Általában a hifiről

[József1960]

Nakabánya jó volt :)

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

Nakamichi hegyek?

[zoli73]

Olvasva itt a hozzászólásokat, nekem az rajzolódik ki, hogy aki itt leírta/leírja a történetét a komolyzenével való kapcsolatáról, azok valójában mindig is szimpatizáltak vele, csak kellett valami indíttatás, rávezetés, élmény ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton.
Olyat még senki sem írt, hogy ki nem állhatta a komolyzenét, de valamilyen okból megkedvelte.
Bevallom, én nem szeretem(jobb kifejezés, hogy ki nem állhatom) a komolyzenét, műfaji, művészi értékét elismerem, de nem tudok semmiféle olyan behatást elképzelni, aminek a hatására nyitni tudnék e műfaj felé. Nagyjából a világból ki lehetne üldözni vele, mérhetetlenül unalmas, vontatott, mindemellett sok esetben irritáló, idegesítő, de semmilyen formában nem szórakoztató a számomra. Csak fészkalódom, ha komolyzenét kell hallgatnom.
Vannak hangszerek amiknek a hangja kimondottan irritál, ilyen például a hegedű, mintha az idegeimet húznák, e miatt nem szeretem a Jazz-ben pl. Jean-Luc Ponty, vagy Deseő Csaba fémjelezte zenéket, és e miatt nem szeretem a népzenét sem.
A szóló zongorajátékot mérhetetlenül unalmasnak tartom, imádom a Jazz-t, de ezért pl. Keith Jarrett-et nem hallgatok, ellenben egy Jazztrio, vagy kvartett tagjaként nagyon szeretem a zongorát.
Valahogy nekem a komolyzene, "komolyságról", koncentrációról, önfegyelemről, stb. szól, mintsem felhőtlen kikapcsolódásról, szórakozásról, élvezetrő.
Fiatal koromban semmivel sem volt kevesebb kapcsolatom a komolyzenével, mint a ma kedvelt stílusokkal(Jazz, Blues, Rock, Prog. Rock, világzene, filmzene, stb.), pedig azokat sem hallgattam akkor, de valahogy mindig is idegenkedtem a komolyzenétől. Mindig úgy tekintettem rá fiatalon, hogy ez "öregemberzene", és talán idősebb koromra megszeretem, de legalábbis érdeklődni fogok iránta. Egy hét múlva leszek 51 éves, de nem érzem, hogy egy hajszálnyit is közeledtem volna a komolyzenéhez az elmúlt 35 évben, amit zenehallgatással, hifizéssel töltöttem.
Végül egy "történet" a múlt heti Audi Exporól. Ülünk az egyik szobában, Jazz-t hallgatunk, minden szék foglalt, 2-3 embert áll is. Vége a zeneszámnak, majd a demozó megkérdezi, " mit szeretnének hallgatni?" A mellettem ülő 60' úr azt mondja " Vagnert, jaj nem, ez csak vicc volt!" Erre a hátsó sorból megszólal valaki, hogy "de igen, Ő szívesen hallgatná!" A demozó belemegy, el is indítja. Nekem a következő játszódik le a fejemben, "na, már csak ez hiányzott, pedig ez a rendszer tetszik, még jó lett volna hallgatni, valami nekem tetsző zenével, de mindegy, 2-3 percig azért kitartok, ennyivel megtisztelem az urat, aki kérte és a demozót, ne gondolják, hogy a komolyzene űzött ki a szobából." Elindult a felvétel(fogalmam sincs mi volt az), az álló 2-3 ember sarkon fordult, és további két ülő hallgató is kiment. Kb. 1 perc is eltelt a lejátszó készülék kijelzőjén, de még nem hallatszott semmi, a kiállító oda is kérdezett a kollégájának, hogy "nem indítottad el?" "De, csak ez így kezdődik." Eltelt további fél perc, és felsejlett valami "prüttyögés" a háttérbe, de nekem itt elfogyott a türelmem, nem vártam ki az előzetesen "kialkudott" 2-3 percet sem, és kimentem, további három hallgatózó kíséretében.
Köszönöm a figyelmet!

