Általában a hifiről

[Snipi]

Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?

Már megint itt tarunk ?
Örülünk, hogy örülsz, mindenki örül, senkinek nem okoznak degradációt a fejlemények, engem nem zavar kicsit sem, hogy mobilját hallgatva jóllakik 5 milliárd ember, téged se zavarjon, hogy van, akinek ez kevés.
( Nem tudom, most el kellene bujdosnunk ? )

Nem értem, miért kell ezeket a kijelentéseket kiforgatni, elitista túlzásokba esni!
Az vitathatatlan tény, hogy a digitális "tartalomszórásnak" köszönhetően korábban soha nem látott tömegek számára vált könnyen, és viszonylag magas minőségben elérhetővé a zene.
Talán már írtam, hogy a közelmúltbéli költözésünk során előkerült az egyetemi, kollégiumi éveim alatt elsődleges forrásként oly sok boldog zenehallgatással eltöltött órával megajándékozó Panasonic walkman-em. Nosztalgiától könnyes szemmel elővettem pár kedvenc kazettámat, csak hogy megdöbbenve tapasztaljam, mennyivel jobban szól a telefonomhoz bluetooth-on kapcsolódó (akciósan ugyan) 15e Ft-ért vásárolt Sennheiser HD250BT vezetéknélküli fejhallgató. De tényleg, ég és föld a minőségbeli ugrás, és akkor még nem beszéltem a felhasználói élményről, melyet a Roon (ARC) és Tidal nyújt! És a Panasonic akkoriban drágább volt, mint ez a Sennheiser füles most, nyilvánvalóan inflációval korrigálva. És pár kazetta árából havonta most milliónyi albumhoz történő hozzáférésre fizethetek elő.
Ugyanakkor az is tény, hogy megmaradt, sőt fejlődött az élvonalbéli technika annak a "pártizezernek" is, mind analóg, mind digitális vonalon, akik a tömegigénynél messze magasabb szinvonallal érik csak be. Akkor most kinek, hova, miért is kellene bújdokolnia?

Azért itt lehet még pár dolog a háttérben. Nem tudom miért, nem értek ezekhez a dolgokhoz, de én is a minap vettem észre, hogy régi (értsd több mint 30 éve) felvett kazettáim nem szólnak jól. És nem azért mert sz&r magnóval lettek felvéve (amúgy Teac V-750-el ami akkor a csúcsok csúcsa volt kb.) hanem mert valószínűleg maga az "adathordozó" öregedett el. Az 5 évnél fiatalabb felvételeim nagyon jól szólnak. Meg is lepődtem nemrég rajta, amikor vettem mostanában egy Naka decket, hogy ajnye, ez k..va jól szól. Jobban mint vártam.
Szóval szvsz. abban hogy a régi (bocs Juliush nem tudom mennyi idős vagy, így nem tudom mikor voltál egyetemista, de felteszem nem mostanában, mert akkor mint egyetemista nem kazettás magnót hallgattál volna) felvételek, amik - mint írtam - valamilyen okból vesztettek az eredeti hangminőségükből. Pedig ha valaki, én nagyon vigyázok a kazettáimra (van 1965-ös kazettám is, igen még nem éltem de a ez a kazetta már létezett) fiókban tartom őket, nedvességszívó izé van a fiókokban stb ... És mégis valahogy "megkoptak" a régen (Teac V-750 mondom mégegyszer) kiválóan szóló (általában a kor legjobbjait képező lemezjátszóval, LP-ről felvett) felvételeim.
Az okát sajna nem tudom, mondom (írom) ezekhez a műszaki izékhez nem értek.

[juliush]

Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?

Már megint itt tarunk ?
Örülünk, hogy örülsz, mindenki örül, senkinek nem okoznak degradációt a fejlemények, engem nem zavar kicsit sem, hogy mobilját hallgatva jóllakik 5 milliárd ember, téged se zavarjon, hogy van, akinek ez kevés.
( Nem tudom, most el kellene bujdosnunk ? )

Nem értem, miért kell ezeket a kijelentéseket kiforgatni, elitista túlzásokba esni!
Az vitathatatlan tény, hogy a digitális "tartalomszórásnak" köszönhetően korábban soha nem látott tömegek számára vált könnyen, és viszonylag magas minőségben elérhetővé a zene.
Talán már írtam, hogy a közelmúltbéli költözésünk során előkerült az egyetemi, kollégiumi éveim alatt elsődleges forrásként oly sok boldog zenehallgatással eltöltött órával megajándékozó Panasonic walkman-em. Nosztalgiától könnyes szemmel elővettem pár kedvenc kazettámat, csak hogy megdöbbenve tapasztaljam, mennyivel jobban szól a telefonomhoz bluetooth-on kapcsolódó (akciósan ugyan) 15e Ft-ért vásárolt Sennheiser HD250BT vezetéknélküli fejhallgató. De tényleg, ég és föld a minőségbeli ugrás, és akkor még nem beszéltem a felhasználói élményről, melyet a Roon (ARC) és Tidal nyújt! És a Panasonic akkoriban drágább volt, mint ez a Sennheiser füles most, nyilvánvalóan inflációval korrigálva. És pár kazetta árából havonta most milliónyi albumhoz történő hozzáférésre fizethetek elő.
Ugyanakkor az is tény, hogy megmaradt, sőt fejlődött az élvonalbéli technika annak a "pártizezernek" is, mind analóg, mind digitális vonalon, akik a tömegigénynél messze magasabb szinvonallal érik csak be. Akkor most kinek, hova, miért is kellene bújdokolnia?

