Általában a hifiről

[zoli73]

A statisztikával kapcsolatban.
Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy egyre fogy, majd egyszer csak kihal az igényes audiophil felhasználó réteg, de már annyiszor volt róla szó, hogy ha igaz is, tonképpen már nem érdekel.
Amúgy szerintem nem annyira szörnyű a helyzet, mint ahogy levezetik.
A mai kis szobába kucorgó, pénztelen és alkalmasint zeneileg is igénytelen fiatalok, 10 - 20 év múlva jobban szituált, nagyobb lakásban vagy házban élő középkorúak lesznek, akiket már nem biztos, hogy zeneileg kielégíti a telefonja fülhallgatója.
De, ha így is lenne, sebaj.
A Dínók sem bánkódnak, hogy már nincsenek...

Ti 50+ évesen kezdtetek hifizéssel foglalkozni? Nekem úgy jött le, hogy a többség már fiatalon megmérgeződött. A mai 50+ éves fizetőképes réteg meg pont arra költ (ha tud), amire vágyott fiatalon.
A zeneileg igénytelenek száma nem hiszem, hogy nagyobb lett, de a kielégülhetősége ennek az igényességnek sokat változott. Ahogyan egy hifi rendszer birtoklásának presztízse is.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Szoktátok nézni a szülinapos fórumozók listáját (korát)?

Fiatalon, bár vágytam a minőségi eszközökre, de be kellett érnem olcsó, ha úgy tetszik igénytelen megoldásokkal. A mai zeneszerető, zenehallgató fiatalokon valahogy nem látom ezt a vágyakozást, majdani törekvést, simán beérik azzal, ami számukra elérhető.

Igen, én szinte rendszeresen rákukkantok az ünnepeltek profiljára. Viszonylag szép számmal vannak fiatalabbak(huszonévesektől) is regisztrálva, de nekem inkább az tűnt fel, hogy kortól függetlenűl a többség már hosszú évek óta inaktív.
Ez is megérne egy misét, hogy ez miért alakult így.

[tottyi]

De egyszer a fiatalok is megoregszenek es akkor mar mas lesz a prioritas es talan elkezdenek tobbet kolteni hifi-re ahogy itt azt sokan tettuk. Nekem sem volt fiatalon olyan hifire amit szerettem volna meg nem is sporoltam ra mert masra kellett a penz, csakis a jelenbeli szorakozas es nem gondolvan a masnapra. :)

[alto]

Nem tudom volt-e már linkelve, ha igen, akkor elnézést. Rábukkantam egy érdekes cikkre.

https://www.headphonesty.com/2024/09/au ... gone-soon/

Krell KSA erősítő teszt youtubeon. A cikk szerint a statisztika:

Egyetlenegy nő sem nézte meg. 35 évnél fiatalabb nem nézte meg. A nézők 44%-a 55 és 64 év között, 41%-a 65 év feletti. 35 és 44 év közötti tizen pár százalék.

A saját weboldalam Google analitikája is hasonló képet mutat, a vevőim túlnyomó többsége középkorú vagy idősebb férfi, 100-ból talán egy a nő, fiatalok inkább csak mutatóba.

A világ változik (és ez mindig is így volt), lehet hogy ez a hobbi idővel ki fog halni, mint annyi más korábbi hobbi, majd jön helyette más, a világ meg megy tovább. 30 évesen valószínűleg már nem nyitnék hifi kereskedést, de 62 évesen a hátralévő időmben már el leszek vele valahogy.

[fererencz]

A statisztikával kapcsolatban.
Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy egyre fogy, majd egyszer csak kihal az igényes audiophil felhasználó réteg, de már annyiszor volt róla szó, hogy ha igaz is, tonképpen már nem érdekel.
Amúgy szerintem nem annyira szörnyű a helyzet, mint ahogy levezetik.
A mai kis szobába kucorgó, pénztelen és alkalmasint zeneileg is igénytelen fiatalok, 10 - 20 év múlva jobban szituált, nagyobb lakásban vagy házban élő középkorúak lesznek, akiket már nem biztos, hogy zeneileg kielégíti a telefonja fülhallgatója.
De, ha így is lenne, sebaj.
A Dínók sem bánkódnak, hogy már nincsenek...

