Általában a hifiről

[Tctronic]

Egy kicsit kisebb verzióban szerintem még vállalható otthon is. Nem Western Electric driverekkel, de még így is tök jó.


youtu.be/AqhS3BA0BYQ

[zoli73]

...
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

Eltekintve attól, hogy bizonyára letaglozó hangot tud produkálni, ilyet valaki betesz a nappaliba?

Úgy gondolom, ehhez nagyon elvakult hifi b*zinak kell lenni, hogy ilyeneket betegyen az ember a lakásába, vagy antiszociális remetének.
Max valami játszó házba a kert végében tudnám elképzelni, vagy a főúri kastély egyik nagy szobájában.

De persze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen kelljen agyaltam, csak hangosan gondolkodok, ne vegyétek kérlek támadásnak.

Nyilván ezek nem a nappaliba valók, de én látom magam előtt azt a kétállásos garázsból, vagy istálóból átépített/kialakított zeneszobát, ahol tökéletes helyük volna.
Álmaimban már láttam a sajátomat...

[Alex_Aston]

...
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

Eltekintve attól, hogy bizonyára letaglozó hangot tud produkálni, ilyet valaki betesz a nappaliba?

Úgy gondolom, ehhez nagyon elvakult hifi b*zinak kell lenni, hogy ilyeneket betegyen az ember a lakásába, vagy antiszociális remetének.
Max valami játszó házba a kert végében tudnám elképzelni, vagy a főúri kastély egyik nagy szobájában.

De persze nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezen kelljen agyaltam, csak hangosan gondolkodok, ne vegyétek kérlek támadásnak.

[revox]

Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

mi is? már a Hifi oltárán?

azt gondolod, ha egy rendszeren képes megszólalni kellő méretben egy rockkoncert, ott más nem tud megszólalni? mert nekem valami ilyesmi tűnik ki soraidból.

meséld már el, szerinted pl nálam, hogy szólalna meg egy általad kedvelt lemez. milyen mértékben lennél elégedett az élményfaktorral, szerinted hol lehetne javítani rajta.

ha erre nem fogsz (tudsz) reagálni ,minden eddigi bejegyzésed tekinthető semmisnek, mert eddig minden arról szólt, hogy más koordinátarendszerben űzöd a sportot. engem érdekel, hogy is van ez ill. ezt miből gondolod. Mert amúgy én egy általánosan elfogadható, alsóközepes allrounder rendszert látok az aláírásodban, ami bármely háztartásban megfordulhat (ez nem azt jelenti,hogy xar, csak azt,hogy nincs benne semmi titokzatos, különleges, egy normál hang). De lehet az aláírás csak a megtévesztést szolgálja

köszi

[ELEX]

SKANDALLUM

2019 München: a belinkelt rendszer - egyszerűen zseniális.
2011 München: szintén Silbatone és Western Electric.
Mellettem Dan d'Agostino is csak ámul. Pedig ő azért hallott már egysmást.

[dbrnsk]

Részemről amúgy OK, szeretem azt, aki kiáll a kedvenc hangszeréért.

Öööö... Ki az?

[chord_]

... Ez a hangszer felhangtartalmát tekintve egyáltalán nincs bezárva, rendkívül szabad mozgásteret ad a muzsikusnak és ezt néhányan képesek ki is használni. Ők hozzák létre azt a hangot, amit néhány pengetett hang alapján magabiztosan felismerünk és a nevükkel azonosítunk, ez pedig logikusan nem lenne lehetséges egy zárt színezettségű hangszernél. Ugye nem kell névsorolásba kezdenem?....

Én is szeretem, hogy ekkora lendülettel véditek az elektromos gitárt.
De.

Nincs, vagy elenyésző a hangszertest-rezonancia. Ez utóbbi olyan finom felhang-kavalkádot hoz létre, pl. a csembalón, amin nemhogy a hifisek, de az 500 évvel ezelőtti hangszerkészítők is elakadtak sokszor, ugyanis a 'hangszekrény-rezonancia' sajáthangja, meg a középhangolású húrkészlet harmonikus akkordjai / felhangjai harmonikus arányban kell, hogy legyenek. Ha viszont sikerül a manőver, szem nem marad szárazon;

a húrfeszesség a modern hangszereken nagy, a régieken kicsi, a nagyságrendi eltérés pl. a gamba / cselló esetén kb. dupla, a lant / barokk gitár esetén szintúgy, a páncéltőkés zongora / csembaló esetén akár tízszeres is lehet. A húr feszítése a hangerőt növeli, a felhangokat csökkenti, 'összehúzza', ez fizika.
Akin átsuhan az óvatos sejtés, hogy a századok előrehaladtával a hangosságverseny oltárán igen finom dolgok beáldozódtak, az teljesen jó irányban tapogatózik. A hifi esetében is pontosan ugyanez figyelhető meg szerintem.

Az elektromos gitár soványka felhangjai, amit annyira szerettek, én elhiszem, a további elektromos jellé alakítás, majd vissza, a kitudjamilyen keverőkön/erősítőkön/100m drótokon való eljutása a hangszóróhoz, a koncerten / stúdióban lévőkre gondolok, a technikai korlátok miatt, komoly deficittel fognak szembenézni;

És, végül, magának a pengetett húrhangnak a felharmonikus maradványai már amúgy is végképp kivéreztek a 'torzító'-nak nevezett szörnyűségen, ami az akusztikus hangból egy elektromos hangot csinál.
Ez is a neve, 'elektromos gitár', nem?
Ezen keresünk akusztikus felharmonikusokat??

