Általában a hifiről

[revox]

Egy kicsit kisebb verzióban szerintem még vállalható otthon is. Nem Western Electric driverekkel, de még így is tök jó.


youtu.be/AqhS3BA0BYQ

itt a hasonló, csak japán agylövés...
amúgy mi baj van ezekkel? ha a hifi a nappaliban van. akkor WE is oda való...
na. japók, Goto unit..


youtu.be/GFofrMJdD_4

[kaef2]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

A pár napja beharangozott kérdőívben lesz erre vonatkozó kérdés is.

[sutemenyx]

Azért az sem ritka, hogy az emberek nagyrésze eltűnik, ha felkerül a klasszikus zene. Lemezjátszós emberek közt talán magasabb arányú a klasszikus zenét kívánók száma, de ezt így ránézésre nagyon nehéz eldönteni. Megszavaztatni sem lehet. Szóval..

[Rock60]

.....
Én szombaton voltam kint, 10 - 15 - ig és jó, ha 10% klasszikust füleltem összesen.
Sütinél, mikor a lemezjátszóra feltette a Tüzmadarat, a még üres székekre szinte berobbantak a folyósóról, " na végre " sóhajtással, hogy végre számukra is értékelhető műsort hallanak...

Azért egy kiállító nagyon nehéz helyzetben van a zeneválasztásnál. El kell döntenie, hogy mi a célja a kiállítással.
...És valljuk be, ezekre a drága berendezésekre a fizetőképes vevők a kiállításokon nagyon kis számban vannak és azok nagy része klasszikus zenét hallgat koránál, életvitelénél, anyagi helyzeténél fogva. És nem sznobságból, hanem mert őt az zökkenti ki a napi stresszből. Az ötvenes-hatvanas főorvos nem U2-t, Dream Theatert fog felrakni otthon egy nehéz nap után, hogy még jobban szétcincálja az idegeit. Legtöbbjük rendszeres koncertlátogató, opera bérlete, MÜPA bérlete van.

Ok...
Ez nem pont azt támasztaná alá - a saját érdekeiket is figyelembe véve - hogy a kiállítók több klasszikus zenével mutassák be rendszerük kvalitásait ?
Nem túl sokkal, csak legalább arányosan... A 10 - 20 % nem arányos, nyilván közel sem tükrözi a látogatók valós igényét/elvárását.

[zoli73]

Nem értem miért hozakodsz elő már sokadjára azzal, hogy a kiállításokon már alig van akusztikus zene, komolyzene meg semmi?

Szerintem azért, mert így hallotta. Én is.
Nyilván, ha valaki valamit nem szeret, annak mennyíségét mindig sokallni fogja, ez abból is lemérhető, hogy a klasszikus zene 20% - os arányát bőven elegendőnek tartod.
Én közel sem. Véleményem szerint, a teljes repertoár minimum 30% - át kellene, hogy kitegye, a jazz szintén, a maradék 40 az összes többié.
Én szombaton voltam kint, 10 - 15 - ig és jó, ha 10% klasszikust füleltem összesen.
Sütinél, mikor a lemezjátszóra feltette a Tüzmadarat, a még üres székekre szinte berobbantak a folyósóról, " na végre " sóhajtással, hogy végre számukra is értékelhető műsort hallanak...

Erre csak címszavakban reagálnék.
- Én meg azt hallottam, hogy a föld lapos.
- Kinek a pap, kinek a paplan.
- Senkinek sincs rálátása, hogy a látogatók összességében milyen zenei stílusokat preferálnak, így a fenti
százalékosítás csak a Te ízlésedet tükrözi.
- Én is szívesen hallgattam volna még több kedvemre való zenét, de nem panaszkodom, én így is
elégedett voltam. Szerintem kellőképpen választékos volt a kínálat.

[ELEX]

.....
Én szombaton voltam kint, 10 - 15 - ig és jó, ha 10% klasszikust füleltem összesen.
Sütinél, mikor a lemezjátszóra feltette a Tüzmadarat, a még üres székekre szinte berobbantak a folyósóról, " na végre " sóhajtással, hogy végre számukra is értékelhető műsort hallanak...

