Cd játszók

[new_dualcs5000]

Asszem én sem vagyok elhallva a Sony cuccaitól. De ugye azt nem gondolja senki, hogy a CD játszók Philips melletti ősatyja ne tudna azzal az iparági potenciállal bármit előállítani, amivel rendelkezik. Talán ezt már Elex sorstársunk is kifejtette néhányszor.
Az olcsó lejátszói közül, javaslom fülelésre a CDP-D11 stúdiókban használatos gépét. Szerintem a legendásnak tekinthető CD100/101-es Philips-ekkel is simán felveszi a versenyt (gyári állapotban, mindenféle tuning nélkül is)



Ezen a fórumon csak félve jegyzem meg, hogy a 177SD kazettása pedig pariban van a legnagyobb Naka-kal is.... sőt.

[Robici]

Szerintem divat a Sony-kat szidni, de ízlések és pofonok. Bár az itt felmerült típusok közül én egyet se hallottam de nekem is Sony-k vannak és az utolsó mondjuk ami a hangjukról eszembe jutna az, hogy fényes/fémes... Az SCD-1 is biztos nagyon jó de az a fél perces lemezbeolvasás az a vicc kategória. Pláne a villámgyors korábbi modelljeik után. Na neee....

[Lajos1966]

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.

Tényleg sokáig, és nagy Sony fan voltam, de sohasem táraztam be egyik készülékből sem. Talán egy ideig volt párhuzamosan két cd játszóm, de csak az egyik volt Sony.
Ahogy írod, vannak területek, ahol tényleg nagyot domborítottak, de a hifi készülékeik semmivel sem különbek, mint a többi kommersz, Japán márka termékeik.
Mi a "bűnük" a Sony cd játszóknak?
Elsőre nagyon megnyerő tud lenni a nyílt, eleven, fényes(fémes) hangzásával, sokaknál(akkor még nálam is) be tud találni, és be is tud csípődni.
Aztán idővel, ami nálam sajnos nagyon sokára jött el, ki lehet ismerni, hogy valójában mi is a Sony hang. Egyik, sokat tapasztalt barátom, egy szóval úgy jellemzi, "iSzONY", és ez nagyon találó.
Sok-sok elvesztegetett év után, mikor kihúztam a fejem a homokból, és hajlandó voltam más irányba is nyitni, rá kellett döbbenjek, hogy a Sony hangzás egy természetellenes, művi, gépies hang, ami bár nagyot tud szólni, de jól nem. Illetve van egy alapvető hangzási hibájuk, hiányosságuk, ami a mélytartományt érinti. Hiányzik a subtartomány, és ami megvan, az is együgyű, egyhangjegyű, egysíkú, és emellett totál "ritmustalan", de legalább kellően hatásvadász. Erre nem tudok jobb szót találni, "ritmustalan", teljesen elveszti a zene lényegét, nem úgy játsza, ahogy kell, hanem ahogy neki jó, de ez totál fals. A fent felsorolt cd játszók közül sajnos ez mindegyikre jellemző volt, igen, még a nagyobbakra is.
Konkrétan az SCD555ES-t a Marantz CD-10 váltotta, és rendesen a képembe vágta a Sony fenti hiányosságait. Szó szerint csak ültem, és néztem ki a fejemből, hogy hogyan tudtam én ezt a rendellenes hangot ennyi ideig hallgatni, szeretni? A Marantzhoz képest az SCD555-nek szinte alig volt mélyhangja, ami volt az is totál tévút. Ez utóbbi volt az utolsó Sony készülékem. Soha többé Sony!
A kezelhetőségükkel, működésükkel, megbízhatóságukkal nem volt problémám, bár volt 1-2 kevésbé jól sikerült darab. Például a CD-P 195, 395 típusokkal többször is volt gond, a nagyobbik végül javíthatatlanúl a kukában végezte. Viszont a legrosszabb eresztés egyértelműen a CDP-XE sorozat volt, itt brutálisan felütötte a fejét az "ócskítás". Mindkét említett típust újonnan vásároltam, de már garanciaidőn belül is, többször javítani kellett őket, ipari hulladékok voltak. Ellenben az XB, és XA modellek kimondottan megbízhatóak, tartósak voltak, és a működésük, a kiviteli minőségük is példás volt. Kár, hogy a hangjuk nem ezt a nívót hozta.
Összességében sajnos túl sok időt fecséreltem erre a márkára, és ma már tudom, hogy azonos ár mellett, más gyártótól jobb, számomra jobban tetsző, nem ennyire színezett hangot kaphattam volna.
Csak egy példa, néhány hete meglátogattam egyik barátomat, néhány jó CD-t szerzett nekem, és nála a másodrendszerében hallgattunk bele a lemezekbe. Ebben a rendszerében egy Grundig CD8400 cd játszó dolgozik éppen, egy kisebb Denon erősítővel, és tuningolt Preludium dobozokkal. Ezt a rendszert már többször hallottam más forrásokkal, de ennyire még sohasem tetszett, mint most, ezzel a nem éppen "kékvérű" Grundig cd játszóval. Sokkal jobb lejátszó, mint bármely általam birtokolt Sony.
Azért létezik olyan Sony cd játszó, amivel még tudnék együtt élni, ez nem más, mint az SCD-1, de ez annyira más állatfaj, más kaszt, hogy nem is szabad együtt emlegetni a fentiekkel.
Aztán hogy melyikek azok a cd játszók, amikre jószívvel emlékezem vissza, miután már "kinőtten" őket?
Ez a Pioneer PD-S505, és a Marantz CD-10, illetve a kiviteli minőségük, és kezelhetésük miatt, a nagyobb Sony-k. Ebben a tekintetben, sok high-end gyártó példát vehetne róluk, csak hát a hangjuk...