Ti 50+ évesen kezdtetek hifizéssel foglalkozni? Nekem úgy jött le, hogy a többség már fiatalon megmérgeződött. A mai 50+ éves fizetőképes réteg meg pont arra költ (ha tud), amire vágyott fiatalon.
A zeneileg igénytelenek száma nem hiszem, hogy nagyobb lett, de a kielégülhetősége ennek az igényességnek sokat változott. Ahogyan egy hifi rendszer birtoklásának presztízse is.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Szoktátok nézni a szülinapos fórumozók listáját (korát)?

[Rock60]

A statisztikával kapcsolatban.
Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy egyre fogy, majd egyszer csak kihal az igényes audiophil felhasználó réteg, de már annyiszor volt róla szó, hogy ha igaz is, tonképpen már nem érdekel.
Amúgy szerintem nem annyira szörnyű a helyzet, mint ahogy levezetik.
A mai kis szobába kucorgó, pénztelen és alkalmasint zeneileg is igénytelen fiatalok, 10 - 20 év múlva jobban szituált, nagyobb lakásban vagy házban élő középkorúak lesznek, akiket már nem biztos, hogy zeneileg kielégíti a telefonja fülhallgatója.
De, ha így is lenne, sebaj.
A Dínók sem bánkódnak, hogy már nincsenek...

[-KP-]

Nem tudom volt-e már linkelve, ha igen, akkor elnézést. Rábukkantam egy érdekes cikkre.

https://www.headphonesty.com/2024/09/au ... gone-soon/

Krell KSA erősítő teszt youtubeon. A cikk szerint a statisztika:

Egyetlenegy nő sem nézte meg. 35 évnél fiatalabb nem nézte meg. A nézők 44%-a 55 és 64 év között, 41%-a 65 év feletti. 35 és 44 év közötti tizen pár százalék.

[La_Valse]

Egy kis kottaolvasási gyakorlat zenével: https://www.youtube.com/watch?v=kQoSXcHBYYU

0:42-nél nem egészen azt csépeli, mint ami a kottán van... Nekem, jó régen, először a frizurája tetszett meg, csak
azután a játéka. Zseniális nőszemély.

[fülelek]

Egy kis kottaolvasási gyakorlat zenével: https://www.youtube.com/watch?v=kQoSXcHBYYU

[GTomi]

Kommentár nélkül:

Kommenteket is érdemes olvasni. (google fordító)

pl.:

"Korábban körülbelül 50 ezer értékű berendezés volt a házamban 15 éven keresztül. Az iparban dolgoztam, és a legtöbb csúcskategóriás márkán keresztül mentem. Levinson, Proceed, Bryston, zenei hűség, stb. Még a Classe is, ami nagyon túl van árazva azért, amit kapsz. Végül mindent eladtam. Saját hangszóróimat építettem az ízlésemnek megfelelően, és 3000 dollár értékű elektronikával működtettem őket, és boldogabb vagyok, mint valaha."

[earforce]

Tehát kijelenthető, hogy kb. 20 év alatt 20-25x többe kerül a highend.

[Aszpirin]

Kommentár nélkül:

To give you a better idea, a Reddit user recently compared Stereophile’s Products of the Year from the early 1990s to 2022-2023:

Best loudspeaker: 1993’s Thiel 3.6 cost $4,000. In 2022, Wilson Alexx 5 won at $151,000.
Best amplifier: A Bryston from 1992 cost $2,000. In 2023, the Gryphon Apex costs $99,000.
Best turntable: A VPI in 1992 was $1,800. In 2023, an SME turntable costs $85,000.

https://www.headphonesty.com/2025/02/au ... g-extinct/

Az ilyen összehasonlításoknál azért nem árt figyelembe venni, hogy az 1993-es 4000 dollár az infláció miatt 2022-ben 8101 dollárnak felelt meg. Nem mintha ez változtatna a lényegen (ezt a cikk korrektül meg is jegyzi), de ily módon lesz korrekt az árak összehasonlítása.
lásd: https://www.usinflationcalculator.com

[fererencz]

Kommentár nélkül:

To give you a better idea, a Reddit user recently compared Stereophile’s Products of the Year from the early 1990s to 2022-2023:

