Komolyzenei ajánló

[chord_]

A fenti csembalisták egyike Bertrand Cuiller.
Nagyon szeretem, ahogyan játszik.



Itt egy Alpha, meg a 'Pavana Dolorosa'.


youtu.be/DQ6vwKLAhVo

Hangminőség?
Tesztlemez mifelénk.

Írás róla:
Pescodd Time

[A_capella]

youtu.be/29gwnPcHZ1c

[chord_]

Most komolyan?

youtu.be/DguPv8w16QI

Annyi jó zenét rakott a polcomra, hogy neki konkrétan bármit elnézek....
Akár Stockhausen-t is játszhat felőlem.
Az sem fogom meghallgatni, meg ezt sem.

De kicsit olyan érzés, hogy bármennyire is szeretem a régizenét, de úgy tűnik, hogy véges halmaz.
A nagy 'slágereket' meghökkentően nagy mennyiségben felkutatta, feljátszotta, ennyi.

[alto]

Most komolyan?

youtu.be/DguPv8w16QI

Messze nem a kedvenc zeneszerzőm, de ez az izé nem is igazán hasonlít Brucknerre.
Én inkább maradnék a hagyományos interpretációknál:


youtu.be/WO2dPh_gDzA

[juliush]

Most komolyan?

youtu.be/DguPv8w16QI

[juliush]

Fenomenálisan szól SACD-ről!

youtu.be/8n-iuoHSOW4

[chord_]

Ez a Karamazov, egy egy jó fej, egyik szóló lant-koncertjén, talán a Zeneakadémián volt, szemrebbenés nélkül megemlítette, hogy igen, egyszer együtt ittak Sting-gel, kicsit zenélgettek, valami rossz gitáron, és akkor susogta a fülébe a nagy ötletet, hogy csináljanak már egy Dowland albumot... hogy sikeres volt-e?, hát, szerinte igen, ő pl. egy szép nagy lakást tudott venni belőle... :)

[chord_]

Egyébként Stingnek létezik egy valóban komolyzenei albuma, a Songs From The Labyrinth, ahol John Dowland szerzeményeket ad elő Edin Karamazov lantművésszel együtt. Nem ápolok komoly barátságot a pre-barokk lant zenékkel, de én úgy érzem, hogy Sting ezzel alaposan mellé lőtt, nem való ez neki.

Valóban, kissé megosztóra sikeredett.
Részemről, valahogy mégis tetszik. Azért, mert aki Dowland zenéjét ismeri, feltétlen szembejön pl. ez a linkelt 'Can she excuse' dal, valakivel, és a 'normál' verziók nagy többsége, főleg, a kissé régebbiek, erősen mesterkéltek, manírosak, valahogy nem jók. Vagy régen jók voltak, nem tudom.
Sting-nek ez az odamondós, rekedtes se-hangja, ez az elsőre furcsa majdnem-recitálása, ez nekem sokkal jobban tetszik, mint pl. ez, aki, Emma Kirkby, a nagy ünnepelt 'Dowland-specialista'.
Persze kinek-kinek.


youtu.be/ylix3Lb9pgc

Meg persze az, hogy a milliós közönség elé, a fiatalok elé is, odavitt egy reneszánsz szerzőt, egy 'rétegzenét', hogy ezért annyian hallgatták/megismerték, mint mondjuk 100× az összes reneszánsz előadó az összes létező kiadott lemezével együtt, ez azért nem rossz dolog.

[alto]

Egyébként Stingnek létezik egy valóban komolyzenei albuma, a Songs From The Labyrinth, ahol John Dowland szerzeményeket ad elő Edin Karamazov lantművésszel együtt. Nem ápolok komoly barátságot a pre-barokk lant zenékkel, de én úgy érzem, hogy Sting ezzel alaposan mellé lőtt, nem való ez neki.


youtu.be/RYb-7JOQRQQ

[chord_]

'La Rosina'


youtu.be/Y-tvs1f7B3A

A L'Arpeggiata lemezein nincs rajta, csak egy Alpha válogatáson szerepel.
Úgy látom, az itteni lejátszás is blokálva van, de a youtube-on megy.

[chord_]

Ne törlődjön semmi zenei dolog innen.
Amúgy is, az összefüggések valóban nagyobb karikában ívelődnek olykor, semmint elsőre hinnénk.