De a jó hifivel / spektrumanalizátorral, mindennek ellenére, minden kihallható; a még megmaradt csekélyke felhangok minőségi különbségét előadók és hangszerek szerint valóban kihalljátok, és örültök neki.

Részemről amúgy OK, szeretem azt, aki kiáll a kedvenc hangszeréért.

[revox]

SKANDALLUM

DM biztos olvasták a 10 kedvenc lemezem topicot



youtu.be/vSGcE5t3XR0

[revox]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

A zenei és a "megszólalási" energiák furcsa kombinációjáról beszélek, ez a lényege:

"A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk."

hmm... lehet jobb lett volna linkelni... most nézegettem a kommneteket és talátlam egy ilyet. Ez azért részben összecseng azzal, amit emlegettél többször, de azzal is, hogy a kisebb rendszer, ha jól van válogatva, igaz, BONSAI módon, képes megszólalni a 8 cm is. Ha még nem az igazi, nem lesz meg a harmónia és a keményebb stíluson ez jobban kiütközik. bár Neked válaszoltam, nem teljesen erre válasz, csak úgy.



"amúgy próbálgattam most otthon én is elérni a katarzist a cuccon, de sajna nem minden zenénél sikerült. A szomszédok tűrőképességét nem teszteltem, náluk már eljutottam a végsőkig. Zúzósabb dolgokon még mindig zavarossá válik nagy hangerőn, és egy idő után zavaró is, hogy a komplex részek összefolynak egy masszává. Mivel éppen fejlesztésben vagyok, meghallgattam pár cuccost másoknál is, ott sem bírták jobban a kivezérlést. Ezek szerint ez lehet a végső érv a nagy hatásfok mellett."

https://halfnote.hu/node/149

[Luxor Audio]

Figyelmedbe ajánlom a Yes (már amennyiben neked a Yes, mint progrock rocknak számít) Tormato c. lemezét. Wakeman éppen csembalózik: https://www.youtube.com/watch?v=HOS86MCi29c

Köszönöm az ajánlást! No de ez számodra rockzenekari hangszerelés? Láttunk már rockzenészek keze alatt csembalót, de olyankor ők maguk kiléptek a műfaj kereteiből. A Yes igen gyakran megtette és ezzel teremtették meg egy új műfaj (?) alapjait. Hogy az még rockzene-e, annak eldöntését a címkegyárosokra bízom.

[KLajos]

Viszont csembalót én még soha nem hallottam rockzenekarban, ami számomra logikus (anti)jelenség, merthogy a számodra (is) gyönyörködtető felhangtartalmából nagyjából semmit nem hallanánk rockzenei hangszerelésbe ültetve.

Figyelmedbe ajánlom a Yes (már amennyiben neked a Yes, mint progrock rocknak számít) Tormato c. lemezét. Wakeman éppen csembalózik: https://www.youtube.com/watch?v=HOS86MCi29c

Ahogy más, meglehetősen nem rockra tervezett és épített billentyűsöket is milliószor használt a Yes és saját lemezein.

Persze nem értek hozzá, csak hallgatom ezt (is) 40+ éve.

[chord_]

Miközben tökéletesen igaz és fontos, amit írsz, az a furcsa, hogy ha a leirt konstrukciós elvek igazán mindenhatóak lennének, akkor például a stúdió monitorok, vagy a hangosító hangsugárzók, szubok esetében is használnák őket, de nem igazán használják. Pedig ott sokkal nagyobb teljesítmények és rezgések is előfordulnak. A Hifiben sem mindenki, lásd Harbeth, Spendor, Audio Note vonalat, ahol a dobozrezgéseket is beépítik a hangzásba és nem jellemző rájuk az elől keskeny hátrafelé mély kialakítás vagy az oldalirányú mélysugárzók beépítése.

A 'vékonyfalú iskola' pedig pont abból a BBC kutatásból nőtt ki, ami a férfi szpíkerhang beszéd-érthetőségét volt hivatva növelni. Ez pedig éppen pontosan a tónushelyességet jelentette. Így a beszéd-közép-spektrumú hangszerek, mint a viola da gambák meg a cselló, meg a zongora, rendkívül sokat nyertek ezen a területen. Ez már jó régen volt; sok új és nagyon jó megoldás is felbukkant azóta, amelyek teljesen másképp kezelik ezt a problémát, de a hatás mindmáig erős,, olyannyira, hogy erre a régi 'BBC hangra' rá lehet gyógyulni, nem kicsit...:) Valahogy a hangszertestek vékonyságával analóg a történet, ami pszichésen még fokozza az élvezetet.

Aztán, ha ezeket megkínáljuk a fenti gitárszintetizátor hanggal, jó nagy hangerőn, akkor legjobb esetben semmi különös nem lesz, mert azt a gyönyörű tónushelyességüket nem tudják csillogtatni. Rosszabb esetben pedig, ami igen-igen gyakori, főleg a helytelen erősítőválasztás miatt, a 'rossz rezonanciák' többségbe kerülnek, és egy össze-vissza megszólalás lesz, a 'hangossághelyesség' nem fog teljesülni, és egy jó nagy szájhúzás lesz a produkció jutalma...

