Általában a hifiről

[revox]

A zenehallgatás, a befogadás az tanulható dolog, és ékesen tükrözi az illető belső zenei horizontját, zenei értékrendjét.

sose késő belépni a klubba

"az üstdobos szuszogása vagy a logikával terhelt gondolatok felismerése legfeljebb hifis, de semmiképpen nem zenei/művészeti kategóriák, csupán a befogadás minimális szintjét képviselik, amelyet - egy kedves mosoly kíséretében - meg kell hagyni az "igazság" és a "mindent értés" magabiztos képviselőinek..." (kb 1996-97, Jokesz Anti alias antiskating from index fórum)

[Snipi]

Figyi revox! Ha Győrbe jársz, én adok neked ajándékba egy ruszki nyomatú monó lemezt. Ráadásul a legkedvencebb zeném van rajta. De csak azért, mert van még belőle két másik ruszki nyomású lemezem, egy CD-m (asszem az Dajcse Gramofon, de azt nemadom ) meg még nem tudom mi ... (Van belőle sok - mivel mint írtam a legkedvencebb zeném - az egyik a Tied lehet. Monó Melógyia dupla.)
Amúgy Sosztakovics 7. C-dúr Op.60 (Leningrad) szimfóniája. Nagyon sukár zene!

könnyű úgy dobálózni ajándékkal, hogy tudod, sose járok arra de van emberem Győrben, aki elhozza
vicc, de köszi, be fogom hajtani Kraftwerk, tha man machine van kétszer, tudok adni cserébe, de az nem monó

honnan a rákból tudnám, hogy sose jársz erre? Felülsz a bicóra és idetekersz pikk-pakk
Kraftwerk The Man Machine nekem is van. (Több is ... ) Én komolyan gondoltam ... Ha van egy embered Győrben az is jó, szívesen továbbítom rajta keresztül is (csak hogy örüjjé b...meg )

[Aszpirin]

Én, és még jó pár ember, aki nem irkál ide az avx-re, ezt egy nagyon erős túlzásnak tartom. A szinonimákba beleférhet az is, hogy 'nem úgy van', meg 'nevetséges', meg 'tévedés', meg 'félrevezetés'. Hifis vonalon olyannyira, hogy gyakorlatilag a rossz hangú berendezések felé tereli még azt is, aki esetleg nem is hallgat rockzenét.
[...]
Csak annyi észrevétel, hogy amit mi keresünk a hangvisszaadásban, úgy igazából, ami miatt rohangálunk mindenféle hülye vezetékekkel meg csatlakozókkal meg költjük a milliókat, az úgy tűnik, hogy amott zárt kapukat talál, magyarán, őnáluk ez a faktor amire mi érzékenyek vagyunk, az nem észlelhető, nem szól jól, semennyire, sőt, olykor kibírhatatlanul sz@r
[...]
Ez saját vélemény. Ill. olyan körökben mozgok, ahol hasonlóan gondolkoznak erről, de ez kitalálható volt eddig is. Ja, ők is hifiznek, csak nem nálatok.

Először is, a kiemelt szavak mentén, a fórum nevében ezúton is kijelenteném, hogy nagyon szívesen látjuk a "mi" ill. az "ők" csoportokhoz tartozókat is, főleg ha olyan kulturált vitát lehet folytatni, amilyen most ez is.

A soraidat olvasva - mivel én magam igen sok klasszikus zenét hallgatok, (még Monteverdi is belekeveredik néha, bár nálam nem az a fő irányzat) - úgy árzem, mintha a szemedben valmiféle blaszfémiát követnék el azzal, hogy rockzenét is hallgatok. :)