[Rock60]

Nakabánya jó volt :)

Na, és tudjátok, mitől Nakabánya ?

[sutemenyx]

Nakabánya jó volt :)

[Luxor Audio]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet.

12 évesen - Ének-zene óra, érzéketlenül érdektelen énektanár, nyekergő lemezjátszóról talán Vivaldi négy évszakból valamelyik tétel, elfojtott kuncogás, kínos percek. Orosz csasztuskák, kötelező éneklés mutálás idején. Utáltam.

17 évesen - Kollégiumi zenekari próbára beesik egy fura szaxofonos, belefúj, lehengerel. Micsoda? Zenei főiskola??? Az első képzett zenésztárs. Lazításként klasszikusokkal skálázik, elég érdekes, de inkább vicces.

20 évesen - Főiskolai bálokon játszunk a szaxissal. Meghív a vizsgaelőadására. Kamarazenekar, fura arcok zakóban rengeteg pattanással. Sehol egy bőrdzseki. Ezek miért kopaszodnak 22 évesen??? Feszengés, brutálisan jó hangzás. Mi volt ez? Mozart.

24 évesen - Zongorista élettárs, kottahegyek, karmester após, muzsikus família. Vasárnap családi ebéd zenész vendégekkel az irreális méretű asztal körül. Kaja után zenehallgatás, beszélgetés, viták, intelligencia, érthetetlen szakkifejezések. Monó Unitra mindenegyben lemezjátszó. Légvezénylés. No HiFi, no sztereó. Mi is az a ZENE?

28 évesen - Hangmérnök suli. Felejtsd el a zenei stílusokat, címkézéseket! Megtanulom. Zenekari hangszerelés klasszikus partitúrák alapján. Nem egyszerű, de állati izgalmas.

40 évesen - Pécsi művészeti karon hangtechnikát tanítok zenészeknek. Elképesztően érdekes beszélgetések, nagy tanulságok, utolsó falak ledöntése.


Részemről nagyjából így. Nem volt köze a HiFi-hez, igazából ma sincs. Élőben szippantott be. A zenét nem osztom műfajok szerint, de eleinte keveset ismertem, ezért keveset hallgattam, mert senki nem mutatta meg a többit. Minden korszakomban megvoltak a kedvenceim Mozarttól a Metallicaig. Nagyon szűk ösvénynek érzem, ha valaki csak "egyfajta" muzsikát hallgat, de nyilván nem tilos ez sem. Hogy valaki "klasszikus zenét hallgat koránál, életvitelénél, anyagi helyzeténél fogva", az egy riasztóan bizarr indoklás és reményeim szerint ritka eset.

[Rock60]

Szomorúan olvasom ezt a vissza-visszatérő tézist, miszerint a jobb minőségű rendszerre van szükség a komolyzene megkedveléséhez. Bár jómagam is konzervzenén keresztül találkoztam először vele, de a leghatékonyabb módnak új területek felfedezésére, sőt korábban nem értett és/vagy elviselhetetlennek tartott darabokba, műfajokba történő belehabarodásnak az ÉLŐ KONCERTET tartom!!! Semmi sem pótolhatja a hatását és alapjaiban átírja azt, hogy otthon mit is hallok!

De, ne szomorkodj, mert most már egy hordozható rádión, vagy az autóban is tudok Chopint vagy Mahlert hallgatni...
Az idézett rész második felével tökéletesen egyetértek. Számomra sajna nem járható út, mert egyedűl nincsen kedvem elmenni, a családot meg nem érdekli...

[arzachel]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Nagyon örülök a kérdésednek.
Nem szoktam teljes hozzászólásokat idézni, de annyira őszinte érdeklődésű és válaszért kiálltó minden sorod, hogy nem akartam kihagyni belőle egyet sem.