Best loudspeaker: 1993’s Thiel 3.6 cost $4,000. In 2022, Wilson Alexx 5 won at $151,000.
Best amplifier: A Bryston from 1992 cost $2,000. In 2023, the Gryphon Apex costs $99,000.
Best turntable: A VPI in 1992 was $1,800. In 2023, an SME turntable costs $85,000.

https://www.headphonesty.com/2025/02/au ... g-extinct/

[juliush]

Kommentár nélkül:

youtu.be/yeqbFYaJisQ

[istvan01]

Ez csak kis mértékben kapcsolódik családommal. Nejem diákkorában helyi zeneiskolában együtt tanult hegedülni cigány családban született Fehér Ernő hegedű művész édesapjával. Fehéréknek semmi kapcsolatuk sem volt a zenész-cigány "társadalommal", nem is ebből élt később, gyári segéd munkásként dolgozott. Ernő gyermekük viszont elképesztő érzékenységgel viszonyult a zongorához. Ide másolom Ernő profiljából a lényeget:

" Fehér Ernő 1998-ban érettségizett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol zongoratanára Gerhát László volt. A középiskola elvégzése után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 2004-ben diplomázott.
Tanárai voltak: Némethy Attila, Szokolay Balázs és Gulyás Márta.
Többször részt vett Kocsis Zoltán, Kurtág György, Rados Ferenc, Rohmann Imre és Sebők György mesterkurzusain.
2004-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolájába, ahol Gulyás Márta osztályában tanult.

Szólistaként és kamarazenészként rendszeresen fellépett itthon és a világ számos más országában.
2005-2007-ig Fischer Annie ösztöndíjas.
A több nemzetközi verseny díjazottja 2008-2013-ig a Hansei Egyetemen tanított Szöulban, majd 2013-tól a Pusani Nemzeti Egyetemen.
2013-ban magyarországi zenészként elsőként kapott közalkalmazotti kinevezést a koreai államtól, majd 2014-ben egyetemi docens lett a Pusani Nemzeti Egyetemen, ahol jelenleg is tanít.
A Budapest Summer Music Festival- t a 2009-es megalakulása óta vezeti. A fesztiválon a Zeneakadémia tanáraival közösen adott hangversenyeket, illetve tartott mesterkurzusokat."

Első zongora éveit abban a zeneiskolában töltötte, amiben édesapja is hegedülni tanult. Cigány származása karrierje alakulásában klasszikus műfajban Magyarországon bizony nem előnyös.
https://www.facebook.com/erno.feher.33

[Luxor Audio]

A kották értő olvasásához régebben többeknek volt szerencséje, képessége, tudása, leginkább az oktatás akkori irányainak köszönhetően. Egy bizonyos kulturáltsági szint felett pont annyira volt elvárás a zeneelmélet - legalább alapszintű - ismerete, mint a matematikáé és a földrajzé. Ez mostanra sokat romlott (mifelénk), ennek dacára manapság sokkal többen zenélnek amatőr szinten, mivel az oktatóanyagok és eszközök jóval olcsóbbak, könnyebben elérhetőek lettek. Professzionális muzsikusból vélhetően nagyságrendileg annyi van, mint korábban is volt.

[Robici]

Látható, hogy a kottaolvasás valóban az én körömben is ritka (ebben valószínűleg rosszabbak vagyunk valóban, mint a 100 évvel ezelőtti nemesség és városi nagypolgárság), de a hangszer-penetráció viszonylag magas, a vidékiek ill,. magamfajta falusiak körében is. Egyszerűen az átlagpolgár keresetéhez képest szerintem sokkal elérhetőbbek ma a hangszerek, mint 100 évvel ezelőtt. És a tanulási lehetőség is nagyobb, főleg az internet és a telefonos appok elterjedése óta - ez önképzésre is ad némi lehetőséget.

Tök jó.