Azért egy kiállító nagyon nehéz helyzetben van a zeneválasztásnál. El kell döntenie, hogy mi a célja a kiállítással.
Sok pozitív hozzászólást akar a fórumokon, közösségi médiában vagy el akar adni.
És valljuk be, ezekre a drága berendezésekre a fizetőképes vevők a kiállításokon nagyon kis számban vannak és azok nagy része klasszikus zenét hallgat koránál, életvitelénél, anyagi helyzeténél fogva. És nem sznobságból, hanem mert őt az zökkenti ki a napi stresszből. Az ötvenes-hatvanas főorvos nem U2-t, Dream Theatert fog felrakni otthon egy nehéz nap után, hogy még jobban szétcincálja az idegeit. Legtöbbjük rendszeres koncertlátogató, opera bérlete, MÜPA bérlete van. Tisztában van azzal, hogy hogyan kéne neki a zenét tolmácsolni a rendszerének.
Kiállítói szempontból nem a lájkok száma fogja fenntartani az üzletmenetet, hanem a vásárlások.
Lehet nagyon jó bulit csapni a többségnek, csak abból sohasem lesz forgalom.

[Rock60]

Nem értem miért hozakodsz elő már sokadjára azzal, hogy a kiállításokon már alig van akusztikus zene, komolyzene meg semmi?

Szerintem azért, mert így hallotta. Én is.
Nyilván, ha valaki valamit nem szeret, annak mennyíségét mindig sokallni fogja, ez abból is lemérhető, hogy a klasszikus zene 20% - os arányát bőven elegendőnek tartod.
Én közel sem. Véleményem szerint, a teljes repertoár minimum 30% - át kellene, hogy kitegye, a jazz szintén, a maradék 40 az összes többié.
Én szombaton voltam kint, 10 - 15 - ig és jó, ha 10% klasszikust füleltem összesen.
Sütinél, mikor a lemezjátszóra feltette a Tüzmadarat, a még üres székekre szinte berobbantak a folyósóról, " na végre " sóhajtással, hogy végre számukra is értékelhető műsort hallanak...

[Luxor Audio]

Én is szeretem, hogy ekkora lendülettel véditek az elektromos gitárt.
...
Nincs, vagy elenyésző a hangszertest-rezonancia.
...
Ez is a neve, 'elektromos gitár', nem? Ezen keresünk akusztikus felharmonikusokat??
...
Részemről amúgy OK, szeretem azt, aki kiáll a kedvenc hangszeréért.

Aki fogott már a kezében elektromos gitárt, az tapasztalhatta, hogy van ott rezonálás bőven még úgy is, ha nem kapcsoljuk be az erősítőt. Ha nem lenne, nyilván nem készítenének olyan sokféle anyagból ilyen hangszert, márpedig mindegyik más eredményt ad, hacsak nem torzítjuk szénné a jelet, vagy szabadítunk rá egy effekt cunamit, mert olyan esetben a hang szempontjából tényleg mindegy a gitár kialakítása, csak vezérlő funkciót lát el.

Akusztikus felharmonikusokat én nem említettem. Ezeket mikrofonnal kellene befogni és hát nem igazán szokás egy elektromos gitárt bemikrofonozni. A hangszedő a húr mozgásának megfelelő elektromos jelet állít elő, ebben csak azok az összetevők lesznek benne, amik a húr és a hangszedő viselkedésére hatással vannak, mint pl a muzsikus, meg a hangszer teste.

Már csak a szakmám miatt sem védek egyetlen hangszert sem, de ha lenne kedvencem, az nem az elektromos gitár lenne, bár ezen még nem gondolkodtam el igazán. A kérdés nekem kb úgy cseng, mint hogy mi a kedvenc színem, az sem érdekelt soha. De ez itt már erősen témán kívüli téma.

[zoli73]

Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

mi is? már a Hifi oltárán?

azt gondolod, ha egy rendszeren képes megszólalni kellő méretben egy rockkoncert, ott más nem tud megszólalni? mert nekem valami ilyesmi tűnik ki soraidból.

meséld már el, szerinted pl nálam, hogy szólalna meg egy általad kedvelt lemez. milyen mértékben lennél elégedett az élményfaktorral, szerinted hol lehetne javítani rajta.

