Általában a hifiről

[chord_]

az elsőt hallgattam először... De kezdjük a 2-vel.
kellemes. szépenszóló zene. jó felvétel. a hangszert is jól hozza. De van benne egy kicsi zártság, arra ugyeltek, hogy hatásos legyen bármilyen szintű rendszeren. ahogy írtad. háttérnek is jó. Hasonló zenével szoktam melegíteni, csak Chopin zongorajátékkal. Sokszor én is hallgatom. csak úgy. pihenni, de ha jön valaki hifizni, azzal kezdek. Miért? egyrészt a rendszernek idő kell a merészebb darabokhoz, másrészt fokozni szoktam az izgalmat. Ez a zene erre tökéletes. Élő hangszerek, muzsika egysége, nyugi, stb... szerintem meg is veszem

a kérdés nem az, hogy melyiket nehezebb belőni, hanem jó helyen kopogtatsz, mi, hogy viselkedne, a 2. egy kiegyensúlyozottan szóló, vészes torzításoktól mentes p, kisebb rendszeren már képes lenyűgözni a hallgatóságot. ügyelni kell a húrok miatt a pontos sztereó beállítására, picit se lehet szellemképes és az izolációra, hogy azok a húrok szépen csengjenek, randa torzítások ne legyenek. Szerencsére. hangsugárzóigénye se vészes, nincs szükség nagy mélyekre, ami problémás lehetne és költségnövelő. Persze, a hangsugárzók izolációja is fontos, mert ha pici torzítás van, nem lesz OK. De megbocsátó, ha nem is lesz tökéletes. Kábeligénye a pont ma tárgyalt egyeres rézzel tovább fokkozza a húrok pontos megszólalását, ez nagy erőssége ezeknek a drótoknak. Tehát, ez a lemez egy bestBuy kiállítói lemez (lehet elő is fog kerülni, ha nem idén, majd jövőre, csak valaki kezdje el)

ehhez képest az első lemez más kávéház. Mérhetetlen nagy érzelmi információt tartalmaz, aminek a megjelenítése fontos, főleg, hogy baromi régi, állsztereó és nem is túl "éles". Az ilyen lemezek nálam azért jó két óra. mire előkerülnek. kell a fokozatosság. hogy aki ott ül, megértse a lépéseket és megértse. hogy ez már más szint.
...

A probléma itt csak annyi, hogy ez a 2. lemez, énszerintem kissé veszélyes.
Miért?, mert kézben fogva, egy olcsó dupla Naxos, az audiofil kiadványoktól ez annyira messze esik, hogy majdnem az átellenes félteke. Ja, és nálam ez másolt lemez, egy 16×-an kiírt Verbatim Vinyl CDR-re. (250HUF). De persze, rögtön kiderül, hogy azért 'nem rossz' a felvétel, (így, kissé ereszkedő / megbocsátó hangsúllyal), és ez egy alapvetően kellemes zene, háttérnek pl. sokan fogják szeretni. Én is így gondolkodtam, és főleg azért, mert így szólt, szépen, helyesen, finoman, igen, így szólt egy ex15k ML512 CD játszón, ami amúgy az ilyesmi lemezekből különösen szép dolgokat tud előcsalogatni. Ment a polcra szépen, a poros, ritkán hallgatott területekre.

Aztán, mostanában előkerült. Miért?, egyszerű, mert virágot locsoltam a polc felett, és pár csepp víz rácsöppent a legfelső CD-re. Gyorsan kivettem, letöröltem, mert Bach, OK, de azért nagy mester volt, ez tény, ennyire azért én is tisztelem. Aztán, betettem, ha már a kezemben volt.
Egy másik forrás van már, de alapvetően minden berendezés / drót cakkra ugyanaz. A szőnyeg is, meg a Bach-szájhúzásom is.
És nem akartam hinni a fülemnek. Valami audiofil meseország nyílt ki. Nem 'kellemesen' szól, hanem olyan brutál-q..vául jól, hogy majdnem kiszaladtam az utcára, kiabálva az embereknek, hogy jöjjenek, csoda történt, nem a Szűz Mária szállt le az égből, de valami majdnem hasonló történt...
Most hallom először, hogy az egyik manuál az bélhúros, a másik pedig 'tekert' bronzhúros. Most hallom először ezt a megdöbbentő hangi szépséget. Most hallom először, hogy mit akar ez a nő, és miért így játssza. Most hallom először, hogy kb. ilyen hangszere volt Bachnak otthon, ezen komponált, és lehet, sőt, biztos, hogy a Goldberg-variációk, vagy a H-moll mise ilyesmi hang-környezetben született. És nem nyugi. Hanem fejkapkodás, hogy melyik manuál, melyik húrsor szól épp, meg az a finom ál-trilla az ütem-végeken, ez a nő, ez fenomenális tényleg.

Aztán jött a hifis valóság. Két olyan helyen jártam azóta ezzel a lemezzel, ahol jó a hang nagyon. Az egyik, az nem az én ízlésem, de a csembaló, az nagyon jól szól. A másik, az kicsit hasonló hang, BBC vonal, de minden nagyobb, csöves erősítő mindkét helyen.
És nem volt csoda. Nem. Finoman, jól szóltak, akár egy kiállításra is ki merném őket tenni a $100k társulatba, de egyszerűen nem volt ott az a hangi tónus-varázslat.