[Snipi]

Én is tudok kottát olvasni. Csellóztam egy időben, mert egy zenetanár hallott gitározni, és azt mondta nagyon tehetséges vagyok, és elkezdett csellón tanítani. (A csellót ő biztosította.) Aztán ez pár év után abbamaradt (elköltöztem a szüleimtől, és az említett zenetanár az ő szomszédságukban lakott, meg egyéb dolgok - nősülés, gyerek - magasabb prioritást kapott.)
Aztán amikor elváltam megint nekiálltam zenélgetni, de már csak gitár-basszusgitár-ukulele vonalon.
Ami a családot illeti lányom tanult gitározni (én tanítottam) de aztán valahogy elsikkadt. A vőlegénye (szeptemberben lesz az esküvő) gitározik. Régebben bandában is játszott, most már nem mert a munkája miatt nincs rá ideje.
Ami a családot illeti - ha már az előbb a XIX. századot emlegettem - ő itt (link) egyenes ági ükapám :
(apám nagymamájának az apja)
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lm%C3%A1n_Farkas
Szóval volt honnan örökölni a zene utáni affinitást.
Családi fotóalbumból egy kép maradt fent az öregről (a minőségénél figyelembe kell venni a XIX. században készült) :

[alto]

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó)

Nekem az ismertségi körömben egyetlen kivétel van csak (sógorom rockbandában gitározik), egyébként se rokoni se ismerősi körben se kollégák körében senki nem játszik semmilyen hangszeren.

Én a közeli ismeretségi körre (barátok, rokonok) értettem, ez így néz ki (csak pár példa):
- a legjobb barátom felesége gitározik és énekel, igaz csak ilyen akkordos gitárjáték, de gyönyörű hangja van, és hát van gitárja. Kottát nem tud olvasni, még tabulatúrát sem
- a keresztfiam gyerekkorában zongorázni tanult szintetizátoron. Jelenleg Amerikában tanul, és néha saját dalok szerzésével is foglalkozik, amelyek a maguk műfajában szerintem nem rosszak, de elfogult vagyok
- a nagyobbik testvérét én kezdtem gitározni tanítani, p bandában is játszott, jelenleg 2 gyerek apja, és elektromos gitárja van otthon. Kottát nem olvas, tabulatúrát azonban tudja értelmezni (mondjuk az nem nagy kunszt)
- a falunkban élő volt osztálytársnőmnek zongorája és pianínója is van, saját cégénél az irodájában is van egy zongora. Ő maga zongorázik, kottát olvas
- az unokahúgom az én kamaszkori gitáromat örökölte meg, ő is gitározott, ill. értelemszerűen van is gitárja (amit ma nem hasuznál). Sem kottát, sem tabulatúrát nem tud olvasni.
Ezek a hozzám ma legközelebb eső emberek, és csak példák, nem untatnálak a sor folytatásával.
Nálunk úgy volt a családban, hogy a testvérem (bátyám) nem, de én 8 évig hegedülni tanultam, utána pedig klasszikus gitárt - ezekkel a kottaolvasás képessége egyértelműen kialakult. Az olvasás alatt azt értem, amit a könyvek esetében, tehát nem "betűzés" (azt kottaértelmezésnek hívom), hanem készségszintű folyékony olvasás. Kotta alatt a klasszikus G (violin-) vagy F (basszus-)kulcsos ötvonala kottát értem. Olvasni az előbbit tudom, az utóbbit csak értelmezni tudom. A gitártabulatúrát is csak értelmezni tudom.

Látható, hogy a kottaolvasás valóban az én körömben is ritka (ebben valószínűleg rosszabbak vagyunk valóban, mint a 100 évvel ezelőtti nemesség és városi nagypolgárság), de a hangszer-penetráció viszonylag magas, a vidékiek ill,. magamfajta falusiak körében is. Egyszerűen az átlagpolgár keresetéhez képest szerintem sokkal elérhetőbbek ma a hangszerek, mint 100 évvel ezelőtt. És a tanulási lehetőség is nagyobb, főleg az internet és a telefonos appok elterjedése óta - ez önképzésre is ad némi lehetőséget.

Szerintem.

Én is tanultam kottát olvasni, valaha tudtam is (gitáron), ma már inkább csak ahogy írod, értelmezni tudom.
A gitározásból idővel kiszerettem, mostanában inkább zongorázni (orgonálni) tanulok, de az az igazság, hogy sokkal könnyebb youtube videókból tanulni, mint kottából. Valószínűleg sokkal jobb gitáros lettem volna anno, ha létezett volna akkor internet és youtube.