Köszönöm a figyelmet!
[/quote]

Megütötte a szemem az a mondat,amit a barátoddal kapcsolatban írtál,mondván Sony=Iszony.
A márciusi lemezbörzén vettem át Palotás Feritől a nekem gyártott phono-t és természetesen beszélgettünk is egy jót,ha már találkoztunk személyesen.Tőle is elhangzott ez a kifejezés szó szerint.
Én azért nem fogalmaznék ilyen erősen,mert igaz,hogy én sem vagyok egy Sony-fan túlságosan,de azért tudtak ők jó cd lejátszót is gyártani.

[zoli73]

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.
[/quote]

Tényleg sokáig, és nagy Sony fan voltam, de sohasem táraztam be egyik készülékből sem. Talán egy ideig volt párhuzamosan két cd játszóm, de csak az egyik volt Sony.
Ahogy írod, vannak területek, ahol tényleg nagyot domborítottak, de a hifi készülékeik semmivel sem különbek, mint a többi kommersz, Japán márka termékeik.
Mi a "bűnük" a Sony cd játszóknak?
Elsőre nagyon megnyerő tud lenni a nyílt, eleven, fényes(fémes) hangzásával, sokaknál(akkor még nálam is) be tud találni, és be is tud csípődni.
Aztán idővel, ami nálam sajnos nagyon sokára jött el, ki lehet ismerni, hogy valójában mi is a Sony hang. Egyik, sokat tapasztalt barátom, egy szóval úgy jellemzi, "iSzONY", és ez nagyon találó.
Sok-sok elvesztegetett év után, mikor kihúztam a fejem a homokból, és hajlandó voltam más irányba is nyitni, rá kellett döbbenjek, hogy a Sony hangzás egy természetellenes, művi, gépies hang, ami bár nagyot tud szólni, de jól nem. Illetve van egy alapvető hangzási hibájuk, hiányosságuk, ami a mélytartományt érinti. Hiányzik a subtartomány, és ami megvan, az is együgyű, egyhangjegyű, egysíkú, és emellett totál "ritmustalan", de legalább kellően hatásvadász. Erre nem tudok jobb szót találni, "ritmustalan", teljesen elveszti a zene lényegét, nem úgy játsza, ahogy kell, hanem ahogy neki jó, de ez totál fals. A fent felsorolt cd játszók közül sajnos ez mindegyikre jellemző volt, igen, még a nagyobbakra is.
Konkrétan az SCD555ES-t a Marantz CD-10 váltotta, és rendesen a képembe vágta a Sony fenti hiányosságait. Szó szerint csak ültem, és néztem ki a fejemből, hogy hogyan tudtam én ezt a rendellenes hangot ennyi ideig hallgatni, szeretni? A Marantzhoz képest az SCD555-nek szinte alig volt mélyhangja, ami volt az is totál tévút. Ez utóbbi volt az utolsó Sony készülékem. Soha többé Sony!
A kezelhetőségükkel, működésükkel, megbízhatóságukkal nem volt problémám, bár volt 1-2 kevésbé jól sikerült darab. Például a CD-P 195, 395 típusokkal többször is volt gond, a nagyobbik végül javíthatatlanúl a kukában végezte. Viszont a legrosszabb eresztés egyértelműen a CDP-XE sorozat volt, itt brutálisan felütötte a fejét az "ócskítás". Mindkét említett típust újonnan vásároltam, de már garanciaidőn belül is, többször javítani kellett őket, ipari hulladékok voltak. Ellenben az XB, és XA modellek kimondottan megbízhatóak, tartósak voltak, és a működésük, a kiviteli minőségük is példás volt. Kár, hogy a hangjuk nem ezt a nívót hozta.
Összességében sajnos túl sok időt fecséreltem erre a márkára, és ma már tudom, hogy azonos ár mellett, más gyártótól jobb, számomra jobban tetsző, nem ennyire színezett hangot kaphattam volna.
Csak egy példa, néhány hete meglátogattam egyik barátomat, néhány jó CD-t szerzett nekem, és nála a másodrendszerében hallgattunk bele a lemezekbe. Ebben a rendszerében egy Grundig CD8400 cd játszó dolgozik éppen, egy kisebb Denon erősítővel, és tuningolt Preludium dobozokkal. Ezt a rendszert már többször hallottam más forrásokkal, de ennyire még sohasem tetszett, mint most, ezzel a nem éppen "kékvérű" Grundig cd játszóval. Sokkal jobb lejátszó, mint bármely általam birtokolt Sony.
Azért létezik olyan Sony cd játszó, amivel még tudnék együtt élni, ez nem más, mint az SCD-1, de ez annyira más állatfaj, más kaszt, hogy nem is szabad együtt emlegetni a fentiekkel.
Aztán hogy melyikek azok a cd játszók, amikre jószívvel emlékezem vissza, miután már "kinőtten" őket?
Ez a Pioneer PD-S505, és a Marantz CD-10, illetve a kiviteli minőségük, és kezelhetésük miatt, a nagyobb Sony-k. Ebben a tekintetben, sok high-end gyártó példát vehetne róluk, csak hát a hangjuk...