[workonwomen]

Én Philips pörgetőket nézegettem, amikor ez a zene szembejött... Kicsit monoton, de a hangulata 10pont.
https://www.youtube.com/watch?v=xOubiVe1yWE

És bár nem kimondottan rockzene, de a 60-as évek életérzését remekül közvetítő nagy kedvencem:

[revox]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

A zenei és a "megszólalási" energiák furcsa kombinációjáról beszélek, ez a lényege:

"A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk."

első körbne ma, ami megfogalmazódott bennem ,hogy milyen pozitív irányt vett ez a beszélgetés. a pöcse mindenkinek megmaradt akkora,amekkora,így lehet értelmesen tapasztalatot is megosztani. Magam részéről azt tudom mondani, köszi mindenkinek.
Mindezek mellett,éreztem, hogy amit éjszaka beírtam, nem igazán teljes és nem biztos, hogy egyértelmű, s miközben még mindig a Metallic/Unforgiven morzsolódik a fejemben, szereténk Veletek megosztani egy régi cikket, amit Veres Attila (később audiolife.hu) írt, amikor még tanulgatta ezt a témát. szerintem sokkal jobban megfogja, amiről én próbálok beszélni, márcsak azért is, mert ami nekem sokéve természetes gyakorlatban, vagy definiálatlanul elméletben, talán érthetőbb olyan tollából, aki ezt a jelenséget elindult megtapasztalni. Lesz benne minden, amiről beszéltem, beszéltünk és lesz benne halk zene és hangos zene is, hogy mindenkinek igaza legyen.
Linkelhetném ,de akkor nem lenne itt, vághatnám, de akkor nem lenne teljes. Így vágatlanul bemásolom. mint semmi más, nem szentírás, de érdekesebb egy olyan beszámoló a témában, amit nem én akarok beleerőltetni a témába.
Kicsit légies a stílus, nekem tetszik, inkább szimbolizál, mit konkretizál. Ami nincs benne, a két rendszer:

Moth Series30 100W monoblokkok
47 Lab Lens egyutas monitor
Funk Vector lemezjátszó
Kondo KSL kábelek

Avantgarde Model5+ erősítő
Avantgarde tölcsér
Elite Rock lemezjétszó
Talán Audio Innovations Alto CD
És valami noname DVD, de tűrhető hangja volt, arra emléxem
kábelek itt is Kondo KSL

********************************************
Frankie goes to Debrecen
analog, sze, 2008-07-23 15:24 filozófia

Már a megérkezés is rendhagyóra sikerül, s ez rányomja a bélyegét az egész hosszú hétvégére, mintha egy idegen dimenzióba kerültünk volna: a dolgok túl gyorsan történnek, vagy éppen ellenkezőleg, túl lassan múlik az idő. Sehova sem érünk oda időben, de amikor a zene testet ölt, mintha a visszafelé tekerné az óramutatókat. A tervezetthez képest mintegy másfél órás késéssel futunk be, már sötétedik, az ég aljára kirajzolódó színkavalkádot még a sztrádán sikerül elkapnunk. Debrecen csendes, akár egy kushadó kutya, elnyúlik, elterül. Rögtön a betoppanásunk után fülvégre kapjuk a rendszert, de ezek még csak az első benyomások, még minden hideg, még el vagyunk gémberedve, még nem hallom úgy és nem hallom azt, amit kellene, csendesebb is minden az átlagosnál, ezen az estén még ügyelünk a szomszédok komfortérzetére.
A nyári meleg kezd kifulladni, perzselő lehelete felszáll, akár a pára. A fákkal szegélyezett sétány képe lenyomatként rezeg bennem, alatta pedig gitárból, visszhangos zongorából és dobból szőtt zene csorog, mérgező elegye a vérembe issza magát. A punkok most inkább befelé fordulnak, és a másnapra tartogatják rozsdás ziherejsztűt, amit érzéstelenítés nélkül fognak átszúrni különböző testrészeken.
Aznap este már nem sok szó esik, bár így is alig bírjuk abbahagyni, de a szusz kezd elfogyni az emberből, hiába segítek rá a sörökkel, a három órás autóút és a késői óra (nameg a végigdolgozott hét) megteszi a magáét, fél három felé kikapcsoljuk a készülékeket is, és elvonulunk aludni.

Reggel betűz a nap a szobánkba, egy galamb sétál végig a korláton, látom a rezzenéstelen tekintetét, mintha ritmusra tenné, peckesen elvonul. Ez a nap is kárba vész és a reggeli kávé nameg az éjszakai séta (a kockakövek úgy fénylenek, mint eső után, pedig csak egy halványfényű utcai lámpa csorgatja valahonnan sárga derengését) között egy tömbben áll az idő, amelynek darabkáit megpróbálom most összeillesztgetni.