Biztos mindenkinek meg van a maga története, hogy keveredett bele ebbe a gyönyörű hobbiba, és hogy vált - vagy nem vált - a klasszikus zene hódolójává.
Hadd mondjam el az én történetemet.
Előre bocsájtom, hogy megközelítőleg sem nevezném magam komoly zene szakértőnek, arról már régen lekéstem. Sőt, még a pop/rock zenékhez sem értek különösebben - mint pl. dixie - chicken, revox, fapaci, vagy még mások is...
Kb. '85 - öt írtunk, mikor nálam még a disco - zene volt a fő csapásvonal, míg egy Pioneer tuner adásvétele kapcsán a korábbi tulaj meg nem mutatta csaknem ember magasságú DIY építésű JBL dobozaiból, Akkufázis erősítőbél és Thorens TD 320 - ból álló rendszerét. Jazzt hallgatott és némi klasszikust, közte Bartókot is. Nem kicsit esett le az állam a tapasztalt hangtól, neki meg attól, hogy nem szaladtam ki rögtön a világból, mikor feltette Bartókot...Rajta keresztül ismertem meg TJ barátunkat, akinél Nakabányán meghallgathattam Altec hangfalait, Akkufázissal, nagy Teka lemezjátszóval kergetve. / Gary Burton, Chick Korea, Pat Metheny, Vollenveider / Óriási élmény volt.
Tulajdonképpen e két új ismerettségem hatására indultam el a japán kommerszhez képest komolyabb hifi rögös útján, komolyzenei ismerettségem és érdeklődésem lényegében még nulla volt.
Nem sokkal később egy hifis összejövetelen találkoztam egy max. korombeli fiatalemberrel, aki itthoni gyártású Danka hangfalakkal próbálkozott, valami kölcsönbe kapott erősítő előtt Towshend Rock I. lemezjátszója forgott. Ami a legmegdöbbentőbb volt viszont számomra, hogy huszonpárévesen már 2500 lemeze volt, annak több, mint a fele klasszikus, a többi jazz és rock...Pontosan tudta, hogy melyik művet, melyik zenekarral, melyik karmesterrel érdemes és melyikkel muszáj megvenni, tudása már akkor letaglózó, minden műfaj terén egy lexikon volt.
Tehát zene - és irodalom ismerettel nem állt hadilábon, de a készülékekkel voltak gondjai. Hifije finomítási kísérletei rendre zsákutcába futottak, egy kereskedőnél sem hallott olyat, amiért szívesen pénzt adott volna. Gondolta, Ő sem hülyébb a többinél, megalapította gyorsan a Merlin Audio-t... A többit már tudjátok.
Az egyik kérdésedre itt a válasz.
Ahogy fentebb olvashattuk, sokunkat, köztük engem is a hangminőség javulása révén tudott a klasszikus zene megszólítani.
Nem volt rá olyan fülem/ízlésem, hogy a gyatrább hangzású készüléken hallgatva megszeressem a komoly zene összetett, néha valóban unalmasnak tűnő dallamait. Nekem ehhez szükségem volt a jobb képességű rendszerre és arra, hogy ha nem volt kedvem, legyen valaki, aki szelíd erőszakkal rávegyen, hogy " de, ezt hallgasd meg, addig nem mehetsz haza."
Mint minden, ez is egy tanulási folyamat, legtöbbünknek szüksége van ehhez a jó hifire, az iránymutatásra, legtöbbünk így működik, nagyon keveseknek adatik meg, hogy már nagyon fiatalon, táskarádión, hordozható kazettásmagnón hallgatva is, zsigerből tudja, mi a valóban értékes, mi a jó...

Ez jó volt.:))Röviden összefoglaltad a hifis történelmet.Ahogy aztán az ember fia megérkezik a Quad ESL-hez már nem lesz gond komolyzenét hallgatni...nekem legalább is.

