Luxor Audio írta: ↑2024.10.13., vas. 09:25
Az én olvasatomban az általam idézett és inkriminált mondatrész azt sugallja, hogy aki megér egy tisztes életkort és addigra jó anyagi helyzetbe hozza magát, meg valamilyen (?) életvitelt gyakorol, az komolyzenét hallgat. Ez pedig szerintem egyáltalán nem így működik.
u.i.: Ahogy Zoli73 írta az imént, nem kell ám mindent cáfolni! Az ilyen véleményeknek meg kellene férniük egymást mellett.
Úgy tűnik, más a tapasztalatunk. Nem baj, talán a " riasztóan bizarr " jelződ tünt erősnek, de a kedvedért már meg is szerettem...
Elex-nek ez a tapasztalata és az enyém is.
Az én korábbi ismerettségi körömben a klasszikus zene hallgatók - akik értik is - döntő többsége az idősebb generációt képviselik, CS.I. volt talán az egyetlen kivétel. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ugyan az a generáció - talán személy szerint nem ugyanazok az emberek - eljár régi kedvenc kortársai - pl. Marillion - koncertjeire.
Ok, az anyagi vonatkozását vegyük ki belőle, nincsen bizonyíték se pro, se kontra...
Még kezdő hifis koromban volt egy kedves bácsi ismerősőm, aki Tesla NC440/Ortofon MC20, Vidi Cleopátra recefice és egy pár Videoton Enciklopédia hangszórócskán - amibe faragott valami jobb dómot - hallgatta óriási klasszikus gyűjteményét egy hatalmas nappaliban.
Az egész meg volt fejelve - talán már írtam egyszer - a padláson felállított 1m3 - es ládába beépített asszem két db. 40 centis lefelé sugárzó Beag mélynyomó. Nem tudom, hogy hozta össze, de fantasztikus hangot hozott ki ebből a mai szemmel nézve filléres setupból.
Még Pistát is átrángattam egyszer, hogy fülelje meg, gratulált is az öregnek, jókat beszélgettek, főleg a zenékről, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni...
Nem cáfoltam semmit. Azt írtam, hogy nem baj, kinek a pap, kinek a papagáj.
Ez a magyar nyelv melyik értelmezése, vagy szabálya szerint kötözködés, vagy cáfolat ?