Köszönöm a figyelmet!

[Rock60]

Nem bírtoklási sorrendben, de ime a lista:

Technics - SL-PG100
- SL-P300
- SL-PS670D

Pioneer - PD-202
- PD-S505(ez még ma is megvan)

Philips - CD614

Marantz - CD53
- CD63SE
- CD10

Sony - CD-P195
- CD-P395
- CD-P511
- CD-P591
- CD-P791
- CDP-XE330
- CDP-XE500
- CDP-XB930
- CDP-XA303ES
- CDP-XA20ES
- SCD-XB940
- SCD-555ES

Musical Fidelity - X-RAY V8

Audiomeca Mephisto(ez futómű)

Audio Research - CD1(a jelenlegi)

Azt hiszem minden itt van, bár lehet később eszembe jut még valami, amit kifelejtettem.
Tudom, nem túl átfogó, sokminden kimaradt, amit nem próbáltan, buta módon nagyon sok(túlzottan is) a Sony, de így alakult.

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.

[zoli73]

Ez fontos információ volna? Szerintem teljesen mindegy, hogy hány darab volt, nem jelent semmit.

Igen. Valamiért csak leírtad...
Ez az egy mondat keltette fel az érdeklődésemet.

Nekem 1, azaz egy darab jobb fajta Pioneer merevlemezes DVD íróm volt/van - talán 2008 - as, az kiszolgálta minden CD - vel, DVD - vel kapcsolatos ingerenciámat.
Régebben, mikor még nem volt a Telekomos hajcihő, ezzel a géppel rögzítettem a TV-ből az arra érdemesnek tartott műsorokat.

Rendkívül jó hangú/képű masina, kár, hogy a HDMI kimenete megpusztult, és "persze" senki nem vállalja a javítását...

Akkor a kedvedért!
Kicsit megtornáztattam az agyam, egyik-másikra rá is kellett keressek, hogy biztosan jól emlékszem-e.
Nem bírtoklási sorrendben, de ime a lista:

Technics - SL-PG100
- SL-P300
- SL-PS670D

Pioneer - PD-202
- PD-S505(ez még ma is megvan)

Philips - CD614

Marantz - CD53
- CD63SE
- CD10

Sony - CD-P195
- CD-P395
- CD-P511
- CD-P591
- CD-P791
- CDP-XE330
- CDP-XE500
- CDP-XB930
- CDP-XA303ES
- CDP-XA20ES
- SCD-XB940
- SCD-555ES

Musical Fidelity - X-RAY V8

Audiomeca Mephisto(ez futómű)

Audio Research - CD1(a jelenlegi)

Azt hiszem minden itt van, bár lehet később eszembe jut még valami, amit kifelejtettem.
Tudom, nem túl átfogó, sokminden kimaradt, amit nem próbáltan, buta módon nagyon sok(túlzottan is) a Sony, de így alakult.
Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyelem.

DVD lejátszóból egy Yamaha DVD-S 350 volt,
Illetve két BD lejátszó. Előbb egy Pioneer BD-140(?), illetve a mostani, a Marantz UD5007, de mivel ezek kizárólag mint video eszköz funkcionáltak, így nem itt a helyük.

[Rock60]

Ez fontos információ volna? Szerintem teljesen mindegy, hogy hány darab volt, nem jelent semmit.

Igen. Valamiért csak leírtad...
Ez az egy mondat keltette fel az érdeklődésemet.

Nekem 1, azaz egy darab jobb fajta Pioneer merevlemezes DVD íróm volt/van - talán 2008 - as, az kiszolgálta minden CD - vel, DVD - vel kapcsolatos ingerenciámat.
Régebben, mikor még nem volt a Telekomos hajcihő, ezzel a géppel rögzítettem a TV-ből az arra érdemesnek tartott műsorokat.

Rendkívül jó hangú/képű masina, kár, hogy a HDMI kimenete megpusztult, és "persze" senki nem vállalja a javítását...

[pali923]

Ha megszabdulnál a MAM-A korongoktól dobj egy PM-et :)

Szerintem megtartom, soha ne mondd, hogy soha, bármikor szükség lehet még rá. Mindig tervezgetem, hogy tartok itthon egy háziversenyt a cd és a stream között, hátha a cd győz, és akkor még írhatok lemezeket. Aztán valahogy sose kerül rá sor, pedig biztosan tanulságos lenne. LP is van itthon, de az egészen más világ a digitálishoz képest.

[zoli73]

Még sohasem számoltam össze, de úgy 20, és 30 közé teszem a számát a cd játszóknak, amiket birtokoltam hifis pályafutásom alatt.

Miért ?

Ez fontos információ volna? Szerintem teljesen mindegy, hogy hány darab volt, nem jelent semmit.

[Rock60]

Még sohasem számoltam össze, de úgy 20, és 30 közé teszem a számát a cd játszóknak, amiket birtokoltam hifis pályafutásom alatt.

Miért ?

[wittao]

Technikailag sokkal fejlettebb megoldások vannak már az audioCD-k megfelelő írására, kiváló alapanyagokkal.

A szomorú(?) valóság meg az, hogy van itthon egy Plextor cd-íróm, van még jó pár darab arany (MAM ha jól emlékszem a nevére ) cd-m üresen, de már legalább 3-4 éve nem vettem elő egyiket sem. Már gépem sincs, amibe belerakhatnám, illetve megoldottam egy külső szerkentyűvel, amivel a laptopomhoz tudom csatlakoztatni, ha mégis... Az előző autómban még volt cd-játszó, de a legújabban már csak a Tidalt tudom hallgatni, esetleg usb-t beledughatok. Hát, ez van.