És, az egyik helyen Tidal-ról ment. Ahol előtte egy olyan Monteverdi megszólalást hallottam, hogy kalapomat megemeltem, komolyan. Utána, ez meg sehogyan-szürkén-átlagosan szólt.

Nehéz szakma a miénk...:)

P.S.
Úton van az eredeti CD természetesen.
Sajnos Angolországból jön, itt ülök, a lemez meg egy raktárban, a vámmal b@szakodnak...

[Rock60]

Izléseken természetesen nem lehet vitatkozni, de nem, a mondandómat nem érted, és el sem akarod fogadni, hogy más út is van.

Szerinted, mi a rossebet nem lehet megérteni egy oldalnyi litániában, részletekbe menően szétszálazva, hogy Te mit miért utálsz és miért tartod unalmasnak ???
/ Mondjuk én nem engedném meg magamnak, hogy mások kedvelt hangszerét, zenei preferenciáit cikizzem és leírjam, hogy az milyen unalmas, borzalmas és fülsértő, mert KIT ÉRDEKEL ? Elárulom, legjobb esetben SENKIT. /
De az én vagyok.
Elolvastuk, megértettük, gondoltuk, amit gondoltunk.
Disztingváltam és csak annyit válaszoltam a sirámaidra, hogy kinek a pap..., de Neked láthatóan ez is sokkk volt.
Kíváncsi lennék, mit válaszolt volna pl. Chord, nem véletlenűl semmit...

[kaef2]

Az első hiába érzelmes, kiállításon nem működik, mert erre szerintem nincs idő, mindenki zaklatott és siet a következő szobába, ilyesmi nem tudja ott megfogni az embereket, legfeljebb csak néhányat. Ezért mondtam, hogy egy túlzó rendszeren tenném be, ami kevésbé gazdagon, de sokkal nagyobb kontrasztokkal mutatja.

A tavaszi Kii Audio (Muzix) demón tapasztalhattam meg, hogy milyen az, amikor a demonstrátor "lenyűgöző" demót akar csinálni. Olyan zenéket játszott kizárólag Tidalról, amik első 2 perce lenyűgöző volt, hangos, nagy dinamikai kontrasztokkal. Viszont textúrák, finomságok, szofisztikáltság nélkül, ámde legalább őrült hangosan és soha nem hosszabban, mint 2 perc. Az első látogatói csoport ismert hazai hangmérnökökből állt és le voltak nyűgözve ettől. Mondhatni, megkajálták. A délutáni hifista csoport is, még az éppen a BJC-ben dolgozó ifjú Kurtág György is. Aki a kiállítás végén rendelt is egy párat a kisebbik Kii-ből.

Én biztosan nem ilyen demót csináltam volna ezekkel a dobozokkal, de évi egy-két ezer pár eladása, mint eredmény, azt jelenti, hogy ők jobban tudják mi kell a népeknek, mint én. Jobban ismerik a potenciális vásárlókat, mint a gyártók többsége úgy tűnik és ez a fajta célirányos demó egy olyan sajátosság, amit érdemes lenne megérteni és megtanulni, ha valaki eladni is akar, nem csak demózni.

[kaef2]

Néha kellene feszegetni a határokat.
Mivel ezt még nem próbáltuk, nem tudom, hogy működne-e, az a gyanúm, hogy megpróbálni érdemes lenne.
Csupán személyes bátorság kérdése.

Az ártatlanok behálózására végtelen óvatosság és ügyesség szükséges.
Hogy miért? ezt magamban Dr. K.H.G. effektusnak neveztem el.
Örkény valami hihetetlen humorral és zsenialitással fogta meg a dolog lényegét:

In memoriam Dr. K.H.G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

Ez olyan, mint valami nagyon jó koan, nem?
Mert valóban, itt valaki fentebb mondta is, hogy a külső nyomásra a pszichénk valami részben tisztázott / tisztázatlan ok miatt szeret úgy reagálni, hogy 'csak azért sem', a szlengben van a legjobb szó erre, a 'dafke'.

A komolyzene az 'magaskultúra', ezen kár vitázni, ez így van. Akkor is, ha nem.:)
Sajnos pont ez az elitista attitűd automatikusan generálja a támadást saját maga ellen. A leghatásosabb támadások meg pont azok, amelyek a gyenge pontjait érik: hogy sokszor unalmas, közönségidegen, elválasztó, igen, elitista, meg néha egyenesen riasztó.
És félelmetes mennyiségű sz@r komolyzenei felvétel van. Meg olyan előadó, aki jobb lett volna, ha inkább más szakmát választ. Ezekkel találkozni pl. egy kritikus / fogékony korban, az gáz.
És annyi korszak, meg mű, meg szerző, hogy alig-alig lehet eligazodni.

Akkor, mi a megoldás?
Hát, nem egyszerű.
Szerintem abba a vékonyka fonálba érdemes kapaszkodni, hogy jó zenéket hallgatni, tájékozottnak lenni dolgokban, az egyszerűen 'sikk'. A komolyzenénél is pont ez van.
(Amúgy a vulkánkutatónál is pont ez van. Hogy csillogó szemmel, lelkesen magyaráz tökidegen dolgokat, hogy a 'piroklasztikumok', meg a 'magnitúdó', meg a 'fragmentáció', meg hogy a Vezúv miért volt akkora cumi 79-ben, aztán otthon meg azt vesszük észre, hogy aznap este a vulkáni explóziós indexeken spekulálunk...)

