Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Lehet, nem kedvenc vonal a kulturális támogatás..., de pl. a MÜPA belépőjegyünk az nagyon kevés lenne a működéshez / fenntartáshoz.

Nyilvánvaló, a jegybevételek a működési költségek töredékét fedezik egy ilyen intézménynél, külső támogatás nélkül nem tudnának életben maradni még a jómódú országokban sem, pedig ott 150-200 € is lehet egy koncertjegy. A MÜPA pénzügyi története már a publikus információk alapján is minimum pikáns, vastagon átszövi a pártpolitika és korrupció (mit nem?), de más opció hiányában ezen felülemelkedve sokunknak mégis kedvenc intézménye.

[chord_]

Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

Egyfajta zenekultúrát támogattak, amit én nem tudok minőséginek nevezni, néhányat tűrtek, sok mást meg tiltottak. A mai helyzet felelőseinek keresése során gyorsan politikai területre keverednénk, amiből megint születne néhány alpári, személyeskedő hozzászólás, így inkább el sem indulnék ezen az úton, de annyi talán kijelenthető vita nélkül, hogy a kulturális támogatás nem kedvenc tevékenysége a jelenlegi hatalomnak.

Lehet beszélni általános, tömeges, társadalmi kulturális színvonalról, de az egyénnek mindig is joga volt és remélhetően lesz is abból kimaradni, a saját életét másként irányítani.

Ugyanakkor érdekes kérdésnek gondolom, ki mit ért zenekultúra alatt. Pl. az én felfogásom szerint nincs sok köze a HiFi-hez.

Lehet, nem kedvenc vonal a kulturális támogatás, - én pl. a foci-cuccoktól/stadionoktól kiütést kapok, még attól is, aki beszél róla, - de pl. a MÜPA belépőjegyünk az nagyon kevés lenne a működéshez / fenntartáshoz.

[Luxor Audio]

Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

Egyfajta zenekultúrát támogattak, amit én nem tudok minőséginek nevezni, néhányat tűrtek, sok mást meg tiltottak. A mai helyzet felelőseinek keresése során gyorsan politikai területre keverednénk, amiből megint születne néhány alpári, személyeskedő hozzászólás, így inkább el sem indulnék ezen az úton, de annyi talán kijelenthető vita nélkül, hogy a kulturális támogatás nem kedvenc tevékenysége a jelenlegi hatalomnak.

Lehet beszélni általános, tömeges, társadalmi kulturális színvonalról, de az egyénnek mindig is joga volt és remélhetően lesz is abból kimaradni, a saját életét másként irányítani.

Ugyanakkor érdekes kérdésnek gondolom, ki mit ért zenekultúra alatt. Pl. az én felfogásom szerint nincs sok köze a HiFi-hez.

[kaef2]

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Kicsit azért szabad szigorúbbnak / reálisabbnak is lennünk.
Mit is csinált CS. Kádár?, a közmédiába bevitt egy nagyon erősen réteg dolgot, ami pár ezer embert érdekelt akkoriban.

Mert,
sorolom, kiket nem érdekel / nem érdekelt ez az egész hangzáskultúra dolog, hogy Furtwangler felvétele az egyik kütyün szól jobban, vagy a másik kütyün, (vagy hogy a KSL tényleg q.va jó drót-e, vagy csak elsz@rja a hangot):
- a vasutasok 99%-a
- a rádióhallgatók 99%-a
- a zenészek 99%-a
- a zenetanárok 99%-a
- az előadóművészek 99%-a
- a Marinénik, Józsibácsik agrár-seregének 99,99%-a
- a fogékony fiatalok 99%-a
- a polgárok 99%-a
- a Rádióban műszaki osztályán dolgozók 90%-a (sacc)(mint a többi is sacc)

És össze ne keverjük a dolgokat. Az ügyes vitatkozó mondaná, hogy de és a rádióban (közmédiában) a versek?, vagy a kortárs regényirodalom? a fogósabb fajták?, hogy csak picit jobb %-ok lennének?
Hát, a két dolog alapvetően különbözik. A verseknek van egy meta-utó-hatása, amely emelheti még a Marinéni létezési szintjét is. Vagy Arany János, akinek olvasásakor / hallgatásakor egyszerűen ránk ragad a szókincse, feljebb megbeszéltük.

