberg és M.J. Fox is jelen volt.

[ValhallA]

RIP Rick Davies


youtu.be/uHM88mZ4k50


youtu.be/Xf4sWu2_z_M

https://www.loudersound.com/bands-artis ... dead-at-81

[Alex_Aston]

Az örök klasszikus és megunhatatlan Nagymenők egyik forgatási képe.
Mondhatni ez Joe Pesci egyik specialitása az ehhez hasonló filmekben...

1990_joe_pesci_robert_de_niro.jpeg (121.72 KiB) Megtekintve 2451 alkalommal

[Alex_Aston]

Eric Idle, Mark Hamill és Harrison Ford 1978-ban.