Igen, természetesen ez egy fejlődési irány. Vannak, akik már csak a stream világában vannak és nem is fognak "kínlódni" ezekkel a felállok - kicserélem - elindítom - leülök hardveres akármikkel, mint a CD/LP/Szalag/DAT stb.
Nálam meg pont mostanában kattantak ezek a dolgok be. MOst van egy nagyon jó CD/SACD játékosom, és tervezem, hogy ha a lehetőség úgy adódik, akkor egy másikat is beszerzek mellé. Nem hallgatok sokat korongokat, de azokat szeretem a lehető legjobb minőségben élvezni, ehhez elengedhetetlen a jó zenei anyag és a jó lejátszó készülék. Ha valamelyik hiányzik, engem már zavar. Több ezer lemez van nálunk, de ennek ellenére van, amit rippelést követően arany lemezre kiírtam. Most is úton van egy új csomag 50db-os egység, ami olyan, azt inkább így szeretem. Ha megszabdulnál a MAM-A korongoktól dobj egy PM-et :)

[pali923]

Technikailag sokkal fejlettebb megoldások vannak már az audioCD-k megfelelő írására, kiváló alapanyagokkal.

A szomorú(?) valóság meg az, hogy van itthon egy Plextor cd-íróm, van még jó pár darab arany (MAM ha jól emlékszem a nevére ) cd-m üresen, de már legalább 3-4 éve nem vettem elő egyiket sem. Már gépem sincs, amibe belerakhatnám, illetve megoldottam egy külső szerkentyűvel, amivel a laptopomhoz tudom csatlakoztatni, ha mégis... Az előző autómban még volt cd-játszó, de a legújabban már csak a Tidalt tudom hallgatni, esetleg usb-t beledughatok. Hát, ez van.

[zoli73]

De a gondolatmenethez azért az tényleg beletartozik, hogy valóban, a filléres DVD meghajtó gond nélkül olvassa be azt, amivel egy igen régi csúcsgép nem bír el. Sőt, megkockáztatom, hogy egy akármelyik régi Sony kommersz CD játszó is lejátszaná; egy jobb, mondjuk egy 50ES, emlékszem, az nekem olyan dolgokat kiolvasott hiba nélkül, ami már a lehetetlenség határát súrolta.
Nekem a Philips mechanikás lejátszókkal sokkal több beolvasási probléma volt.
A hangminőséghez sajnos ezeknek köze nincs túl sok; ez puszta használhatósági dolog.

Az, hogy az illető miért eteti CDR-ekkel a lejátszóját?
Hát, a minőségi használt CD-k ára, én most a komolyzenei korongokra gondolok, sajnos az egekben ragadt. Bármennyire sokan számolják fel a CD gyűjteményüket, a nepperek sajnos pontosan tudják, hogy mi a jó, és mi a gagyi.
Nekem is sok írott lemezem van, még mindig, mert van, ami beszerezhetetlen, - és mind Verbatim Vinyl, és eleddig nincs gond velük. Pedig nevetségesen olcsók voltak. És 16× írással. Mert volt egy futómű, - az éppen Sanyo mechanikás volt, - és nagyon nem szerette az írott lemezeket, alig tudta beolvasni, és a 4× meg a 8× írásúakkal küszködött, a 16×, azt pedig gond nélkül olvasta.
Vagyis, az, hogy az adott CDR milyen írási sebességre van optimalizálva, az döntő kérdés, tehát az, hogy 1× vagy 16× a jobb, az csak akkor megválaszolható, ha ismerjük a pontos CDR típust.

Az idő eltelt, nem is emlékszem már, mikor írtam CDR-t, ezt a Vinyl verziót már régen nem láttam.
CD játszót sem nagyon vesznek, kevesen hallgatják, bár, mintha ici-pici reneszánsza lenne, vagy csak valami retro-íz úszik a levegőben, egy szűk réteget célozva, nem tudom.