Szóval, a belső meggyőződést kell felkelteni valahogy. Ez kívülről, direkte, a zeneiskolában sem megy nagyon túl jól, itt is erősen kérdéses lenne.

Szokásos módon lesz az ADM-nél operaénekes, aki élőben lép fel és énekelget kicsit. Az Ő előadására rácsatlakozni a Tiéddel, nagyon izgalmas kísérlet lehetne. Akár vele közösen is. Akár csak a blogod legolvasottabb darabjait felhasználva. A mai hifisták többsége nem akar tájékozott lenni feltétlenül, inkább csak ismerni szeretne valakit akit tájékozott helyette is (influenszere). A többség nem tudja azt sem megitélni, mit jelent a jó minőségű klasszikus zenei előadás és hangfelvétel.

A két szoba egyikében a Harbeth M40.3 hangsugárzókból lesz 4 db, a második legnagyobb Electrocompaniet végfokokkal hajtva, közvetlenül a Merging Anubis ADC/DAC analóg kimeneteiről hajtva, mivel Kishonti István demózza majd a 4 csatornás (Kobakos) felvételeit, amiknek többsége klasszikus zene. Lesz közöttük Requiem, Mahler nagy szimfónia, Shakespeare szonettek megzenésítve, 4 zongorás felvétel, csupa különlegesség - mind utómunka nélkül, azt lejátszva, amit a mikrofonok továbbítottak a rögzítők felé.

Vagyis én nagyon örülnék továbbra is, ha éreznél abban kihívást, hogy kiterjeszd a blogod hatását (aminek magam is rendszeres olvasója vagyok) az előadás irányába is.

Hátha így sokakban, ha belső meggyőződés nem is, de legalább a kíváncsiság ki tudna alakulni.
Az én klasszikus zenei kiváncsiságom és szeretetem a Vass Andrási Gyurival közösen kitalált és csinált miskolci egyetemi hifi klubból ered, amit 1984-ben indítottunk el és pár éven keresztül a nyári szünetben még jártunk vidéki könyvtárakba is, hogy beszélgessünk az igényes zenehallgatásról, felpakolva Gyuri erősítőit, B77-et és a Celestion SL600 dobozait.

Valami ilyesminek érezném a Te közreműködésedet is a kiállításon.

[sutemenyx]

Az első hiába érzelmes, kiállításon nem működik, mert erre szerintem nincs idő, mindenki zaklatott és siet a következő szobába, ilyesmi nem tudja ott megfogni az embereket, legfeljebb csak néhányat. Ezért mondtam, hogy egy túlzó rendszeren tenném be, ami kevésbé gazdagon, de sokkal nagyobb kontrasztokkal mutatja.

[revox]

ami eszembejutott, aki kiállításra megy és zenét kér, a dj-nek másodpercek alatt kell ezt lefuttatni agyban, beillik e a sztoriba, vagy sem, a kiállító kb 10-15perces blokokban tud gondolkodni, annyi idő alat kell eljutnia A-ból Z-be... Sose azon gondolkodik, mi a következő zeneszám. azon, hova kell elérnie, hogy megmutassa, amit igazán akar. félúton egy brutálisan erős érzelmeket felvonultató zeneszámhoz, nem fogja megtörni a sort, míg le nem tolja, amit akart. Ha ez megvolt és mágvárja mindenki türelemmel, egy kért muzsika segít is neki átgondolni a következő 15 percet

[revox]

ez egy érdekes játék. megvárom,ki, hogy voksol

Amúgy ha már az volt a kérdés, hogy melyikre könnyebb rendszert installálni..
Szóval egy olcsóhifi, egyszólamú, túlzó rendszeren az első lesz érdekes, mert az alapvetően inkább finomsággal operáló darab azon kontrasztos és érdekes lesz, viszont a második meg hallgathatatlan, mert szilánkosra törik a szemgolyód és az egyszólamúság miatt inkább csak egy éles katyvasszá válik.
Egy szofisztikált rendszeren pedig bár az első finomsága szépen átjön, kiállítási körülmények közt mégsem lesz elég látványos. A második választékossága és gazdagsága viszont szépen fog működni rajta.
Szerintem.
Az elsőt egy egymillás b&w-n demóznám, a második viszont mehet az mbl-ekre.

Mellesleg azóta ez a Bach album megy. Szerintem ez háttérzenének is nagyon alkalmas.

egy bátor ember legalább akadt

amennyire a youtube videókról lehet hallani. bár mindkét esetben a lemez van feltöltve,vegyük validnak.

