Ez egy nagyon érdekes és jogos meglátás!
A vízszintes szöghiba csökkentése kétségkívül fontos cél, hiszen az optimális szöghiba közvetlen hatással van a hangszedő által követett barázdák pontos letapogatására. Azonban azzal, hogy a hangkart elcsatolják a lemeztányértól (mint ahogy a képen is látható), valóban komoly kompromisszumokat vállal a "konstruktőr", különösen a rendszer tehetetlenségi és rezonancia-viselkedése szempontjából.
Összességében, ahogy mondtad, "egy tömegként kezelni" érdemes a rendszert, mert így minimalizálható a nem kívánt energiák disszipációja és az akusztikai problémák. A hosszú kar előnyeit is csak akkor lehet igazán kihasználni, ha a mechanikai kapcsolat stabil és alacsony rezgésű marad. Ezért az elcsatolt kar inkább kompromisszum, mintsem előrelépés a hangminőségben.
