ZolaBA írta: ↑2024.10.21., hétf. 19:20
Lenne egy "hülye" kérdésem
A hétvégen lezajlott egy újabb hifishow ... és mindig előjön a show-k kapcsán, hogy "élete legjobb hangáját" ne itt keresse senki, mert akkor csalódni fog.
Oké oké. Értem. Már csak egyetlen fura kérdés érlelődik bennem... mégis, hol keressem életem legjobb hangját? hova menjek ha arra vagyok kíváncsi? Most hagyjuk az élő zenét meg a müpát, értelem szerűen azt nem fogom a nappalimban lemásolni, hanem szobában berendezett hifi... hol van "életem legjobb hangja"?
Szerintem...
Az élő zene és a MÜPA inkább olyan szerephez jut, hogy át lehet vele öblíteni a fülünket, agyunkat, így kevésbé fixálódik bennünk egy rossz, félreértelmezett hangzásvilág. (Erről szólt a szombati előadásom egy része is.) Budapesten van néhány audio bemutatóterem, ahol minőségi körülmények között, nyugodtan lehet próbálni kütyüket, de a legjobb nyilván az, ha otthon rászánsz néhány napot a kölcsönbe kapott cucc megismerésére.
Életünk legjobb hangja szerintem nem csak a lejátszó rendszeren múlik, hanem rajtunk, a hallgatón is. A kiállítási szobákban átélhető élmény több szempontból is korlátos:
- Nagy a háttérzaj, ezért erősen szűkül a hallható dinamika. A szomszédból átszűrődő hangok zavaróak, egyszerre több zene hallgatása alkalmas az emberkínzásra.
- Hacsak nincs nagy szerencséd, vagy nem vagy kellően agresszív, nem tudsz ideális helyre ülni és a kisebb szobákban ennek kiemelt fontossága van. No meg nagyon nem mindegy, hogy 2, vagy 22 fő van éppen a teremben (és közülük hányan beszélgetnek, szörcsögnek, krákognak, stb.).
- A szobák között a tömegben szlalomozva más lelki üzemmódban vagy, mint ami az elmélyült zenehallgatáshoz szükséges.
- A bemutatott rendszerek általában nincsenek összeérve, a komponensek egymáshoz válogatva, bejáratva. Sokszor pénteken ott veszik ki őket a gyári csomagolásból. Néhány hétvégét már végigstrázsáltam némelyik szobában és állítom neked, nagyon sokat változik a hangzás a két nap során még akkor is, ha korábban bejáratott kütyüket viszunk ki.
- Otthon hetekig, hónapokig tuningolod (és szokod) a saját rendszered. A kiállításon erre nincs elég idő, a telepítés, elrendezés inkább esetleges, mint kiérlelt.
- Míg otthon jól ismert, kedvelt zenékkel tudsz tesztelni, a kiállításokon néha érthetetlen logika mentén válogatott, erősen eklektikus zenei programot erőltetnek rád, néha szokatlan hangerővel.
- Ahogy járod a szobákat, a hangmemóriád folyamatosan becsap és önkéntelenül is az előző élményhez fogsz viszonyítani. Nagyon keveseknek van elég türelmük ahhoz, hogy 20-30 percet töltsenek egy-egy rendszer előtt, márpedig minimum ennyi idő kell ahhoz, hogy megszokd a hangzást és a körülményeket, meg hogy esetleg jó helyre tudd bejátszani magad. A többség 4-5 perc után már halad tovább, ennyi idő viszont biztosan nem elég egy hangzás megszokásához.
Lehetséges (bár kétlem), hogy van olyan hobbitárs, aki fentieket ki tudja zárni, én erre a fejlettségi szintre még nem jutottam el, nem is akarok, így a kiállítás nekem inkább a találkozásokról, informálódásról szól, nem zenehallgatásról. Persze olyan is van, aki a körúti belső sávba a reggeli dugóba kirakott hangcucc hangját is véleményezni képes 3 másodperc után, csak hát az a vélemény annyit is fog érni.
...nagyon jó cimbim kirohant a szobábol ,annyit mondott "barátom oda mennyél be,folyik a heróin" egy Billie Holiday szám ment bent,kijöttem annyit mondtam neki hogy " a Szalon sör sem folyik,nem hogy h......"..ma imádom B.H.-t,egy pár LPjért,vagyonokat fizettem hogy meglegyenek tiszteséges változatban,'72-ben amikor megjelent a "Lady sings the blues" film,ahol Diana Ross játsza B.H-t,iskola szinten vittek minket a film vetitésére...egy pár PQ féle highenshown,késöbb prezentált rendszer sokkal jobban gyere be volt,211-es végfokok és stb nyalánkságok,azt nem mondom hogy legjobb volt amivel találkoztam az életemben, de maga PQ rakta fel az LP-ét,szétzavarni a "nyálazos audifilitiszben szenvedő alanyokat" Fleetwood Mac "Sara"-t...kellemes emlék,ma is..
Szóval ez is egyfajta Woww volt.
/ Majd Nakabányán...