Ugyanaz a Keith Hill hangszer; nagyon különleges a hangzás, valóban.juliush írta: ↑2025.06.25., szer. 20:42Korábban már volt Byrd lantcsembalón, most a Goldberg variációk jött velem szembe, aztán együtt haza.
Talán a leginkább audiofil barokk hangszer, ha szabad ilyet állítani!
youtu.be/T0fjScefqMk
Nem kedvencem a Goldberg-variációk. Zongorán különösen messziről tisztelem.
Agyonjátszott darab, és nem az van, mint a Négy Évszak esetén, amiben olyan szintű természetes melodikusság van, hogy mindent kibír, de tényleg mindent. A leg-gázabb előadáson is átjön a lényeg. Hanem az, hogy a századik verzió százegyedik előadója is csak csavargatja, de nem jön ki belőle igazi tartalom, csak valami tankönyv-íz.
Itt van egy kis kivétel. Mert ez valahogy engedi a hang-szépséget, konkrétan, a hifis hangzás-szépséget gomolyogni, ad rá időt, nincs kapkodás, gyakorlatilag olyan érzés, mintha egy hangszerhang-bemutató lenne, valami nagyon-nagyon jó zenével. És ne feledjük, hogy a csembalón a 'piano/forte' játék ugyan hangerőváltozást nem nagyon okoz, de tónusváltozást, kiteljesedést / beszűkülést, annál inkább, a finom játék okozta felhangbőség még egy laptopon is átjön, egy 'csembaló-erős' rendszeren pedig csuda dolgokat lehet ilyenkor hallani.
Azt belátom, hogy megtudván azt, hogy Bach otthon egy ehhez nagyon hasonló hangszerrel komponált, majdhogynem mindent, így azért kicsit más a gyerek fekvése.