Szóval az van ilyenkor, amikor az ember megpróbálja a sok történést egy kévébe gyűjteni, hogy az idő megtréfálja az embert, és persze az emlékei is megtréfálják, semmi nem akar összeállni, a szétdarabolt cserepekből próbálok egy legalább megközelítően hű montázst összerakni. És persze éppen ellenkezőleg is történik valami: minden egyfelé tart, minden ugyanoda jutna ki. Azon a délutánon, egyszerre voltam megint fiatal (már nem vagyok) és egyszerre voltam ott több koncerten is, egyszerre voltam letaglózva és irgalmatlanul feldobva. A lemezeket otthon hagytam. A lemezeket mindig otthon hagyom, ezt később bánom is meg nem is, úgyis hallottam már mindegyiket, ellenben rém kíváncsi lennék, hogy itt most milyennek mutatkoznak.
Ezen a bosszankodós tökölésen rögtön túlteszem magam, amikor a kezembe kaparintottam a távirányítót. Valami ilyesmit érezhet a szomjas alkoholista, amikor a közelebbi kapcsolatba kerül egy dugóhúzóval és pár üveg Chatou Lafitte-tal. Az álom netovábbja: jól bebaszni egy igazán minőségi piától. Itt is valami ilyesmi történt. A végére mindenkinek csillogott a szeme és csettingettünk a nyelvünkkel, pedig esküszöm, nem ittunk egy kortyot sem.
Arról kellene most itt beszámolnom, hogy mit hallottunk. De sokkal inkább arról tudok elmélkedni, hogy mit nem hallottam. Tehát akkor nem hallottunk: fáradt, lapos, kiegyenlítetlen és színtelen hangot. Mindkét rendszer ugyanazt a szellemiséget képviselte: minden zenén egyforma teljesítményre volt képes. Az most mellékes, hogy az egyik helyen egy nem egészen 8 cm széles hangszóró, a másikon pedig két ötven kilós mélyládával megtámogatott tölcsér szólt. A feladat az volt, hogy ne kelljen megtartóztatni magunkat, bármit is akarunk feltenni, legyen az édesbús komolyzene, übermetál, heroin alap rockzene, döngölős-kokszos techno, tökös jazz, koszos gépi sikolyok vagy bármi egyéb, ki kell hozni a tartalmat mindegyikből. Megoldások nem voltak, csupán végeredmény lett. A lemezek minősége itt most nem volt téma. Mellesleg nem is tűnt fel, hogy ezen kellene leakadnunk, eljutottunk oda, hogy a zenék lényegét sikerült minden probléma nélkül detektálni. Van-e benne erő, vagy nincs? A legtöbben volt, a fene egye meg, a többit pedig félre dobtuk. (Miért? Ha valaki meg tudja mondani, akkor várom a megoldást. Bármilyen megoldást. Mert én nem tudom, egyszerűen annyit tudok csupán, hogy ezek a készülékek szóltak, zenéltek, ha úgy tetszik, és nem csupán működtek, vagy zajt bocsátottak ki magukból, ették az áramot, ilyesmi. Olykor nálam is működik ez a kémia, de még az út elején vagyok. De szeretnék már megérkezni!)

Emberi számítás szerint már rég itt kellene lennie az összes szomszédnak, plusz a helyi rendőri erőknek felsorakozva a bejárati ajtó előtt. Kimegyek könnyíteni magamon, a fűrdőszobában rezeg a vécéülőke, nem hallom, a lezúduló víz hangját, a nappaliban egy kicsit meghajtották a Rammstein koncertet. A végfok kb 20 wattot tud stabilan. Nekem olyan 50-nek tűnt, beszélgetni nem tudtunk még ordítva sem. Elképzelem, hogy mit szólnának egy ilyen bemutató után a megdöbbent látogatók. Habár, ki tudja, lehet, hogy többeket szólítana meg, mint a túlfinomult pipiskedés, amikor Norah Jones odaül a zongorához és zene helyett parfümillatú rózsaszirmok távoznak a húrokról. Az átszellemült közönség pedig elalél a hangfalak előtt, mert hallani, ahogy valaki a hallgatóságból halkan szellent egyet, a lemezen tudniillik az is rajta vagyon. Aztán levesszük az őrült hangerőt, még vagy egy percig cseng a fülem. Mindez nem zavar a műélvezetben. Rájövök, hogy igaz volt a mondás: tud olyan is lenni, hogy már fáj. Nem épp hifi kategória. Hiszen ki akar olyan rendszert, ami adott esetben a fájdalomküszöb környékén adja vissza a koncertfelvételeket? (Dinamikában, hangerőben és ott van benne a lendület is, a nyers erő mindenfajta erőlködés nélkül) És itt is tetten érhetővé válik az egymásnak ellentmondó szisztéma, ami már az elején is feltűnt: egyszerre válik igazzá a hihetetlen: olyan jó, hogy már fáj. Ennél többet nem akarok elmondani, talán csak annyit suttognék még ide a végére, hogy hallgassátok meg, oszt lesz majd ámulás, de még milyen.
***********************************************

[juliush]

Viszont csembalót én még soha nem hallottam rockzenekarban, ami számomra logikus (anti)jelenség, merthogy a számodra (is) gyönyörködtető felhangtartalmából nagyjából semmit nem hallanánk rockzenei hangszerelésbe ültetve.

https://www.thetoptens.com/music/rock-p ... rpsichord/
És bár nem kimondottan rockzene, de a 60-as évek életérzését remekül közvetítő nagy kedvencem:

youtu.be/EXrj1RyACGg

[kaef2]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

A zenei és a "megszólalási" energiák furcsa kombinációjáról beszélek, ez a lényege:

"A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk."

[kaef2]

.... Nagy hangerőn a mélysugárzók egy része, főképpen a kisebbek (és reflex dobozosak) a nagyobb membránkitérés miatt nehezebben tudnak a megfelelő pillanatban "megállni" és ez a ritmusjátszásban "követési hibát", elmosódást okoz, nem ott fog megindulni a következő beütés, ahol kellene, hanem pár mikroszekundummal később, amikor meg már lehet jön a következő beütés. A csinosra, filigránra formázott audiofil hangsugárzók a csinosság oltárán sokszor feláldozzák a nagy membránfelületet, a reflex dobozzal feáldozhatnak valamit a tranziens viselkedés oltárán ismét csak a csinosság okán.

Szóval az egész kompromisszumok sokasága. Ügyesen kell balanszírozni közöttük.