[revox]

ui: kb... biztos pontatlan itt-ott, mert ezt nem lehet ennyiben leírni, de talán a lényege lejön... persze,ebben több van, mint egy mezei E kontra AA tölcsér

Persze, ennél jobban valószínűleg nem lehet összefoglalni pár mondatban.

Szerintem az E - n is hallatszott, hogy a basszus szárazabb CD - vel, de azon kívül minden / sokkal / jobban tetszett analógon.
A Hyett szobábájában, igaz " csak " a Meihsuval a kiállítás végén az összecsomagolás előtt összehallgattunk néhány CD/LP párost, nem kicsivel volt jobb az LP, bár lehet, hogy ott nem a DAC5 volt, csak a 3...

Nekem igazából elég vegyes benyomásom volt az első Avantgarde hallgatáskor, nyilván nem állt még össze semmi.
Az tűnt fel először is, hogy mennyivel nagyobb a lemezzaj az E - hez képest, plusz kihozta az analóg lötyögősebb mélyét, így aztán a középtartomány hiába volt jobb, életszerűbb az analógon, összességében a CD volt élvezhetőbb a tölcséreken.

az első AVantgarde-ok nem is sikerültek még annyira jól, meg ezeket meg kellett tanulni használni is. Nekem is volt olyan, hogy az E dobozt a Kegon hajtotta és az Avnatgarde-ot a Zero rendszer (ez valami HES-en volt így kint). Valamit meghallgattunk a Kegonon, aztán "na,ezt most vigyük át az Avantgardera", mekkorát fog szólni, aztán lekonyult a szánk... A Kegon olyan energiákat megmozgatott az E dobozzal (és DAC5-el), amire a Zero rendszer képtelen volt.

azt tudom még mondani, egy Avantgarde nem egyszerű történet és hamar kiderül, hogy ami eddig rejtve volt, az nem kellemes. Nem akarom szegény Voydot bántani, de nézz meg megépítésben egy mai, tele fémmel, 30kg lemezjátszót és azt hallgasd meg, pl ZYX hangszedővel, ami híres a letisztult hangjáról. Még egy egyszerű Bloom50 is olyan dobokat ver, csak pislog az ember és az a legalja (igaz, lassan az is kb 4-500ezer). ezek a dolgok nem szépen szólnak, inkább a "helyesen" kifejezést kedvelem. Ha szépre vágyunk, hallgassunk helyesen, szép zenét, az szép lesz


Bár ez már elég messze ment az eredeti kérdéstől, miszerint egy digitálisan mesterolt felvétel miért lehet jobb LP-n, de valójába arról már senki nem beszél Helyette, bár én nem sokat olvastam a fórumot, egyszerűen nem értem rá, de már nekem is feltűnt,hogy megint előkerült ez ezerszer lerágott gumicsont, de arra még kevés válasz érkezett, ha feltételezetten ugyanaz megy fel a CD-re és LP-re, miért lehet jobb az LP. (persze,erre jönnek a troll beszólások, hogy nem jobb, meg egyéni prferencia, stb..., xal erre választ vélhetően ma se kapunk engem pl érdekelne más elgondolása erről)

[tunerman]

Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?

Már megint itt tarunk ?
Örülünk, hogy örülsz, mindenki örül, senkinek nem okoznak degradációt a fejlemények, engem nem zavar kicsit sem, hogy mobilját hallgatva jóllakik 5 milliárd ember, téged se zavarjon, hogy van, akinek ez kevés.
( Nem tudom, most el kellene bujdosnunk ? )

Nekem erről a szemléletről a HiFi Magazin egyik interjúrészlete jut eszembe - kérdezik a BRG vezetőjét:
- Miért nem csinálnak jobb, megbizhatóbb magnókat?
- Mert nincs rá ígény...
(No comment)
TJ.

[Rock60]

Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?

Már megint itt tarunk ?
Örülünk, hogy örülsz, mindenki örül, senkinek nem okoznak degradációt a fejlemények, engem nem zavar kicsit sem, hogy mobilját hallgatva jóllakik 5 milliárd ember, téged se zavarjon, hogy van, akinek ez kevés.
( Nem tudom, most el kellene bujdosnunk ? )

[Snipi]

A lemez igazi címe : From the Cardle ...

Biztos???

Biztos. Bár igaz, hogy november 7.-e van, de még korán van, és még nem kezdtem el ünnepelni, úgyhogy még józan vagyok - egyelőre ... Kétszer is elolvastam az LP-ről a címét ...

[juliush]

A lemez igazi címe : From the Cardle ...

Biztos???

[Rock60]

ui: kb... biztos pontatlan itt-ott, mert ezt nem lehet ennyiben leírni, de talán a lényege lejön... persze,ebben több van, mint egy mezei E kontra AA tölcsér

Persze, ennél jobban valószínűleg nem lehet összefoglalni pár mondatban.

Szerintem az E - n is hallatszott, hogy a basszus szárazabb CD - vel, de azon kívül minden / sokkal / jobban tetszett analógon.
A Hyett szobábájában, igaz " csak " a Meihsuval a kiállítás végén az összecsomagolás előtt összehallgattunk néhány CD/LP párost, nem kicsivel volt jobb az LP, bár lehet, hogy ott nem a DAC5 volt, csak a 3...