Ha ennyire két táborra szeded a zenehallgatókat (vagy hifiseket vagy audiofüleket), akkor szerintem tévúton jársz. Azzal teljesen egyetértek - illetve én is úgy tapasztalom - hogy az embereknek az audiofil hangzásról kialakított képe eltérő lehet, és amit "ti" kerestek benne, az teljesen más, mint amit "mi" vagy adott esetben a "mainstream hifis" keres benne - és mindeközben magamat sem tartom mainstream hifisnek. De ez a hangbéli preferencia véleményem szerint nem feleltethető meg a műfaji preferenciákkal egyértelműen - vagy én vagyok most a viccbéli Dezsőke. A kettő két különböző dimenzió, találkoztam én már nem egy emberrel, akivel teljesen más elképzelésünk volt arról, hogy hogyan kellene szóljon egy hegedű felvételről egy hifi (ill. audiofil-)-lejátszóláncon, pedig én is és az illető is hallotunk már élőben nem egyszer hegedűt, ráadásul én még 8 éven át nyúztam is gyerekkoromban azt a hangszert (kényszerből, mert a szüleim ezt akarták). Az elképzeléseink közötti különbség igen tetemes, és szerintem nem én voltam az, aki a "mainstream hifi-hangzás" szeretetét képviselte.
Az AVX-en is elég nagy a szórás, mind a hangzásbeli, mind a műfaji preferenciák között.

A "mi" ill "ők" jellegű táborok kialakítása ezért véleményem szerint tévedés. Lefeljebb vannak, ebben a kétdimenziós koordinátarendszerben viszonylag közel vannak egymáshoz, és vannak, akik viszonylag távol esnek tőluk, de ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiak egymáshoz közel vannak... - de az egész egyébként inkább olyan, mint egy nyelvkontinuum.

SZERINTEM

(egyébként az "elektromos gitár mesterségesen beszűkített hangja" véleményed nem is eshetne távolabb az enyémétől, de ebben már úgysem fogunk egyetérteni - csak megjegyezném, hogy vannak, akik hallják a különbséget a mahagóni test és éger gitártest között, az rózsafa és a juhar fogólapok között, single coil vagy humbucker hangszedő között stb /és ezeket bizony ne is nehéz meghallani, sőt, felismerni sem/, és nem is csak a "tiszta" megszólalásban, hanem torzítókkal megpakolva is - éas ez még csak a hangszer adottságai - de a meghatározó vélemény az elektromos gitárt használók között is, hogy "a hang a kézben van" - és bizony a kézzel igen változatosan lehet azt alakítani, és itt nem csak arról beszélek, hogy Yngwie Malmsteen és David Gilmour kezében teljesen másként szólal meg ugyanaz az éger testű és juhar fogólapú, single coil-os Fender Stratocaster. Szó sincs mesterségesen leszűkített hangzásról - ismét csak SZERINTEM)

[revox]

Figyi revox! Ha Győrbe jársz, én adok neked ajándékba egy ruszki nyomatú monó lemezt. Ráadásul a legkedvencebb zeném van rajta. De csak azért, mert van még belőle két másik ruszki nyomású lemezem, egy CD-m (asszem az Dajcse Gramofon, de azt nemadom ) meg még nem tudom mi ... (Van belőle sok - mivel mint írtam a legkedvencebb zeném - az egyik a Tied lehet. Monó Melógyia dupla.)
Amúgy Sosztakovics 7. C-dúr Op.60 (Leningrad) szimfóniája. Nagyon sukár zene!

könnyű úgy dobálózni ajándékkal, hogy tudod, sose járok arra de van emberem Győrben, aki elhozza
vicc, de köszi, be fogom hajtani Kraftwerk, tha man machine van kétszer, tudok adni cserébe, de az nem monó

[-CB-]

youtu.be/z-GUjA67mdc


youtu.be/EilFbfx1QRc


youtu.be/rCzuI2xcAe0

...B!