Ne hidd, hogy mikor ezek a problémák kezdtek nálam jelentkezni, hogy a "fő" cd játszó vacakol, vagy le sem játsza az irott lemezeket, akkor nem jártam jobban körül a kérdést, hanem egyből kukáztam az ominózus CD-t!
Nem, nem így volt. Már csak azért is körüljártam a kérdest, mert ki kellett deríteni, hogy mivel van a probléma. Igen, megvannak a fokozatok. Sokszor tapasztaltam olyat, hogy egy korábban még hibátlanúl lejátszható írott lemmezzel a cd játszó kapitulál, de a DVD/BD lejátszó, vagy az asztali PC még gond nélkül viszi. Szerintem ebben semmi rendkívüli nincs, egy BD "mindentjátszót", vagy a CD/DVD felvételre is képes, PC-be épített meghajtót biztosan sokkal inkább idealizálták a különböző írott formátumok kezelésére, mint egy 30-40 éves cd játszót. Más kérdés, hogy hangminőség szempontjából, mégis az utóbbinál van az előny.
Aztán van a következő lépcsőfok, mikor PC még lejátsza az adott CD-t, vagy DVD-t, de a BD lejátszó már csak "Unknow Disc" feliratot mutat.
Ill. van a legvégső stádium, amikor már semmilyen készülék nem képes lejátszani. Hozzá kell tennem, hogy ez utóbbit csak másolt DVD-k esetében tapasztaltam, és akár nem is túl öreg lemezek esetében is.
Csak egy példa, a 21 éve az esküvönkről készült DVD-t, már csak az asztali számítógép képes lejátszani, a BD lejátszó kb. 3 éve már nem. Ami különösen érdekes, hogy a feleségem készített róla egy másolatot a PC-vel, de valamiért az sem lejátszható más eszközökben.
A cd játszókról.
Talán ez az a készülék, amiből a legtöbbel rendelkeztem. Sokáig Sony fan voltam, így csak Sony-ból volt több, mint 10 különböző modell. Még sohasem számoltam össze, de úgy 20, és 30 közé teszem a számát a cd játszóknak, amiket birtokoltam hifis pályafutásom alatt. Az első cd játszómat 1990-ben vásároltam, egy Technics volt, talán SL-PG 100 névre hallgatott.
Viszont azt nem tudom elmondani, hogy a Philips, vagy a Sony rendszerű volt jobb, vagy rosszabb, stabilabb, megbízhatóbb, stb. Nálam teljesen vegyes volt a kép, volt ami kiválóan szolgált, volt ami esett kelt, teljesen függetlenűl attól, hogy milyen alapra épült. Ebből a szempontból én nem tudok állást foglalni egyik mellett sem.
CD játszót már tényleg nagyon kevesen vásárolnak, de hogy kevesen is hallgatnának, nos ez szerintem nincs így, legalábbis az én tapasztalatom nem ezt mutatja.
Az elmúlt két évben, volt szerencsém jónéhány fórumtársunknál vendégeskedni, és kb. a felénél láttam/hallottam cd játszót, és nem csak azért, mert megmaradt, hanem napi használatban van.
Az itt a fórumon aktívan írogató fórumtársak nagy része, kifejezetten halad a korral, és már a cd játszótól rég megszabadult(sőt, sokan minden fizikai hordozótól is), de nekem a tapasztalatom nem az, hogy Ők volnának többségben. Akiket én ismerek személyesen, hallottam a rendszerüket, azok közül többen hallgatnak cd játszót, mint fájl/stream alapú forrást.
Az átlagembereket(nem hifista) tekintve meg méginkább ez a helyzet, sokuknak pl. az, hogy Tidal, Deezer, a világon semmit sem mond. Legtöbbüknek az Lp is egy letűnt kor eszköze, talán van még a padláson néhány darab, de CD-t még nagyon sokan hallgatnak különböző arra alkalmas eszközökön.
Azért ne feledjük, a CD az elmúlt évtizedek elsőszámú, és mindenki által elérhető zenehordozó formátuma volt, az újabb lehetőségek megjelenésével, a több évtized alatt eladott CD-k nem váltak köddé. Minden háztartásban ott vannak a polcon, a szekrényben, és a legtöbb helyen napi használatban.
Mi, itt, egy ilyen szakfórumon hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a zenehallgatás területén mindenki szinte azonnal leköveti, magáévá teszi az aktuális trendeket, lehetőségeket, pedig ez nem csak az átlagemberek esetében sincs teljesen így, hanem még itt a fórumtagok között sem.

[zoli73]

Zoli ezek a tapasztalatok teljesen aktuálisak, valósak sokak számára.
Azonban hiba lenne ebből végleges következtetéseket levonni.
Technikailag sokkal fejlettebb megoldások vannak már az audioCD-k megfelelő írására, kiváló alapanyagokkal. Ezek sokszor bőven felülmúlnak egy sokadik gyári nyomást + élettartamban is messze meghaladják őket. Ugyan drágábbak az ezüst + arany rétegek használata miatt, de valamit valamiért. Az íróknak is komoly, műszaki képesség alapján történő listázása van (Plextorok példányai, vagy éppen Panasonic bizonyos írói), amikkel ezeket a tevékenységeket érdemes művelni, ráadásul olyan gépekbe berakva, amelyeknek nem sok köze van egy sima notebookban levő slot load-os íróhoz. Amikor egy ilyen korong elkészül, azt már elkezdi a tulajdonosa igencsak becsülni, tapasztalatból mondom :)

Semmilyen következtetést nem akartam levonni ebből, pusztán csak a saját tapasztalataimat, esetemet írtam le a kérdésben.
Készséggel elhiszem, hogy még ma is nagy potenciál van az otthoni CD írásban, nekem pusztán a cél nem látszik mögötte. Vagyis inkább én nem látok már benne lehetőséget ugyanúgy, mint például a kazettás magnóban sem.
Ha valakinek lehetősége van digitális, vagy analóg forrásból(akár mesterszalagról), ritka, pótolhatatlan zenéket rögzíteni, csúcsminőségben CD-re, ebben látok még némi létjogosultságot, de ilyen csak az amúgy is alacsony számú hifis társadalom, egy nagyon kis részének a privilégiuma.
Megintcsak a magam helyzetére húzva a példát, semmi értelmét nem látom, hogy egy CD-t, vagy Lp-t CD-re másoljak, és azt a másolatot hallgassam.
Nagyjából ezért engedtem el már jó ideje a kazettás magnót is, teljesen céltalannak, okafogyottnak éreztem. Ugyanez volt a helyzet a lentebb említett Pioneer CD recorderrel is, mikor már hónapok óta be sem kapcsoltam, rájöttem hogy totál felesleges a rendszeremben tartogatni, mert szerep már nem fog jutni neki.