az elsőt hallgattam először... De kezdjük a 2-vel.
kellemes. szépenszóló zene. jó felvétel. a hangszert is jól hozza. De van benne egy kicsi zártság, arra ugyeltek, hogy hatásos legyen bármilyen szintű rendszeren. ahogy írtad. háttérnek is jó. Hasonló zenével szoktam melegíteni, csak Chopin zongorajátékkal. Sokszor én is hallgatom. csak úgy. pihenni, de ha jön valaki hifizni, azzal kezdek. Miért? egyrészt a rendszernek idő kell a merészebb darabokhoz, másrészt fokozni szoktam az izgalmat. Ez a zene erre tökéletes. Élő hangszerek, muzsika egysége, nyugi, stb... szerintem meg is veszem

a kérdés nem az, hogy melyiket nehezebb belőni, hanem jó helyen kopogtatsz, mi, hogy viselkedne, a 2. egy kiegyensúlyozottan szóló, vészes torzításoktól mentes p, kisebb rendszeren már képes lenyűgözni a hallgatóságot. ügyelni kell a húrok miatt a pontos sztereó beállítására, picit se lehet szellemképes és az izolációra, hogy azok a húrok szépen csengjenek, randa torzítások ne legyenek. Szerencsére. hangsugárzóigénye se vészes, nincs szükség nagy mélyekre, ami problémás lehetne és költségnövelő. Persze, a hangsugárzók izolációja is fontos, mert ha pici torzítás van, nem lesz OK. De megbocsátó, ha nem is lesz tökéletes. Kábeligénye a pont ma tárgyalt egyeres rézzel tovább fokkozza a húrok pontos megszólalását, ez nagy erőssége ezeknek a drótoknak. Tehát, ez a lemez egy bestBuy kiállítói lemez (lehet elő is fog kerülni, ha nem idén, majd jövőre, csak valaki kezdje el)

ehhez képest az első lemez más kávéház. Mérhetetlen nagy érzelmi információt tartalmaz, aminek a megjelenítése fontos, főleg, hogy baromi régi, állsztereó és nem is túl "éles". Az ilyen lemezek nálam azért jó két óra. mire előkerülnek. kell a fokozatosság. hogy aki ott ül, megértse a lépéseket és megértse. hogy ez már más szint. Egy ilyen lemezt, csak végletekig kihegyezett rendszeren mernék felrakni, egy 2A3 PSE-re gondolok (pl Souga). Ez a cső az érzelmi faktorok átadásában nagyon ott van, de a másik, amiért, az a hirtelen váltás, a baromi gyors és száraz dobbetétek miatt. Vszont ez a dob megint ad egy kanyart a sztorinak, mert ide olyan doboz kell, lehetőleg szélessávú, ami ezt is képes tolmácsolni. Kürthy nagy FAL-a képes erre. Meg tudja oldani egy Avantgarde is, de azt sokal nehezebb beállítani egy új közegben. Supertweeter közelező, de Kürthy FALában van. A kábelezés szigorúan Kondo ksl ezüst, minden ponton és izolálni kell. Ebben az esetben ez a lemez borzalmasan nagy érzelmi faktorral jelenik meg. Beállítása semmivel nem nehezebb, mint az elsőként vázolt rendszeré, kb ugyanannyi.
Ezt egy kiállításon be lehet állítani, viszont, ha csak úgy bedobom, nem biztos. hogy ül a hallgatóságnak. mi is történik, de azért sejtik. De ebben sokkal kisebb tapasztalatuk van, nem biztos. hogy értik, ez mennyire nehéz produkció, ráadásul ez magányos zene. nem lehet közben megbeszélni, hogy de szépen csengenek a húrok, ezt csak néma kussban lehet átélni.

mi történik, ha rendszert cserélünk? a második valamivel jobb lenne, de dícséretben a kis rendszeren is be lehet gyűjteni szinte ugyanennyit.
az elsőt nem merném betenni kisebb rendszerbe, de ha betenném, ott lényegesen nagyobb lenne a minőség esése, mint amivel 2-esé nőne a nagyban(de nem tenném). Otthoni körülmények között össze lehet rakni egy olyan rendszert olcsóban is, ahol élvezhető az 1es lemez, de igazából ez a lemez überhájend, mint amit Jenő (TJ) is belinkelt a csajjal.

a kettőt váltogatni egy rendszeren(a nagyon)? Szerintem nem ülne a közönségnek, mit művel az első. Az második zene és annak megszólalása sokal közelebb áll az átlagos zenehallgató preferenciájához, tapasztalatához. így azt gondolom, arra voksolnának.

ki merném e állítani az első? persze... de ezt fel kel vezetni, ide el kel érni. Az ilyen produkció után szoktak a delikvensek ülni némán a kanapén és amikor lejár, még egy ideig révedtem néznek a semmibe.de van tovább. KEX élő felvétel... Lehet fokozni, de a KEX után, jöhet lazítani valami, mondjuk a 2-es lemez (feszkóból is megárt a sokkk)

nem egyszerű a kiállítók élete bár, engem nem fenyeget

[sutemenyx]

ez egy érdekes játék. megvárom,ki, hogy voksol

Amúgy ha már az volt a kérdés, hogy melyikre könnyebb rendszert installálni..
Szóval egy olcsóhifi, egyszólamú, túlzó rendszeren az első lesz érdekes, mert az alapvetően inkább finomsággal operáló darab azon kontrasztos és érdekes lesz, viszont a második meg hallgathatatlan, mert szilánkosra törik a szemgolyód és az egyszólamúság miatt inkább csak egy éles katyvasszá válik.
Egy szofisztikált rendszeren pedig bár az első finomsága szépen átjön, kiállítási körülmények közt mégsem lesz elég látványos. A második választékossága és gazdagsága viszont szépen fog működni rajta.
Szerintem.
Az elsőt egy egymillás b&w-n demóznám, a második viszont mehet az mbl-ekre.

Mellesleg azóta ez a Bach album megy. Szerintem ez háttérzenének is nagyon alkalmas.