ha erre nem fogsz (tudsz) reagálni ,minden eddigi bejegyzésed tekinthető semmisnek, mert eddig minden arról szólt, hogy más koordinátarendszerben űzöd a sportot. engem érdekel, hogy is van ez ill. ezt miből gondolod. Mert amúgy én egy általánosan elfogadható, alsóközepes allrounder rendszert látok az aláírásodban, ami bármely háztartásban megfordulhat (ez nem azt jelenti,hogy xar, csak azt,hogy nincs benne semmi titokzatos, különleges, egy normál hang). De lehet az aláírás csak a megtévesztést szolgálja

köszi

Na, tyúkszemre léptem.... bocsánat.
Nem tudom, mi lenne nálad az én lemezeimmel, 20+ éve találkoztunk, nem hinném, hogy az ízlésünk közelebb került; a fentiek is ezt mutatják. Ami van most a szobádban, biztos, hogy nem hallottam még pont olyan rendszert. Az aláírásodban lévő dolgokból, amiket hallottam, különféle helyeken, elszórtan, a sok év alatt, egyik sem varázsolt el, a Kondo-féle dolgokkal kifejezetten hadilábon vagyok/voltam.
Ill. volt egy pár év AN kitérőm, vittem a zászlaját is kicsit, pár dolgot hallottam, PQ-val pár hétig leveleztünk, elég jó fej, szóval, szép volt, jó volt, elmúlt, nem szidom, de most konkrétan már nekem nagyon kevés.

Az pedig, hogy a kiállítások alkalmával a hangosság-helyesség nagyobb szerepet kap, mint a tónushelyesség, és hogy az akusztikus zene egyre ritkább a porondon, a komolyzene meg szinte nulla, az azért sugall valamit a trendekről.
De minden, amit írok, egy magánvélemény, nem kell azt képzelni, hogy feltétlen igaz.

Nem értem miért hozakodsz elő már sokadjára azzal, hogy a kiállításokon már alig van akusztikus zene, komolyzene meg semmi?
Markos-Nádas után szabadon, "ez, így, ebben a formában nem igaz!"
Vasárnapi nap voltam kint az Audi Expo-n, nyitástól, kb. 17⁰⁰ óráig. Ez idő alatt, minden szobát megjártam többször is, és azt kell mondjam, hogy az esetek döntő hányadában akusztikus zene volt műsoron.
Megfigyelésem szerint, a kiállítók törekedtek a minél nagyobb változatosságra, és nagyon sok zenei stílusból válogattak. Az általad nullának titulalt komolyzene is volt sok szobában, és nem kis számban.
Nekem ez azért volt feltűnő és maradandó, mert ellentétben veled, én nem szeretem a komolyzenét, ezért pont e miatt jöttem ki 1-1 szobából, vagy halasztottam későbbre a meghallgatását.
Az ott töltött idő alatt, bizony sok kolyzenét lehetett hallani, ha számszerűsíteni kellene, akkor úgy kb. a 20%-át tette ki a zenei repertoárnak, figyelembe véve a zenei műfajok sokszínűségét, ezt én nem mondanám kevésnek.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Kiállító/demózó nem gondolatolvasó, nem tudhatja, hogy a szobába betérő látogató milyen stílust szeret, mit hallana szívesen, Ő "csak" próbál lavírozni, minél több hallgatót megtalálni a zenei kínálatával, persze mindenkinek nem lehet a kedvére tenni a jelek szerint.
Nem tudom Te mikor, és mennyit voltál kint az Expo-n, hogy ilyen negatív tapasztalatokat szereztél, de sem én, sem azok akikkel erről beszéltem, nem így hallottuk.

[chord_]

Eltekintve attól, hogy bizonyára letaglozó hangot tud produkálni, ilyet valaki betesz a nappaliba?

Úgy gondolom, ehhez nagyon elvakult hifi b*zinak kell lenni, hogy ilyeneket betegyen az ember a lakásába, vagy antiszociális remetének.
Max valami játszó házba a kert végében tudnám elképzelni, vagy a főúri kastély egyik nagy szobájában.

De persze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen kelljen agyaltam, csak hangosan gondolkodok, ne vegyétek kérlek támadásnak.

Pont a lényegre tapintottál.
Mert bárhogyan is szól, nem ember-léptékű, nem normál zenehallgatásra készült.
Inkább egy technikatörténeti kuriózum.
Hogy létezik ilyen, az rajtunk konkrétan semmit sem lendít, sem ide, sem oda.

