Ebben semmi meglepő nincs, ez az alap Yamaha az AT-95-el, jóformán csak a felszínt kapargatja. Az analóg technika szépségeinek kiaknázásahoz, sajnos ettől sokkal több kell.teddysnow írta: ↑2024.11.06., szer. 13:33Szia,antizigün írta: ↑2024.11.04., hétf. 20:13sziasztok, azon filózok hogy viszonylag (azaz a kelleténél több) lemezjátszót adnak el emberek. de mindez nem feltétlenül azért történik mert a pörgető szar, gyakoribb lehet hogy a feltett / kipróbált lemezek szarok, ezáltal a lemezjátszással újonnan ismerkedő figurák nettó csalódnak:
a, használt de okádék állapotú, serceg, mosással se menthető, ilyenkor pattog stb
b, új, de fosul masterelt, agyon kompresszált, dinamikátlan CD kivetítése történik vinylre: se a felvétel, se a keverés nem analóg
és ez nekünk talán jó. így lesz , lehet lemezjátszónk olcsón
én egy új lemezes vagyok.
Tökéletesen meg van fogalmazva az a, és b, pont. Én alapból Cd-zek, arra voltam kíváncsi, hogy milyen az analóg hang.
Tavasszal vettem egy alap Yamaha lemezjátszót és egy AT-VM95E fejet, új szíj, olajozás. A gyári, gumi alátéten kívül kipróbáltam, filcet, gumi-parafát és full-parafát. Lecseréltem a gyári kábelét, és lemezsúlyom is van. Egyedül ennek nem hallom hatását. Új hangfal állvány ami alá beférnek a lemezek. Lemez kefe, tű kefe, beállító sablonok, tűnyomás mérleg, címkevédő, fordulatszámmérő korong. Először kézzel mostam a lemezeket, most már porszívóval leszivatom (valóban, csak a vákumos mosás). Véleményem szerint rendesen babázok vele és megadom az esélyt neki, hogy jól szóljon.
Első körben használt lemezeket vettem itthonról, majd külföldről. Ezekben nem azért csalódtam, mert sercegett, pattogott, esetleg tompára játszották, hanem a nepperek miatt. Megnézi a borítót és azt mondja 15.000, mert annyiért mennek a Discogs-on, de a tasakba krumplit lehet ültetni. Ez kiábrándító. Egyszer voltam börzén is. Használtat nem merek venni az új meg ugyan annyiba kerül, mint boltban ahová ellenben visszatudom vinni, ha gond van vele. Az új lemezeket a MediMarkttól és a Muzikertől vettem idáig.
Repertoár kb: 4 évszak, Carmina burana, Doors, Led Zeppelin, Creedence Clearwater, Jimi Hendrix, ZZ-Top, John Mayall, Lionell Hampton, Herbie Hancook, Kraftwerk, Pump Up The Volume, stb. igyekszem a kötelezőket beszerezni, igyekszem jó tapasztalatokat szerezni.
Azt vettem észre, különlegesebb zenéket találok lemezen, mint CD-n és valószínű emiatt jobban elvarázsol, de hangzásilag a CD-ben több tartalék van. Amit CD könnyedén tud, azért a bakelit megfeszül. Szerény lejátszómmal azt tapasztaltam, hogy normál, szobahangerőnél a CD-vel össze lehet hasonlítani, de hangosan, nagy hangerőnél már hallatszik, hogy valami forog, dübörög. Eladni nem fogom.![]()
Az elfogadható, ha nem akarsz/tudsz ennél többet áldozni rá, de akkor csak egy nagyon-nagyon szűk ízelítőt kapsz abból, amire az analóg valójában képes. A lemezekben benne van a potenciál, de azok megmutatására ennél többet kell áldozni.
A digitális forrás, ez esetben cd játszó, már egy alap eszközzel is elég jól élvezhető. Pl. egy Philips CD 614-est, már kb. 15 ezerért vehetsz, és elég tisztességes hang, na most Lp fronton ennyiért, de akár ötször ennyiért sincs értelmes lemezjátszó, és akkor hangszedőről, phono-ról még szót sem ejtettünk, pedig azok is ugyan olyan fontosak, mint a lemezjátszó.