[alto]

Korzikáról nekem az I Muvrini ugrik be, ők egy elég eklektikus, a tradicionális korzikai zene, klasszikus zene és könnyűzene fúziójában utaznak, remélem azért maradhat itt.


youtu.be/xN83g2MW0A4

A nagyobb ismertséget a Stinggel közösen előadott felvételük hozta, érdekes megfigyelni mennyire jót tesz Sting számának a korzikai éneklés. Na ez már tényleg nem komolyzene, csak illusztrációnak szántam, elnézést kérek érte, törlődjön, ha törlődnie kell:


youtu.be/UH4RUYTonek

youtu.be/PS6l_mf-XMI

A közreműködő kórus, a fiatal korzikaiakból álló 'E Voce di u Cummune', a felvétel során tanulta meg a kottát olvasni.
Nagyon jó zene.


Ez a régi kiadás:

[chord_]

youtu.be/PS6l_mf-XMI

A közreműködő kórus, a fiatal korzikaiakból álló 'E Voce di u Cummune', a felvétel során tanulta meg a kottát olvasni.
Nagyon jó zene.


Ez a régi kiadás:

[A_capella]

youtu.be/u-TX6u63obs

[juliush]

De egy Bölcs-Alfonz cantiga esetén a 'dagályosság', vagy az hang-művi-rezegtetés az nem ízlés dolga, hogy tetszik-e vagy sem, hanem a lényegi 'korszövetbe' egyszerűen nem illik, mert nem volt ott, nem volt még 'kitalálva'.

Nehéz megmondani, hol húzzuk meg a határt! Egy Steinwayen, és/vagy modern hangszereken játszó, felduzzasztott zenekar által előadott Mozart, Beethoven, vagy akár Schubert darab már beleillik a "korszövetbe", mikor még a fortepianónál tartottak?
Tanulságos a Norrington előadásaihoz mellékelt füzetecskék, vagy épp a korabeli Gramophone interjúk olvasása abból a szempontból, hogy megértsük, milyen mélységben merültek el a korabeli források tanulmányozásába, az akkori előadók számára rendelkezésre különböző hangszerekre és főleg megszólaltatásuk hogyanjára vonatkozóan, és próbálták meg felidézni azt az akkori hallgatóság számára sokkolóan megdöbbentő hatást, amit például Beethoven szimfóniái okozhattak, a klasszika kereteit feszegetve.
Korábban már idéztem az alábbi példákat, de a posztból már kipusztultak a hivatkozások, úgyhogy megismétlem. Beethoven 5.-je, először a "hagyományos" romantikából visszatekintő, de nagyon jó előadásban (Giulini, Los Angeles Philharmonic, DG):

youtu.be/HCGnkGC4ePg
Aztán ahogy Norrington próbálta rekonstruálni az eredeti hangzást, stílust, Beethoven tempóit, és a meghökkentést:

youtu.be/Vfx2DG8QEFM
Ízlés dolga kinek melyik tetszik jobban, de mindkettőnek igenis van létjogosultsága.

[chord_]

Nem azt mondtam, hogy akkor jó Mozart, ha 'dagályos' az előadásmód.
Hanem azt, hogy egy Varázsfuvola esetében abszolute nem kizáró ok, ha máskülönben jó az előadás. És nyilván lehet egy olyan historikus verzió, ami meg gyenge, hiába nincs vibrátó benne.

pl. még Vivaldi esetén sem kizárt, hogy egy kissé romantizáló-rezegtető előadás az jó legyen.
De egy Bölcs-Alfonz cantiga esetén a 'dagályosság', vagy az hang-művi-rezegtetés az nem ízlés dolga, hogy tetszik-e vagy sem, hanem a lényegi 'korszövetbe' egyszerűen nem illik, mert nem volt ott, nem volt még 'kitalálva'.

[juliush]

A fentieknél simán belefér némi dagályosság, sőt, egyenesen jó is.
Mozart-nál is akár.
Itt erőltetni a historikus előadásmódot teljesen fölösleges.

Erőltetni? Fölösleges?
A dagályosság Mozartnál jó? Nézzük, mit is szólt ehhez Fritz Reiner 1954-ben!
Bakker, pezseg a vérem...98-ban ez volt az egyik demómuzsikám, amivel a kereskedőket jártam erősítőt vadászva. Volt, hogy a másik szobából jött át a srác, hogy milyen k...va jó már ez!

youtu.be/08uvmRFubeg

[chord_]

A fentieknél simán belefér némi dagályosság, sőt, egyenesen jó is.
Mozart-nál is akár.
Itt erőltetni a historikus előadásmódot teljesen fölösleges.

