Luxor Audio írta: ↑2025.07.21., hétf. 19:41
Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen.
…..
És vannak szintek (kasztok?). Van, aki egy Sokol rádión is örömmel tudja hallgatni Bartók zenéjét, és megjegyezi, hogy milyen gyönyörű…Édesanyám is ilyen volt. Pont, ahogy írod, ő a zenét hallgatta, nem a berendezést.
A hifi berendezés feladata szerintem, hogy ne legyen akadály a zene és a hallgató között, aki hallgatja, az képes legyen befogadni a zenét. Viszont ez a szint, egyénenként más és más. Ettől még a másik ember nem kevesebb, vagy több, hogy jobb vagy gyengébb a hifije, ahogy attól sem az, hogy kacsalábon forgó palotában lakik, vagy egy egyszobás lakásban.
És mindenkinek más zene tetszik, ami megint a lenézés alapja. Lassan 50 éve, kb. 1980 óta állandóan a fejemhez vágják, hogy lehet olyan zenéket hallgatni, mint a Dschinghis Khan vagy a Boney M.?
1. Volt egy időszak, amikor ebből éltem, mint disc jockey, és nagyon sok embernek tetszettek akkoriban ezek a zenék. Sőt, sokaknak ma is tetszenek. Van, akinek meg nem. Csak tudnám, ez miért baj?
2. Akik a HBB- t meg a Led Zeppelint hallgatják, azok felsőbbrendűnek gondolják magukat hozzám képest. Megszoktam. A mai napig így van. ( elfajzott a zenei ízlésem, mondták)
3. Amikor elmegyek az Operába, akkor meg elismerően nyilatkoznak, hogy, azta, megnézted a Simon Boccanegra- t!
4. Aztán meg azért is hallgatok, hogy lehet olyan zenét hallgatni, mint az Irigy Hónaljmirigy?
Pavarottit is hallgatom, de mellette nem lenne szabad meghallgatni a Hungária dalait?
Hallgatok jazzt is, magyar és külföldi könnyűzenét is, komolyzenét is, country- t is, szóval nagyon sokféle zenét, emiatt többen rosszallóan csóválják a fejüket évtizedek óta. Nem tudom, hogy a sznobságon kívül mi a probléma?
Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, csak más a fogása.
“Hülyékkel ne vitatkozz! Lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.”- Mark Twain.