[juliush]

...Ahogy fentebb olvashattuk, sokunkat, köztük engem is a hangminőség javulása révén tudott a klasszikus zene megszólítani.
Nem volt rá olyan fülem/ízlésem, hogy a gyatrább hangzású készüléken hallgatva megszeressem a komoly zene összetett, néha valóban unalmasnak tűnő dallamait. Nekem ehhez szükségem volt a jobb képességű rendszerre és arra, hogy ha nem volt kedvem, legyen valaki, aki szelíd erőszakkal rávegyen, hogy " de, ezt hallgasd meg, addig nem mehetsz haza." ...

Szomorúan olvasom ezt a vissza-visszatérő tézist, miszerint a jobb minőségű rendszerre van szükség a komolyzene megkedveléséhez. Bár jómagam is konzervzenén keresztül találkoztam először vele, de a leghatékonyabb módnak új területek felfedezésére, sőt korábban nem értett és/vagy elviselhetetlennek tartott darabokba, műfajokba történő belehabarodásnak az ÉLŐ KONCERTET tartom!!! Semmi sem pótolhatja a hatását és alapjaiban átírja azt, hogy otthon mit is hallok!
Tegnap volt a Müpában a londoni Royal Philharmonic Orchestra koncertje olyan darabokkal, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy behúzzák az embert ebbe a világba: Dvorák Karnevál nyitánya, Liszt A-dúr zongoraversenye és Bartók fenomenális Zenekari concertója (a tökéletes belépő Bartók világába). Nem hiszem, hogy bármelyik komolyzenétől idegenkedő fórumtársunk úgy ment volna haza, hogy ne próbálta, sőt kívánta volna otthon, saját rendszerén is valamelyik darabot meghallgatni...ha nem az összeset! Aztán kiderül, hogy Liszt írt egy másik zongoraversenyt, meg a Haláltáncot, a Dvorák lemezen a Karnevál mellett ott figyel az "Új világ", vagy a 8. szimfónia, és már gurul is a lejtőn!

[Rock60]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Nagyon örülök a kérdésednek.
Nem szoktam teljes hozzászólásokat idézni, de annyira őszinte érdeklődésű és válaszért kiálltó minden sorod, hogy nem akartam kihagyni belőle egyet sem.