[chord_]

Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

mi is? már a Hifi oltárán?

azt gondolod, ha egy rendszeren képes megszólalni kellő méretben egy rockkoncert, ott más nem tud megszólalni? mert nekem valami ilyesmi tűnik ki soraidból.

meséld már el, szerinted pl nálam, hogy szólalna meg egy általad kedvelt lemez. milyen mértékben lennél elégedett az élményfaktorral, szerinted hol lehetne javítani rajta.

ha erre nem fogsz (tudsz) reagálni ,minden eddigi bejegyzésed tekinthető semmisnek, mert eddig minden arról szólt, hogy más koordinátarendszerben űzöd a sportot. engem érdekel, hogy is van ez ill. ezt miből gondolod. Mert amúgy én egy általánosan elfogadható, alsóközepes allrounder rendszert látok az aláírásodban, ami bármely háztartásban megfordulhat (ez nem azt jelenti,hogy xar, csak azt,hogy nincs benne semmi titokzatos, különleges, egy normál hang). De lehet az aláírás csak a megtévesztést szolgálja

köszi

Na, tyúkszemre léptem.... bocsánat.
Nem tudom, mi lenne nálad az én lemezeimmel, 20+ éve találkoztunk, nem hinném, hogy az ízlésünk közelebb került; a fentiek is ezt mutatják. Ami van most a szobádban, biztos, hogy nem hallottam még pont olyan rendszert. Az aláírásodban lévő dolgokból, amiket hallottam, különféle helyeken, elszórtan, a sok év alatt, egyik sem varázsolt el, a Kondo-féle dolgokkal kifejezetten hadilábon vagyok/voltam.
Ill. volt egy pár év AN kitérőm, vittem a zászlaját is kicsit, pár dolgot hallottam, PQ-val pár hétig leveleztünk, elég jó fej, szóval, szép volt, jó volt, elmúlt, nem szidom, de most konkrétan már nekem nagyon kevés.

Az pedig, hogy a kiállítások alkalmával a hangosság-helyesség nagyobb szerepet kap, mint a tónushelyesség, és hogy az akusztikus zene egyre ritkább a porondon, a komolyzene meg szinte nulla, az azért sugall valamit a trendekről.
De minden, amit írok, egy magánvélemény, nem kell azt képzelni, hogy feltétlen igaz.

[Tctronic]

Egy kicsit kisebb verzióban szerintem még vállalható otthon is. Nem Western Electric driverekkel, de még így is tök jó.


youtu.be/AqhS3BA0BYQ

[zoli73]

...
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

Eltekintve attól, hogy bizonyára letaglozó hangot tud produkálni, ilyet valaki betesz a nappaliba?

Úgy gondolom, ehhez nagyon elvakult hifi b*zinak kell lenni, hogy ilyeneket betegyen az ember a lakásába, vagy antiszociális remetének.
Max valami játszó házba a kert végében tudnám elképzelni, vagy a főúri kastély egyik nagy szobájában.

De persze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen kelljen agyaltam, csak hangosan gondolkodok, ne vegyétek kérlek támadásnak.

Nyilván ezek nem a nappaliba valók, de én látom magam előtt azt a kétállásos garázsból, vagy istálóból átépített/kialakított zeneszobát, ahol tökéletes helyük volna.
Álmaimban már láttam a sajátomat...

[Alex_Aston]

...
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

Eltekintve attól, hogy bizonyára letaglozó hangot tud produkálni, ilyet valaki betesz a nappaliba?

Úgy gondolom, ehhez nagyon elvakult hifi b*zinak kell lenni, hogy ilyeneket betegyen az ember a lakásába, vagy antiszociális remetének.
Max valami játszó házba a kert végében tudnám elképzelni, vagy a főúri kastély egyik nagy szobájában.

De persze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen kelljen agyaltam, csak hangosan gondolkodok, ne vegyétek kérlek támadásnak.

[revox]

Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

mi is? már a Hifi oltárán?

azt gondolod, ha egy rendszeren képes megszólalni kellő méretben egy rockkoncert, ott más nem tud megszólalni? mert nekem valami ilyesmi tűnik ki soraidból.

meséld már el, szerinted pl nálam, hogy szólalna meg egy általad kedvelt lemez. milyen mértékben lennél elégedett az élményfaktorral, szerinted hol lehetne javítani rajta.

ha erre nem fogsz (tudsz) reagálni ,minden eddigi bejegyzésed tekinthető semmisnek, mert eddig minden arról szólt, hogy más koordinátarendszerben űzöd a sportot. engem érdekel, hogy is van ez ill. ezt miből gondolod. Mert amúgy én egy általánosan elfogadható, alsóközepes allrounder rendszert látok az aláírásodban, ami bármely háztartásban megfordulhat (ez nem azt jelenti,hogy xar, csak azt,hogy nincs benne semmi titokzatos, különleges, egy normál hang). De lehet az aláírás csak a megtévesztést szolgálja

köszi

[ELEX]

SKANDALLUM

2019 München: a belinkelt rendszer - egyszerűen zseniális.
2011 München: szintén Silbatone és Western Electric.
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

[dbrnsk]

Részemről amúgy OK, szeretem azt, aki kiáll a kedvenc hangszeréért.