Minálunk mi ragadna a lelkes nyíltszívű polgárokra a hifiből?
Hogy digitálisan nem is lenne szabad zenét hallgatni? (mert ugye a természeti törvények?)
Hogy aki mp3-al hallgat zenét, az bizonyosan a WCpucolók kasztjába tartozik?
Hogy dugdossuk a hülye sok100ezres drótjainkat, és bemagyarázzuk magunknak, hogy jobb lesz a hang?
Hogy megfordítjuk a 220-as dugót, és új időszámítás kezdődik zeneileg, meg a kiemelkedés lesz a lekorlátozott létezésből???:)

Nem kicsit gondold túl (félre) a dolgot, ha irónia volt akkor persze bocs, de ha jól esik csak nyugodtan.

Nem CsKP csinálta, hanem még egy jó pár tucat ember rajta kívül, Újházy Lászlóval (rip), Kishonti Istvánnal például.
Megértem őket és tisztelem azért, amit elvégeztek. Akárhány emberrel is tettek jót vagy keltették fel az érdeklődését.

[chord_]

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Kicsit azért szabad szigorúbbnak / reálisabbnak is lennünk.
Mit is csinált CS. Kádár?, a közmédiába bevitt egy nagyon erősen réteg dolgot, ami pár ezer embert érdekelt akkoriban.

Mert,
sorolom, kiket nem érdekel / nem érdekelt ez az egész hangzáskultúra dolog, hogy Furtwangler felvétele az egyik kütyün szól jobban, vagy a másik kütyün, (vagy hogy a KSL tényleg q.va jó drót-e, vagy csak elsz@rja a hangot):
- a vasutasok 99%-a
- a rádióhallgatók 99%-a
- a zenészek 99%-a
- a zenetanárok 99%-a
- az előadóművészek 99%-a
- a Marinénik, Józsibácsik agrár-seregének 99,99%-a
- a fogékony fiatalok 99%-a
- a polgárok 99%-a
- a Rádióban műszaki osztályán dolgozók 90%-a (sacc)(mint a többi is sacc)

És össze ne keverjük a dolgokat. Az ügyes vitatkozó mondaná, hogy de és a rádióban (közmédiában) a versek?, vagy a kortárs regényirodalom? a fogósabb fajták?, hogy csak picit jobb %-ok lennének?
Hát, a két dolog alapvetően különbözik. A verseknek van egy meta-utó-hatása, amely emelheti még a Marinéni létezési szintjét is. Vagy Arany János, akinek olvasásakor / hallgatásakor egyszerűen ránk ragad a szókincse, feljebb megbeszéltük.

Minálunk mi ragadna a lelkes nyíltszívű polgárokra a hifiből?
Hogy digitálisan nem is lenne szabad zenét hallgatni? (mert ugye a természeti törvények?)
Hogy aki mp3-al hallgat zenét, az bizonyosan a WCpucolók kasztjába tartozik?
Hogy dugdossuk a hülye sok100ezres drótjainkat, és bemagyarázzuk magunknak, hogy jobb lesz a hang?
Hogy megfordítjuk a 220-as dugót, és új időszámítás kezdődik zeneileg, meg a kiemelkedés lesz a lekorlátozott létezésből???:)

[kaef2]

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Feri, félreértettel, én sem gúnyolódtam az öregségen. Fura is lenne, hiszen 61 évesen magam is vészesen öregszem.
Viszont szerintem számít ki milyen lesz öregségére, lehet méltósággal, a világra nyitottnak maradva, nosztalgikus siránkozások nélkül is megöregedni, és lehet megkeseredett vénemberként a múltban elmerülve, a világgal perben, haragban állva is megöregedni. Ez utóbbit én igyekszem elkerülni.

Az idézett CsKP írás 2014-ben készült és egy 1989-es eseményről szólt. Az esemény maga és annak a 2-3 tucat embernek a közvetlen munkája volt a tárgya, akik az akkori hallgatóknak többnyire örömet okoztak a több hónapos munkájukkal.

Nem gondoltam, hogy ki lehet belőle olvasni valami negatívumot a szerző mostani korára és habitusára vonatkozóan is.

[Rock60]

Az átlagosnál gyakrabban járok, pedig talán erősebben válogatok a koncertek között és mindig van kivel mennem, a nézőterek is megtelnek általában, pedig olyan mennyiségű zenei program van a környéken, amiről fiatal koromban nem is álmodhattunk. Ez nekem nem a zenei kultúra hanyatlását jelzi.