[revox]

ez egy érdekes játék. megvárom,ki, hogy voksol

[sutemenyx]

Néha kellene feszegetni a határokat.
Mivel ezt még nem próbáltuk, nem tudom, hogy működne-e, az a gyanúm, hogy megpróbálni érdemes lenne.
Csupán személyes bátorság kérdése.

Mondjuk, csak így messziről, ez jutott eszembe hirtelen:
Vicces is, meg tanulságos is lenne egyszer valami 'retrográd' klasszikus zenei blokk. Valami olyanra gondolok, hogy párosával mutatni dolgokat, néhányat. OK, a komolyzenét mondjuk itt a 3% kedveli, de pl. ezt a Jethro Tull-t, azt meg a 70% ismeri. (Na jó, 50%)


youtu.be/N2RNe2jwHE0

Aztán, ez után, megmutatni az eredetit. (ami maga is egy másik átdolgozás)


youtu.be/C350TGnCKSg

Azt kellene elérni valahogyan, hogy a másodiknál a tónus-bőség, meg a két manuál váltogatása, ami miatt különleges ez a felvétel, az átjöjjön. Ha átjön, akkor ráfigyelnek, hogy deq..vajólszól, mert hifisón vagyunk, aztán ráfigyelnek magára a zenére is.
Kicsit veszélyes, mert ha nem fog átjönni, mert nem egyszerű ám, akkor az első lesz érdekes csak.
De az sem akkora nagy baj.

Aztán még néhány ilyen párost találni.

Amúgy, a fenti vita-sorra is ez pont jó példa.
Vajon melyikre nehezebb installálni egy rendszert?

Na a második szuper, az szerintem valóban működik! Az első egy kiállításon szerintem kevésbé.

[chord_]

Néha kellene feszegetni a határokat.
Mivel ezt még nem próbáltuk, nem tudom, hogy működne-e, az a gyanúm, hogy megpróbálni érdemes lenne.
Csupán személyes bátorság kérdése.

Mondjuk, csak így messziről, ez jutott eszembe hirtelen:
Vicces is, meg tanulságos is lenne egyszer valami 'retrográd' klasszikus zenei blokk. Valami olyanra gondolok, hogy párosával mutatni dolgokat, néhányat. OK, a komolyzenét mondjuk itt a 3% kedveli, de pl. ezt a Jethro Tull-t, azt meg a 70% ismeri. (Na jó, 50%)


youtu.be/N2RNe2jwHE0

Aztán, ez után, megmutatni az eredetit. (ami maga is egy másik átdolgozás)


youtu.be/C350TGnCKSg

Azt kellene elérni valahogyan, hogy a másodiknál a tónus-bőség, meg a két manuál váltogatása, ami miatt különleges ez a felvétel, az átjöjjön. Ha átjön, akkor ráfigyelnek, hogy deq..vajólszól, mert hifisón vagyunk, aztán ráfigyelnek magára a zenére is.
Kicsit veszélyes, mert ha nem fog átjönni, mert nem egyszerű ám, akkor az első lesz érdekes csak.
De az sem akkora nagy baj.

Aztán még néhány ilyen párost találni.

Amúgy, a fenti vita-sorra is ez pont jó példa.
Vajon melyikre nehezebb installálni egy rendszert?

[zoli73]

Olvasva itt a hozzászólásokat, nekem az rajzolódik ki...

Értjük, nem baj. Kinek a pap, kinek a papagáj...

Izléseken természetesen nem lehet vitatkozni, de nem, a mondandómat nem érted, és el sem akarod fogadni, hogy más út is van.

[sutemenyx]

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

Nakamichi hegyek?

Nem talált, langyos...

Süti , Arzachel ?

Hát nekem is az lett volna a tippem, hogy Tatabánya sok Nakamichivel. Nem nagyon van további ötletem.

[chord_]

Néha kellene feszegetni a határokat.
Mivel ezt még nem próbáltuk, nem tudom, hogy működne-e, az a gyanúm, hogy megpróbálni érdemes lenne.
Csupán személyes bátorság kérdése.

Az ártatlanok behálózására végtelen óvatosság és ügyesség szükséges.
Hogy miért? ezt magamban Dr. K.H.G. effektusnak neveztem el.
Örkény valami hihetetlen humorral és zsenialitással fogta meg a dolog lényegét:

In memoriam Dr. K.H.G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

Ez olyan, mint valami nagyon jó koan, nem?
Mert valóban, itt valaki fentebb mondta is, hogy a külső nyomásra a pszichénk valami részben tisztázott / tisztázatlan ok miatt szeret úgy reagálni, hogy 'csak azért sem', a szlengben van a legjobb szó erre, a 'dafke'.

A komolyzene az 'magaskultúra', ezen kár vitázni, ez így van. Akkor is, ha nem.:)
Sajnos pont ez az elitista attitűd automatikusan generálja a támadást saját maga ellen. A leghatásosabb támadások meg pont azok, amelyek a gyenge pontjait érik: hogy sokszor unalmas, közönségidegen, elválasztó, igen, elitista, meg néha egyenesen riasztó.
És félelmetes mennyiségű sz@r komolyzenei felvétel van. Meg olyan előadó, aki jobb lett volna, ha inkább más szakmát választ. Ezekkel találkozni pl. egy kritikus / fogékony korban, az gáz.
És annyi korszak, meg mű, meg szerző, hogy alig-alig lehet eligazodni.