Biztos mindenkinek meg van a maga története, hogy keveredett bele ebbe a gyönyörű hobbiba, és hogy vált - vagy nem vált - a klasszikus zene hódolójává.
Hadd mondjam el az én történetemet.
Előre bocsájtom, hogy megközelítőleg sem nevezném magam komoly zene szakértőnek, arról már régen lekéstem. Sőt, még a pop/rock zenékhez sem értek különösebben - mint pl. dixie - chicken, revox, fapaci, vagy még mások is...
Kb. '85 - öt írtunk, mikor nálam még a disco - zene volt a fő csapásvonal, míg egy Pioneer tuner adásvétele kapcsán a korábbi tulaj meg nem mutatta csaknem ember magasságú DIY építésű JBL dobozaiból, Akkufázis erősítőbél és Thorens TD 320 - ból álló rendszerét. Jazzt hallgatott és némi klasszikust, közte Bartókot is. Nem kicsit esett le az állam a tapasztalt hangtól, neki meg attól, hogy nem szaladtam ki rögtön a világból, mikor feltette Bartókot...Rajta keresztül ismertem meg TJ barátunkat, akinél Nakabányán meghallgathattam Altec hangfalait, Akkufázissal, nagy Teka lemezjátszóval kergetve. / Gary Burton, Chick Korea, Pat Metheny, Vollenveider / Óriási élmény volt.
Tulajdonképpen e két új ismerettségem hatására indultam el a japán kommerszhez képest komolyabb hifi rögös útján, komolyzenei ismerettségem és érdeklődésem lényegében még nulla volt.
Nem sokkal később egy hifis összejövetelen találkoztam egy max. korombeli fiatalemberrel, aki itthoni gyártású Danka hangfalakkal próbálkozott, valami kölcsönbe kapott erősítő előtt Towshend Rock I. lemezjátszója forgott. Ami a legmegdöbbentőbb volt viszont számomra, hogy huszonpárévesen már 2500 lemeze volt, annak több, mint a fele klasszikus, a többi jazz és rock...Pontosan tudta, hogy melyik művet, melyik zenekarral, melyik karmesterrel érdemes és melyikkel muszáj megvenni, tudása már akkor letaglózó, minden műfaj terén egy lexikon volt.
Tehát zene - és irodalom ismerettel nem állt hadilábon, de a készülékekkel voltak gondjai. Hifije finomítási kísérletei rendre zsákutcába futottak, egy kereskedőnél sem hallott olyat, amiért szívesen pénzt adott volna. Gondolta, Ő sem hülyébb a többinél, megalapította gyorsan a Merlin Audio-t... A többit már tudjátok.
Az egyik kérdésedre itt a válasz.
Ahogy fentebb olvashattuk, sokunkat, köztük engem is a hangminőség javulása révén tudott a klasszikus zene megszólítani.
Nem volt rá olyan fülem/ízlésem, hogy a gyatrább hangzású készüléken hallgatva megszeressem a komoly zene összetett, néha valóban unalmasnak tűnő dallamait. Nekem ehhez szükségem volt a jobb képességű rendszerre és arra, hogy ha nem volt kedvem, legyen valaki, aki szelíd erőszakkal rávegyen, hogy " de, ezt hallgasd meg, addig nem mehetsz haza."
Mint minden, ez is egy tanulási folyamat, legtöbbünknek szüksége van ehhez a jó hifire, az iránymutatásra, legtöbbünk így működik, nagyon keveseknek adatik meg, hogy már nagyon fiatalon, táskarádión, hordozható kazettásmagnón hallgatva is, zsigerből tudja, mi a valóban értékes, mi a jó...

[dixie-chicken]

Ott a blog, a nevem alatt.

Habár a HIfi Shown csak, mint ADM Audio partner leszek jelen a nagy fehér aktív hangsugárzókkal, de esetleg meg tudnám beszélni velük, hogy a szobáik valamelyikében adjanak Neked egy órát és tarthatnál egy "Bevezetés klasszikus zene hallgatásába" című előadást. Lesz CD játszó, streamer, file lejátszási lehetőség és eléggé jó hangúnak mondható rendszerek a két szobában. Én biztosan végigülném.

Feri, ez nagyon nem így működik, vagyis egy-egy előadás, mi és hogy a komoly zenében, nem ez a módja. Amit lentebb chord leírt, hogy jut el mezei emberek azon csoportja klasszikus műfaj kedvteléséhez, akiket hifiseknek nevezünk,100%-osan egyet értek. Azzal eltéréssel, hogy klasszikus műfaj annyira széles és sokféle, sokkal nagyobb palettájú, mint a pop-rock-jazz, nem szükségszerű szektálódni. Ott toleranciára is nevel a sokféleség.

pont az ellenkezőjét veszem észre (egy pár embernél),tisztelet a kivételnek...

[kaef2]

Ott a blog, a nevem alatt.

Habár a HIfi Shown csak, mint ADM Audio partner leszek jelen a nagy fehér aktív hangsugárzókkal, de esetleg meg tudnám beszélni velük, hogy a szobáik valamelyikében adjanak Neked egy órát és tarthatnál egy "Bevezetés klasszikus zene hallgatásába" című előadást. Lesz CD játszó, streamer, file lejátszási lehetőség és eléggé jó hangúnak mondható rendszerek a két szobában. Én biztosan végigülném.

Feri, ez nagyon nem így működik, vagyis egy-egy előadás, mi és hogy a komoly zenében, nem ez a módja. Amit lentebb chord leírt, hogy jut el mezei emberek azon csoportja klasszikus műfaj kedvteléséhez, akiket hifiseknek nevezünk,100%-osan egyet értek. Azzal eltéréssel, hogy klasszikus műfaj annyira széles és sokféle, sokkal nagyobb palettájú, mint a pop-rock-jazz, nem szükségszerű szektálódni. Ott toleranciára is nevel a sokféleség.