Szó nem volt a zenei kultúra hanyatlásáról, legalább is én biztosan nem szóltam róla.
Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

[Rock60]

Én az igénytelenség alatt az átlag ember viselkedéskultúrájáról, beszédstílusáról, írásmódjáról, megszólíttatásunkról - IKEA és társai - beszélek, nem arról, hogy hányan mennek bármilyen koncertre, vagy színházba, " természetesen " farmerben.

Forradalmár szemszögből persze lehet, hogy ez nem probléma, de nem vagyunk mind forradalmárok, sokakat irritál ez a jellegű leépülés.

[alto]

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Feri, félreértettel, én sem gúnyolódtam az öregségen. Fura is lenne, hiszen 61 évesen magam is vészesen öregszem.
Viszont szerintem számít ki milyen lesz öregségére, lehet méltósággal, a világra nyitottnak maradva, nosztalgikus siránkozások nélkül is megöregedni, és lehet megkeseredett vénemberként a múltban elmerülve, a világgal perben, haragban állva is megöregedni. Ez utóbbit én igyekszem elkerülni.

[Rock60]

Óvakodjunk ettől a 'minden sz@r', 'meg minden minőség lefelé megy' helyzetértékelésekről.

Én inkább azt látom, hogy nagyon-nagyon sokan hallgatnak zenét, és egyszerűen 'sikk' lett jó zenéket hallgatni. Aki a MÜPA-ba akar jegyet venni pl. a 2025-ös régizenei koncertekre, az már most elkésett. Megbeszéltük ezerszer.

Ezerszer leírtam, ezeregyedjére is, hogy nem minden sz.r, csak sok minden, hogy ne menjünk messze, pl. az a Sony a lemezjátszó topicban.

Minden nézőpont kérdése.
Ha kikeveredünk az ismert zeneszerető/hifista ismeretségi szubkultúrális körből, kihúzzuk a fejünket a homokból, és rákérdezünk átlag érdeklődésű embereknél, azt sem tudják, mi a MÜPA, azt meg pláne, hogy ott koncerteket is adnak.
De, ha annyira túlterheltnek tűnik, hogy nem lehet már jegyet venni egy évvel előre, abból nem azt a konzekvenciát vonnám le, hogy milyen baromi sokan látogatják, hanem, hogy kellene még vagy 3 - 4 belőle.

Egyébként teljesen másról is beszélünk.
Én az igénytelenség alatt az átlag ember viselkedéskultúrájáról, beszédstílusáról, írásmódjáról, megszólíttatásunkról - IKEA és társai - beszélek, nem arról, hogy hányan mennek bármilyen koncertre, vagy színházba, " természetesen " farmerben.

[Luxor Audio]

Olyan fokú a tömegigénytelenséget elősegítő nyomulás, hogy szél ellen vizelés lenne bármi, amit ellene próbálna tenne bárki. Lassan ott tartunk, hogy cool bunkónak, neveletlennek lenni, erre tart a világ...

... Óvakodjunk ettől a 'minden sz@r', 'meg minden minőség lefelé megy' helyzetértékelésekről. Mert aki ezt tartja, annak a koordináta-rendszerében akkor valóban úgy mennek a dolgok.

A többség a maga kisebb/nagyobb buborékja alapján ítéli meg a világot, néha nem feltétlenül reálisan. A panaszolt igénytelenség mindig is jelen volt az életünkben, még azokban az évtizekedben is, amiket most a fénykorként szokás emlegetni. (Érdekes módon ez mindig 5 évtizeddel előzi meg az aktuális évszámot, tehát folyamatosan tolódik.) Tessék megnézni a korabeli sikerlistákat, táncdalfesztiválokat, azokból szépen kiviláglik, mennyi gagyi volt akkoriban és mennyire kajálta a nép. Amúgy is tegye fel a kezét, aki úgy érzi, a "tömegigénytelenséget elősegítő nyomulás" hatására igénytelenebbé vált!

Az én barátaim, ismerőseim többsége igényes valamilyen területen, legyen az zenekultúra, öltözködés, lakberendezés, általános műveltség. Az átlagosnál gyakrabban járok, pedig talán erősebben válogatok a koncertek között és mindig van kivel mennem, a nézőterek is megtelnek általában, pedig olyan mennyiségű zenei program van a környéken, amiről fiatal koromban nem is álmodhattunk. Ez nekem nem a zenei kultúra hanyatlását jelzi. Akinek van igénye (és lehetősége), az bőven megtalálja a számára megfelelő szintű szórakozást.

