A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Kíváncsi lennék, hány kedves Fórumtársunknak ugrana kapásból be a Giustino, Händel operái közül!
Pedig igencsak szórakoztató darab, remek dallamokkal, friss hangszereléssel, pláne ilyen értő kezek, ajkak között!
Nicholas McGegan már a Vizizene felvételével megmutatta, milyen nagyszerű Händel karmester, a zenekar és a szólisták a barokk histórikus előadók krémje, és a produkció minősége is a Harmonia Mundi legjobbjai közé tartozik.
Soha rosszabb bevezetést a barokk opera világába!
Végül csak beadtam a derekam...
A tavaly 80-éves William Chrsitie-t az Erato (Warner) az alábbi 61-lemezes összkiadással ünnepelte. A fókusz természetesen a barokkon, azon belül is a francia irányzatán van, de elmerészkednek Haydnig és Mozartig.
Bárcsak a Harmonia Mundi is kijött volna ilyen gyűjteménnyel!
A részletek: https://www.jpc.de/jpcng/classic/detail ... m/11910354
Egyik kedvenc Dvorak lemezem, nagy kár, hogy ezen kívül csak a 3. és 7. került lemezre, soha nem készült el a többi. Pedig szvsz toplistás ciklus kerekedhetett volna belőle!
Az operáknál, emlékezzünk, szöveg 'prima' státusz-visszaállítás történt, vagyis a zene lett a kísérő, ez a fentieknél igen jól látszik.
Itt van egy nagyon kedvenc lemezem, - az opera születése környékén - ahol van egy track, bő 10 perc csak-szöveg.
Nem, nem ismerem és sem a jelentését.
Mégis átjön nagyon sok dolog.
Jó hallgatni.
A booklet átolvasása során egy nagyon érdekes dolgot találtam, ami amúgy foglalkoztat mindig, meg szerintem azokat, akik szeretik a nyelvet, az írást, meg a metafizikát.
A lentiek nekik szólnak.
Kb. arról van szó, hogy a lemezen számos átírt átirat van; azért átírt, mert a két vihuelás verziót azt ők ketten találták ki, a két zenész, 2016 környékén, vagyis meg kellett 'komponálni', hogy a másik hangszer mit játsszon, melyik szólamot, melyik kíséretet. És azért átiratok, mert egy részük az régi billentyűs lejegyzés, mint pl. ez a Pavana Italiana, másik részük pedig igen régi többszólamú mise-részletek, tehát az átírás az már akkoriban megtörtént. Ezek a régi misék annyira ismertek voltak - itt pl. Josquin-ról van szó -, hogy gyakorlatilag mindenki tudta a szöveget, ami a zene alatt volt, annyira, hogy amikor ez a zene, a szöveg / mise zenéje 'átvándorolt' az egyszál lantra, mindenki 'tudta' a szöveget, tudta, miről van szó, pontosan értette a szöveget, a hatást, a szakrális dolgait, úgy, hogy nem volt már semmiféle szöveg....
A meta-jelentésmezők ide-oda vándoroltak, és majdnem mellékes volt, hogy ott van-e bármi szöveg egyáltalán.
Josquin 1521-ben már nem élt, vagyis itt simán eltelt olykor 100 év, vagy több is.
Az, hogy ezek miért íródtak át pengetősre, - ahol az eredeti négyből maradt két szólam, de ez a kettő is, lanton már erősen bonyolult, mármint előadásilag, majdnem lehetetlen -, hogy mi volt az az erő, ami miatt ennyire szerették ezeket, hogy lanton így tovább élt, az a mai napig nem derült ki.
Én pl. egyszer utánanéztem pár ilyen dolognak, és meghallgattam az 'eredeti' polifón kórusműveket, hogy majd akkor kiderül, hogy mi tetszett itt a régi zenész-népnek annyira, hááát, nekem nem derült ki.
Konkrétan, nem nagyon fogott meg. Nagyon szép és igényes zene, - nem szimplán 'igényes', hanem olyasmi, hogy 200 év után Bach fogja majd kerülgetni ezt a színvonalat.
Pengetősökön meg igen.
A kezdés, a amolyan átlag, majdnem semmilyen. Mondhatni béna.
Aztán úgy a másfeledik perc után kezd valami igen különleges lenni; a másik gamba, a másik szólam, ami sokszor uniszónó, aztán szétválik, aztán cserélnek, aztán nagyon szétválnak, és furcsa tükröződések, megtörések következnek...
A hangminőség is meglepő.
Sok rendszeren 'grízes', olyan rosszLP-ízű, kásás, fura. Jó régi amúgy.
Aztán, ha sikerül megszelídíteni, akkor meg egészen meghökkentő élő-feeling lesz, a mélytartomány meg annyira mélyre 'lever', hogy nem is hallatszik a határa.