[juliush]

Érdemes összevetni az alábbi két, homlokegyenest különböző, de a maguk módján működő felfogást!
Először a "hagyományos", "plüss", "áramvonalas", "édes" vonósok dominálta hangzása a romantikára felduzzasztott zenekaroknak, ki mással, mint Karajannal!

youtu.be/5zNI5FgGzjA
Aztán a histórikus Norringtont, a mobilisabb tempóival, és egy olyan hangzással, melyben a vonósok kicsit "vászonszerű"
hátteréből drámaian bukkannak elő az izgalmas hangszínekkel bíró, korabeli rezek és fafúvósok, vagy az üstdobot kemény ütővel nyüstölő ütős.

youtu.be/rXcM_hqu6hI
Az elsőn nőttem fel, de az utóbbi már jobban tetszik, persze ez szubjektív.

[alto]

Nekem ez az ikonikus Karl Böhm felvétel az etalon a megszámlálhatatlanul sok Varázsfuvola felvétel közül.

youtu.be/yWnHP0DC6jM

A másik kedvencem meg Sir Charles Mackerras 1991-es Telarc felvétele. Talán nem annyira kiemelkedő mint a Böhm féle verzió, de hifista szempontból is eléggé rendben van a hangminőség, és érzelmileg is kötődök hozzá, a CD korszak elején ez volt első klasszikus CD, amit megvásároltam.


youtu.be/LAbFiIqYik0

Hát egyik sem az a kifejezett vibrátó-mentes historizáló előadás! Úgy tűnik, én a bizonyos körökbe tartozom , ugyan nem rendelkezem olyan mély zenei tudással, hogy megkérdőjelezzem a historikus előadásmód hitelességét (ezt amúgy is megteszik helyettem számosan mások), de hiába próbáltam kitartóan megkedvelni ezt a játékmódot, nem sikerült. Egyszerűen sokkal jobban tetszik a selymesebb, édeskésebb vonós hangzás, mint a reszelősebb, ezerszer inkább hallgatok vibrátó gazdag cselló játékot mint vibrátó mentes prüntyögést viola da gamban, és Bach-ot is inkább zongorán hallgatok, mint csemballón.

Bizonyos körökben szívesen ekézik a histórikus előadásmódot, a vibrátó-mentes technikával, feszes tempókkal, kicsit reszelősebb vonósokkal, amelyek hitelességét újra meg újra megkérdőjelezik egyes kritikusok. Szegény Roger Norrington különösen sokszor kap hideget-meleget, de bevallom, én számos lemezét izgalmasnak találom. Most került hozzám ez a "Varázsfuvola" felvétel, amelyet nagyon élvezek. Precíz csapat, jó énekesek, dinamikus előadás, kiváló felvétel, ajánlom! A William Christie-féle felvételnél mindenképp izgalmasabb élmény!

youtu.be/IhTMn0xaDAQ

[juliush]

Bizonyos körökben szívesen ekézik a histórikus előadásmódot, a vibrátó-mentes technikával, feszes tempókkal, kicsit reszelősebb vonósokkal, amelyek hitelességét újra meg újra megkérdőjelezik egyes kritikusok. Szegény Roger Norrington különösen sokszor kap hideget-meleget, de bevallom, én számos lemezét izgalmasnak találom. Most került hozzám ez a "Varázsfuvola" felvétel, amelyet nagyon élvezek. Precíz csapat, jó énekesek, dinamikus előadás, kiváló felvétel, ajánlom! A William Christie-féle felvételnél mindenképp izgalmasabb élmény!

youtu.be/IhTMn0xaDAQ

[MOT64]

https://www.youtube.com/watch?v=MqEkkdk3-Ls

[chord_]

youtu.be/Om2qWsJvEUg

A régebbi kiadás van meg, az 'igazi'.
Az egyik legszebben felvett csembalóhang, amit valaha hallottam lemezről.

Amúgy, az artwork, az meg valami döbbenet.

[chord_]

Ez itt eggyel feljebb, ez nagyon jó zene.
A hét és feledik perc után az a megindulás, az finom...

[A_capella]

youtu.be/MSQuKJ_dFO4