A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Ez most nem zene, hanem koncert ajánló. Tegnap este orgona karzatkoncerten voltam a Müpában. A mennyezeti akusztikai reflektorokat leengedték, közönség csak a karzaton foglalhatott helyett, így viszont teljesen direktben kaptuk az orgona hangját, pont szemben ültem a francia kürtökkel. Sosem hallottam még így a Müpa orgonáját, a Müpa 20 éves fennállása alatt most első alkalommal hangolták át így termet. Zseniálisan jól szólt, lesz még ilyen koncert októberben is, érdemes megnézni, főleg azoknak, akik eddig még csak csengő-bongó visszhangos templomi környezetben hallottak orgonát.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Carlos V., a legjobb AliaVox-ok között.
Sok év után, ez a fajta előadás nemhogy nem akar avulni, de lassan kiderül, hogy megugorhatatlan. Nem azért, mert a világ legjobb Enzina felvétele, vagy hogy az marad mindörökké, hanem azért, mert egy olyan leágazást alkotott, amelyet még távolról sem sikerült utánozni.
Valami a hangszereléssel, a választott hangszerekkel / énekesekkel, az 'összerakással' lehet, valami belső tűz van, ami a jó rendszereknél átjön.
Eleddig SACD-n varázsolt el, mostanában a normál CD rétegtől vagyok oda meg vissza...
Tegnap megérkezett a vateráról a régen vágyott Winterreise Polgár Lászlóval (tudom-tudom, fent van a Tidalon is, de mégis... ). Áldom az eszemet, hogy mégsem váltam meg a Harbethektől, hátborzongatóan hiteles előadója ennek a remek lemeznek (is), amelynek sohasem szabadott volna elhagyni a lemezboltok polcait! Szerintem még levegőt is elfelejtettem venni jó pár dal közben.
Ha valamelyikőtöknek van kedve segíteni, hogy hogyan jutok én ehhez a CD-hez, vagy egy veszeteségmentes letöltéshez, akkor szívesen fogadom.
Ezúton köszönöm mindnyájatoknak a segítő szándékot, és a zeneszerető kollégának meg különösen, aki végül elküldte a letöltőfájlt.
Hogy milyen is a nagyrendszeren?
Hát, kicsit határeset.
A hangminőség az valami brutáljó, hifizünk, tehát ez fontos.
A hangszer, az már kevésbé; össze-vissza pengések, mintha egy többregiszteres valami lenne, néhol szépen szól, néhol kínlódik. Néhol hamisnak tűnik, bár a nem temperált középtónusos hangolásoknál sokszor van ilyen érzés, itt azért egy kicsit belemegy, vagy vészesen közel kerül a 'simán hamis' kategóriához. Egy Alpha ilyet soha nem adott volna ki.
A játékmód is nagyon furcsa, de amúgy teljesen olyan, mint ahogyan írta ez a hölgy, hogy ti. annyira öreg lett, hogy nincs félnivalója, és úgy játssza fel Frescobaldit, ahogyan gondolja, senkinek és semminek nem kell megfelelnie.
Szóval, kicsit olyan önös-kifejező, szubjektív, van, ahol csapkod, van ahol szentimentál, de az bizonyos, hogy a lelke benne van.
Nem kizárt, hogy valakit akár ez fog elvezetni Frescobaldihoz.
Részemről, a kiegyenlített, semleges előadásmód nagyobb rést tud ütni az esetleges nem-tetszik pajzson.
Egy amolyan kortárs-megközelítés, a jobbik fajtából.
A hétfői Koyaanisqatsi filmvetítéses koncert élményének hatására elővettem Philip Glass 9. szimfóniáját és egy igen befogadható, szórakoztató művet hallgathattam meg, némi áthallással többek között Sosztakovics szimfóniái felé. A megszokott (ne adj Isten unalomig hallgatott) nagy klasszikusok mellett ajánlom a meghallgatását. A felvétel is szépen szól.
A művésznőnek van egy honlapja, rajta a diszkográfiával, de a piacon én csak az alábbi eladó CD-t találtam,
szerintem az első CD-n van, amit keresel, nem ezen. A Discogs-on ezek nincsenek is fenn.
Egy újabb buta előítélettel számolok le, miszerint a japán nyomású LP-knek nincs mélyük, magasba húznak, vékony hangzásúak. Hát itt ez az 1972-es német Harmonia Mundi Haydn szimfónia felvétel, a korhű hangszereken játszó Collegium Aureum előadásában. Gyönyörű, telt, természetes hangzású ez a NM japán nyomás, amire ma tettem szert, a histórikusokra oly gyakran jellemző neurotikus hajtás nélkül, mégis izgalmasan elbűvölően játszva. Tökéletes esti kikapcsolódás.
A BIS kiadó évtizedek óta Sibelius-specialista, az új SACD-jük csak tovább erősíti a renoméjukat. Gyönyörű lemez minden szempontból, feltétlenül ajánlom nagyzenekari demóanyagnak a közelgő Audio Expon SACD-t is bemutató kiállítóknak!
Adtam még egy esélyt én is a Telarc lemeznek, de csak azt értem el, hogy a lelki békémet az alábbi Wagner LP-vel kellett helyrebillentenem! Az egyik legjobb Wagner válogatás, simán partiban van Karajannal, vagy épp Széll Györggyel.
Tchaikovsky1812_Cover_productshot.jpg (187.01 KiB) Megtekintve 1333 alkalommal
Eddig csak cd-im voltak a Telarctól, azokkal semmi gondom. Na de ez ...
Már csak arra tudok gondolni, hogy az Amerikában elterjedtebb tölcséres magassugárzók miatt lejt betyárul a frekvenciamenet balról jobbra a grafikonon. És ebben erősít a (nem klasszikus zenei, de a maga műfajában klasszikus) The Who universalos újrakidása (Who are you). Az is ilyen függöny mögé rejtett hangzású, mint amiért anno megszabadultam a Ferencsik féle Beethoven szimfóniáktól.
Csatolmányok
Tchaikovsky1812_sticker_productshot.jpg (155.31 KiB) Megtekintve 1333 alkalommal
Nem hiszem, hogy van még egy darab a zenetörténetben, amely saját műfajának annyira egyértelműen, kimagaslóan és általánosan elfogadottan a legnagyszerűbb műve, mint Dvorak H-moll gordonkaversenye. Előadás oldalról is megvannak a "tuti tippek", ki Starker Jánosra esküszik Dorátival, a legendás Mercury felvételen, ki Pierre Fournier-re Széll Györggyel, vagy épp Rosztropovicsra Karajannal.
Hát én most bátran melléjük (sőt személy szerint picit föléjük ) teszem az alábbi felvételt, melyet ismét csak a Lemezkuckó poros CD-tornyaiból mazsoláztam ki, ráadásul SACD verziójában. Elképesztően jó!!!
Nem hiszem, hogy van még egy darab a zenetörténetben, amely saját műfajának annyira egyértelműen, kimagaslóan és általánosan elfogadottan a legnagyszerűbb műve, mint Dvorak H-moll gordonkaversenye. Előadás oldalról is megvannak a "tuti tippek", ki Starker Jánosra esküszik Dorátival, a legendás Mercury felvételen, ki Pierre Fournier-re Széll Györggyel, vagy épp Rosztropovicsra Karajannal.
Hát én most bátran melléjük (sőt személy szerint picit föléjük ) teszem az alábbi felvételt, melyet ismét csak a Lemezkuckó poros CD-tornyaiból mazsoláztam ki, ráadásul SACD verziójában. Elképesztően jó!!!