supravox írta: ↑2024.11.14., csüt. 13:27
Snipi írta: ↑2024.11.14., csüt. 12:26
supravox írta: ↑2024.11.14., csüt. 12:11
Emlékszel mi tetszett a Linn-ben?
Lehetett hallani a hangon, hogy ez a lemezjátszó meg van úgy igazán csinálva. Nem lötyögött, nem mászkerált a hang, hanem ott volt, ahol lennie kellett. Úgy egyben volt az egész ahogy kell. Ennél jobban nem tudom megfogalmazni bocs ...
Értem.
Köszi.
Vagyis inkább nem értem de az az én bajom
Megpróbálok én is nekifutni, de elég magas léceket látok magam előtt...
A hifit több oldalról körbe lehet járni, de két megközelítés elég jól szembeállítható.
Van a könnyebben érthető, megmagyarázható, igazolható, halálosan komolyan veendő, objektívebb, a Te megközelítésed.
Legyen a hang színezetlen, analitikus, minél több minden hallatszon, studio - szerű precizítással, klassz...
Ez működhet drágán, mint Nálad, jól, de működhet sokkal olcsóbban is, az előbb felsorolt kritériumoknak megfelelően, mégis sokak számára hallgathatatlan zeneietlenséggel. / Már megint ez a csúnya szó, de sem tehetségem, sem hely nincsen hozzá, hogy érthetően szétszálazzam.

/
Van a másik megközelítés, ami szerint nem kell feltétlenűl mindent hallani, nem kell tökéletesen színezetlennek lenni egyes komponenseknek, de mégis, a maga tökéletlenségében is mindig élvezhető marad a végeredmény.
Te is tudod, hogy a Linn rendszerben gondolkodott, nem csak a készülékek tekintetében, hanem a szobát is figyelembe véve.
Írtad is egyszer, hogy az angolok a kis szar szobájukban a kis szar állványos dobozaikkal hallgatják a szar brummogós Linnt, amit a kazánba sem dobnál be, mert annyit sem ér...
Lehet ezt másképp is fogalmazni.
Értelmesen olyan front-endet terveztek, ami a gyakorlati életben, a kis szobákban is, nem feltétlen csúcskategóriás rendszerben is a legnagyobb élményt nyújtja.
Ez több, mint hifi, ez művészet, amit nem kell sem megérteni, sem elfogadni, csak azt a részét, hogy van akinek ez a fajta előadásmód jön be inkább.
Nem hiszem, hogy nem érted.
