Nagyon jó a példa, leginkább arra, hogy rámutasson, mennyire különbözik a véleményünk!SoundMania írta: ↑2025.05.27., kedd 12:57Én meg csak azt mondom, hogy ezek csak azért fontosak, mert úgyis ott vannak a felvételen és minél több mindent meghallunk annál természetesebbé válik a hangzás. Persze csak ha ez jól csináljuk...
És lehet rossz példa, de a koncerten a hátsó sarokban nincs más, csak azt látom/hallom hogy az énekes szájából különféle hangok jönnek ki, a 10.sorban ülve már értem is a szöveg egy részét, a 3.-ban már a nagyját, otthon a teljes szöveget. És az erre való vágy szerintem nem feltétlenül rossz dolog.
Persze van aki 50 évvel hátrébb tart és elég a ritmus a dallam a harmonia....
Azokat a darabokat, melyekre hivatkozol sok-sok éve szerezték zeneszerzők, az akkori sokkal kuszább akusztikai (és tegyük hozzá hallgatói attitűdbéli - lásd, előadás közbeni társasági élet, dumcsi!) körülmények közötti előadások számára.
A mai koncerttermek már sokkal fejlettebbek, akusztikailag testre szabhatók, és az artikuláció tisztasága, érthetősége, legyen szó emberi vagy hangszerhangokról közel sem olyan katasztrófálisak, mint állítottad. Legalábbis azokban az intézményekben, amelyekbe én járok rendszeresen.
Ugyanakkor a felvételeken az a természetességet mellőző gyakorlat dívik, hogy az énekesek, zenészek mikrofonokba játszanak, énekelnek, melyek jeleiből a hangmérnök állítja elő keveréssel a médiumon terjesztendő végső hangzást. Ami a fentiek miatt már nem természetes, ha az élő koncerteken uralkodó körülményeket tekintjük természetesnek.
Tehát bármilyen paradoxnak tűnik is, de az otthoni rendszer és főleg környezet a maga tökéletlen akusztikájával, picit "összemosó" hatásával a sok-sok koncertélményen nevelkedett befogadót közelebb viheti a "természetes" élményhez, mint az ilyen tapasztalatok hiányában a zenéket valamilyen technológiai közvetítéssel befogadó és megismerő egyént, akinek nem marad más fogódzkodó, mint a másik felvétel, meg a másik rendszer.