Tudta ő, csak nem sejtetteNem vagyok robot írta: ↑2024.08.10., szomb. 15:34Tudom :)
De úgy látszik nem láttad még eleget :)

Tudta ő, csak nem sejtetteNem vagyok robot írta: ↑2024.08.10., szomb. 15:34Tudom :)
De úgy látszik nem láttad még eleget :)
Tudom :)
Majdnem :)
Nekem se jött be a Keresztapa, pedig többször is próbáltam megszeretni.
Tényleg csak kíváncsiságból, hiszen filmekről csevegünk, mi az a hú de mély tartalom, ami a Keresztapában benne van, csak én nem (sem) látom, érzem?
Jelentkezem.
Én is szemöldök ráncolva nézek a távol-keleti filmiparra.DeLorean írta: ↑2024.08.08., csüt. 16:24...
Semmilyen ellenszenv nincs bennem a koreai filmek iránt - kivéve azt, hogy amiket láttam, vagy elkezdtem nézni marha szarok voltak. Akár művészfilm, akár akció, akár más.
A díjakat nyert sorozatok és filmek is számomra nevetségesek - a legtöbben (amiket láttam) csak véres szarságok vannak - azt hiszik az menő.
...
De hogy lesz ebből báj?Alex_Aston írta: ↑2024.08.08., csüt. 13:14Mégis olyan jelenetek vannak benne, mint egy rossz vígjátékban.
Pedig az Oldboy ugyan véres, de egyáltalán nem agyament. Nagyon szépen és okosan épül fel, és a képi világa kiváló, az a folyosón történő bunyó megjelenítése pedig ikonikus.Aszpirin írta: ↑2024.08.08., csüt. 12:59.... de az "agyament véres szarok" általánosítás arra utal, hogy igen apró statisztikai minta (valószínűleg az Old Boy) alapján írtad le az egész koreai filmipart.
(Hasonlóan "érdekes" általánosítás az, ami szerint minden koreai filmnek van egy "debil bája").
Kíváncsi lennék, hány koreai művészfilmet láttál, hogy ilyesfajta általános ex-cathedra vélemény hangoztatására ragadtatod magad, illetve ha eleget ehhez az általánosításhoz, akkor a kedvenc fagyiddal nyalatnék vissza: miért is kínoztad magad a megnézésükkel, ha mind olyan agyament véres szarok?
venomer írta: ↑2024.08.08., csüt. 12:27Inkább lett sci-fi, mint feelgood: egy vágyott idelizmus-realizmus egyensúlyban veszik el. Aki csak wc pucolásból tengődik ritkán tud kiteljesedni, a Maslow-piramist nem tudom mennyire kell említeni. Pucolásból szar környéken élsz, erőszakos elemekkel, nulla anyagi és energetikai tartalékkal. Biztonságot tehát nem gyakran tapasztal az, akinek ilyen munkakör jutott. A vászon persze arra való, hogy idealizálható legyen tetszés szerint bármi. A kilátástalanságba és örökös készenlétbe fojtott remény csatájában nem jellemző az ábrázolt állapot, inkább csak a szépre összevágott filmekben létezik ilyen fenntartható kimenet. A valóságban minimum kimerülsz, azt is hamar. Létezzen, de találják ki akkor a készítők, hogy a valóságtól eleve elrugaszkodott a séma vagy dokumentarista félmvűvészfilm, mert szerintem ilyen értelemben pont nem sikerült megtalálnia a helyét. Taszító és szomorító az, mikor minden logikát és élettapasztalatot sutba vágó felnőtt emberek feltétlen és azonnali imádásba kezdenek egy-egy ilyen alkotás kapcsán.
A tempója, minimalizmusa tetszett. Sokan eljutottak már arra a pontra, hogy átlássanak a hajszolásra kötelező utasításokon, a probléma ott van, hogy az ingatlanpiac, a piacgazdaság, a környezet mentalitása nem biztos, hogy leköveti az egyéni álmokat, célokat.
A stáblista mellé betettem volna valós pucolók beszámolóit. Nem kötelező kikészülni az életben és bizonyosan sokaknak adott reményt a film, nálam fordított a hatás. A slow movie mivolta miatt ettől még like.
Okuribito - DeparturesLemmy9.1 írta: ↑2024.08.06., kedd 19:41Tökéletes napok.
Mivel nem egy pörgős életet élek - zsigerből és picit tudatosan is - szeretem az ilyen filmeket.
Japán eleve a liblingem, jó volt látni ebből a szemszögből a mindennapi rutinját hősünknek.
A vége is tökéletes volt.
Ajánlom, de csak annak aki értékeli a "dokkmunkásos" filmeket.
Mivel ínyencnek tartalak, mindenféleképpen.
Én csak a "'norvég dokkmunkásos" filmeket értékelem, ajánlod nekem is?