Néha kellene feszegetni a határokat.
Mivel ezt még nem próbáltuk, nem tudom, hogy működne-e, az a gyanúm, hogy megpróbálni érdemes lenne.
Csupán személyes bátorság kérdése.

[istvan01]

Akkor ne tartsd magadba es linkelj ket-harom felvetelt. :) Ha lehetne akkor tidalrol.

Ott a blog, a nevem alatt.

Habár a HIfi Shown csak, mint ADM Audio partner leszek jelen a nagy fehér aktív hangsugárzókkal, de esetleg meg tudnám beszélni velük, hogy a szobáik valamelyikében adjanak Neked egy órát és tarthatnál egy "Bevezetés klasszikus zene hallgatásába" című előadást. Lesz CD játszó, streamer, file lejátszási lehetőség és eléggé jó hangúnak mondható rendszerek a két szobában. Én biztosan végigülném.

Feri, ez nagyon nem így működik, vagyis egy-egy előadás, mi és hogy a komoly zenében, nem ez a módja. Amit lentebb chord leírt, hogy jut el mezei emberek azon csoportja klasszikus műfaj kedvteléséhez, akiket hifiseknek nevezünk,100%-osan egyet értek. Azzal eltéréssel, hogy klasszikus műfaj annyira széles és sokféle, sokkal nagyobb palettájú, mint a pop-rock-jazz, nem szükségszerű szektálódni. Ott toleranciára is nevel a sokféleség.

[dixie-chicken]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

Szóval, az van, hogy igen, én is tapasztaltam már ilyet.
Valóban, felállnak, és kimennek, ha jön a klasszikus zene.
De miért vajon?
Az én verzióm: mert attól, hogy 'komolyzene', attól még lehet sz@r, és rossz előadás, és rossz lemez, és gyenge dolog.
És legfőképpen, hogy egyszerűen rosszul szól. Fentebb oldalakat írtunk teli a lehetséges okokról.
Nekem kedves foglalatosságom a szűzi ártatlanokat befertőzni komolyzenével. Ehhez jó zenék kellenek ám. És olyan felvételek / megszólalás, hogy a Zeppelin-rajongó felkapja a fejét, hogy 'Uuuu. miaf@szez?' és marad, mert ilyen jót még sosem hallott...

Ki kell ábrándítsalak, van aki zsigerileg utálja, akárhogy is szól. Ez van. Ária dettó, az mèg szűkebb kör, aki bírja.

...aztán van az az opció,amikor erőltetnek vlmit,és pont az ellenkező hatást váltja ki az embernél...lehet az bármi:étel,ital,zene,autómárka,hifimárka stb...

[Rock60]

Ki kell ábrándítsalak, van aki zsigerileg utálja, akárhogy is szól. Ez van. Ária dettó, az mèg szűkebb kör, aki bírja.

Maria Callas

youtu.be/nsNMP6_Q0Js

Hát, ezt elég nehéz útálni...

[alto]

Maria Callas

Én vagyok akkor az, aki ilyet nem ül le meghallgatni.
Ha csak női ének a lényeg, akkor nekem ő a kedvenc.


youtu.be/0e_3aIqkcGQ

Hát nem vagyunk egyformák, én Callas-t nagyon szeretem, ettől meg visítva szaladok világgá.

[Alex_Aston]

Maria Callas

Én vagyok akkor az, aki ilyet nem ül le meghallgatni.
Ha csak női ének a lényeg, akkor nekem ő a kedvenc.


youtu.be/0e_3aIqkcGQ

[sutemenyx]

Akkor ne tartsd magadba es linkelj ket-harom felvetelt. :) Ha lehetne akkor tidalrol.

Ott a blog, a nevem alatt.