[Snipi]

Vessetek meg, de, ha komolyzenei lemezt vásárolok, azt nézem meg először,van e monó, ruszki nyomata... De ezeket is modern hangszedővel hallgatom, nem érzem, hogy nem lennének barátok (bár 2 monó is van nálam a polcon, kutya nem veszi meg, lehet a végén az egyiket beszerelem valamelyik karba )

Figyi revox! Ha Győrbe jársz, én adok neked ajándékba egy ruszki nyomatú monó lemezt. Ráadásul a legkedvencebb zeném van rajta. De csak azért, mert van még belőle két másik ruszki nyomású lemezem, egy CD-m (asszem az Dajcse Gramofon, de azt nemadom ) meg még nem tudom mi ... (Van belőle sok - mivel mint írtam a legkedvencebb zeném - az egyik a Tied lehet. Monó Melógyia dupla.)
Amúgy Sosztakovics 7. C-dúr Op.60 (Leningrad) szimfóniája. Nagyon sukár zene!

[dixie-chicken]

youtu.be/z-GUjA67mdc


youtu.be/EilFbfx1QRc


youtu.be/rCzuI2xcAe0

[revox]

koordináta-rendszer próbálja megközelíteni ezt a kérdést.

kicsit OFF lesz, de már rég kíváncsi vagyok erre..

Nem vagyok törzsvendég,de már sokszor belefutottam a "koordináta rendszer"-be. Ha ennyire ttk-s alapon akarod ezt szemléltetni, jobb lenne a halmaz, vagy inerciarendszer kifejezések bármelyike. így nekem ez elég döcögős...

de halál-komolyan kíváncsi vagyok, miért kell több koordináta rendszer, azok miként viszonyulnak egymáshoz, mik a tengelyeik és a tartományaik?

komoly kérdés, nem viccelek!!! matekoztam valamikor, nagyon rég volt és baxxa az agyam, hogy nekem ezt az analógiát nem sikerült értelmeznem (nem vicc és nem kekeckedés )

[chord_]

'A rockzene mocskos bonyolult zene és annak reprodukciója otthon bizony igen jó hifit kíván meg. stb... '

Én, és még jó pár ember, aki nem irkál ide az avx-re, ezt egy nagyon erős túlzásnak tartom. A szinonimákba beleférhet az is, hogy 'nem úgy van', meg 'nevetséges', meg 'tévedés', meg 'félrevezetés'. Hifis vonalon olyannyira, hogy gyakorlatilag a rossz hangú berendezések felé tereli még azt is, aki esetleg nem is hallgat rockzenét.

Hogy miért?, biztos nem rosszindulatból. Két különböző koordináta-rendszer próbálja megközelíteni ezt a kérdést. Olyannyira különböző, hogy maga a 'zene' definíciója, szerepe, létezése, miértje, a konkrét metafizikai háttere egyenesen antagonisztikus.
Vagyis, semmi, de az égvilágon semmi közös nincs bennünk, egy kivétellel: a hifi, mint eszköz, hogy megszólaljon az, amit zenének tartunk. De mint konkrét eszköz, megint nincs közös: egymás rendszere csak nagyon erős szájhúzást kapna max.
Ne menjünk ebbe bele mélyebbre, azt a veszélyes terepet meg főleg kerüljük, hogy értéket próbálunk adott zenék mellé társítani, és kerülném Monteverdi meg Iggy Pop direkt összehasonlítását, akkor is, ha én már voltam Iggy Pop koncerten, (szerencsére csak egyszer), a fenti kollégák meg ha 5 percnél több Monteverdit hallgattak egyfolytában életükben, azon elcsodálkoznék...- de Iggy Pop felvételt és sem hallgatok, 1 másodpercet sem, ez is igaz.

Csak annyi észrevétel, hogy amit mi keresünk a hangvisszaadásban, úgy igazából, ami miatt rohangálunk mindenféle hülye vezetékekkel meg csatlakozókkal meg költjük a milliókat, az úgy tűnik, hogy amott zárt kapukat talál, magyarán, őnáluk ez a faktor amire mi érzékenyek vagyunk, az nem észlelhető, nem szól jól, semennyire, sőt, olykor kibírhatatlanul sz@r megszólalások vannak, és amik alatt olyan árcédulákat, találunk hogy szörnyű, és olyan lelkes véleményeket, mint feljebb. A kivételek üdítőek.

