Jaaaa, hát ezeket tényleg nem szokták újragondolni, mert nincs mit - meg étteremben étlapon nem is nagyon láttam még, ezek tényleg menzakaják.
De pl. egy szalontüdő sem túl bonyolult dolog ám éttermi körülmények között, rendes konyhai személyzettel, akik mindent előkészítenek, meg persze beszállítóval, aki bepakolja a hűtőbe a hozzávalókat. Erre mifelénk csak a kisvárosunkban meg a környéken rendszeresen látom az éttermek előtti táblán, vagy a weboldalukon, ha körülnézek, hogy mi a napi menü.
A mondandóm lényege az volt, hogy ha egy ételt annyira újragondolnak, hogy az már nyomokban sem hasonlít az eredeti receptre, akkor annak egy új nevet is kellene adni!
Mert ha nekem éttermem van, és a paprikás krumplit hagyma és paprika nélkül készítem, de viszont tejföllel, zöldborsóval, és egy kis citromhabbal a tetején, akkor a vendég, aki paprikás krumplit rendelt, mert rákívánt, piszkosul meg fog lepődni ;-)
Ja, és ami még piszkálja a csőrömet: aki ilyen újragondolt paprikás krumplit csinál, az vajon tudna-e egy igazi, tisztességes paprikás krumplit is csinálni, ha kell?
És akik ezeket a semmire nem hasonlító ízvilágú újragondolt ételeket összerakják, azok vajon meg tudnák-e főzni az eredetit is úgy, hogy le a kalappal? Mert gyanítom, hogy nem.
Ugyanis ha főzök a vendégnek egy hagyma és paprika nélküli, de tejfölös és zöldborsós paprikás krumplit citromhabbal, ami nem ízlik neki, akkor két lehetőség van: vagy kussol a vendég, mert cikinek érzi, hogy nem érti a művészetet, vagy reklamál, és megkapja, hogy nem érti a művészetet ;-) De ha egy hagyományos paprikás krumplit teszek le elé, de sz*rt, akkor nincs kibúvója a konyhának, egyszerűen tény, hogy sz*r, amit csinált.
Na mindegy, nem kell egyetértenünk, attól szép a világ, hogy mindenki más ;-) Mert szerintem meg egy sült csirke, egy rántott akármi, de még egy rizs sem magától értetődően és egyszerűen jó mindenhol, hiszen a szakácstanulók már rég megtanulták, és 1000x megcsinálták.