Öööö... Ki az?

[chord_]

... Ez a hangszer felhangtartalmát tekintve egyáltalán nincs bezárva, rendkívül szabad mozgásteret ad a muzsikusnak és ezt néhányan képesek ki is használni. Ők hozzák létre azt a hangot, amit néhány pengetett hang alapján magabiztosan felismerünk és a nevükkel azonosítunk, ez pedig logikusan nem lenne lehetséges egy zárt színezettségű hangszernél. Ugye nem kell névsorolásba kezdenem?....

Én is szeretem, hogy ekkora lendülettel véditek az elektromos gitárt.
De.

Nincs, vagy elenyésző a hangszertest-rezonancia. Ez utóbbi olyan finom felhang-kavalkádot hoz létre, pl. a csembalón, amin nemhogy a hifisek, de az 500 évvel ezelőtti hangszerkészítők is elakadtak sokszor, ugyanis a 'hangszekrény-rezonancia' sajáthangja, meg a középhangolású húrkészlet harmonikus akkordjai / felhangjai harmonikus arányban kell, hogy legyenek. Ha viszont sikerül a manőver, szem nem marad szárazon;

a húrfeszesség a modern hangszereken nagy, a régieken kicsi, a nagyságrendi eltérés pl. a gamba / cselló esetén kb. dupla, a lant / barokk gitár esetén szintúgy, a páncéltőkés zongora / csembaló esetén akár tízszeres is lehet. A húr feszítése a hangerőt növeli, a felhangokat csökkenti, 'összehúzza', ez fizika.
Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

Az elektromos gitár soványka felhangjai, amit annyira szerettek, én elhiszem, a további elektromos jellé alakítás, majd vissza, a kitudjamilyen keverőkön/erősítőkön/100m drótokon való eljutása a hangszóróhoz, a koncerten / stúdióban lévőkre gondolok, a technikai korlátok miatt, komoly deficittel fognak szembenézni;

És, végül, magának a pengetett húrhangnak a felharmonikus maradványai már amúgy is végképp kivéreztek a 'torzító'-nak nevezett szörnyűségen, ami az akusztikus hangból egy elektromos hangot csinál.
Ez is a neve, 'elektromos gitár', nem?
Ezen keresünk akusztikus felharmonikusokat??

De a jó hifivel / spektrumanalizátorral, mindennek ellenére, minden kihallható; a még megmaradt csekélyke felhangok minőségi különbségét előadók és hangszerek szerint valóban kihalljátok, és örültök neki.

Részemről amúgy OK, szeretem azt, aki kiáll a kedvenc hangszeréért.

[revox]

SKANDALLUM

DM biztos olvasták a 10 kedvenc lemezem topicot



youtu.be/vSGcE5t3XR0

[revox]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

A zenei és a "megszólalási" energiák furcsa kombinációjáról beszélek, ez a lényege:

"A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk."

hmm... lehet jobb lett volna linkelni... most nézegettem a kommneteket és talátlam egy ilyet. Ez azért részben összecseng azzal, amit emlegettél többször, de azzal is, hogy a kisebb rendszer, ha jól van válogatva, igaz, BONSAI módon, képes megszólalni a 8 cm is. Ha még nem az igazi, nem lesz meg a harmónia és a keményebb stíluson ez jobban kiütközik. bár Neked válaszoltam, nem teljesen erre válasz, csak úgy.



"amúgy próbálgattam most otthon én is elérni a katarzist a cuccon, de sajna nem minden zenénél sikerült. A szomszédok tűrőképességét nem teszteltem, náluk már eljutottam a végsőkig. Zúzósabb dolgokon még mindig zavarossá válik nagy hangerőn, és egy idő után zavaró is, hogy a komplex részek összefolynak egy masszává. Mivel éppen fejlesztésben vagyok, meghallgattam pár cuccost másoknál is, ott sem bírták jobban a kivezérlést. Ezek szerint ez lehet a végső érv a nagy hatásfok mellett."

https://halfnote.hu/node/149

[Luxor Audio]

Figyelmedbe ajánlom a Yes (már amennyiben neked a Yes, mint progrock rocknak számít) Tormato c. lemezét. Wakeman éppen csembalózik: https://www.youtube.com/watch?v=HOS86MCi29c

Köszönöm az ajánlást! No de ez számodra rockzenekari hangszerelés? Láttunk már rockzenészek keze alatt csembalót, de olyankor ők maguk kiléptek a műfaj kereteiből. A Yes igen gyakran megtette és ezzel teremtették meg egy új műfaj (?) alapjait. Hogy az még rockzene-e, annak eldöntését a címkegyárosokra bízom.