A zenehallgatás, a befogadás az tanulható dolog, és ékesen tükrözi az illető belső zenei horizontját, zenei értékrendjét. Ezért, van, akinek a rockzene egy bezárt doboz, és 5 perc után halálos zenei unalom, ami jó benne, az megvolt 25 meg 30 évesen, de vége, túlnőttünk rajta, valami jobb kellett, már 20 éve is több kellett, és most meg a hallgatása egy gyötrelmes intellektuális meg hifis kínlódás. És van, aki azt találja mondani, hogy egy csembaló dupla regiszterén lévő bélhúrok / bronzhúrok felhangtartalma kb. 1 milliószoros a betorzított elektromos gitár mesterségesen leszűkített hangjához képest, és a játékos használt billentési arzenálja meg jobban gyönyörködteti, mint a feljebb vázolt űber-gitáros tudás.
A két dolog valószínűleg mindegyike értékes, de az elsőhöz olyan berendezések szükségesek, amelyek keresésekor a dB / Watt / stb.. technikai maszlag teljességgel és határozottan felesleges. Egy jó csembalós rendszert összeállítani, az annyira nehéz, hogy a én pl. szökőévenként botlok egy-egybe, ahol egyáltalán feltehető maga a kérdés, hogy miért jó ezeket hallgatni.

Ez saját vélemény. Ill. olyan körökben mozgok, ahol hasonlóan gondolkoznak erről, de ez kitalálható volt eddig is. Ja, ők is hifiznek, csak nem nálatok.
Hogy ez kisebbség-e, és a fenti a mianstream, vagy a hifis piacnak / kiállításoknak ezt figyelembe kéne-e vennie, vagy hogy Monteverdi az igazi jó zene valójában, az most itt az avx-en, az teljesen mindegy.
A szélesebb körökben, a blog által, azt látom, hogy a helyzet azért egyáltalán nem rossz.:)

[Snipi]

volt valahol régen egy vlmilyen képem,ahol egy gitáros volt látható,a szövegezésben az szerepelt (ha jól emlékszem):

" a jazz gitáros 5000 akkordot játszik,1 embernek,a rock gitáros 1 akkordot játszik 5000 embernek"

Nekem valahol a gardrób mélyén van egy könyvem az a címe : "Gitárakkord lexikon jazz gitárosoknak" (Jó vastag.)
Bakker abban annyi akkord van! Megvettem kb. 45 éve ... de aztán feladtam a küzdelmet ...
De még az is lehet, hogy már elajándékoztam, nem emlékszem ...

[dixie-chicken]

ez sem gyenge

[dixie-chicken]

ez sem piskóta

[dixie-chicken]

Számomra a másik "véglet" is tud zseniális lenni, és szerintem ahhoz talán még nagyobb tudás kell, de minimum ugyanakkora mint az előbb felsoroltakhoz.
Hogy három akkordból és faék egyszerű dallamvezetésből kihozzon valaki valami fantasztikusat.
Természetesen Angusra és az AC/DC-re gondolok.

Angus Young gitárjátéka azért nem annyira faék egyszerűségű... Pl. a Back in Black kezdő riffje okozhat meglepetéseket a megtanulni kívánoknak (az első három akkord után várni kell egy félütem+tizenhatodnyit, majd az ütem közepétől eltolva, tizenhatod határon kell kezdeni a következő ütemet felvezető 7 hangból álló gyors leszaladó futamot (asszem ezt hívják cascata-nak a komolyzenében). Nagyon kell érezni ehhez a ritmust, különben nem jön ki, metronómra kiszámolni kb lehetetlen, hol kell elkezdeni... Persze ha már benne van az ember ujjaiban, akkor érzésből kijön az ütem
De ez csak egy példa. Igen, egyszerűnek hangzik a dallamvilág, de vannak érdekességei

A 2-3 akkordos punk az igazi faék, ott nincs semmi ilyen akrobatika csak 2-3 akkord, egybepengetve, szólóhangot tartalmazó riffek nélkül. És bólogatás a fejjel

