scaurus írta: ↑2024.08.09., pén. 13:31
DeLorean írta: ↑2024.08.09., pén. 09:10
...
Hááát, akkor neked és Lemmy-nek kicsit azért érdemes lenne átgondolni a dolgokat.
De persze nincs baj veletek - de a Keresztapa brutálisan jó film.
A mély tartalom ott van ma is (kicsit másképpen).
...
Tényleg csak kíváncsiságból, hiszen filmekről csevegünk, mi az a hú de mély tartalom, ami a Keresztapában benne van, csak én nem (sem) látom, érzem?
Nem hiszem, hogy jó a kérdésfeltevés. A Keresztapában az a nagy, hogy minden aspektusában kiválót nyújt, nem csak tartalmi szempontból.
Marlon Brando ikonikus alakítása szerintem feledhetetlen, ha valaki szeret figyelni a színészi teljesítményre. Ilyen fokú beleélést egy adott karakter szerepébe igeen-igen ritkán látni. Marlon Brando gyakorlatilag eggyé válik a karakterével.
A fényképezés és a vágás is etalon.
A zene szintén ikonikus.
A történet maga pedig olyan mint a hal gerince, ami összetartja az egészet. Önmagában csak annyi lenne, mint egy lecsupaszított halgerinc a bordákkal, de így, felöltöztetve a parádés színészi teljesítményekkel, és mindennel, amit említettem, egyszerűen magába szippant az a - számunkra és a nézők túlnyomó részére - ismeretlen világ, amiben zajlik.
Egy világkalsszis filmet onnnan lehet megismerni, hogy van legalább egy olyan "kicsúcsosodása", amire a nézők 99,99%-a évitizedek múlva is élénken emlékezik, és elég csak utalni rá, hogy mindenki tudja, miről van szó, esetleg idővel képi vagy szóbeli metaforává is válik. Gondoljunk csak a tangójelenetre az
Egy asszony illatában, a hegyibeszéd félrehallott szövegeire ("boldogok a sajtkészítők") a
Brian életében, a hajas-komor arcú Wilson-labdára a
Számkivetettben, stb stb.
A keresztapában ilyen a véres levágott lófej az ágyban, ami mindörökké a "visszautasíthatatlan ajánlat" metaforájaként vonult be a köztudatba, de az esküvőjelenet is ikonikus, amikor Don Corleone színe elé járul a "rokonság", és mindenki kérését meghallgatja, mindenki számíthat rá. A "keresztapa" szó bizonyos kontextusokban pont e film által vált a "mindent megoldó, mindenkiről gondoskodó fontos ember" ill. az "igazságos maffiafőnök" szinonimáivá, nem csak a magyar nyelvben.
Bár nincs nálam a top10-ben (a műfajban nekem jobban teszik a
Volt egyszer egy Amerika, vagy mondjuk a
Gengszterkorzó /annak ellenére, hogy utóbbi egy tévésorozat/), a Keresztapát én is zseniális alkotásnak tartom a fentiek miatt. Hogy ennyi elég-e "mély tartalom"-nak vagy éppen amellett/ahelyett, azt mindenki maga döntse el.
Mellesleg kb 2 éve néztem újra a teljes trilógiát (a digitálisan felújított változatot), és szerintem nem öregedett rosszul, kiváltképp azzal az időskori "ráncfelvarrással", amit a digitális felújítás jelentett neki.