[KLajos]

Viszont csembalót én még soha nem hallottam rockzenekarban, ami számomra logikus (anti)jelenség, merthogy a számodra (is) gyönyörködtető felhangtartalmából nagyjából semmit nem hallanánk rockzenei hangszerelésbe ültetve.

Figyelmedbe ajánlom a Yes (már amennyiben neked a Yes, mint progrock rocknak számít) Tormato c. lemezét. Wakeman éppen csembalózik: https://www.youtube.com/watch?v=HOS86MCi29c

Ahogy más, meglehetősen nem rockra tervezett és épített billentyűsöket is milliószor használt a Yes és saját lemezein.

Persze nem értek hozzá, csak hallgatom ezt (is) 40+ éve.

[chord_]

Miközben tökéletesen igaz és fontos, amit írsz, az a furcsa, hogy ha a leirt konstrukciós elvek igazán mindenhatóak lennének, akkor például a stúdió monitorok, vagy a hangosító hangsugárzók, szubok esetében is használnák őket, de nem igazán használják. Pedig ott sokkal nagyobb teljesítmények és rezgések is előfordulnak. A Hifiben sem mindenki, lásd Harbeth, Spendor, Audio Note vonalat, ahol a dobozrezgéseket is beépítik a hangzásba és nem jellemző rájuk az elől keskeny hátrafelé mély kialakítás vagy az oldalirányú mélysugárzók beépítése.

A 'vékonyfalú iskola' pedig pont abból a BBC kutatásból nőtt ki, ami a férfi szpíkerhang beszéd-érthetőségét volt hivatva növelni. Ez pedig éppen pontosan a tónushelyességet jelentette. Így a beszéd-közép-spektrumú hangszerek, mint a viola da gambák meg a cselló, meg a zongora, rendkívül sokat nyertek ezen a területen. Ez már jó régen volt; sok új és nagyon jó megoldás is felbukkant azóta, amelyek teljesen másképp kezelik ezt a problémát, de a hatás mindmáig erős,, olyannyira, hogy erre a régi 'BBC hangra' rá lehet gyógyulni, nem kicsit...:) Valahogy a hangszertestek vékonyságával analóg a történet, ami pszichésen még fokozza az élvezetet.

Aztán, ha ezeket megkínáljuk a fenti gitárszintetizátor hanggal, jó nagy hangerőn, akkor legjobb esetben semmi különös nem lesz, mert azt a gyönyörű tónushelyességüket nem tudják csillogtatni. Rosszabb esetben pedig, ami igen-igen gyakori, főleg a helytelen erősítőválasztás miatt, a 'rossz rezonanciák' többségbe kerülnek, és egy össze-vissza megszólalás lesz, a 'hangossághelyesség' nem fog teljesülni, és egy jó nagy szájhúzás lesz a produkció jutalma...

[workonwomen]

Én Philips pörgetőket nézegettem, amikor ez a zene szembejött... Kicsit monoton, de a hangulata 10pont.
https://www.youtube.com/watch?v=xOubiVe1yWE

És bár nem kimondottan rockzene, de a 60-as évek életérzését remekül közvetítő nagy kedvencem:

[revox]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

A zenei és a "megszólalási" energiák furcsa kombinációjáról beszélek, ez a lényege:

"A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk."