Ezért írtam "dallamvezetést". Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Én ezen a zenei alapot értettem.
Az elég egyszerű. Az hogy Angus Young egy nagy tudású gitáros, és a szólói milyenek egy másik kérdés. Amúgy abban feltehetőleg igazad van, hogy Angus kiváló gitárjátéka nélkül a 3 akkord tényleg csak egy kukába való valami lenne, de pont erre akartam rávilágítani, ezért zseniális az egész.
De mondhattam volna ZZ-Top-ot is, az hasonló egyszerű, de nagyszerű muzsika szerintem.

volt valahol régen egy vlmilyen képem,ahol egy gitáros volt látható,a szövegezésben az szerepelt (ha jól emlékszem):

" a jazz gitáros 5000 akkordot játszik,1 embernek,a rock gitáros 1 akkordot játszik 5000 embernek"

[Snipi]

Számomra a másik "véglet" is tud zseniális lenni, és szerintem ahhoz talán még nagyobb tudás kell, de minimum ugyanakkora mint az előbb felsoroltakhoz.
Hogy három akkordból és faék egyszerű dallamvezetésből kihozzon valaki valami fantasztikusat.
Természetesen Angusra és az AC/DC-re gondolok.

Angus Young gitárjátéka azért nem annyira faék egyszerűségű... Pl. a Back in Black kezdő riffje okozhat meglepetéseket a megtanulni kívánoknak (az első három akkord után várni kell egy félütem+tizenhatodnyit, majd az ütem közepétől eltolva, tizenhatod határon kell kezdeni a következő ütemet felvezető 7 hangból álló gyors leszaladó futamot (asszem ezt hívják cascata-nak a komolyzenében). Nagyon kell érezni ehhez a ritmust, különben nem jön ki, metronómra kiszámolni kb lehetetlen, hol kell elkezdeni... Persze ha már benne van az ember ujjaiban, akkor érzésből kijön az ütem
De ez csak egy példa. Igen, egyszerűnek hangzik a dallamvilág, de vannak érdekességei

A 2-3 akkordos punk az igazi faék, ott nincs semmi ilyen akrobatika csak 2-3 akkord, egybepengetve, szólóhangot tartalmazó riffek nélkül. És bólogatás a fejjel

Ezért írtam "dallamvezetést". Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Én ezen a zenei alapot értettem.
Az elég egyszerű. Az hogy Angus Young egy nagy tudású gitáros, és a szólói milyenek egy másik kérdés. Amúgy abban feltehetőleg igazad van, hogy Angus kiváló gitárjátéka nélkül a 3 akkord tényleg csak egy kukába való valami lenne, de pont erre akartam rávilágítani, ezért zseniális az egész.
De mondhattam volna ZZ-Top-ot is, az hasonló egyszerű, de nagyszerű muzsika szerintem.

[revox]

Nincs mit hozzátegyek, kerek egész!

Revi!
Valamit tudomásul kell venni, bármennyire is van szállva a mai ember - amit legyártottak 100 éve, vagy csak 40 éve, esetleg ultramodern cucc amit hallgatunk, azt a saját korában lévő zenékkel/technikákkal tudták megtervezni/meghallgatni. Most csak a zenéről beszélek, nem a műszaki lehetőségekről!
Tehát minden szerkezet az adott kort tudja leképezni, az évtizedekkel későbbi zenei alkotásokkal csak részben és/vagy szerencsével tud megbarátkozni.
Nem ildomos a jelenlegi tudásunkkal minősítgetni a múltat (mindent a maga helyén). Komolyzenét és akusztikus jazz zenét ezért lehet hogy nem? a mai készülékek tudják reprezentálni, hanem az arra tervezett és kontrollált korabeli készülékek (nem volt akkoriban más zene:)))
TJ.