Olyan embert viszont nem ismerek, aki minden területen maximalista a világgal és önmagával szemben. Jártamban, keltemben nem ritkán látok olyan HiFi hobbitársat, akinek ugyan van egy igényes, felsőszintű lejátszó rendszere, de az élet más részén láthatóan igénytelen (nem feltétlenül pejoratív értelemben). Persze ennek ellenkezőjére is sok példa van, de az én szememben nem lesz valaki igénytelen attól, hogy nem 10-20 milliós HiFi rendszeren hallgatja a kedvenceit. Sokkal lényegesebb, hogy mit és hogyan hallgat.

A Cs. Kádár könyv sikerének egyetlen oka volt, hogy akkoriban nem volt más. (Itt van a polcomon és egyszer be is mutattam a tanítványaimnak, hogy tessék, pár évvel ezelőtt itt tartottunk.) A felkészültebb, hozzáértő olvasó akkoriban is ráncolta a homlokát az irományt lapozgatva, pár évvel később meg olyan szakkönyvekhez jutottunk, amik egészen durva különbséggel vannak feljebb szakmailag, irodalmilag és hitelességüket tekintve is. Pl. az Amazon áruházból évek óta olyan szakkönyveket lehet beszerezni, amik az audio kultúra legfelsőbb szintjét képviselik. Akik a rothadást, hanyatlást emlegetik, esetleg körülnéztek-e, ne adj' ég vásároltak-e már ott? Ha a következő 20 évemben olvasással tölthetném minden napomat, akkor sem tudnám mindet kiolvasni.

[Rock60]

Erre reagált kaef2.

Akkor miért nekem? Ezt nem én írtam.

Nem Neked, csak a te Moldovás kommented közé szorult, ezért magadra vetted... Hosszú...

[zoli73]

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Erre reagált kaef2.

Akkor miért nekem? Ezt nem én írtam.
Ha már Cs. Kádár Péter, a Diszkónika című könyvét srác koromban előszeretettel forgattam, szinte bibliaként.
Aztán több évtized távlatából, és már sok tapasztalattal felvértezve, ma kézbe veve már egész másként tekintek rá.
Nem tudom, hogy tördelési/nyomtatási hibák miatt e, de nagyon sok benne a hiba, elírás, rossz magyarázat, és sok olyan elmélet, nézet van benne tényként kezelve, ami mára teljesen megdölt.

[chord_]

...Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen,...

A mai realista "hangkultúra" helyzetértékelése elfogadva, Magyarországon kevesen foglalkoznak az általános igénytelenség megállításával..
TJ.

Olyan fokú a tömegigénytelenséget elősegítő nyomulás, hogy szél ellen vizelés lenne bármi, amit ellene próbálna tenne bárki.

Lassan ott tartunk, hogy cool bunkónak, neveletlennek lenni, erre tart a világ...

Nem.
Ez nem így van.

Valóban, nem lehet ezeket felülről irányítani.
De az itt jelenlévők egyike sem azért kezdett igényes zenehallgatást művelni, mert az állami rádión volt egy 'Hangzáskultúra nap'.
Óvakodjunk ettől a 'minden sz@r', 'meg minden minőség lefelé megy' helyzetértékelésekről. Mert aki ezt tartja, annak a koordináta-rendszerében akkor valóban úgy mennek a dolgok.

Én inkább azt látom, hogy nagyon-nagyon sokan hallgatnak zenét, és egyszerűen 'sikk' lett jó zenéket hallgatni. Aki a MÜPA-ba akar jegyet venni pl. a 2025-ös régizenei koncertekre, az már most elkésett. Megbeszéltük ezerszer.
Egy komolyzenei blognak akkora nézettsége van, hogy a tizedét sem hinnétek el.
És nem csak a komolyzenéről van szó.
Az átellenes tengelyen, ott van pl. a techno. Hogy szimplán sz@r zene? Nem hinném.
Inota fesztivál, megvan?, itt volt 15km-re mellettünk, és azt mondták jó ízlésű (sőt, csembalókedvelő) emberek, hogy egyszerűen fantasztikus volt. Zeneileg is és kapcsolt vizuál-művészetileg is. És a semmiből nőtt ki az egész project, egy elhagyatott alumíniumkohóban.