Habár a HIfi Shown csak, mint ADM Audio partner leszek jelen a nagy fehér aktív hangsugárzókkal, de esetleg meg tudnám beszélni velük, hogy a szobáik valamelyikében adjanak Neked egy órát és tarthatnál egy "Bevezetés klasszikus zene hallgatásába" című előadást. Lesz CD játszó, streamer, file lejátszási lehetőség és eléggé jó hangúnak mondható rendszerek a két szobában. Én biztosan végigülném.

Na azt lehet, hogy én is!

[kaef2]

Akkor ne tartsd magadba es linkelj ket-harom felvetelt. :) Ha lehetne akkor tidalrol.

Ott a blog, a nevem alatt.

Habár a HIfi Shown csak, mint ADM Audio partner leszek jelen a nagy fehér aktív hangsugárzókkal, de esetleg meg tudnám beszélni velük, hogy a szobáik valamelyikében adjanak Neked egy órát és tarthatnál egy "Bevezetés klasszikus zene hallgatásába" című előadást. Lesz CD játszó, streamer, file lejátszási lehetőség és eléggé jó hangúnak mondható rendszerek a két szobában. Én biztosan végigülném.

[chord_]

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Én disco-val kezdtem. Tényleg. A dallamosság. Meg a népzene.
Aztán rock.
Meg a Pink Floyd, azt különösen nagyon szerettem. Mai napig tudok idézni angol szövegeket belőle. Meg aztán sok minden.
Aztán unalmas lett.
Aztán picit a 'bestof' komolyzenék.
És most jön a lényeg: a hifi. Engem konkrétan a jó hang vezetett a komolyzenéhez. Ott hallottam olyan hangszerhangokat, hogy komolyan elkezdett érdekelni az egész.
Aki aztán beleáll, nem sok idő múlva 'szakosodik', és megtalálja az igazán neki való korszakot / előadókat / lemezeket.
Volt nagyhosszú Bach korszakom... még 24ó-s zenehallgatást is szerveztem a születésnapján...
Most már más szelek fújnak.

[chord_]

Akkor ne tartsd magadba es linkelj ket-harom felvetelt. :) Ha lehetne akkor tidalrol.

Ott a blog, a nevem alatt.

[tunerman]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

Szóval, az van, hogy igen, én is tapasztaltam már ilyet.
Valóban, felállnak, és kimennek, ha jön a klasszikus zene.
De miért vajon?
Az én verzióm: mert attól, hogy 'komolyzene', attól még lehet sz@r, és rossz előadás, és rossz lemez, és gyenge dolog.
És legfőképpen, hogy egyszerűen rosszul szól. Fentebb oldalakat írtunk teli a lehetséges okokról.
Nekem kedves foglalatosságom a szűzi ártatlanokat befertőzni komolyzenével. Ehhez jó zenék kellenek ám. És olyan felvételek / megszólalás, hogy a Zeppelin-rajongó felkapja a fejét, hogy 'Uuuu. miaf@szez?' és marad, mert ilyen jót még sosem hallott...

Ki kell ábrándítsalak, van aki zsigerileg utálja, akárhogy is szól. Ez van. Ária dettó, az mèg szűkebb kör, aki bírja.

Maria Callas

youtu.be/nsNMP6_Q0Js

[kaef2]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

Szóval, az van, hogy igen, én is tapasztaltam már ilyet.
Valóban, felállnak, és kimennek, ha jön a klasszikus zene.
De miért vajon?
Az én verzióm: mert attól, hogy 'komolyzene', attól még lehet sz@r, és rossz előadás, és rossz lemez, és gyenge dolog.
És legfőképpen, hogy egyszerűen rosszul szól. Fentebb oldalakat írtunk teli a lehetséges okokról.
Nekem kedves foglalatosságom a szűzi ártatlanokat befertőzni komolyzenével. Ehhez jó zenék kellenek ám. És olyan felvételek / megszólalás, hogy a Zeppelin-rajongó felkapja a fejét, hogy 'Uuuu. miaf@szez?' és marad, mert ilyen jót még sosem hallott...