Kábelekre módfelett érzékeny.
Ha bekerül valami kábel-tévedés - amihez olykor kell idő belátni, hogy az volt - akkor a középtónusban lesz valami érthetetlen. Minden jó, csak mégsem jó. Valami nincs, ami volt; de egyszerűen nem hallatszik, az sem, hogy mi is az a valami.
Lesz valami olyasmi, hogy 'OK, tetszik'. Meg hogy 'jó ez a lemez'.
Nem.
Itt sokkal-sokkal több van.
Copland sokáig elveszettnek hitt első balettje, remek muzsika, akár korabeli gótikus horrorfilm zenének is beillene, nem véletlen a borítón szereplő jelenet a "Nosferatuból". Aki szereti Sztravinszkijt, annak ez is be fog jönni.
'Felső-bourdon', talán így mondják, ahol a kíséret, ill. a másik szólam egy kitartott hang, egy, (ritkábban kettő) húron zengetve; itt simán kihallani a rezonáns felhangsorozatokat, amitől szép ez a hangszerhang, de még az oktáv/kvint üveghangot is.
Nagyon különleges hangzás.
A Roon-nak köszönhetően kitágultak a horizontok, egy érdekes találat, ami az itt bejegyzéseket íróknak közös metszet lehet.
Debussy, Fauré, Marais, Haydn, Locke, Purcell, Zemlinsky egy lemezen összefűzve.
Képernyőkép 2025-03-23 131000.jpg
Ez tényleg jó. Én sokkal jobban kedvelem hangszerként a modern csellót mint a viola da gambát, de Debussy vagy Faure egy vioala da gamba kvartettre áthangszerelve egy egészen kellemes, zenetörténeti korszakokon átívelő eklektika.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
A Roon-nak köszönhetően kitágultak a horizontok, egy érdekes találat, ami az itt bejegyzéseket íróknak közös metszet lehet.
Debussy, Fauré, Marais, Haydn, Locke, Purcell, Zemlinsky egy lemezen összefűzve.
Azért nagyon szép köröket futottak ezek a régi dalok.
Mert ez Castaldi szonátája, a 'Sonata 13a'. Ott az új Lislevand / Albane Imbs lemezen.
Hogy melyik volt előbb, és hogy honnan érkezett a dallam, az valószínűleg nem kideríthető.
EAD UD2000, Lavardin IT, Verity Audio Otello, Lavardin IC, és LS kábel, Furutech, és Acoustic Zen tápkábel, Shunyata R. Hydra elosztó, Finite Elemente Spider állvány
Teljesen megértem a reakcióitokat, első körön a többség elszalad. Majdhogynem normális. Azért, mert a tonalitás valahol ab ovo a zenéhez tartozik.
De azt higgyétek el, hogy ez nálam annyira gyönyörűen-fantasztikusan-q..vajól szól, hogy itt konkrétan a hallott hangminőség miatt ragadtam le, nem a ’zene’ miatt. És amikor az ember rácsodálkozik, és ottfelejti magát, akkor, mintha kinyílna valami ajtó – na jó, nevezzük egy igen-igen szűk résnek, - és elkezdi befogadni. Nem megérteni, nem felfogni, nem rájönni a szisztémára, hanem inkább csak meghallgatni, igazából.
És ami furcsa, hogy ezt most kár szépíteni, ez egy alapvetően elektromos zene, az összecsengések meg az egymásra ülő rezonanciák, azok bizony művi dolgok, ráadásul kikalkulálva, és az egy szem igazi hangszer sem tudja őket akusztikus történéssé tenni.
És mégis tetszik.:)
Mondjuk Bach is eléggé ki van kalkulálva!
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Teljesen megértem a reakcióitokat, első körön a többség elszalad. Majdhogynem normális. Azért, mert a tonalitás valahol ab ovo a zenéhez tartozik.
De azt higgyétek el, hogy ez nálam annyira gyönyörűen-fantasztikusan-q..vajól szól, hogy itt konkrétan a hallott hangminőség miatt ragadtam le, nem a ’zene’ miatt. És amikor az ember rácsodálkozik, és ottfelejti magát, akkor, mintha kinyílna valami ajtó – na jó, nevezzük egy igen-igen szűk résnek, - és elkezdi befogadni. Nem megérteni, nem felfogni, nem rájönni a szisztémára, hanem inkább csak meghallgatni, igazából.
És ami furcsa, hogy ezt most kár szépíteni, ez egy alapvetően elektromos zene, az összecsengések meg az egymásra ülő rezonanciák, azok bizony művi dolgok, ráadásul kikalkulálva, és az egy szem igazi hangszer sem tudja őket akusztikus történéssé tenni.