[Aszpirin]

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó)

Nekem az ismertségi körömben egyetlen kivétel van csak (sógorom rockbandában gitározik), egyébként se rokoni se ismerősi körben se kollégák körében senki nem játszik semmilyen hangszeren.

Én a közeli ismeretségi körre (barátok, rokonok) értettem, ez így néz ki (csak pár példa):
- a legjobb barátom felesége gitározik és énekel, igaz csak ilyen akkordos gitárjáték, de gyönyörű hangja van, és hát van gitárja. Kottát nem tud olvasni, még tabulatúrát sem
- a keresztfiam gyerekkorában zongorázni tanult szintetizátoron. Jelenleg Amerikában tanul, és néha saját dalok szerzésével is foglalkozik, amelyek a maguk műfajában szerintem nem rosszak, de elfogult vagyok
- a nagyobbik testvérét én kezdtem gitározni tanítani, p bandában is játszott, jelenleg 2 gyerek apja, és elektromos gitárja van otthon. Kottát nem olvas, tabulatúrát azonban tudja értelmezni (mondjuk az nem nagy kunszt)
- a falunkban élő volt osztálytársnőmnek zongorája és pianínója is van, saját cégénél az irodájában is van egy zongora. Ő maga zongorázik, kottát olvas
- az unokahúgom az én kamaszkori gitáromat örökölte meg, ő is gitározott, ill. értelemszerűen van is gitárja (amit ma nem hasuznál). Sem kottát, sem tabulatúrát nem tud olvasni.
Ezek a hozzám ma legközelebb eső emberek, és csak példák, nem untatnálak a sor folytatásával.
Nálunk úgy volt a családban, hogy a testvérem (bátyám) nem, de én 8 évig hegedülni tanultam, utána pedig klasszikus gitárt - ezekkel a kottaolvasás képessége egyértelműen kialakult. Az olvasás alatt azt értem, amit a könyvek esetében, tehát nem "betűzés" (azt kottaértelmezésnek hívom), hanem készségszintű folyékony olvasás. Kotta alatt a klasszikus G (violin-) vagy F (basszus-)kulcsos ötvonala kottát értem. Olvasni az előbbit tudom, az utóbbit csak értelmezni tudom. A gitártabulatúrát is csak értelmezni tudom.

Látható, hogy a kottaolvasás valóban az én körömben is ritka (ebben valószínűleg rosszabbak vagyunk valóban, mint a 100 évvel ezelőtti nemesség és városi nagypolgárság), de a hangszer-penetráció viszonylag magas, a vidékiek ill,. magamfajta falusiak körében is. Egyszerűen az átlagpolgár keresetéhez képest szerintem sokkal elérhetőbbek ma a hangszerek, mint 100 évvel ezelőtt. És a tanulási lehetőség is nagyobb, főleg az internet és a telefonos appok elterjedése óta - ez önképzésre is ad némi lehetőséget.

Szerintem.

[istvan01]

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó)

Nekem az ismertségi körömben egyetlen kivétel van csak (sógorom rockbandában gitározik), egyébként se rokoni se ismerősi körben se kollégák körében senki nem játszik semmilyen hangszeren.

Akkor a mi családunkról. Három lánytestvéremből egyik zongorázni tanult, volt neki itthon pianínó. Nejem gyerek korában zeneiskolában hegedült, hegedűje még megvan, de nem kedvelte meg a hegedű játszást. Az ő testvére, sógorom fuvolát tanult, konzervgyári fúvós zenekarban sokat játszott, hangszere még megvan, konzervgyár már sehol. Két lányom zeneiskolában klarinétot tanult, iskolai fúvós zenekarban sokszor felléptek. Hangszerüket a zeneiskolától kapták. Azóta Petra lányom vett magának Bécsben egy közepes márkájú klarinétot, terhessége alatt vett néhány frissítő órát zenetanártól. Kettő 9,12 éves unokám is tanul hangszert. Akusztikus gitárt (gyerek méretű) és zongorát, Roland elektromos zongorájuk van otthon és tanulják zenetanárnál. Nem, senki nem tervezte, tervezi a zenélést megélhetési célként.