Nekem igazából elég vegyes benyomásom volt az első Avantgarde hallgatáskor, nyilván nem állt még össze semmi.
Az tűnt fel először is, hogy mennyivel nagyobb a lemezzaj az E - hez képest, plusz kihozta az analóg lötyögősebb mélyét, így aztán a középtartomány hiába volt jobb, életszerűbb az analógon, összességében a CD volt élvezhetőbb a tölcséreken.

[revox]

Szerintem soha senkinek nem volt még lehetősége arra, hogy teljesen azonos rendszeren összevesse egy zenei kiadvány analóg és digitális verzióját,

nehéz lenne egy CD-t lejátszani lemezjátszón és/vagy fordítva

[Snipi]

No csak megnéztem azt az Eric Clapton lemezt, és természetesen hülyeséget írtam .
A lemez igazi címe : From the Cardle ...

[Luxor Audio]

A "dinamika processzálás" ennél sokkal szerteágazóbb, bizonyos élethelyzetekben, például zajosabb környezetben hallgatva zenét, vagy épp eltérő energiájú hangszerek "kiegyensúlyozottabb" rögzítésénél kifejezetten hasznos lehet, tehát nem eleve ördögtől való.

Szeretjük kiönteni a gyereket a fürdővízzel együtt. A dinamika processzálás nélküli zenei produkció nagyjából olyan gyakori, mint a fedhetetlen politikus. Sok száz évvel ezelőtt is az előadás szerves része volt a dinamikai játék, lásd a korabeli kottákat! Mikor egy gyakorlott énekes előadás közben folyamatosan játszik a kezében tartott mikrofon távolságával, az is egyfajta dinamika processzálás. Vagy mikor a processzálás nélküli termékként hirdetett zenei kiadványon a gitáros erősítőjébe épített dinamika kompresszor végigdolgozta a felvétel idejét. Ilyen lépések, trükkök ezernyi helyen tetten érhetők muzsikálás és hangfelvételkészítés közben. Melyiket tekintsük bűnnek, melyiket engedélyezzük, melyik felett hunyhatunk szemet? Biztos, hogy ezen múlik a végeredmény, vagy csak kitaláltunk egy újabb, jól marketingelhető bikakakit?

Véleményem szerint ez egy nagyon összetett kérdés, ami gyakran megosztja a közösséget. Az analóg és digitális lejátszást szerintem teljesen felesleges összehasonlítani...

... de azért újra és újra nekifutnak néhányan, amit már év(tized)ekkel ezelőtt sem értettem, ma még annyira sem tudom hova tenni.

Szerintem soha senkinek nem volt még lehetősége arra, hogy teljesen azonos rendszeren összevesse egy zenei kiadvány analóg és digitális verzióját, így aztán bátor dolog bármelyiket önmagában jobbnak mondani. Vagy itt most könnyedén felülemelkedünk azon, hogy egy hanglemez, egy CD, esetleg online forrás lejátszása teljesen más készülékeken és jelúton zajlik, miközben kábelek, alátétek jelentőségét lelkesen firtatjuk? Ilyenkor eszembe jut a lábaitól megszabadított, emiatt megsüketült bolha esete.

A témában elhangzó vélemények inkább a lejátszási technikát és készülékeket képesek jellemezni, nem magát a hangfelvételt, nem is a megvásárolt hordozót. Érdemi vitát akkor lehetne lefolytatni a kérdésben, ha végre sikerülne közmegegyezéssel definiálni, hogy a jobb konkrétan miben jobb, a rosszabb konkrétan miben rosszabb. Hogy személyesen kinek melyik tetszik, azon lehet évődni, de minek? Ha az a cél, hogy sokadszorra is démonizáljuk a digitális zengetőket, kompresszorokat (amik kb annyira megkerülhetetlenek a hangfelvételek többségének készítése során, mint az autóknál a kerék), akkor persze hajrá! Le lehet írni ugyanazokat a mondatokat 1848. alkalommal is, ha ettől érezzük teljesnek a napunkat.

Privát véleményem a kérdésben csupán annyi, hogy ha a végső hangzás lenne az egyetlen döntési szempont, még ma is hanglemezeket hallgatnék, mert nem lett volna okom váltani. De vannak más, hasonló fontosságú szempontjaim is annak eldöntésében, milyen technikát használjak otthoni zenehallgatáshoz. Ha pl. az a kérdés, hogy ugyanazt a párszáz albumot hallgassam egész életemben, amit meg tudok vásárolni kiemelkedően jó minőségű és tisztán analóg technológiával készített nyomaton, vagy általánosan jó minőségben hallgassam tetszőleges technikával azt a műsort, amire éppen zeneileg vágyom, akkor nálam itt már el is dőlt. Gomb és kabát, nyúl és a puska.

Egy idegen tájegység megismerésének leghatékonyabb módszere a lassú gyalogtúra, ennek ellenére az emberek többsége valamilyen gyors gépjárművel közlekedik, nem is igazán érdeklik őket a táj részletei. Kikiálthatjuk JOBBnak az analóg technikát, ettől még a világ és benne a többmilliárd zenehallgató, zenész és egyéb tartalomgyártó nem fog visszarendeződni a 80-as évekre. Nyilván visszaléptünk azóta néhány dologban, de másokban nagyot léptünk előre. Az e topikban is néha megmutatkozó elitista hozzáállás mindig csak azoknak szimpatikus, akik a szűk elit részének tekintik magukat. Csak hát az elitből kifelé szólogatva és agarakat ugratva könnyen kiderülhet a lesajnált "igénytelen" hobbitársról, hogy más területen esetleg jóval igényesebbek nálunk! Itt szakad a part.

Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?

[juliush]

Szerintem itt most kezdjük összemosni a dolgokat. A "loudness war"-ként elhíresült jelenség a "dinamika processzálás" egy szűk területre koncentráló felhasználása, melynek célja a hallgató figyelmének saját anyagaikra történő koncentrálása minél magasabbnak érzékelhető hangerővel, amit a teljes kivezérlés közelébe egyre jobban kompresszált dinamikával érnek el. A "dinamika processzálás" ennél sokkal szerteágazóbb, bizonyos élethelyzetekben, például zajosabb környezetben hallgatva zenét, vagy épp eltérő energiájú hangszerek "kiegyensúlyozottabb" rögzítésénél kifejezetten hasznos lehet, tehát nem eleve ördögtől való.

[kaef2]

Ki kellene egészíteni azzal, hogy a "loudness war" hatása elsősorban a könnyűzenei anyagoknál érhető tetten, és ott sem tekinthető annyira elterjedtnek, hogy a digitális technikát automatikusan azonosítsuk vele, mint oly sokan teszik.
Meglehetősen terjedelmes komolyzenei, vagy éppen jazz CD-gyűjteményemben alig-alig találkozom ilyennel, számtalan gyönyörű felvétel született, születik a CD megjelenése óta. De az igényes könnyűzenei előadók és kiadók is tartózkodnak a dinamika kompressziótól.

A rádiókban (és a tévékben) a kilencvenes évektől kezdve vannak un adás processzorok (Orban a legelterjedtebb márka), amik mindenre ráhúzzák (templatek alapján) a hangosság malackodást, műfajtól majdnem teljesen függetlenül.

A dinamika processzálás az egyre zajosabb környezet és az egyre népszerűbb mobiltelefonos zenehallgatás na meg a szólamonkénti rögzítés miatt ez az élet részévé vált. Nem emlékszem rá, hogy ismert nagy kiadó kiadott volna konnyűzenei albumot az elmúlt húsz évben enélkül.
Én legalábbis nem találkoztam ilyennel, de mindent nem hallottam az is biztos.

[revox]

...de engem nagyon nem zavar, szerintem többet megy a CD (szerencsére ehető a hangja és a digit kijelzője is kikapcsolahtó, mint plusz dinamikakompresszor), aminek egyszerű oka, a praktikussága és nekem pont nem tetszik a lemezekkel való bíbelődés...

Először CSI kifli házában hallottam/halottunk Avangarde elefántfüleket.
Rettenetesen útáltam mindig is a CD - t - elviselhetetlen volt itthon a Rock-hoz képest - és az AN rendszeren is rosszabbul szólt, mint a Voyd Reference. / Teac futómű, AN dac./
Mikor bekötöttük az AN - E helyére az Avantgarde-ot, érdesen alakultak a dolgok, a CD sok esetben felvette a versenyt az analóggal, néha még jobban is tetszett.
Aztán, mikor az Ongaku helyett saját erősítőjével hajtottuk a tölcséreket - a hang némi egyszerűsödése mellett - még inkább a CD javára billent a mérleg nyelve.
Olyan volt, mint ha az analógnak a hátrányait emelte volna ki, a digi forrásnak meg csak az előnyeit. / Biztos van rá magyarázat. /

húúú, ez röviden rövid, hosszan hosszú, de megpróbálom... vagyis,amit én tapasztaltam ezekkel,ami nem kőbevésett...

hol is kezdjem... Az Avantgarde más. Vannak a hifiben szubjektíve jó dolgok és vannak melyek objektíve jók. Lehet ezen filozofálni, de egyszerűen vannak olyan készülékek, ami valakinek, valamiért tetszik, másnak nem, de van, ami objektíve igazat mond. Az Avantgarde ilyen, de pl egy régebbi E doboz nem teljesen (sokak javult ez a rétegeltlemezes dobozaik megjelenésekor).

