Na innen mindenki gondolja tovább hogy mi és honnan származhat
HiFi Mozaik 5. 1988/2.
http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM2705.HTM
Először is: Naim ide, Linn oda, irányhatás emide, a csupasz
rézdrót - megint! - az én számomra annyival szebben, természetesebben,
zeneibben és torzítatlanabbul szólt, hogy a speciálkábeleket tüstént
visszaadtam tulajdonosaiknak, megszabadulva a tárolás nyűgétől.
Másodszor: a csupasz rézdrót irányhatása sokkal erősebb és
jellegzetesebb! A sodrás és a szigetelés, úgy látszik, elkeni az
effektust! Itt már nem csupán arról van szó, hogy melyik irányban
nagyobb a torzítás, melyik irányban érdesebb a hang. Itt két
alapjaiban eltérő hangképet ismerünk meg, melyek közül az egyiket
"audiofilnek" nevezhetnék: lágy, teres, a színpada széles és mély, a
sávszélei (a legmélyebb, de különösen a legmagasabb hangjai) tiszták
és felemelőek - a másik hangkép pedig drasztikus, "hifi", öblös
csinn-bumm cirkusz, erős monó komponensekkel, kiemelt felső basszussal
és alsó prezensztartománnyal. Ebből a jellemzésből arra lehetne
következtetni, hogy én feltétel nélkül az első hangképre szavaztam.
Tévedés. A két hangkép iszonyúan "egymás ellen dolgozik", és 4-5 napig
kellett csereberélnem a drót két végét, amíg legalább azzal tisztába
tudtam jönni, hogy nekem melyik változat tetszik jobban.