Ha egy erősítő kellően kis kimeneti impedanciával képes "megfogni" a hangszórót (nagy a damping faktora), akkor sokkal kevesebb szabad mozgást enged a membránnak. Nem véletlen, hogy sokan úgy élik meg, hogy a csöves erősítőknek jobb a basszusa. Igen, mivel sokkal kevésbé kontrollálják a membrán mozgását az alacsony dampingjuk révén. Így basszus feldúsulás keletkezik. Ráadásul a hepehupás impedanciájú hangfalak rezonancia pontjain impedancia maximum van, ami sokkal kevésbé terheli az erősítőt, így ezeken a pontokon tovább nő az akusztikus jel, vagyis tovább dúsul a basszus.
Jobb aktív mélysugárzók ezért alkalmaznak mozgás visszacsatolást. Sokkal precízebben követi a membrán mozgása az elektromos jelet és D-osztályú erősítőt használnak, mivel azok dampingja nagyon magas a szub tartományban (meg sok-sok egyéb előnyük is van a szubok esetében).
A keskeny "csinos", hangfalak azért sok előnnyel rendelkeznek a nagy sík felületű hangfalakkal szemben. Történetesen a front lapról kiinduló visszaverődések kellemetlen interferenciák sokaságát generálják. Nem véletlen, hogy sok hangfal front oldala nem sík, hanem görbült és keskeny. A mélysugárzókat pedig az oldallapokra teszik zömmel egymással szemben, hogy a doboz rezonanciákat minimalizálják.
A nagy sík felülettel rendelkező hangfalak sok és nagy dobozrezonanciával rendelkeznek. Ezek csillapítása rettenetesen nehéz. Belül nagyon bonyolult merevítő rendszert kell használni, ami nehézzé teszi a hangfalat és drágává.
A Magico nagyon bonyolult aluminium dobozokat épít a rezonanciák minimalizálására nagy eredménnyel és nyilvánvalóan nagyon drágán.
De hát sehol sincs ingyen ebéd.

Miközben tökéletesen igaz és fontos, amit írsz, az a furcsa, hogy ha a leirt konstrukciós elvek igazán mindenhatóak lennének, akkor például a stúdió monitorok, vagy a hangosító hangsugárzók, szubok esetében is használnák őket, de nem igazán használják. Pedig ott sokkal nagyobb teljesítmények és rezgések is előfordulnak. A Hifiben sem mindenki, lásd Harbeth, Spendor, Audio Note vonalat, ahol a dobozrezgéseket is beépítik a hangzásba és nem jellemző rájuk az elől keskeny hátrafelé mély kialakítás vagy az oldalirányú mélysugárzók beépítése.

[kaef2]

.... Nagy hangerőn a mélysugárzók egy része, főképpen a kisebbek (és reflex dobozosak) a nagyobb membránkitérés miatt nehezebben tudnak a megfelelő pillanatban "megállni" és ez a ritmusjátszásban "követési hibát", elmosódást okoz, nem ott fog megindulni a következő beütés, ahol kellene, hanem pár mikroszekundummal később, amikor meg már lehet jön a következő beütés. A csinosra, filigránra formázott audiofil hangsugárzók a csinosság oltárán sokszor feláldozzák a nagy membránfelületet, a reflex dobozzal feáldozhatnak valamit a tranziens viselkedés oltárán ismét csak a csinosság okán.

Pár mikroszekundumos csúszást, késést senki és semmi nem fog detektálni.

Békésy György, Nobel-díjas magyar fizikus, kémikus kutatásai mást mutatnak. Szerinte az érzékelésünk ettől sokkal szenzitívebb.

[Luxor Audio]

... És van, aki azt találja mondani, hogy egy csembaló dupla regiszterén lévő bélhúrok / bronzhúrok felhangtartalma kb. 1 milliószoros a betorzított elektromos gitár mesterségesen leszűkített hangjához képest, és a játékos használt billentési arzenálja meg jobban gyönyörködteti, mint a feljebb vázolt űber-gitáros tudás.

Kedvelem a lendületes, több síkon is rétegzett hozzászólásaidat. De nagy lendületből nehéz szlalomozni, néha akaratlanul is elcsapunk egy útjelző bóját. Percek óta töröm a fejem, melyik hangszerhang tartalmaz több al- és felharmonikust a torzított elektromos gitárnál. Egyelőre nem találtam ilyet az elmémben (hacsak viccesen nem vesszük ide a fehérzajt), de ez fakadhat az én fogyatékosságomból is. A szubjektivitást, pláne az elfogultságot kizárandó nem árt néha ránézni egy műszerre, ez esetben egy spektrum analizátorra, ami szépen kirajzolja a kérdéses paramétereket. Ez a hangszer felhangtartalmát tekintve egyáltalán nincs bezárva, rendkívül szabad mozgásteret ad a muzsikusnak és ezt néhányan képesek ki is használni. Ők hozzák létre azt a hangot, amit néhány pengetett hang alapján magabiztosan felismerünk és a nevükkel azonosítunk, ez pedig logikusan nem lenne lehetséges egy zárt színezettségű hangszernél. Ugye nem kell névsorolásba kezdenem?

Az elektromos gitár egy paraméterben viszont erősen korlátos, az pedig a dinamika, de emögött is sok logika rejtőzik, pl. maga a rockzenei műfaj megszólalási sajátosságai, mint pl. a hangosság, de ezt mások már kifejtették előttem. Rockzenekart jellemzően nem olyan célból szoktak alapítani, hogy vasárnap délután a szalonban háttérzenét biztosítson a családi teázáshoz, vagy az úrnő és társalkodónői hímzéséhez. Ott sokkal szerencsésebb választás egy csembaló.