Az E dobozzal megtámasztott rendszer, ha elmélyülten zenét hallgat valaki, mocskosul behúzza, de egy ilyen rövid meghallgatás inkább koncentrál az objektív élményre. Nemrég itt sokan színt vallottak, milyen rendszerek hatottak rá. Én ebbe nem mentem bele, de engem pl nem mozgatott meg az Ongaku+E doboz. Hallottam, ami nagyon ott volt, de előkerült egy Anima Sound System (68,69, mittomén a címét) és vártam, hogy akkor csapjon oda (elég sok koncertjükön voltam) és nemigazán történt meg, amit vártam. De biztos az is sokat jelemtet, hogy előtte már volt élményem a Jadis J1(?)-es tölcsérekkel, vagonnyi Jadis elektronikával elékötve. De azon is csak Antonios Carlos Jobim szólt, de azt elég realisztikusan tette. Az hatott rám, de kásőbb kiderült, ez csak egy lépcsöfok volt. A következő meghatározó élményem a Merlinben volt, amikor az Avantgarde szólt, CDT2 futómű+DAC5+Gaincard erősítő... Ezen minden megszólalt -objektíven jól- és mellette mocskosul behúzott, igazi heroin volt. De ekkor már a Merlin is kitáncolt az E dobozos sztoriból és erősen szélesedett a paletta.
Szóval ,amit vélhetően hallottál az a Voyd lemezjátszó. Akkor Istvánnak ott volt a polcon az Audio Note DAC5, ami mai napig vélhetően bármi ellenében kitehető párbajra. Amit én megfigyeltem, a lemezjétszózás nagyon szép dolog, de ha a zenét objektíven is nézem, nagyon komoly összegeket bele kell tenni, hogy pl a mélytartománya olyan száraz és gyors legyen, mint egy közepesen jó CD-nek. De! Nem elég a sok pénz, mert a Voyd se olcsó, olyan kell, ami tudja is. A mai modern, nagy lemezjátszók és persze a régi brutálok képesek erre (szerintem a Rock is) és ekkor az analóg rendszer hangja egyértelműen előnyt élvez bármilyen stíluson. Ennek hiányában van, ahol a CD objektíve felülkerekedik. Az E doboz nem tudta megmutatni ezt a problémát, míg a modern és bazi gyors Avantgarde igen.

ez persze egy "gyorsteszt". Az otthoni, elmélyült zenehallgatás hozhat azért más eredményt...

ui: kb... biztos pontatlan itt-ott, mert ezt nem lehet ennyiben leírni, de talán a lényege lejön... persze,ebben több van, mint egy mezei E kontra AA tölcsér

[juliush]

Technikai értelemben az LP jobb eséllyel lehet "szarabb", hiszen már az ötvenes évek végén is a korlátozottan rendelkezésre álló hely miatt az LP vágásakor a mélyhangátvitelt korlátozni kellett, vagy akár monosítani is. A 20 percnél hosszabb lemez oldalak esetében ez általánosnak volt mondható (33-as fordulaton, 45-ön ez olyan 15 perc).

Annak idején, ha jól emlékszem az amerikai Audio magazinban olvastam egy beszélgetést egy neves kiadó (talán az Analogue Productions ) szakembereivel, akik elmesélték, hogy az egyik Elvis Presley lemez digitális remasteringje során milyen pontossággal ügyeltek az eredeti keverési környezet visszaállítására, beleértve az eredeti, korabeli csöves magnót és keverőt, a megfelelő ekvalizációval, beállításokkal, hogy aztán az LP mastering beavatkozásait mellőzve digitalizálják be az anyagot. A CD master, ami erről készült a lehető legpontosabb reprodukciója volt a mesterszalag tartalmának, és nyilvánvalóan egészen máshogy szólt, mint az erősen processzált eredeti LP-k. Ezek után annak megítélése, hogy vajon tényleg jobban szólnak-e az eredeti, csilliókért gazdát cserélő LP-nyomatok, már egyéni megítélés kérdése.

[Snipi]

Ki kellene egészíteni azzal, hogy a "loudness war" hatása elsősorban a könnyűzenei anyagoknál érhető tetten, és ott sem tekinthető annyira elterjedtnek, hogy a digitális technikát automatikusan azonosítsuk vele, mint oly sokan teszik.
Meglehetősen terjedelmes komolyzenei, vagy éppen jazz CD-gyűjteményemben alig-alig találkozom ilyennel, számtalan gyönyörű felvétel született, születik a CD megjelenése óta. De az igényes könnyűzenei előadók és kiadók is tartózkodnak a dinamika kompressziótól.

Erre legjobb példa - bár nem tudom mikori felvétel, és most nincs is kedvem megnézni, mert a másik szobában van a lemez - Eric Clapton : From the Cardless albuma, amihez egy szám kivételével, amiben két darab dobró (steel-gitár) hang van kicsit visszahalkítva, mert a hangszer sajátosságai miatt ott ez előfordul, nem nyúltak a felvételhez, hanem amit lejátszottak a zenészek azt felvették egy az egyben. Meg is látszik. Piszok jól szól a lemez, bár lehet hogy a mai ütős bummbele divathoz kicsit uncsi lenne ...

[juliush]

Ki kellene egészíteni azzal, hogy a "loudness war" hatása elsősorban a könnyűzenei anyagoknál érhető tetten, és ott sem tekinthető annyira elterjedtnek, hogy a digitális technikát automatikusan azonosítsuk vele, mint oly sokan teszik.
Meglehetősen terjedelmes komolyzenei, vagy éppen jazz CD-gyűjteményemben alig-alig találkozom ilyennel, számtalan gyönyörű felvétel született, születik a CD megjelenése óta. De az igényes könnyűzenei előadók és kiadók is tartózkodnak a dinamika kompressziótól.