[Robici]

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó)

Nekem az ismertségi körömben egyetlen kivétel van csak (sógorom rockbandában gitározik), egyébként se rokoni se ismerősi körben se kollégák körében senki nem játszik semmilyen hangszeren.

[Robici]

sem apám, sem anyám falujában tuti nem volt semmiféle hangszer a templomi orgonán kívül.

A népdalok az megint egy más kérdés, az viszont mára már teljesen kihalt.

[Robici]

Csak azért kérdem, mert szerintem a városi nagypolgárságra ez minden bizonnyal igaz, de pl. sem apám, sem anyám falujában tuti nem volt semmiféle hangszer a templomi orgonán kívül.

Nyilván én is a városi polgárságra gondoltam.

[Snipi]

Sokkal többen tudtak kottát olvasni és amatőr szinten játszani valamilyen hangszeren és sokkal több polgári otthonban volt valamilyen hangszer. Én nem mondanám hogy ebből a szempontból elmaradottabb kor volt mint a mai...

Erre van valami konkrét korabeli statisztikád?
Csak azért kérdem, mert szerintem a városi nagypolgárságra ez minden bizonnyal igaz, de pl. sem apám, sem anyám falujában tuti nem volt semmiféle hangszer a templomi orgonán kívül. A bálokban búcsúkor olcsó vendégzenészek húzták a talpalávalót. A szegény városi munkásosztályra sem volt annyira jellemző a hangszertartás és kottaismeret szerintem. Persze a juhászok fújták a saját maguk faragta furulyát nyájterelgetés közben (ahogy a nóta is mondja), ez hangszertartásnak számít?

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó) persze kottaolvasáshoz szinte senki nem ért... Nekem is megvan a gyermekkori hegyedűm és a felnőttkori gitárjaim is Más kérdés, hogy mennyit használom őket. De kottát legalább tudok olvasni.

Persze ez sem statisztikára, csak a saját tapasztalatra és az öregek elmondásaira épül.

Így igaz. Nem magyar vonatkozású a dolog, hanem orosz, de nem véletlen, hogy a XIX. századi nagy orosz zeneszerzők mind gazdag családból származnak. Pl. állítólag Alexander Profirjevics Borodin a grúz választófejedelem törvénytelen gyereke volt, és valami főgazdatiszt nevelte stb. stb. de ez csak pletyi ... de az biztos, hogy egyik sem volt földtúró muzsik ...
(Pl. azt konkrétan tudom hogy Cezar Antonovics Kjui aki az "orosz ötök" egyike volt ezredes volt a cári gárdában.) De pl. ott van Sergei Rachanyinov is, akinek 1917-ben grófi származása miatt kellett menekülnie a forradalom elől.

[Aszpirin]

Sokkal többen tudtak kottát olvasni és amatőr szinten játszani valamilyen hangszeren és sokkal több polgári otthonban volt valamilyen hangszer. Én nem mondanám hogy ebből a szempontból elmaradottabb kor volt mint a mai...

Erre van valami konkrét korabeli statisztikád?
Csak azért kérdem, mert szerintem a városi nagypolgárságra ez minden bizonnyal igaz, de pl. sem apám, sem anyám falujában tuti nem volt semmiféle hangszer a templomi orgonán kívül. A bálokban búcsúkor olcsó vendégzenészek húzták a talpalávalót. A szegény városi munkásosztályra sem volt annyira jellemző a hangszertartás és kottaismeret szerintem. Persze a juhászok fújták a saját maguk faragta furulyát nyájterelgetés közben (ahogy a nóta is mondja), ez hangszertartásnak számít?

Most viszont az ismeretségi körömben konkrétan alig ismerek olyan háztartást, ahol ne lenne legalább egy gitár vagy - horribile dictu - valamilyen gyerekhangszer (amit azért nem lenézni, sokszor elég komoly szintikről van szó) persze kottaolvasáshoz szinte senki nem ért... Nekem is megvan a gyermekkori hegyedűm és a felnőttkori gitárjaim is Más kérdés, hogy mennyit használom őket. De kottát legalább tudok olvasni.

Persze ez sem statisztikára, csak a saját tapasztalatra és az öregek elmondásaira épül.