Meg hogy leülünk a fotelbe, és hopp, nézzünk egy 1967-es Godard filmet? Kristálytiszta minőségben? És ott van, két kattintás. És ingyen, vagy valami nevetséges pénzért. 3mm KSL drót ára / hó...:)

Hol voltak ezek a Cs. Kádár idejében??

[Rock60]

...Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen,...

A mai realista "hangkultúra" helyzetértékelése elfogadva, Magyarországon kevesen foglalkoznak az általános igénytelenség megállításával..
TJ.

Olyan fokú a tömegigénytelenséget elősegítő nyomulás, hogy szél ellen vizelés lenne bármi, amit ellene próbálna tenne bárki.

Lassan ott tartunk, hogy cool bunkónak, neveletlennek lenni, erre tart a világ...

[Rock60]

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Erre reagált kaef2.

[Rock60]

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Félreértettél!
Eszemben sincs bárkinek is a korán viccelődni, ezt az legnagyobb fokú tiszteletlenségnek tartom.

Nem Neked szólt, olvasd már vissza...

[akvapark]

" anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni."

Szerintem Fórumunk erre - is - nagyon jó platform. "állami" apanázs nélkül is.

[zoli73]

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Félreértettél!
Eszemben sincs bárkinek is a korán viccelődni, ezt az legnagyobb fokú tiszteletlenségnek tartom.
E két ember között azért húztam párhuzamot, mert mindkettőjükről az bizonyosodott be nekem, hogy a rendszerváltást, és minden vele jött változást, összességében csalódásként éltek meg, és elkezdtek nosztalgikusan, megszépítve visszatekinteni az "átkosra", amit valójában szintúgy nem szerettek. Jó példa erre Moldova Kádárról írt könyve.
A mondandód többi részével tökéletesen egyetértek, de a politikai átitatottsága miatt inkább ne menjünk bele.

[tunerman]

...Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen,...

A mai realista "hangkultúra" helyzetértékelése elfogadva, Magyarországon kevesen foglalkoznak az általános igénytelenség megállításával..
TJ.

[kaef2]

Hőskor.
Nagy lelkesedés, igényes megvalósítás.
Emlékszem még arra is, hogy melyik két lánc volt, miféle berendezésekkel, a saját, meg a kölcsönkért, amin a kvadró adást hallgattuk.
Ma két másodpercig nem tudnánk hallgatni...
Technikatörténeti érdekesség.

A planéták odébb forogtak. Egy másik korban vagyunk.
A personal hifi akkorát fejlődött, hogy minősége simán megkérdőjelezheti a fentiek hangminőségét rádión keresztül hallgatva. Az itteni olvasók otthoni rendszereiről nem is beszélve.

Szünetjel?, hááát, pl. a mai Bartók Rádió szünetjelei tízezerszer jobbak és igényesebbek, mint az az ősrégi „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele. Legalább valami finom hangszeren játszották volna fel, akármivel, nem tudom.
Generációk ízlését gyötörte és rongálta ez a kellemetlen szintetizált elektromos hang.

Monoszkóp-adás sincs már.
Meg még tízezer dolog.

Bele lehet merülni ebbe a nosztalgiába, de a külső hallgatóságnak, aki akár átélte is, ez a fenti jóval kevesebbet jelent, mint annak, aki benne volt a létrehozásában.

Az itteni olvasók, szerintem, amúgy is minőségi zenehallgatást művelnek otthon, teljesen függetlenül a berendezésektől.
A hozzáférhető / azóta készült lemezek pedig fényévekkel előzik meg az akkori szinte nulla kínálatot.
Furtwängler vezényelte felvételek? Nekem ebből jó párat mutattak.
Maradjunk annyiban, hogy én messziről tisztelem ezt a fajtát, meg azt is, aki hallgatja. De én nem fogom hallgatni csak azért, mert ilyen kalandos a szalagok megmenekülése, vagy hogy 1944-et írtak, meg bombáztak közben...

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

[Kellnerművek]

A hangdoboz helyett a hangsugárzó talán a pontosabb terminológia.

Igen, nem is tudom, miért a hangdobozt írtam én is többnyire a hangsugárzó kifejezést szoktam használni ebben a roppant szigorú, roppant szakmai környezetben.
De ennek, immáron vége. Marad a " hangfal ".
/ Ahogy kaef2 is írta a belinkelt hangsugárzó/hangfal bemutatójában./

Egyébként a hangsugárzó a lehető legpongyolább, legkényelmesebb kifejezés, amolyan Jolly Joker, mert semmilyen módon nem utal a konstrukció jellegére.
A hangdoboz kifejezés már legalább tükrözi, hogy nem valamelyik sík megvalósításra gondolunk.