első körbne ma, ami megfogalmazódott bennem ,hogy milyen pozitív irányt vett ez a beszélgetés. a pöcse mindenkinek megmaradt akkora,amekkora,így lehet értelmesen tapasztalatot is megosztani. Magam részéről azt tudom mondani, köszi mindenkinek.
Mindezek mellett,éreztem, hogy amit éjszaka beírtam, nem igazán teljes és nem biztos, hogy egyértelmű, s miközben még mindig a Metallic/Unforgiven morzsolódik a fejemben, szereténk Veletek megosztani egy régi cikket, amit Veres Attila (később audiolife.hu) írt, amikor még tanulgatta ezt a témát. szerintem sokkal jobban megfogja, amiről én próbálok beszélni, márcsak azért is, mert ami nekem sokéve természetes gyakorlatban, vagy definiálatlanul elméletben, talán érthetőbb olyan tollából, aki ezt a jelenséget elindult megtapasztalni. Lesz benne minden, amiről beszéltem, beszéltünk és lesz benne halk zene és hangos zene is, hogy mindenkinek igaza legyen.
Linkelhetném ,de akkor nem lenne itt, vághatnám, de akkor nem lenne teljes. Így vágatlanul bemásolom. mint semmi más, nem szentírás, de érdekesebb egy olyan beszámoló a témában, amit nem én akarok beleerőltetni a témába.
Kicsit légies a stílus, nekem tetszik, inkább szimbolizál, mit konkretizál. Ami nincs benne, a két rendszer:

Moth Series30 100W monoblokkok
47 Lab Lens egyutas monitor
Funk Vector lemezjátszó
Kondo KSL kábelek

Avantgarde Model5+ erősítő
Avantgarde tölcsér
Elite Rock lemezjétszó
Talán Audio Innovations Alto CD
És valami noname DVD, de tűrhető hangja volt, arra emléxem
kábelek itt is Kondo KSL

********************************************
Frankie goes to Debrecen
analog, sze, 2008-07-23 15:24 filozófia

Már a megérkezés is rendhagyóra sikerül, s ez rányomja a bélyegét az egész hosszú hétvégére, mintha egy idegen dimenzióba kerültünk volna: a dolgok túl gyorsan történnek, vagy éppen ellenkezőleg, túl lassan múlik az idő. Sehova sem érünk oda időben, de amikor a zene testet ölt, mintha a visszafelé tekerné az óramutatókat. A tervezetthez képest mintegy másfél órás késéssel futunk be, már sötétedik, az ég aljára kirajzolódó színkavalkádot még a sztrádán sikerül elkapnunk. Debrecen csendes, akár egy kushadó kutya, elnyúlik, elterül. Rögtön a betoppanásunk után fülvégre kapjuk a rendszert, de ezek még csak az első benyomások, még minden hideg, még el vagyunk gémberedve, még nem hallom úgy és nem hallom azt, amit kellene, csendesebb is minden az átlagosnál, ezen az estén még ügyelünk a szomszédok komfortérzetére.
A nyári meleg kezd kifulladni, perzselő lehelete felszáll, akár a pára. A fákkal szegélyezett sétány képe lenyomatként rezeg bennem, alatta pedig gitárból, visszhangos zongorából és dobból szőtt zene csorog, mérgező elegye a vérembe issza magát. A punkok most inkább befelé fordulnak, és a másnapra tartogatják rozsdás ziherejsztűt, amit érzéstelenítés nélkül fognak átszúrni különböző testrészeken.
Aznap este már nem sok szó esik, bár így is alig bírjuk abbahagyni, de a szusz kezd elfogyni az emberből, hiába segítek rá a sörökkel, a három órás autóút és a késői óra (nameg a végigdolgozott hét) megteszi a magáét, fél három felé kikapcsoljuk a készülékeket is, és elvonulunk aludni.

Reggel betűz a nap a szobánkba, egy galamb sétál végig a korláton, látom a rezzenéstelen tekintetét, mintha ritmusra tenné, peckesen elvonul. Ez a nap is kárba vész és a reggeli kávé nameg az éjszakai séta (a kockakövek úgy fénylenek, mint eső után, pedig csak egy halványfényű utcai lámpa csorgatja valahonnan sárga derengését) között egy tömbben áll az idő, amelynek darabkáit megpróbálom most összeillesztgetni.

