Abszolút! Karajan egyik kedvenc énekese volt, én Cso-Cso-Szánként ismertem meg a legendás felvételükről.
youtu.be/Bu_DgkgIeBo
Abszolút! Karajan egyik kedvenc énekese volt, én Cso-Cso-Szánként ismertem meg a legendás felvételükről.
De jó.:)
Megérkezett.chord_ írta: ↑2025.03.15., szomb. 08:06
youtu.be/07Ws_LQxi18
Vihuela-duó.
Fantasztikus zene, előadás, hangminőség.
Ez tényleg jó. Én sokkal jobban kedvelem hangszerként a modern csellót mint a viola da gambát, de Debussy vagy Faure egy vioala da gamba kvartettre áthangszerelve egy egészen kellemes, zenetörténeti korszakokon átívelő eklektika.
Ez elég fura, mintha Chopin stílusában játszana Bach-ot.
Mondjuk Bach is eléggé ki van kalkulálva!chord_ írta: ↑2025.03.20., csüt. 13:59Teljesen megértem a reakcióitokat, első körön a többség elszalad. Majdhogynem normális. Azért, mert a tonalitás valahol ab ovo a zenéhez tartozik.
De azt higgyétek el, hogy ez nálam annyira gyönyörűen-fantasztikusan-q..vajól szól, hogy itt konkrétan a hallott hangminőség miatt ragadtam le, nem a ’zene’ miatt. És amikor az ember rácsodálkozik, és ottfelejti magát, akkor, mintha kinyílna valami ajtó – na jó, nevezzük egy igen-igen szűk résnek, - és elkezdi befogadni. Nem megérteni, nem felfogni, nem rájönni a szisztémára, hanem inkább csak meghallgatni, igazából.
És ami furcsa, hogy ezt most kár szépíteni, ez egy alapvetően elektromos zene, az összecsengések meg az egymásra ülő rezonanciák, azok bizony művi dolgok, ráadásul kikalkulálva, és az egy szem igazi hangszer sem tudja őket akusztikus történéssé tenni.
És mégis tetszik.:)
Én szeretem a kortárs komolyzenét, leginkább a minimalista és repetitív vonalat, de ez az atonális valami számomra sajnos értelmezhetetlen.