[revox]

A korai CD-k maszterelése nagyon hasonló volt az LP-knél megszokotthoz, nem nagyon csináltak több verziót.
A kilencvenes évek közepétől, viszont a számítógépes utómunka megfizethetővé válásától számítva ez elkezdett megváltozni, jöttek a különböző plug-inek és külső eszközök használata nélkül is el lehetett kezdeni a dinamika processzálással, zengetéssel, eq-zással, stb. A rádiókban elindult a hangosságháború és emiatt elkezdtek terjedni a cd-kből az un radio edition verziók, amik hangosabbra voltak készítve, mint a normál kiadás. Aztán a 2000-es évek közepe felé az angol punk zenekarok felfedezték, hogy nekik tetszik a clippelés, és elkezdték 0 dB-ig kitolni a csúcsokat, hagy reccsenjen az a torzítás. A streaming 2007 körüli megjelenése óta, na meg az iPod és a mobil zenehallgatás igazi elterjedése óta, a zajos környezet és az olcsó fülhallgatók fő csapásiránnyá válása óta muszáj hangosra csinálni a felvételeket, hogy a villamoson is hallgatható legyen. Mivel van kb 1 milliárd streaming használó a világon, a pár millió igényesebb, otthoni hifin vagy drága fejhallgatón zenét hallgatók igényei elsikkadnak ebben a zajban.

Dióhéjban ennek a tanúi és áldozatai vagyunk már vagy 15 éve.

Mi, mint egyszeri zenehallgatók is ezt a tendenciát figyeltük meg, de úgy gondoltam, ezt olyan vésse papírra, aki a másik oldalon is jelen van. Nem volt az véletlen, hogy beszúrtam azt a mondatot a CD-k nyomásáról

[OFF - katt ide ha látni akarod]

nem tudom,ki volt ott,amikor kb fél éve, 1 éve meccseltünk rendszerek hangjáról. én felvettem (sima telefon), ahogy nálam szól a Nick Cave/Red right hand és a "bajtársam" is. Ő summázta, hogy nálam a visszhangok (felbontás, a szerk :) ) lényegesen jobb, de az övé ütősebb. Igen, nekem az elsőnyomat MUTE kiadás volt meg CD-n, Ő pedig a remastert találta meg Tidal, vagy valahol. Bár nem mondta ki, nyilván neki a sajátja jobban tetszett. Hozzáteszem, ha eredetileg is ilyen ütősre csinálták volna, de normális felbontással felvéve, nekem is jobban tetszene (koncerten pl úgy játszák). Csak ez a lemez,amikor készült, még nagyban ment a darkos (gruftis, gótos, cureos,...) hullám és abba a melankólikus verzió illett be. 2012-14 környékén már ezt mindenki lexarta (akkor remasaterelték) és odacsavartak neki,hadd üssön

[kaef2]

Írtam erről pár éve a blogomon. Illetve hát közreadtam pár infografikát, némi kiegészítéssel.

Ez a lényege:



A teljes blog bejegyzés itt található:

https://medium.com/@mediaengineering/mo ... d2cb3c8e03

[kaef2]

Ha már a streaming topikban dicsőítve van az analóg lejátszás, akkor azt mondja meg valaki, hogy mégis mitől jobb/minőségibb az, mint a digitális, mközben az LP-k forrásanyaga az esetek túlnyomó többségében már jó ideje digitális.
Attól jobb, hogy nem a szobánkban történik az analóggá alakítás, hanem egy stúdióban (ahol aztán analóg lemezre rögzítik a hanganyagot)? Akkor kérem olyan (vagy olyan minőségű) DAC-ot kell használni, mint amit a stúdióban használtak az LP készítéséhez és kész.
Vagy az otthoni analóg lejátszórendszer viszi bele a medzsiket (saját színezetét) a hangba? Ha viszont így van, akkor nem beszélhetünk minden szempontból minőségibb (értsd: magasabb hűség a forráshoz) lejátszásról, csupán egyéni preferenciá(k)ról.
Netán más keverést kap az LP-re rögzített hanganyag és ettől lesz minőségibb a hangzás?
Esetleg a digitális forrású LP-kre nem vonatkozik a minőségi jelző?
Itt most kizárólag a hangra gondolok, nem pedig az analóg lejátszás szertartásairól és az azzal járó "minőségérzésről". Vagy ezek nem szétválasztható dolgok?

Azt majd KFeri elmondja, van e ilyen differenciálás felvétel után,hogy a CD-re xarabb kerül direkt (vagy nem direkt), vagy nincs, azt passzolom. amit nem passzolok, hogy amit még korábban feltoltak CD-re, sokkal jobb, az újabb kiadásaik mintha kaptak volna némi kompresszálást.

Technikai értelemben az LP jobb eséllyel lehet "szarabb", hiszen már az ötvenes évek végén is a korlátozottan rendelkezésre álló hely miatt az LP vágásakor a mélyhangátvitelt korlátozni kellett, vagy akár monosítani is. A 20 percnél hosszabb lemez oldalak esetében ez általánosnak volt mondható (33-as fordulaton, 45-ön ez olyan 15 perc).

A korai CD-k maszterelése nagyon hasonló volt az LP-knél megszokotthoz, nem nagyon csináltak több verziót.
A kilencvenes évek közepétől, viszont a számítógépes utómunka megfizethetővé válásától számítva ez elkezdett megváltozni, jöttek a különböző plug-inek és külső eszközök használata nélkül is el lehetett kezdeni a dinamika processzálással, zengetéssel, eq-zással, stb. A rádiókban elindult a hangosságháború és emiatt elkezdtek terjedni a cd-kből az un radio edition verziók, amik hangosabbra voltak készítve, mint a normál kiadás. Aztán a 2000-es évek közepe felé az angol punk zenekarok felfedezték, hogy nekik tetszik a clippelés, és elkezdték 0 dB-ig kitolni a csúcsokat, hagy reccsenjen az a torzítás. A streaming 2007 körüli megjelenése óta, na meg az iPod és a mobil zenehallgatás igazi elterjedése óta, a zajos környezet és az olcsó fülhallgatók fő csapásiránnyá válása óta muszáj hangosra csinálni a felvételeket, hogy a villamoson is hallgatható legyen. Mivel van kb 1 milliárd streaming használó a világon, a pár millió igényesebb, otthoni hifin vagy drága fejhallgatón zenét hallgatók igényei elsikkadnak ebben a zajban.