Mindig is idegenkedtem tőle, itt olvasva sem érzem jól magam, mikor zenei műfajokat (és az őket hallgatókat) versenyeztetnek egyfajta, de persze óvatosan ki nem mondott, törvényszerűen önkényes ranglistát felállítva. Nem jövök itt most a műfajok és hangszerek történelmi hátterével, eredetével, hogy melyik miért, milyen környezetben és milyen céllal jött létre, ezeket mindenki megkeresheti, ha érdekli, de ilyen információk nélkül az eszmecsere kizárólag meddő lehet és egészen kifacsart eredményt hozhat, mint jelen esetben a csembaló és az elektromos gitár összevetése. Vagy a strandpapucs és a szögbelövő összehasonlítása evolúciós szempontok alapján.

A torzított elektromos gitárhang technikai (overdrive) hátteréből fakadóan is dinamikailag erősen komprimált. Ezt még meg is szokták fejelni néhány agresszív eszközzel, ne adj' ördög! a hifistáknak örök vitatémát adva bekötnek néhány dinamika kompresszort. De ez (számomra) nem tekintendő roncsolásnak, sokkal inkább funkcionális igyekezetnek, hogy a hangszer betölthesse szerepét, amit egy rockzenekarban neki szánnak, pláne szóló futamok idején (bár az izgágább gitárosok egész életüket szóló üzemmódban töltik). Mert ugye a hangszerelés 1. törvényét betartva a zenekar hangzását egyben kell értelmezni, kezelni és kontrollálni.

A rockzene (ami nagyjából olyan bődületesen általánosító címke, mint a jazz) sajátosságait, műfaji korlátait a megszületése utáni harmadik naptól kezdődően feszegetik (ahogy a söröknél is megjelentek bizarr gyümölcsös próbálkozások, pedig a sokszáz éves eredeti termék ma is tökéletesen működik), megszólaltak klasszikus és egzotikus hangszerek a gitárok mellett és bár ezek a történések akkoriban nem kis vitát váltottak ki, ma már nem képedünk el egy hegedű, vagy valamilyen fúvós hangszer jelenlététől ebben a műfajban sem. Viszont csembalót én még soha nem hallottam rockzenekarban, ami számomra logikus (anti)jelenség, merthogy a számodra (is) gyönyörködtető felhangtartalmából nagyjából semmit nem hallanánk rockzenei hangszerelésbe ültetve. És ez persze visszafelé is működik, egy elektromos gitárt nem tudnánk annyira lehalkítani, hogy ne dörömböljön ki egy kamarazenekar dinamikailag romantikusan rétegelt megszólalásából, ahol a csembalót jellemzően sikeresen használják. Pár száz évvel ezelőtt még sikeresebb lehetett a mostaninál sokkal kevésbé zajos környezetben. Ma már a rockgitár sem elég hangos, nem elég dögös sokaknak, így jöhettek létre a modern, elektromos műfajok, de ez már egy másik történet.

[tunerman]

Nem véletlen, hogy sokan úgy élik meg, hogy a csöves erősítőknek jobb a basszusa. Igen, mivel sokkal kevésbé kontrollálják a membrán mozgását az alacsony dampingjuk révén. Így basszus feldúsulás keletkezik. Ráadásul a hepehupás impedanciájú hangfalak rezonancia pontjain impedancia maximum van, ami sokkal kevésbé terheli az erősítőt, így ezeken a pontokon tovább nő az akusztikus jel, vagyis tovább dúsul a basszus.

Van itt még más problémakör is, mint pl. az SE erősítők esetében (vagy alultervezett PP-nél), ahol a dinamikus damping faktor változik a frekvencia fűgvényében. Ez tipikusan a sávszéleken gyengül meg, az amúgy is alacsony értéke még tovább fogy.
Ennek zenehallgatás során van jelentősége, mert a komplex frekvenciaváltozásokra változó damping faktor tovább rontja az erősítő-hangfal kapcsolatát.
Én inkább azt feltételezem, hogy a frekvencia fűgvényében "állandó értékű dinamikus DF" jobb hangzást biztosít, mint a feleslegesen hajkurászott kisebb értéke.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Damping_factor

TJ.

[revox]

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

az emlegetett zene energiája nem ez. erővel bír, egyetlen gitárhúr lassú és halk megpendítése is. de mondhatok egy megrezdülő zongorahúrt is, óvatosan, halkan is. ha ismered az einstürzende/silence is sexi albumot, az elején meggyújtanak egy gyufát, azzal egy cigarettát, majd beleszívnak. Ebben a rövid mozdulatsorban olyan energiák lakoznak, ami azonnal hat a hallgatóra. ez más mint a nyers paraszterő, ami a nagy hangnyomásból fakad (de. ha lehalkítjuk, kiderül, hogy a király meztelen)
amit emlegetsz, arra a megoldás. a nagyfelbontású, nagyon hangos rendszer. de az energiák megéléséhez ez nem elengedhetetlen, sőt...

[ELEX]

.... Nagy hangerőn a mélysugárzók egy része, főképpen a kisebbek (és reflex dobozosak) a nagyobb membránkitérés miatt nehezebben tudnak a megfelelő pillanatban "megállni" és ez a ritmusjátszásban "követési hibát", elmosódást okoz, nem ott fog megindulni a következő beütés, ahol kellene, hanem pár mikroszekundummal később, amikor meg már lehet jön a következő beütés. A csinosra, filigránra formázott audiofil hangsugárzók a csinosság oltárán sokszor feláldozzák a nagy membránfelületet, a reflex dobozzal feáldozhatnak valamit a tranziens viselkedés oltárán ismét csak a csinosság okán.