[chord_]

De a gondolatmenethez azért az tényleg beletartozik, hogy valóban, a filléres DVD meghajtó gond nélkül olvassa be azt, amivel egy igen régi csúcsgép nem bír el. Sőt, megkockáztatom, hogy egy akármelyik régi Sony kommersz CD játszó is lejátszaná; egy jobb, mondjuk egy 50ES, emlékszem, az nekem olyan dolgokat kiolvasott hiba nélkül, ami már a lehetetlenség határát súrolta.
Nekem a Philips mechanikás lejátszókkal sokkal több beolvasási probléma volt.
A hangminőséghez sajnos ezeknek köze nincs túl sok; ez puszta használhatósági dolog.

Az, hogy az illető miért eteti CDR-ekkel a lejátszóját?
Hát, a minőségi használt CD-k ára, én most a komolyzenei korongokra gondolok, sajnos az egekben ragadt. Bármennyire sokan számolják fel a CD gyűjteményüket, a nepperek sajnos pontosan tudják, hogy mi a jó, és mi a gagyi.
Nekem is sok írott lemezem van, még mindig, mert van, ami beszerezhetetlen, - és mind Verbatim Vinyl, és eleddig nincs gond velük. Pedig nevetségesen olcsók voltak. És 16× írással. Mert volt egy futómű, - az éppen Sanyo mechanikás volt, - és nagyon nem szerette az írott lemezeket, alig tudta beolvasni, és a 4× meg a 8× írásúakkal küszködött, a 16×, azt pedig gond nélkül olvasta.
Vagyis, az, hogy az adott CDR milyen írási sebességre van optimalizálva, az döntő kérdés, tehát az, hogy 1× vagy 16× a jobb, az csak akkor megválaszolható, ha ismerjük a pontos CDR típust.

Az idő eltelt, nem is emlékszem már, mikor írtam CDR-t, ezt a Vinyl verziót már régen nem láttam.
CD játszót sem nagyon vesznek, kevesen hallgatják, bár, mintha ici-pici reneszánsza lenne, vagy csak valami retro-íz úszik a levegőben, egy szűk réteget célozva, nem tudom.

[Alex_Aston]

Csodálkozva olvasom ezeket a CD írásos dolgokat.
Nekem vannak tobb, mint 25 éves írott CD-im is, sima Philips, TDK CD-ken, és működnek gond nélkül, pedig mind asztali PC-vel lett írva, ha jól emlékszem, a Nero programmal.
Persze én csakis max 4x-es sebességgel írtam anno CD-t, lehet ez is számít.

[ViXi78]

Nekem is vannak írott lemezeim, a java részét én csináltam nem audiora fókuszált cuccokkal. Mindegyik jó a Philips első generációs készülékeivel. Van pár megmaradt korábbi írottam is, amik a 90-es években(végén) készültek és nem is egy helyen. Azokkal sincs semmilyen probléma. Van köztük, ami a halálba van karcolva és hallgatva hibátlan. Valószínűleg közben folyamatosan hibát javít az áramkör.

Javarészt a kocsiba hallgatni írogattam lemezeket, de azért van 1-2, ami egyáltalán nem oda készült.
Van most olyan előadó, akit hallgatok, hogy elvileg semmilyen fizikai adathordozóra nem adott ki albumot csak streaming. Ez hogyan hallgasd meg cd lejátszón, ha nem írod ki?

[wittao]

Zoli ezek a tapasztalatok teljesen aktuálisak, valósak sokak számára.
Azonban hiba lenne ebből végleges következtetéseket levonni.
Technikailag sokkal fejlettebb megoldások vannak már az audioCD-k megfelelő írására, kiváló alapanyagokkal. Ezek sokszor bőven felülmúlnak egy sokadik gyári nyomást + élettartamban is messze meghaladják őket. Ugyan drágábbak az ezüst + arany rétegek használata miatt, de valamit valamiért. Az íróknak is komoly, műszaki képesség alapján történő listázása van (Plextorok példányai, vagy éppen Panasonic bizonyos írói), amikkel ezeket a tevékenységeket érdemes művelni, ráadásul olyan gépekbe berakva, amelyeknek nem sok köze van egy sima notebookban levő slot load-os íróhoz. Amikor egy ilyen korong elkészül, azt már elkezdi a tulajdonosa igencsak becsülni, tapasztalatból mondom :)

[zoli73]

Ezzel a temaval kapcsolatosan vegyes erzelmeim vannak.
Ha megnezzuk a klasszikus koronggyartas folyamatat (es alapanyagat) es ezt osszehasonlitjuk egy CD-iras folyamataval, a megvasarolhato alapanyaggal (irhato lemez), azert eleg tag hatarok kozott mozgunk a lehetosegek teruleten.
Kicsit ahhoz tudnak hasonlitani a dolgot, amikor meg tudtuk vasarolni a legujabb Clawfinger kazettat egy mocsok alapanyagra felveve, majd most tudunk egy nagyon jo forrasbol TDK-MAXG kazettara egx olyan felvetelt csinalni, aminek a gyari kazetta hideg nyomaba nem erhet…
(persze tudom, mas a szalag, mas a masolas, mas a forras, de azert megis)
Szoval visszaterve az eredeti temahoz…
Amikor egy nagyon jo CD-ironk van. Nagyon jo alapanyagunk van (mondjuk a Verbatim GOLD szeriaja), egy kivalo forrasrol tudjuk kijatszani az ironkkal megfelelo szoftveres kornyezettel a zenei anyagot, velemenyem szerint megvan az esely arra, hogy sokkal precizebben elkeszult anyagot kapunk a vegere, mint a mechanikai nyomosablonok termeke a gyarban 2528. darab a sorban, valami olcso alapanyagra.
Biztosan a megirt arany korongot valasztanam, es eddigi tapasztalatom is az, hogy tartossagban siman hozzak a kotelezot (50ev), minosegben pedig az elso nyomatoket.