Dióhéjban ennek a tanúi és áldozatai vagyunk már vagy 15 éve.

[kaef2]

Ha már a streaming topikban dicsőítve van az analóg lejátszás, akkor azt mondja meg valaki, hogy mégis mitől jobb/minőségibb az, mint a digitális, mközben az LP-k forrásanyaga az esetek túlnyomó többségében már jó ideje digitális.
Attól jobb, hogy nem a szobánkban történik az analóggá alakítás, hanem egy stúdióban (ahol aztán analóg lemezre rögzítik a hanganyagot)? Akkor kérem olyan (vagy olyan minőségű) DAC-ot kell használni, mint amit a stúdióban használtak az LP készítéséhez és kész.
Vagy az otthoni analóg lejátszórendszer viszi bele a medzsiket (saját színezetét) a hangba? Ha viszont így van, akkor nem beszélhetünk minden szempontból minőségibb (értsd: magasabb hűség a forráshoz) lejátszásról, csupán egyéni preferenciá(k)ról.
Netán más keverést kap az LP-re rögzített hanganyag és ettől lesz minőségibb a hangzás?
Esetleg a digitális forrású LP-kre nem vonatkozik a minőségi jelző?
Itt most kizárólag a hangra gondolok, nem pedig az analóg lejátszás szertartásairól és az azzal járó "minőségérzésről". Vagy ezek nem szétválasztható dolgok?

Tapasztalataim szerint a digitális technikát nem látott LP-k (60-as, 70-es években rögzített felvételek) valóban jobban szólnak mint a digitalizált megfelelőik, ugyanakkor a digitális studiókban rögzített későbbi felvételek esetén ezt az előny eltűnik, és végül is az egyszerű logika is ebbe az irányba mutat.

A különbséget a korai és a későbbi felvételek között nem a digitalis technika okozza elsősorban, hanem a segítségével megvalósuló munkafolyamat változás.

A sokcsatornás digitális rögzítés és utómunka. A 24, 48 csatornás digitális felvételi lehetőség és az éppen megjelenő digitális zengetés a kulcskérdés.

Amig max 8 csatornát tudtak szalagra felvenni addig kevés mikrofont használtak és nagyon visszafogottan lehetett utómunkát végezni, hiszen a szalagon a másolásnak ára van, romlik a jel-zaj viszony, növekedhet a torzítás, stb. Hiába volt 24 csatornás magnó, a szólamonként már akkor is ( a hetvenes évek második felétől) digitálisan kezdtek el zengetni. Ennek következtében eljött ráadásul a közelmikrofonozás korszaka is, ami sajnos azóta is tart.

[Rock60]

...de engem nagyon nem zavar, szerintem többet megy a CD (szerencsére ehető a hangja és a digit kijelzője is kikapcsolahtó, mint plusz dinamikakompresszor), aminek egyszerű oka, a praktikussága és nekem pont nem tetszik a lemezekkel való bíbelődés...

Először CSI kifli házában hallottam/halottunk Avangarde elefántfüleket.
Rettenetesen útáltam mindig is a CD - t - elviselhetetlen volt itthon a Rock-hoz képest - és az AN rendszeren is rosszabbul szólt, mint a Voyd Reference. / Teac futómű, AN dac./
Mikor bekötöttük az AN - E helyére az Avantgarde-ot, érdesen alakultak a dolgok, a CD sok esetben felvette a versenyt az analóggal, néha még jobban is tetszett.
Aztán, mikor az Ongaku helyett saját erősítőjével hajtottuk a tölcséreket - a hang némi egyszerűsödése mellett - még inkább a CD javára billent a mérleg nyelve.
Olyan volt, mint ha az analógnak a hátrányait emelte volna ki, a digi forrásnak meg csak az előnyeit. / Biztos van rá magyarázat. /

[revox]

a digitális studiókban rögzített későbbi felvételek esetén ezt az előny eltűnik, és végül is az egyszerű logika is ebbe az irányba mutat.

Einstürzende Neubauten /Silence is sexi albuma (i.sz. 2000., tuti digit master, bár, sose néztem utána, de igen nagy százalék,hogy az)
hallgasd meg CD-ről és analógról. Danában, megvettem CD-n is, hogy ne kelljen pepecselni vele,ha kedvem úgy tartja, talán sose hallgattam meg a CD-t. nyilván, LP volt meg hamarabb.

báár,ennél annyira nagy a difi, más is lehet a dologban. Nem állítom,hogy a CD-n nem lehet felismerni a dalokat, de, hogy teljesen más... mielőtt az lenne,hogy az LP esetleg nálam jobban kihegyezett, a Doors LA Woman megvan olcsó reprinten (made in EU, bakelitfutar.hu) és CD-n, ott nagyon kicsi az eltérés. Még így is az LP javára szól valamelyest, de nem ordító a különbség.