ördög legyek, ha ezt értem pedig szoktam... de igyekszem... lehet van egy-két elütés, ami más értelmet ad mondatoknak... (a fagyi visszanyalt ugye biciklisek?! )
a régi zenékre egy utalást tettem, az is pozitív. Vessetek meg, de, ha komolyzenei lemezt vásárolok, azt nézem meg először,van e monó, ruszki nyomata... De ezeket is modern hangszedővel hallgatom, nem érzem, hogy nem lennének barátok (bár 2 monó is van nálam a polcon, kutya nem veszi meg, lehet a végén az egyiket beszerelem valamelyik karba )

[Aszpirin]

Nyilván vannak olyan zenék, amiknek a korabeli hangzásához egy korabeli rendszer valóban hozzá tud tenni, ezt nem vitatom.

Éljen a 17. századi audiofil rendszer!

[-CB-]

Nincs mit hozzátegyek, kerek egész!

Revi!
Valamit tudomásul kell venni, bármennyire is van szállva a mai ember - amit legyártottak 100 éve, vagy csak 40 éve, esetleg ultramodern cucc amit hallgatunk, azt a saját korában lévő zenékkel/technikákkal tudták megtervezni/meghallgatni. Most csak a zenéről beszélek, nem a műszaki lehetőségekről!
Tehát minden szerkezet az adott kort tudja leképezni, az évtizedekkel későbbi zenei alkotásokkal csak részben és/vagy szerencsével tud megbarátkozni.
Nem ildomos a jelenlegi tudásunkkal minősítgetni a múltat (mindent a maga helyén). Komolyzenét és akusztikus jazz zenét ezért lehet hogy nem? a mai készülékek tudják reprezentálni, hanem az arra tervezett és kontrollált korabeli készülékek (nem volt akkoriban más zene:)))
TJ.

Azé' egy 70-es évekbeli nagymonitor (Tannoy) brillíroz modern elektronikus zenével, mint ahogy egy modern felső kategóriájú rendszer sem fog szégyent vallani pl. Oscar Petersonnal. Nyilván vannak olyan zenék, amiknek a korabeli hangzásához egy korabeli rendszer valóban hozzá tud tenni, ezt nem vitatom.

[Aszpirin]

Számomra a másik "véglet" is tud zseniális lenni, és szerintem ahhoz talán még nagyobb tudás kell, de minimum ugyanakkora mint az előbb felsoroltakhoz.
Hogy három akkordból és faék egyszerű dallamvezetésből kihozzon valaki valami fantasztikusat.
Természetesen Angusra és az AC/DC-re gondolok.

Angus Young gitárjátéka azért nem annyira faék egyszerűségű... Pl. a Back in Black kezdő riffje okozhat meglepetéseket a megtanulni kívánoknak (az első három akkord után várni kell egy félütem+tizenhatodnyit, majd az ütem közepétől eltolva, tizenhatod határon kell kezdeni a következő ütemet felvezető 7 hangból álló gyors leszaladó futamot (asszem ezt hívják cascata-nak a komolyzenében). Nagyon kell érezni ehhez a ritmust, különben nem jön ki, metronómra kiszámolni kb lehetetlen, hol kell elkezdeni... Persze ha már benne van az ember ujjaiban, akkor érzésből kijön az ütem
De ez csak egy példa. Igen, egyszerűnek hangzik a dallamvilág, de vannak érdekességei

A 2-3 akkordos punk az igazi faék, ott nincs semmi ilyen akrobatika csak 2-3 akkord, egybepengetve, szólóhangot tartalmazó riffek nélkül. És bólogatás a fejjel

[tunerman]

Nincs mit hozzátegyek, kerek egész!

Revi!
Valamit tudomásul kell venni, bármennyire is van szállva a mai ember - amit legyártottak 100 éve, vagy csak 40 éve, esetleg ultramodern cucc amit hallgatunk, azt a saját korában lévő zenékkel/technikákkal tudták megtervezni/meghallgatni. Most csak a zenéről beszélek, nem a műszaki lehetőségekről!
Tehát minden szerkezet az adott kort tudja leképezni, az évtizedekkel későbbi zenei alkotásokkal csak részben és/vagy szerencsével tud megbarátkozni.
Nem ildomos a jelenlegi tudásunkkal minősítgetni a múltat (mindent a maga helyén). Komolyzenét és akusztikus jazz zenét ezért lehet hogy nem? a mai készülékek tudják reprezentálni, hanem az arra tervezett és kontrollált korabeli készülékek (nem volt akkoriban más zene:)))
TJ.