A pontosítás kedvéért azért még hozzáfűznék néhány gondolatot.
A CD másolás technikai hátteréről nincsenek ismereteim.
Az első másolt lemezeimet az unokaöcsém készítette nekem PC-vel.
Később a menyasszonyom/feleségem, szintén PC-vel, az arra telepített programmal, átlagos, de márkás(TDK, Maxell, BASF,stb.) lemezekre.
2000-ben vásároltam egy Pioneer PD-R 609 típusú, asztali CD recordert, amivel már magam készíthettem a másolatokat, végre nem voltam másra utalva.
Aki ismeri ezeket a készülékeket az tudja, hogy ezek más típusú, ún. konzumer lemezre írtak, ellentétben a számítógépekket.
Hangminőség tekintetében az asztali recorder, nekem egy kicsit jobban tetsző hanzást produkált. Hosszú távra gondolkodtam vele, de aztán elég hamar okafogyottnak bizonyult, talán még 5 évig sem volt meg.
Az általa készített felvételekkel soha, egyetlen cd játszónak sem volt soha problémája, és amelyikeket még nem kukáztam ki, azok a mai napig is hiba nélkül lejátszhatók. Párat rendszeresen hallgatok az autóban.
Ellenben amik számítógéppel készültek, azok közül a legtöbb mára már nem jejátszható. A legutolsó ilyen lemezemem, úgy 15 éve készült, a tesóm másolta nekem, de már az is kuka lett, mert használhatatlan volt.
A csúcsminőségű CD másolás nekem teljesen kimaradt, leginkább a hozzánemértésem miatt, erről csak hallomásból tudok, de már nem érdekel.
Amihez hozzájutok, azt megveszem eredeti kiadványban, az írott lemezek a maguk "igénytelenségével", hiányosságaival számomra már nem vonzók.

[Rock60]

Mert a gyári kompakt kazetta szalagok kevés kivételtől eltekintve TDK D minőségi szint alatt voltak. Arra.pedig stúdióban sem lehet minőségi felvételt készíteni.

Akartam is írni...
TDK D - re is lehetett jó házi felvételt készíteni, de ha már tökölünk vele...

[wittao]

Kicsit ahhoz tudnak hasonlitani a dolgot, amikor meg tudtuk vasarolni a legujabb Clawfinger kazettat egy mocsok alapanyagra felveve, majd most tudunk egy nagyon jo forrasbol TDK-MAXG kazettara egx olyan felvetelt csinalni, aminek a gyari kazetta hideg nyomaba nem erhet…
(persze tudom, mas a szalag, mas a masolas, mas a forras, de azert megis)

CD, DVD írással kapcsolatban nincsen semmi tapasztalatom, de a kazetta - témával kapcsolatban :
Még csak nem is kellett 40 évet ugrani az időben, hogy egy gyári felvételnél jobbat tudjunk készíteni.
A 80 - as évekbeli, közel sem high - end, inkább csak HiFi rendszeremben lévő lemezjátszóról, még csak nem is Nakabánya, hanem Pioneer CT-F 850 - el, de még az 506 - al is sokkal jobb felvételeket lehetett készíteni, mint a gyári hulladékok.
Soha nem értettem, hogy ugyan attól a kiadótól hogyan szólhat ANNYIVAL roszabbul egy kazetta, mint a lemez.
Egy jobb kazira - Agfa Carat, TDK MA, TDK MAR, Sony Chrom, AGFA Metal, TDK Metal - még egy szerény hangszedővel is lejátszva - Shure M95 ED, Ortofon X1 MC - klasszissal jobb felvételeket készíthettem, mint a gyáriak.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

itt ugyan off, de reagálva az Általad leírtakra :
Szerencsére birtokomban van jónéhány gyári példány a híres Nakamichi Reference Recordings kazetta kiadásaiból. Itt a Nakamichi megállapodott híres kiadókkal, hogy cuccoljanak ki a mesterszalagjukkal, digital masterükkel ki a Nakamichi egyik ilyen gyártó helyszínére, ahol 3000db Nakamichi ZX-9 deck volt hadra fogva a sokszorosításra, valamint az alapanyag TDK-MA kazetta volt. Nos, ez egy NAGYON más világ, főleg amikor mesterszalagról játszották ki a GRP/Sheffield Labs/TELARC stb. stúdiók az anyagaikat. Sokszor meg volt a törekvés gyártói, stúdió oldalról, de ezek rendszerint elhaltak a fizetőképes kereslet hiánya miatt. Minek vegyenek 30USD árú kazettákat, amikor a rádióból a 4USD normálra felveszik majd, és az is tűrhetően szól majd a Sharp hifitornyukon. A highend tulajdonosok pedig nem tartották el ezeket a kezdeményezéseket.

Az érdekesség az, hogy a CD-írás már pont a másik véglet. Egy jóval olcsóbb megoldás adódott, ami jobb hangminőséggel kecsegtetett a gyári megoldásnál. Miután rendeződtek a jogi kérdések, valójában már csak a felhasználóra volt bízva, hogy neki jó-e úgy, ha egy üres CD-tokba booklet nélkül van meg a kedvence, vagy éppen kiad rá annyi pluszt...