[Voyager]

Ha már a streaming topikban dicsőítve van az analóg lejátszás, akkor azt mondja meg valaki, hogy mégis mitől jobb/minőségibb az, mint a digitális, mközben az LP-k forrásanyaga az esetek túlnyomó többségében már jó ideje digitális.
Attól jobb, hogy nem a szobánkban történik az analóggá alakítás, hanem egy stúdióban (ahol aztán analóg lemezre rögzítik a hanganyagot)? Akkor kérem olyan (vagy olyan minőségű) DAC-ot kell használni, mint amit a stúdióban használtak az LP készítéséhez és kész.
Vagy az otthoni analóg lejátszórendszer viszi bele a medzsiket (saját színezetét) a hangba? Ha viszont így van, akkor nem beszélhetünk minden szempontból minőségibb (értsd: magasabb hűség a forráshoz) lejátszásról, csupán egyéni preferenciá(k)ról.
Netán más keverést kap az LP-re rögzített hanganyag és ettől lesz minőségibb a hangzás?
Esetleg a digitális forrású LP-kre nem vonatkozik a minőségi jelző?
Itt most kizárólag a hangra gondolok, nem pedig az analóg lejátszás szertartásairól és az azzal járó "minőségérzésről". Vagy ezek nem szétválasztható dolgok?

Véleményem szerint ez egy nagyon összetett kérdés, ami gyakran megosztja a közösséget. Az analóg és digitális lejátszást szerintem teljesen felesleges összehasonlítani, számomra mindkettő kielégítő élvezetet nyújt.

Mindazonáltal bizonyos kiadások esetében már én is tapasztaltam (talán a különböző keverési eljárások miatt), hogy a hanglemez jobban sikerült, mint a digitális verzió.

Bár most a hangzásról van szó, sokak számára a szertartás és az LP-felvétel fizikai jellege szorosan kapcsolódik az élményhez. Ez pszichológiailag befolyásolhatja, hogyan érzékeljük a hangminőséget.

[revox]

Ha már a streaming topikban dicsőítve van az analóg lejátszás, akkor azt mondja meg valaki, hogy mégis mitől jobb/minőségibb az, mint a digitális, mközben az LP-k forrásanyaga az esetek túlnyomó többségében már jó ideje digitális.
Attól jobb, hogy nem a szobánkban történik az analóggá alakítás, hanem egy stúdióban (ahol aztán analóg lemezre rögzítik a hanganyagot)? Akkor kérem olyan (vagy olyan minőségű) DAC-ot kell használni, mint amit a stúdióban használtak az LP készítéséhez és kész.
Vagy az otthoni analóg lejátszórendszer viszi bele a medzsiket (saját színezetét) a hangba? Ha viszont így van, akkor nem beszélhetünk minden szempontból minőségibb (értsd: magasabb hűség a forráshoz) lejátszásról, csupán egyéni preferenciá(k)ról.
Netán más keverést kap az LP-re rögzített hanganyag és ettől lesz minőségibb a hangzás?
Esetleg a digitális forrású LP-kre nem vonatkozik a minőségi jelző?
Itt most kizárólag a hangra gondolok, nem pedig az analóg lejátszás szertartásairól és az azzal járó "minőségérzésről". Vagy ezek nem szétválasztható dolgok?

mondok most egy érdekes dolgot, ami több éves, de inkább évtizedes megfigyeléseken alapul. Nyilván neki fog esni sok szakértő, de felesleges, egyszerűen csak meg kell figyelni. már a HFM idején Darvasék is megfigyelték, bár tény,hogy én erről később olvastam csak. a HFM idejében csattogós lepkét tologattam kb

ha az otthoni villamos hálózatba be van kötve egy digitális eszköz, az valami oknál fogva több zavart visz be a rendszerbe. Ez vélhetően a felvételi oldalon is megvan, de alapvetően a felvételre nem kerül fel,legfeljebb a kontrollberendezéseken hallható valamelyest, de azok meg kisebb felbontással bírnak,mint egy otthoni berendezés.
Magyarul, ha azt a felvételt valamikor digitalizálták és úgy vágták lemezre, amikor visszahallgatom, nálam nem megy a digit eszköz,ami bekoszolja a tápellátást.
Ugyanez volt,amikor a Bartók rádión CD-ről adtak műsort, rádióval nem volt mellbeverően xar.

ez nem a formátum hibája, (az másik történet, hol van az egész mai hangfelvételi technika a full analóghoz). de így el lehet kerülni,hogy az adott pillanatban,amikor zenét hallgatsz, nálad nem megy digit készülék. (majd jönnek a tápszűrők... azok csak elbaxxák a hangot általában)

de engem nagyon nem zavar, szerintem többet megy a CD (szerencsére ehető a hangja és a digit kijelzője is kikapcsolahtó, mint plusz dinamikakompresszor), aminek egyszerű oka, a praktikussága és nekem pont nem tetszik a lemezekkel való bíbelődés...

előre szólok, nem vitaindító, részemről ez kőbevésett és talán segít megérteni, miért is lehet jobb.
Azt majd KFeri elmondja, van e ilyen differenciálás felvétel után,hogy a CD-re xarabb kerül direkt (vagy nem direkt), vagy nincs, azt passzolom. amit nem passzolok, hogy amit még korábban feltoltak CD-re, sokkal jobb, az újabb kiadásaik mintha kaptak volna némi kompresszálást.