Akkor, mi a megoldás?
Hát, nem egyszerű.
Szerintem abba a vékonyka fonálba érdemes kapaszkodni, hogy jó zenéket hallgatni, tájékozottnak lenni dolgokban, az egyszerűen 'sikk'. A komolyzenénél is pont ez van.
(Amúgy a vulkánkutatónál is pont ez van. Hogy csillogó szemmel, lelkesen magyaráz tökidegen dolgokat, hogy a 'piroklasztikumok', meg a 'magnitúdó', meg a 'fragmentáció', meg hogy a Vezúv miért volt akkora cumi 79-ben, aztán otthon meg azt vesszük észre, hogy aznap este a vulkáni explóziós indexeken spekulálunk...)

Szóval, a belső meggyőződést kell felkelteni valahogy. Ez kívülről, direkte, a zeneiskolában sem megy nagyon túl jól, itt is erősen kérdéses lenne.

[revox]

Sőt, még a pop/rock zenékhez sem értek különösebben - mint pl. dixie - chicken, revox, fapaci, vagy még mások is...

ehhh. revox nem ért a rockzenéhez, de főleg semilyen zenéhez. Nem ért az elektronikához. lövése sincs, mitől "szól" egy erősítő.
revox egy dolgot tanult meg, hifi rendszerek elemeit párosítani és installálni. nyilván a merlinben sokat segített, hogy nagyon komoly cuccokkal játszhatott, ahol a "nagy" rendszereken megtanulta, mit keresen a kicsikben. zenei irányultság? teljesen műfajfüggetlen, de csak egyszerű hallgató (és néha kütyüző, bevallottan. Most. igaz, semmi szükség rá, 3 eltérő rendszerű, kábelezésű hangkarral szerelt lemezjátszóval szórakoztatja magát. Miért? csak úgy)


de, amiért elkezdtem ezt írni:
a korábbi napokban parázs vitát kiváltó stílusháború egy félreértelmezésből fakadhat. nem a zenék "szakmai" bonyolultságára céloztam. amikor a rockzene bonyolultságát feszegettem, hanem a hifi rendszerekre gyakorolt hatását; szerencse, hogy a kés nem került elő

szóval. ha egy rendszert installálunk, amikor már élvezhető és értelmezhető pl a komolyzene, ott sokszor a rockzene még elvérzik (nem a hangnyomást keresve, csak a spéci sztereóképet és lehető-legkevesebb torzítást, elérhető zenei maximumot) még nem tökéletes az install. Nos, én pusztán erről meséltem, de ebből legalább kikerekedett egy többoldalas sorozat, ami különféle zenei stílusok hátterét kezdte feszegetni

metálról áttérőknek a Négy Évszakot tudom javasolni, Fabio Biondi dirigálásával. (mivel korhú hangszerelés, csemballó is lesz). Ettől nem értek a zenéhez, csak high end shown ezzel hecceltük a népet. mi ez? Metallica


youtu.be/IAchApJtXOE

[Rock60]

Olvasva itt a hozzászólásokat, nekem az rajzolódik ki...

Értjük, nem baj. Kinek a pap, kinek a papagáj...

[Rock60]

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

Nakamichi hegyek?

Nem talált, langyos...

Süti , Arzachel ?

[Rock60]

Hogy valaki "klasszikus zenét hallgat koránál, életvitelénél, anyagi helyzeténél fogva", az egy riasztóan bizarr indoklás és reményeim szerint ritka eset.

Ez így együtt lehet, hogy riasztónak tűnik, de nézzük részleteiben.
A komoly-zene kedvellők életkor-átlaga magasabb, mint a más műfajt kedvelőkké.
Ezt meg lehet próbálni cáfolni, de minek ? / Ne magadból indulj ki./ Egy pipa.
Idősebb emberek életvitelével, temperamentumával melyik zenei stílus harmonizál jobban ? Wagner és Bach, vagy Metallica és Marillion ? Még egy pipa.
Tételezzük fel, hogy a klasszikus zene reprodukálásához jobb - ezért drágább - hifi szükségeltetik, mint a többihez, de ezt többen cáfolják. / Én erre szavaznék./
Ötödik X - en túl remélhetőleg jobb anyagi helyzetben van a földi halandó, mint a harmadik X környékén. Legyünk nagyvonalúak, ez így együtt minimum fél pipa.
2.5 pipa, nem annyira bizarr indoklás ez... Egyáltalán nem az.

[József1960]

Nakabánya jó volt :)

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

Nakamichi hegyek?

[zoli73]