[Alex_Aston]

...Soha nem értettem, hogy ugyan attól a kiadótól hogyan szólhat ANNYIVAL roszabbul egy kazetta, mint a lemez...

Mert a gyári kompakt kazetta szalagok kevés kivételtől eltekintve TDK D minőségi szint alatt voltak. Arra.pedig stúdióban sem lehet minőségi felvételt készíteni.
De mondjuk az átlag felhasználónak ez is jó volt a vókmenre, kétkazettás magnóra, esetleg mjúzik centerre. Minek készítettek volna jobbat, ha nem volt rá releváns igény?

[Rock60]

Kicsit ahhoz tudnak hasonlitani a dolgot, amikor meg tudtuk vasarolni a legujabb Clawfinger kazettat egy mocsok alapanyagra felveve, majd most tudunk egy nagyon jo forrasbol TDK-MAXG kazettara egx olyan felvetelt csinalni, aminek a gyari kazetta hideg nyomaba nem erhet…
(persze tudom, mas a szalag, mas a masolas, mas a forras, de azert megis)

CD, DVD írással kapcsolatban nincsen semmi tapasztalatom, de a kazetta - témával kapcsolatban :
Még csak nem is kellett 40 évet ugrani az időben, hogy egy gyári felvételnél jobbat tudjunk készíteni.
A 80 - as évekbeli, közel sem high - end, inkább csak HiFi rendszeremben lévő lemezjátszóról, még csak nem is Nakabánya, hanem Pioneer CT-F 850 - el, de még az 506 - al is sokkal jobb felvételeket lehetett készíteni, mint a gyári hulladékok.
Soha nem értettem, hogy ugyan attól a kiadótól hogyan szólhat ANNYIVAL roszabbul egy kazetta, mint a lemez.
Egy jobb kazira - Agfa Carat, TDK MA, TDK MAR, Sony Chrom, AGFA Metal, TDK Metal - még egy szerény hangszedővel is lejátszva - Shure M95 ED, Ortofon X1 MC - klasszissal jobb felvételeket készíthettem, mint a gyáriak.

[wittao]

Ezzel a temaval kapcsolatosan vegyes erzelmeim vannak.
Ha megnezzuk a klasszikus koronggyartas folyamatat (es alapanyagat) es ezt osszehasonlitjuk egy CD-iras folyamataval, a megvasarolhato alapanyaggal (irhato lemez), azert eleg tag hatarok kozott mozgunk a lehetosegek teruleten.
Kicsit ahhoz tudnak hasonlitani a dolgot, amikor meg tudtuk vasarolni a legujabb Clawfinger kazettat egy mocsok alapanyagra felveve, majd most tudunk egy nagyon jo forrasbol TDK-MAXG kazettara egx olyan felvetelt csinalni, aminek a gyari kazetta hideg nyomaba nem erhet…
(persze tudom, mas a szalag, mas a masolas, mas a forras, de azert megis)
Szoval visszaterve az eredeti temahoz…
Amikor egy nagyon jo CD-ironk van. Nagyon jo alapanyagunk van (mondjuk a Verbatim GOLD szeriaja), egy kivalo forrasrol tudjuk kijatszani az ironkkal megfelelo szoftveres kornyezettel a zenei anyagot, velemenyem szerint megvan az esely arra, hogy sokkal precizebben elkeszult anyagot kapunk a vegere, mint a mechanikai nyomosablonok termeke a gyarban 2528. darab a sorban, valami olcso alapanyagra.
Biztosan a megirt arany korongot valasztanam, es eddigi tapasztalatom is az, hogy tartossagban siman hozzak a kotelezot (50ev), minosegben pedig az elso nyomatoket.

[zoli73]

Látom nem ment át amit írtam - a CD Audio szabványnak nem megfelelő irott lemezt is olvassa a CD100.
(1982-ben a vezérlő programot erre a szabványra alapozták, amít azóta kitaláltak azt nem kellene felismernie a gépnek - de mégis CD-R, CD-RW, SACD hybrid)
TJ.

Nekem speciel átjött.
Sokkal inkább azt nem értem, hogy ha valaki beruház egy ilyen cd játszóra, amiből még a "legprosztóbb" változat is százezrek(hátmég egy olyan ritkaság, mint a tiéd), az miért púposkodik mindenféle himi-humi írott CD-vel?
Mikor ma már, amikor rengetegen engedik el a fizikai formátumokat, szinte fillérekért válogathatunk, a kiváló, gyári cédékből.
Bevallom, nekem is volt(néhány még megvan) jónéhány írott CD-m, mert mikor teret nyert a cd másolás, akkor jó alternatívának tűnt. Mivel kazettás magnón szocializálódtam, így a tevékenység folytatása kézenfekvő volt. Abban az időben(90' évek) még nem léteztek(számomra legalábbis) internetes webáruházak, ahonnan kb. minden is beszerezhető, így jó ötletnek tűnt a nehezen beszerezhető, kölcsönkapott CD-k lemásolása. Mára, három évtized távlatából már beigazolódott, hogy hosszútávon nem működő megoldás. Az akkor másolt lemezek közűl a legtöbb, ma már lejátszhatatlan(és ugyanez igaz a DVD-kre is), így kénytelen voltam kikukázni őket, és beszerezni eredetiben.