chord_ írta: ↑2025.01.14., kedd 18:12
revox írta: ↑2025.01.14., kedd 09:19
Juliush nagyon eltalált mondataira visszatérve (mégegyszer:
"Otthon is a lejátszó rendszer elemeiben is egészen a hangzó eseményt fizikailag reprodukáló hangszórókig. A cél nyilván ennek a veszteségnek a minimalizálása." ), az otthoni lejátszó rendszereken nagyon sok veszteség és torzítás keletkezik. Ezeket lehet minimalizálni, vagy leglábbis megpróbálni a jobb rendszerekkel, a helyes installal és persze a megfelelő kábelekkel.
Ez technikailag korrektnek tűnik, valóban. Csak félreviszi a dolgokat. És örökös savanyú-ábrázatot nevel belénk, hogy de-bezzeg-a valóság, itt meg a sz@r korlátos hifink. Ami csak veszít. Mindig.
Már sokszor elhangzott az, hogy van, aki ezt tagadja, ill. ennél jóval tovább megy. Többet akar, jobbat akar, nagyobb élményt akar. Nem keveri össze a valódi, élő zenét az otthoni zenehallgatással. A 'valóságtól' való elszakadás pedig abszolute nem gond.
Azért, és azért van idézőjelben a valóság, mert egyszerűen nem visszakövethető, és szerintem semmilyen hifis módszerrel nem reprodukálható a hangzó esemény. Egyrészt, a technika korlátoz, ezt mindenki belátja, gondolom. De másrészt, ami fontosabb, azért, mert nem tudjuk, hogy mit keresünk. Teljesen vaktában megy a bolyongás. Azoknál a lemezeknél, amiket én hallgatok, feltétlen. Pedig sokukat hallottam élőben, volt olyan is, aki a szobámban játszott. De azok a hangi események, meg az, ami a lemezeknél az 'ős-hang' lehetett, ott bizony nem sok közük volt egymáshoz, pedig ugyanaz az ember, ugyanaz a hangszer volt akár.
A létező kivételek egyike, amit KF mondott, csak átsiklottatok rajta: hogy ő ott volt, hallotta, 'csinálta', konkrétan, hogy ki és mit játszott, mivel, hol, milyen akusztika volt, esett-e aznap, stb... ez annyira ritka, hogy a haranggörbe legszélén van.
Ennek híján, megy a hangi ide-oda játék. Az 'érzeti' finomhangolás. Pl. a kábelekkel. Nem, nem a valósághoz, hanem magunkhoz.
És ezért nincs itt hangi egyetértés, és ettől érdekes az egész.
Én pl. a szóló hegedűt konkrétan nem szeretem. Azért, mert alapvetően nem egyedül-hangszer, nem teljes spektrumú, való mellé még más is, amikkel együtt már egy emberibb balanszot ad ki. Vagy mert túl sok gambát hallgatok, ami meg teljes spektrumú.....
Ha mégis hallgatni kell, akkor viszont eszembe nem jut olyan hifi-fejlesztés, ami a valódi szóló-hegedű hangot behozza a szobámba. Ott kezdődik, hogy én attól a hangerőtől megőrülnék a nem túl nagy szobában, pl. este 11-kor. Tehát, halkan hallgatom. Tehát, már itt elúszott a valóság, nem? Mert egy halk hang alapvetően más loudness tulajdonságokkal / kívánalmakkal rendelkezik, mint a hangos, és a többi ezer sebről nem is beszéltünk.
Amúgy, utálom a gasztronómiai hasonlatokat, de ez az egész kb. olyan, mint a gulyásfőző-verseny.
Mi lenne itt az etalon vajon? Hol az ős-gulyás, hol az őrzött méterrúd? Ahová tartotok?
Itt a kezemben egy Alpha lemez. Megvan a helyszín, egy kápolna, hogy hol vették fel.
Szeretek nem-álszerény lenni, de pl. azt az adott akusztikát, amit a Hughues Deschaux hallott, ott, Franciaföldön, meg a hangszereknek azt a konkrét összecsengését, 18 évvel ezelőtt, azt kissé nagyképűség besaccolni, hogy akkor a hifinket úgy tudjuk hangolni, hogy azt a valós teret, rezonanciákat, egyebeket, legalább kicsit megközelítse.
Vagy itt egy lantlemez.
Voltatok már lantkoncerten?
2m-re a hangszertől? Mert az ötödik sorban már a felét sem hallani élőben.
A nagyon jó lant-CD-k messze nagyobb élményt adnak otthon, egy 'olyan' rendszeren, mint akár az első sorból hallgatni. Az másért jó, nyilván.
Valóság?, az itt már messze elszaladt....
Ja, és itt sokan hallgattok kihangosított koncertfelvételeket, meg elektromos-tartalmú zenét. Ott még ennyire sem lehet mihez viszonyítani.
Nem, nem kell egyetérteni, ez teljesen magánvélemény.