Mondandód lényegével egyetértek, csak a hozzá fűzött "fizikai" magyarázatok számos helyen sántítanak.

A mikroszekundumos tartomány frekvenciára fordítva a Megahertzes tartomány. Ott semmi nem történik a zenében.
Pár mikroszekundumos csúszást, késést senki és semmi nem fog detektálni. A mélysugárzók a 10 milliszekundumos tartományban dolgoznak (100 Hz-es tartomány).
Gyakorlatilag minden több utas hangfal "step response" görbéje, vagyis a lépcsőjelre (beütés) adott válasza jól tükrözi az egyes hangszórók eltérő időben történő válaszát. Semmi gond nincs ezzel. Itt sok milliszekundum késések vannak az egyes hangszórók válasza között. De ha a hangfal akusztikusan fázis lineáris, akkor ezek összeadódva szép átvitelt produkálnak.
Ugyanazon a frekvencián, ugyanabban a távolságban mérve ugyanakkora hangnyomást, a kis membránfelületű hangszóró pont ugyanakkora mennyiségű levegőt mozgat meg, mint a nagy membránfelületű. Csak a membrán lökete sokkal nagyobb.
A problémák inkább ebben vannak, mármint a nagy löketben. Gyakorlatilag az összes kis membránfelületű hangszóró lengőcsévéje igen hamar kilép a mágneses légrésből, ezzel torzul a jelalak. Hogy ne legyen ilyen torzítás, sokan hosszú lengőcsévét használnak. Ennek az a hátránya, hogy a mágneses tér csak a lengőcséve kis szakaszára hat, így az elektromos energia nagy része hővé alakul, alacsony a hatásfok. A nagy felületű hangszórók nagyon kis löketűek, gyakorlatilag a működés teljes tartományában a lengőcséve benn marad a mágneses térben (légrésben). Így érzékenységük sokszorosa a kisméretűeknek. A nagy membránfelület hátránya viszont a membránban keletkező állóhullámok megjelenése a nem tökéletesen merev membrán anyag miatt. Ezért szoktak pl. aluminium membránt használni mélysugárzókban. Itt meg a hátrány a nagy tömeg.
Szóval az egész kompromisszumok sokasága. Ügyesen kell balanszírozni közöttük.

Ha egy erősítő kellően kis kimeneti impedanciával képes "megfogni" a hangszórót (nagy a damping faktora), akkor sokkal kevesebb szabad mozgást enged a membránnak. Nem véletlen, hogy sokan úgy élik meg, hogy a csöves erősítőknek jobb a basszusa. Igen, mivel sokkal kevésbé kontrollálják a membrán mozgását az alacsony dampingjuk révén. Így basszus feldúsulás keletkezik. Ráadásul a hepehupás impedanciájú hangfalak rezonancia pontjain impedancia maximum van, ami sokkal kevésbé terheli az erősítőt, így ezeken a pontokon tovább nő az akusztikus jel, vagyis tovább dúsul a basszus.
Jobb aktív mélysugárzók ezért alkalmaznak mozgás visszacsatolást. Sokkal precízebben követi a membrán mozgása az elektromos jelet és D-osztályú erősítőt használnak, mivel azok dampingja nagyon magas a szub tartományban (meg sok-sok egyéb előnyük is van a szubok esetében).
A keskeny "csinos", hangfalak azért sok előnnyel rendelkeznek a nagy sík felületű hangfalakkal szemben. Történetesen a front lapról kiinduló visszaverődések kellemetlen interferenciák sokaságát generálják. Nem véletlen, hogy sok hangfal front oldala nem sík, hanem görbült és keskeny. A mélysugárzókat pedig az oldallapokra teszik zömmel egymással szemben, hogy a doboz rezonanciákat minimalizálják.
A nagy sík felülettel rendelkező hangfalak sok és nagy dobozrezonanciával rendelkeznek. Ezek csillapítása rettenetesen nehéz. Belül nagyon bonyolult merevítő rendszert kell használni, ami nehézzé teszi a hangfalat és drágává.
A Magico nagyon bonyolult aluminium dobozokat épít a rezonanciák minimalizálására nagy eredménnyel és nyilvánvalóan nagyon drágán.
De hát sehol sincs ingyen ebéd.

[kaef2]

Idézgetések nélkül további pár gondolat a rock zene otthoni megszólalásának témájához.

A rock zene lényege a ritmus, torzítás mellett az akár szimfonikus harmoniák megléte, az energiák áramlása, és a zenében is a zenei hangosság. Sokszor bonyolult egymásra rakódó rétegei vannak, lásd a Genesis albumai a Lamb Lies Down On Broadway dupla albumig.

A dob, a lábdob különösen, a basszus gitár, a szintetizátor a progresszív rockban és néha még fúvósok is, eleve hangosra vannak maszterelve, olyan hangosra, hogy sokszor szándékosan klippeltetik is a zenét.

Az erősítők és hangszórók egy jó része nem bírkózik meg otthoni nagy hangerőn az ezek jelentette terheléssel és egyszerűen elfogy belőlük a szufla, tápoldalon (tisztelet a kivételeknek). Igy aztán a rock zenébe komponált (zenei értelmű) torzítás mellé sokszor hozzáadódik a reprodukció saját torzítása is. A kettő együtt pedig kellemetlen tud lenni. Ami ellen az egyetlen védekezés a halkabb zenehallgatás. Vagy az erősítő és a hangsugárzó kicserélése.