Ha hosszabb mondandónk van egy témával kapcsolatban és többször előfordul egy tárgy megnevezése, hasznos, ha az állandó szóismétlések helyett tudunk használni több kifejezést egy adott dologgal kapcsolatban.
Úgy hogy nem árt életben tartani mindet - szerintem.

Esetleg használható a legáltalánosabb kifejezés az "izé" is.

A 80' években én hanglemez boltba jártam, haverom lemez boltba- de ő lakatos volt.
Mi gyomorba töltöttük a disznósajtot, egyesek gömböcbe, mások pucorba.
Mi malacnak hívtuk a malacot, Bácsban hökkencsnek.
Masok a kutyát éjjeli bátornak, macskát lesbetegnek, a kakast égbekiáltónak hívták.
A volt Jugoszláviából érkezők kalácsot ettek, mi süteményt, a kaját éthordóban hoztuk, ők " plasztik ' dobozban. Mi kazettát másoltunk, ők felvételeztek.
Vonyítva röhögtünk egymáson.
Ezért is volt jó kollégiumban élni.
De ettől szép ez a kevesek által beszélt nyelv.

[juliush]

De nemcsak hanglemezcsemegék forogtak, hanem magnófelvételek is. Például Beethoven két műve, amelyet Wilhelm Furtwängler vezényelt 1944 végén, a berlini rádióban, miközben már bombázták a német fővárost. A sztereó (!) felvételek mindössze három mikrofonnal készültek, nem használtak semmilyen hangherélőt – nem is léteztek még akkoriban elektronikus effekteszközök. A remekművek némi magashang-hiánytól eltekintve ma is úgy szólnak… hű, de jól szólnak…

Így keletkeznek a mítoszok. Valójában nem maradt ránk Furtwängler vezényelte sztereó felvétel a második világháború idejéről. A közelmúltban a Berlini Filharmónikusok által SACD-n megjelentetett összkiadás a háborús rádióközvetítésekről, melyeket a Telefunken magnóival rögzítettek, is csak monó felvételeket tartalmaz. (https://www.musicweb-international.com/ ... 180181.htm)
Amire gondolhatott, az Walter Gieseking híres sztereó Beethoven 5. "Emperor" zongoraverseny felvétele, Arthur Rother vezényletével, amelyen a távolban még a légvédelmi lövegek is hallatszanak:

youtu.be/EY7lvuVjjX4
A másik híres sztereó felvétel a korszakból Karajan vezényelte torzó (értsd az 1. tétel elveszett) Bruckner 8. szimfóniájának 4. tétele, ami egészen lenyűgöző minőségű, még a mai füllel is, sok évvel ezelőtt a Koch International adta ki CD-n.

youtu.be/K-7n-gXtal8

[Rock60]

Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja.

Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Nem volt minden jobb régen, és most sem szar minden, de ami szar, az szar, ne szépítsük.
Az a naív elképzelése volt sokunknak, hogy a technika fejlődésével MINDEN jobb lesz.
Ez szabad szemmel jól láthatóan túl optimista elvárás volt. Ennyi.

Ne mondjál ilyet meggondolatlanul. Agyonütés lehet belőle...

[Rock60]

...Egyébként is sok volt a szándékos csönd. Mert a különleges lemezjátszó lassan indult, s mert minden zeneszámot elejétől a végéig, rádumálás nélkül játszottunk le, és még szünetet is tartottunk minden zenemű előtt és után.

Milyen lemezjátszó lehetett ? A Mechlabor stúdiógépe, vagy valami más ?

A könnyűzenei műsorokban - jellemzően a Petőfin - is meg volt a zeneszámok közötti megfelelő szünet.
Öt órai tea, B.Tóth László és mások kívánságműsorai és zenei blokkjai úgy kerültek sugárzásra, hogy a számok közötti kis szünetben - más zenei források hiányában - a magnósoknak legyen lehetőségük a felvételek jól időzített indítására és leállítására.

Mikor múltkor szóba került a többünknél elfekvő kazik halmaza, átbogarásztam kicsit a műemlékeimet és bele is akadtam három " Öt órai tea " feliratú 60 percesbe, és bele is hallgattam.
Felért egy gyomrossal. Na, nem a zenék és a hangminőség miatt...