Szóval az van ilyenkor, amikor az ember megpróbálja a sok történést egy kévébe gyűjteni, hogy az idő megtréfálja az embert, és persze az emlékei is megtréfálják, semmi nem akar összeállni, a szétdarabolt cserepekből próbálok egy legalább megközelítően hű montázst összerakni. És persze éppen ellenkezőleg is történik valami: minden egyfelé tart, minden ugyanoda jutna ki. Azon a délutánon, egyszerre voltam megint fiatal (már nem vagyok) és egyszerre voltam ott több koncerten is, egyszerre voltam letaglózva és irgalmatlanul feldobva. A lemezeket otthon hagytam. A lemezeket mindig otthon hagyom, ezt később bánom is meg nem is, úgyis hallottam már mindegyiket, ellenben rém kíváncsi lennék, hogy itt most milyennek mutatkoznak.
Ezen a bosszankodós tökölésen rögtön túlteszem magam, amikor a kezembe kaparintottam a távirányítót. Valami ilyesmit érezhet a szomjas alkoholista, amikor a közelebbi kapcsolatba kerül egy dugóhúzóval és pár üveg Chatou Lafitte-tal. Az álom netovábbja: jól bebaszni egy igazán minőségi piától. Itt is valami ilyesmi történt. A végére mindenkinek csillogott a szeme és csettingettünk a nyelvünkkel, pedig esküszöm, nem ittunk egy kortyot sem.
Arról kellene most itt beszámolnom, hogy mit hallottunk. De sokkal inkább arról tudok elmélkedni, hogy mit nem hallottam. Tehát akkor nem hallottunk: fáradt, lapos, kiegyenlítetlen és színtelen hangot. Mindkét rendszer ugyanazt a szellemiséget képviselte: minden zenén egyforma teljesítményre volt képes. Az most mellékes, hogy az egyik helyen egy nem egészen 8 cm széles hangszóró, a másikon pedig két ötven kilós mélyládával megtámogatott tölcsér szólt. A feladat az volt, hogy ne kelljen megtartóztatni magunkat, bármit is akarunk feltenni, legyen az édesbús komolyzene, übermetál, heroin alap rockzene, döngölős-kokszos techno, tökös jazz, koszos gépi sikolyok vagy bármi egyéb, ki kell hozni a tartalmat mindegyikből. Megoldások nem voltak, csupán végeredmény lett. A lemezek minősége itt most nem volt téma. Mellesleg nem is tűnt fel, hogy ezen kellene leakadnunk, eljutottunk oda, hogy a zenék lényegét sikerült minden probléma nélkül detektálni. Van-e benne erő, vagy nincs? A legtöbben volt, a fene egye meg, a többit pedig félre dobtuk. (Miért? Ha valaki meg tudja mondani, akkor várom a megoldást. Bármilyen megoldást. Mert én nem tudom, egyszerűen annyit tudok csupán, hogy ezek a készülékek szóltak, zenéltek, ha úgy tetszik, és nem csupán működtek, vagy zajt bocsátottak ki magukból, ették az áramot, ilyesmi. Olykor nálam is működik ez a kémia, de még az út elején vagyok. De szeretnék már megérkezni!)

Emberi számítás szerint már rég itt kellene lennie az összes szomszédnak, plusz a helyi rendőri erőknek felsorakozva a bejárati ajtó előtt. Kimegyek könnyíteni magamon, a fűrdőszobában rezeg a vécéülőke, nem hallom, a lezúduló víz hangját, a nappaliban egy kicsit meghajtották a Rammstein koncertet. A végfok kb 20 wattot tud stabilan. Nekem olyan 50-nek tűnt, beszélgetni nem tudtunk még ordítva sem. Elképzelem, hogy mit szólnának egy ilyen bemutató után a megdöbbent látogatók. Habár, ki tudja, lehet, hogy többeket szólítana meg, mint a túlfinomult pipiskedés, amikor Norah Jones odaül a zongorához és zene helyett parfümillatú rózsaszirmok távoznak a húrokról. Az átszellemült közönség pedig elalél a hangfalak előtt, mert hallani, ahogy valaki a hallgatóságból halkan szellent egyet, a lemezen tudniillik az is rajta vagyon. Aztán levesszük az őrült hangerőt, még vagy egy percig cseng a fülem. Mindez nem zavar a műélvezetben. Rájövök, hogy igaz volt a mondás: tud olyan is lenni, hogy már fáj. Nem épp hifi kategória. Hiszen ki akar olyan rendszert, ami adott esetben a fájdalomküszöb környékén adja vissza a koncertfelvételeket? (Dinamikában, hangerőben és ott van benne a lendület is, a nyers erő mindenfajta erőlködés nélkül) És itt is tetten érhetővé válik az egymásnak ellentmondó szisztéma, ami már az elején is feltűnt: egyszerre válik igazzá a hihetetlen: olyan jó, hogy már fáj. Ennél többet nem akarok elmondani, talán csak annyit suttognék még ide a végére, hogy hallgassátok meg, oszt lesz majd ámulás, de még milyen.
***********************************************