A nagyobb membránfelületű hangsugárzók előnyben lesznek, részben mert több levegőt mozgatnak, részben mert általában jól hatnak a hangosságérzetünkre is. A jellemzően magasabb hatásfokuk miatt az erősítőket is kevesebb erőlködésre kényszerítik.

Nagyon fontos a Linn által 40 éve ritmusjátszó képességnek nevezett tulajdonság is, vagy amit a Naim PRAT-nak ( Pace, Rhytm and Timing) nevezett. Nagy hangerőn a mélysugárzók egy része, főképpen a kisebbek (és reflex dobozosak) a nagyobb membránkitérés miatt nehezebben tudnak a megfelelő pillanatban "megállni" és ez a ritmusjátszásban "követési hibát", elmosódást okoz, nem ott fog megindulni a következő beütés, ahol kellene, hanem pár mikroszekundummal később, amikor meg már lehet jön a következő beütés. A csinosra, filigránra formázott audiofil hangsugárzók a csinosság oltárán sokszor feláldozzák a nagy membránfelületet, a reflex dobozzal feáldozhatnak valamit a tranziens viselkedés oltárán ismét csak a csinosság okán.

A kiváló hangosító dobozok feláldoznak valamit az audiofilek által vágyott simaság, melegség oltárán, de átengedik a zenében lévő energiákat, ritmikát. Lásd bármely Pink Floyd, David Gilmour, Peter Gabriel, stb koncert, amelyek bármelyike életreszóló élmény lehet, teljesen más módon, ahogy egy high-end audio hangsugárzó. A nyers energiával, amit a testünk rezgésein dolgozunk fel, nem hagy annyi teret a hallójárati érzékelésünk (és agyunk) működésének, mint amit otthon általában a velőt rázó szubok hiján és a sokkal kevesebb mozgatott levegő miatt megélhetünk.

Erre a jelenségre írtam azt tegnap, hogy a rock zene reprodukciójának a lényege, hogy nem tud nem hangosítva megszólalni élőben. A rock zene csak hangosítva létezik, lételeme a hangosítás és sokszor annak torzításai, hibái is.

Természetesen sokféle hifi rendszer alkalmas lehet a rock otthoni élvezetes reprodukciójára.

Autentikusra viszont csak nagyon kevés.

[chord_]

Két koordináta-rendszer próbálja megközelíteni ezt a kérdést.

Komoly kérdés, nem viccelek!!! matekoztam valamikor, nagyon rég volt és baxxa az agyam, hogy nekem ezt az analógiát nem sikerült értelmeznem (nem vicc és nem kekeckedés )

Nem a legszerencsésebb analógia, szerintem sem...
Talán írhatott volna egy F1 - es és egy WRC versenyautó különböző menetdinamikájáról és eltérő pályaigényéről...

Kicsi nyelvi metafizika lehetne? Nyilván nem a matek részére kell gondolni, hanem a jelentésmezőre, amit behúz a szóalak...

De amúgy, tényleg különböző tengelyek mentén, - mint a hangosság-hűség, a tónushűség, a készülékek műszaki beltartalma, a dB képességek, Wattok, torzítatlanságok, stb..., a másik tengelyeken az elvárt élmény, hangminőség, hangszerhűség, hangzásideál a különféle zenéken, stb... - szóval ezen tengelyek mentén különböző függvények hullámoznak, ezeket mi állítjuk fel, tulajdonképpen ezek az 'elvárások', és az adott függvény-maximumok, ami maga a 'leolvasott' (hallott/észlelt) hangminőség, helyei és értékei a két koordináta-rendszerben erősen máshová fognak esni.

Az egyik pl. egy 'beszakadt' hangosságú helyen (hangosság-képtelenség) is szép és helyes tónust ad, a hangminőség-maximum jó magas, a csembaló szépen szól; a másik koordináta-rendszer szerint egy ilyen beszakadás majdhogynem lenullázza a hangminőség-maximumot, közelít a zéróhoz, mert a Zeppelin-t lehetetlen a kellő ordítós hangerővel hallgatni.
(értsd: pl. egy 2A3 erősítőre ráteszünk egy magas impedanciájú, de csak 83dB körüli hangdobozt)

Vagy az egyiknél a 'szuper' torzítatlanul-q.va-hangos függvény-helyen hangminőség-maximum van, mert az Iggy Pop szinte koncerthangerővel szól, talán még jobban is, mint a koncerten, a másik koordináta-rendszerben ugyanezen a helyen a 'hangminőség-érték' harmadolódik, mert a viola da gamba, az ugyan hangos, de kegyetlen-sz@rul szól.
(értsd: kimentél az Audio Expo-ra)

A két koordináta-rendszer nagyon más; ha a fenti két bekezdésből ez nem világos, még feljebb kell görgetni, ott azért erősen látszik...

Ha meg úgy sem, akkor legyen sima 'rendszer', és akkor béke lesz.:)

[Rock60]

Két koordináta-rendszer próbálja megközelíteni ezt a kérdést.

Komoly kérdés, nem viccelek!!! matekoztam valamikor, nagyon rég volt és baxxa az agyam, hogy nekem ezt az analógiát nem sikerült értelmeznem (nem vicc és nem kekeckedés )

Nem a legszerencsésebb analógia, szerintem sem...
Talán írhatott volna egy F1 - es és egy WRC versenyautó különböző menetdinamikájáról és eltérő pályaigényéről...