[Snipi]

Számomra a másik "véglet" is tud zseniális lenni, és szerintem ahhoz talán még nagyobb tudás kell, de minimum ugyanakkora mint az előbb felsoroltakhoz.
Hogy három akkordból és faék egyszerű dallamvezetésből kihozzon valaki valami fantasztikusat.
Természetesen Angusra és az AC/DC-re gondolok.

[revox]

elkezdtem elolvasni újra ezt a valamit. BEvallom, nekem az eleje túl ezoterikus... de találtam egy gondolatot, ami méltán szimbolizálja, hogy amit Frisciante gitárral formába öntött, ahhoz a vonósnégyes átiraton telefonkönyvnyi anyag kellett, vagyis ameddig jutottak vele...

"...W: Tudod, azért kérdem, mert Wilhelm András zenetudós, miután meghallotta a Niandra albumot, bevitte a budapesti Zeneakadémiára a komponista növendékeknek megmutatni. Azt mondta, hogy aki ezt a lemezt készítette, az sokat tud a zenéről, illetve a zeneszerzésről. Még azt is mondta, hogy ennyi új dolgot a zenében évek óta nem hallott senkitől sem.
F: Ez nagyon érdekes számomra. Tudod, egyszer megkértem valakit, hogy a Niandra album második felét, a Usually Just A T Shirtöt hangszerelje át vonósnégyesre. Soha nem lett kész teljesen vele, de amit a papíron láttam, ahogy a különböző szólamok párhuzamosan haladtak egymás mellett, az számomra csodálatos volt. Sajnos a fickó sohasem fejezte be az átírást, de ami elkészült, az egy olyan vastag papír halom lett, mint egy telefonkönyv...."

[revox]

ezt úgy általában én sem "írom alá", amennyiben magának a zenének a bonyolultságát nézzük, nem a hangzásét. Te valószínűleg az utóbbira gondoltál.

Igen, jól értelmezted és azt gondolom, tökéletesen tettél hozzá értékes gondolatokat. Nyilván egy garázsrock csak zúz, de vannak azért "okos" zenék is :)

A lenti cikket azért ajánlom mindenki figyelmébe, hogy érezze:

1- egy rockzenészt is milyen dolgok mitoválnak, mennyire ténylegesen komoly tudás van mögötte (Frusciante gondolatai)
2- láthatjuk, hogy az egyik kérdező CsontosI, aki köztudottan komoly berendezéseken hallgatott (és persze élőben is) rengeteg rockzenét. Az Ő kérdései mennyivel mélyebben szántanak, mint a kollega (másik újságíró,talán cseh, vagy szlovák, most nem olvastam újra végig). Itt látszik meg, ki-mit ért meg ebből a zenéből. Akinek van lehetősége nagyfelbontásban megismerni ezeket a dalokat, kényelmes, kanapékörnyezetben, az sokkal mélyebben átlátja az egészet. (CsontosI kérdései - W, mint Wanted)
3- ugye, hogy nem is annyira egyszerű ez a kérdéskör (ézt én mondom )

https://hippikiller.blogspot.com/2007/0 ... tvn-i.html

[Robici]

műfajteremtő Dream Theater (a progmetál atyja)

Nagyon kedvelem őket! Bár én azt legtöbbször számítógépről szoktam hallgatni számítógépes Genius hangfalakon háttérzenének. De nem azért mert jobb vagy rosszab hanem más célból hallgatom. De ez csak az én szokásom, amúgy simán el tudnám képzelni leülős-odafigyelősnek is a hifin.

[Aszpirin]

na skacok...

Én is teljesen egyetértek, és hadd tegyek még valamit hozzá.