Klasszikusokat csak elmélyülten szeretek hallgatni. A kiállítások meg erre generálisan nem alkalmas helyek. Klasszikusokkal demózni sajnos kétélű fegyver. Van, amikor a kiállító ezzel nem törődik, van, amikor meg igen. Általában inkább kontraproduktívnak mondanám.

[alto]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Én rock zenén nőttem fel, még gitároztam is egy zenekarban - amolyan őszinte kőkeményet - még bőven az előző évezredben. Az iskolai énekórák egyátalán nem hozták meg a kedvemet a komolyzenéhez. Aztán jött a progresszív rockzene mint kedvenc műfaj, és ezen belül az Emerson Lake and Palmer Egy kiállítás képei feldolgozása fordította a figyelmemet a komolyzene felé. Ismerkedtem a műfajjal folyamatosan, de alapvetően a jazz lett a leginkább hallgatott műfajom. Úgy 15-20 éve - amikor már komolyabb rendszerem lett - kezdtem egyre inkább a komolyzene felé fordulni, és bár a jazz szeretette nem múlt el, ma már egyértelműen ez a kedvenc műfajom. Azt gondolom, hogy a jó hangminőség - bár nem feltétlenül szükséges hozzá - sokat segít a komolyzene megkedvelésében. A komolyzene irodalma hatalmas, nagyon sokféle különböző stílus irányzattal. Ezekből van amit imádok, van amit ki nem állhatok. Érdemes próbálkozni különböző szerzőkkel, formációkkal - a komolyzene nemcsak szimfónikus nagyzenekari művekből áll! - szerintem előbb-utóbb mindenki találhat a saját maga számára tetszetős zenéket.

[sutemenyx]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

Szóval, az van, hogy igen, én is tapasztaltam már ilyet.
Valóban, felállnak, és kimennek, ha jön a klasszikus zene.
De miért vajon?
Az én verzióm: mert attól, hogy 'komolyzene', attól még lehet sz@r, és rossz előadás, és rossz lemez, és gyenge dolog.
És legfőképpen, hogy egyszerűen rosszul szól. Fentebb oldalakat írtunk teli a lehetséges okokról.
Nekem kedves foglalatosságom a szűzi ártatlanokat befertőzni komolyzenével. Ehhez jó zenék kellenek ám. És olyan felvételek / megszólalás, hogy a Zeppelin-rajongó felkapja a fejét, hogy 'Uuuu. miaf@szez?' és marad, mert ilyen jót még sosem hallott...

Egyébként sajnos még csak nem is annyira egyszerű, hogy jól szól-e, a stílus is eléggé számít. Pl Stravinsky vagy Liszt műveit általában szívesen hallgatom, miközben egy Mozart többnyire nagyon unalmas számomra. Ugyanakkor viszont Bach-ot meg szívesen hallgatok háttérzenének. Szóval még a komolyzenén belül az is feladat lenne, hogy eltaláld a másik ízlését abból, amiről neki sincs fogalma.

[sutemenyx]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

En arra lennek kivancsi, hogy aki a klasszikus zenet szereti az hogyan jutott arra, hogy neki az tetszik es ami fontis, hogy hany evesen szerette meg ezt a zenet. En membegyszer probaltam hallgatni de nekem nem sokat mond az a fajta zene sajnos. Van-e olyan aki pl 30 + eves koraban dontott ugy vagy szerette meg a klasszikust teljesen onszantabol es nem bolt kulso befojas vagy segitseg, hogy hogyan is lehet azt a fajta stilust megkedvelni. Mert aki megtudja mondani, hogy epp melyik "verzio" szol az nem keves idot toltott a zenemu megismeresevel.

Igen, pl én. Azóta szeretem, hogy hallottam rendesen szólni. Ez kb 34-35évesen történt.