cables írta: ↑2024.08.20., kedd 06:21
-----
Gulyásleves tuning
Kicsit hosszú lesz, de talán megéri. Megboldogult anyósom egy kis Balaton-felvidéki faluban született. Ott már gyerekként meg kellett tanulnia főzni. A család nagyon szegény volt ezért még szinte gyerek volt, amikor beadták a Veszprémi Érsekség konyhájára dolgozni. Ez a múlt század 30-as éveiben azt jelentette, hogy a Dunántúl legjobb szakácsnői között, a legjobb étel anyagokból különleges minőségű ételeket kellett főzni/sütni nap mint nap. Aztán felkerült Pestre, ahol a Római-parton egy gazdag családra főzött. Ott nagyon gyakran megfordultak külföldi rokonok, akik a franciás konyhát szerették. Ott ezt tanulta meg. Életem legjobb ételeit nála ettem, főzés mellett hihetetlenül finom süteményeket csinált lekváros buktát, fánkot, csörege-fánkot, és olyan hajtogatott tepertős pogácsát, hogy máig érzem az ízét. A főzésnél azt figyeltem meg, hogy kicsit tovább főzött, sütött mindent, mint a feleségem, az én lányomról nem is beszélve. Tegnap gulyás levest főzött a nejem és nekem szólt, ha puha minden zárjam le a gáztűzhelyt. Nem zártam le kb. negyed/fél órát tovább hagytam főni. Picit szétfőtt benne minden, de az íz olyan lett, mintha anyósom főzte volna.
Ez azért ennél sokkal bonyolultabb.
Megfelelő hőfokon, megfelelő ideig kell főzni, sütni, sous vide-olni, stb. Ez nem újkeletű, elég, ha mondjuk a klasszk bbq-ra gondolunk, ahol nem ritkán 10-12 órán keresztül készül az étel alacsonyabb hőfokon, vagy a nápolyi tipusú pizza, ami 1,5 perc alatt készül el 400 fokon.
Csakhogy két ellentétes példát említsek.
Egyébként én a gulyást addig főzöm (ma már kizárólag bográcsban), amíg a burgonya el nem kezd kopni, a lekopó szemcsék picit besűrűsítik a levet. Ez az egyik titkom, kezeljétek bizalmasan!