Az egész téma, ha jól tévedek, abból indult ki, hogy a Budapest Audio Expo-n alul volt reprezentálva a komolyzene, holott úgymond igazából csak arra van értelme az egész audiofil hájend dolognak, elektronikus zenék úgymond nem igényelnek jó cuccost.

A rock mint műfaj nagyon tág, és ha jól értettem, te a különféle metálvonulatokat is ide vetted (Metallicát konkrétan emlgetted).

Nos, én azt kell mondjam, hogy ahol én jártam az expón, felül volt reprezentálva rendesen a "lány gitárral" meg a Getz-Gilberto és Take Five-jellegű jazz, illetve egy-két helyen bizonyos (általam be nem azonosítható, mert nem hallgatom őket) szintizenék, de pl. az Allegro Audio-nál komolyzenét (is) hallgattam. Metált viszont én konkrétan sehol nem hallottam, ez el is gondolkodtatott egy kicsit.

Más. Azzal, hogy a rockzene bonyolult, Chord a saját szempontjából tuti nem fog egyetérteni, és én is azt mondom, hogy ezt úgy általában én sem "írom alá", amennyiben magának a zenének a bonyolultságát nézzük, nem a hangzásét. Te valószínűleg az utóbbira gondoltál. DE vannak olyan rockzenei vonulatok is, amelyek zenei bonyolultsága (dallam, ritmika, előadásukhoz szükséges hangszeres és zenei tudás) simán fölülmúlja a hasonló mennyiségű hangszeren játszott komolyzenéét, horribile dictu az úgynevezett régizene 99,9%-áét. Lehet kedvelni vagy sem, de pl. a műfajteremtő Dream Theater (a progmetál atyja) zenéje és előadásmódja annyira komplex, hogy nem véletlen az sem, hogy minden tagjuk zeneakadémiát végzett, profi zenész.
Ha csak a gitárt nézzük, a rockzene a bluesban már kulcsszerepet játszó nyújtások és csúsztatások mellett, pont a torzításban és erősítésben rejlő lehetőségek kiaknázására olyan új technikákat hozott be, mint pl (a teljesség igénye nélkül) az egy- és többujjas tapping (utóbbinak egyik nagy művelője Joe Satriani), sweep picking (ennek azt hiszem Malmsteen volt az úttörője, ma már egyes zenészek túlzásba viszik, ezért én utálom, de az hétszentség, hogy nagyon komoly kéz-koordinációs képességeket igényel, főleg ha igen gyors tempóban kell művelni), ügveghangokból (amikor egy-egy húnon az alaphangnak csak bizonyos felharmonikusát engedi megszólaltatni a gitáros) képezett akkordok (az üveghang-technika csúcsát eddig a Polyphia gitárosától hallottam), tremolo-karral való bűvészkedések, wah-pedál, ismétlők és egyéb interaktív jellegű effektek, és ne feledkezzünk meg a metálzene (amúgy technikailag nagyon egyszerű) ritmusgitár-alaptechnikájáról, a tenyéréllel tompításról sem... Mindezeket kombinálni, dallamba és szokatlan ritmusokba építeni bizony sok esetbe igen komoly hangszeres tudást és fantasztikus kéz-koordinációs képességeket igényel (amik messze túlmutatnak pl. egy zongoránál alkalmazott technikák által igényeltektől SZERINTEM).
A mondandóm lényege, hogy aki a rockzenét "könnyűzenei" volta miatt lenézi úgy en bloc, az a tájékozatlanságáról állít ki magának bizonyítványt - SZERINTEM.

[Robici]

Továbbá felvétel, karmester, hangmérnök.

Lásd az 1957-es Deccás, Soltis Beethoven V.-et kontra a másfél évtizeddel későbbi hungarotonos Ferencsik vezényelte lemezt. Előbbi zenemű, utóbbi elé behúztak egy vastag plüssfüggönyt.

Ez igaz, csak én direkt nem akartam a felvételeket is belekeverni.