Olvasva itt a hozzászólásokat, nekem az rajzolódik ki, hogy aki itt leírta/leírja a történetét a komolyzenével való kapcsolatáról, azok valójában mindig is szimpatizáltak vele, csak kellett valami indíttatás, rávezetés, élmény ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton.
Olyat még senki sem írt, hogy ki nem állhatta a komolyzenét, de valamilyen okból megkedvelte.
Bevallom, én nem szeretem(jobb kifejezés, hogy ki nem állhatom) a komolyzenét, műfaji, művészi értékét elismerem, de nem tudok semmiféle olyan behatást elképzelni, aminek a hatására nyitni tudnék e műfaj felé. Nagyjából a világból ki lehetne üldözni vele, mérhetetlenül unalmas, vontatott, mindemellett sok esetben irritáló, idegesítő, de semmilyen formában nem szórakoztató a számomra. Csak fészkalódom, ha komolyzenét kell hallgatnom.
Vannak hangszerek amiknek a hangja kimondottan irritál, ilyen például a hegedű, mintha az idegeimet húznák, e miatt nem szeretem a Jazz-ben pl. Jean-Luc Ponty, vagy Deseő Csaba fémjelezte zenéket, és e miatt nem szeretem a népzenét sem.
A szóló zongorajátékot mérhetetlenül unalmasnak tartom, imádom a Jazz-t, de ezért pl. Keith Jarrett-et nem hallgatok, ellenben egy Jazztrio, vagy kvartett tagjaként nagyon szeretem a zongorát.
Valahogy nekem a komolyzene, "komolyságról", koncentrációról, önfegyelemről, stb. szól, mintsem felhőtlen kikapcsolódásról, szórakozásról, élvezetrő.
Fiatal koromban semmivel sem volt kevesebb kapcsolatom a komolyzenével, mint a ma kedvelt stílusokkal(Jazz, Blues, Rock, Prog. Rock, világzene, filmzene, stb.), pedig azokat sem hallgattam akkor, de valahogy mindig is idegenkedtem a komolyzenétől. Mindig úgy tekintettem rá fiatalon, hogy ez "öregemberzene", és talán idősebb koromra megszeretem, de legalábbis érdeklődni fogok iránta. Egy hét múlva leszek 51 éves, de nem érzem, hogy egy hajszálnyit is közeledtem volna a komolyzenéhez az elmúlt 35 évben, amit zenehallgatással, hifizéssel töltöttem.
Végül egy "történet" a múlt heti Audi Exporól. Ülünk az egyik szobában, Jazz-t hallgatunk, minden szék foglalt, 2-3 embert áll is. Vége a zeneszámnak, majd a demozó megkérdezi, " mit szeretnének hallgatni?" A mellettem ülő 60' úr azt mondja " Vagnert, jaj nem, ez csak vicc volt!" Erre a hátsó sorból megszólal valaki, hogy "de igen, Ő szívesen hallgatná!" A demozó belemegy, el is indítja. Nekem a következő játszódik le a fejemben, "na, már csak ez hiányzott, pedig ez a rendszer tetszik, még jó lett volna hallgatni, valami nekem tetsző zenével, de mindegy, 2-3 percig azért kitartok, ennyivel megtisztelem az urat, aki kérte és a demozót, ne gondolják, hogy a komolyzene űzött ki a szobából." Elindult a felvétel(fogalmam sincs mi volt az), az álló 2-3 ember sarkon fordult, és további két ülő hallgató is kiment. Kb. 1 perc is eltelt a lejátszó készülék kijelzőjén, de még nem hallatszott semmi, a kiállító oda is kérdezett a kollégájának, hogy "nem indítottad el?" "De, csak ez így kezdődik." Eltelt további fél perc, és felsejlett valami "prüttyögés" a háttérbe, de nekem itt elfogyott a türelmem, nem vártam ki az előzetesen "kialkudott" 2-3 percet sem, és kimentem, további három hallgatózó kíséretében.
Köszönöm a figyelmet!

[Rock60]

Nakabánya jó volt :)

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

[sutemenyx]

Nakabánya jó volt :)

[Luxor Audio]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet.

12 évesen - Ének-zene óra, érzéketlenül érdektelen énektanár, nyekergő lemezjátszóról talán Vivaldi négy évszakból valamelyik tétel, elfojtott kuncogás, kínos percek. Orosz csasztuskák, kötelező éneklés mutálás idején. Utáltam.

17 évesen - Kollégiumi zenekari próbára beesik egy fura szaxofonos, belefúj, lehengerel. Micsoda? Zenei főiskola??? Az első képzett zenésztárs. Lazításként klasszikusokkal skálázik, elég érdekes, de inkább vicces.

20 évesen - Főiskolai bálokon játszunk a szaxissal. Meghív a vizsgaelőadására. Kamarazenekar, fura arcok zakóban rengeteg pattanással. Sehol egy bőrdzseki. Ezek miért kopaszodnak 22 évesen??? Feszengés, brutálisan jó hangzás. Mi volt ez? Mozart.

24 évesen - Zongorista élettárs, kottahegyek, karmester após, muzsikus família. Vasárnap családi ebéd zenész vendégekkel az irreális méretű asztal körül. Kaja után zenehallgatás, beszélgetés, viták, intelligencia, érthetetlen szakkifejezések. Monó Unitra mindenegyben lemezjátszó. Légvezénylés. No HiFi, no sztereó. Mi is az a ZENE?

28 évesen - Hangmérnök suli. Felejtsd el a zenei stílusokat, címkézéseket! Megtanulom. Zenekari hangszerelés klasszikus partitúrák alapján. Nem egyszerű, de állati izgalmas.

40 évesen - Pécsi művészeti karon hangtechnikát tanítok zenészeknek. Elképesztően érdekes beszélgetések, nagy tanulságok, utolsó falak ledöntése.


Részemről nagyjából így. Nem volt köze a HiFi-hez, igazából ma sincs. Élőben szippantott be. A zenét nem osztom műfajok szerint, de eleinte keveset ismertem, ezért keveset hallgattam, mert senki nem mutatta meg a többit. Minden korszakomban megvoltak a kedvenceim Mozarttól a Metallicaig. Nagyon szűk ösvénynek érzem, ha valaki csak "egyfajta" muzsikát hallgat, de nyilván nem tilos ez sem. Hogy valaki "klasszikus zenét hallgat koránál, életvitelénél, anyagi helyzeténél fogva", az egy riasztóan bizarr indoklás és reményeim szerint ritka eset.

[Rock60]

Szomorúan olvasom ezt a vissza-visszatérő tézist, miszerint a jobb minőségű rendszerre van szükség a komolyzene megkedveléséhez. Bár jómagam is konzervzenén keresztül találkoztam először vele, de a leghatékonyabb módnak új területek felfedezésére, sőt korábban nem értett és/vagy elviselhetetlennek tartott darabokba, műfajokba történő belehabarodásnak az ÉLŐ KONCERTET tartom!!! Semmi sem pótolhatja a hatását és alapjaiban átírja azt, hogy otthon mit is hallok!

De, ne szomorkodj, mert most már egy hordozható rádión, vagy az autóban is tudok Chopint vagy Mahlert hallgatni...
Az idézett rész második felével tökéletesen egyetértek. Számomra sajna nem járható út, mert egyedűl nincsen kedvem elmenni, a családot meg nem érdekli...

[arzachel]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Nagyon örülök a kérdésednek.
Nem szoktam teljes hozzászólásokat idézni, de annyira őszinte érdeklődésű és válaszért kiálltó minden sorod, hogy nem akartam kihagyni belőle egyet sem.

Biztos mindenkinek meg van a maga története, hogy keveredett bele ebbe a gyönyörű hobbiba, és hogy vált - vagy nem vált - a klasszikus zene hódolójává.
Hadd mondjam el az én történetemet.
Előre bocsájtom, hogy megközelítőleg sem nevezném magam komoly zene szakértőnek, arról már régen lekéstem. Sőt, még a pop/rock zenékhez sem értek különösebben - mint pl. dixie - chicken, revox, fapaci, vagy még mások is...
Kb. '85 - öt írtunk, mikor nálam még a disco - zene volt a fő csapásvonal, míg egy Pioneer tuner adásvétele kapcsán a korábbi tulaj meg nem mutatta csaknem ember magasságú DIY építésű JBL dobozaiból, Akkufázis erősítőbél és Thorens TD 320 - ból álló rendszerét. Jazzt hallgatott és némi klasszikust, közte Bartókot is. Nem kicsit esett le az állam a tapasztalt hangtól, neki meg attól, hogy nem szaladtam ki rögtön a világból, mikor feltette Bartókot...Rajta keresztül ismertem meg TJ barátunkat, akinél Nakabányán meghallgathattam Altec hangfalait, Akkufázissal, nagy Teka lemezjátszóval kergetve. / Gary Burton, Chick Korea, Pat Metheny, Vollenveider / Óriási élmény volt.
Tulajdonképpen e két új ismerettségem hatására indultam el a japán kommerszhez képest komolyabb hifi rögös útján, komolyzenei ismerettségem és érdeklődésem lényegében még nulla volt.
Nem sokkal később egy hifis összejövetelen találkoztam egy max. korombeli fiatalemberrel, aki itthoni gyártású Danka hangfalakkal próbálkozott, valami kölcsönbe kapott erősítő előtt Towshend Rock I. lemezjátszója forgott. Ami a legmegdöbbentőbb volt viszont számomra, hogy huszonpárévesen már 2500 lemeze volt, annak több, mint a fele klasszikus, a többi jazz és rock...Pontosan tudta, hogy melyik művet, melyik zenekarral, melyik karmesterrel érdemes és melyikkel muszáj megvenni, tudása már akkor letaglózó, minden műfaj terén egy lexikon volt.
Tehát zene - és irodalom ismerettel nem állt hadilábon, de a készülékekkel voltak gondjai. Hifije finomítási kísérletei rendre zsákutcába futottak, egy kereskedőnél sem hallott olyat, amiért szívesen pénzt adott volna. Gondolta, Ő sem hülyébb a többinél, megalapította gyorsan a Merlin Audio-t... A többit már tudjátok.
Az egyik kérdésedre itt a válasz.
Ahogy fentebb olvashattuk, sokunkat, köztük engem is a hangminőség javulása révén tudott a klasszikus zene megszólítani.
Nem volt rá olyan fülem/ízlésem, hogy a gyatrább hangzású készüléken hallgatva megszeressem a komoly zene összetett, néha valóban unalmasnak tűnő dallamait. Nekem ehhez szükségem volt a jobb képességű rendszerre és arra, hogy ha nem volt kedvem, legyen valaki, aki szelíd erőszakkal rávegyen, hogy " de, ezt hallgasd meg, addig nem mehetsz haza."
Mint minden, ez is egy tanulási folyamat, legtöbbünknek szüksége van ehhez a jó hifire, az iránymutatásra, legtöbbünk így működik, nagyon keveseknek adatik meg, hogy már nagyon fiatalon, táskarádión, hordozható kazettásmagnón hallgatva is, zsigerből tudja, mi a valóban értékes, mi a jó...

Ez jó volt.:))Röviden összefoglaltad a hifis történelmet.Ahogy aztán az ember fia megérkezik a Quad ESL-hez már nem lesz gond komolyzenét hallgatni...nekem legalább is.