kaef2 írta: ↑2024.06.25., kedd 20:39
kammerer írta: ↑2024.06.25., kedd 16:36
kaef2 írta: ↑2024.06.25., kedd 15:43
1.
Akik analóg pártiak, azok még soha nem hallottak emlékezetesen jól hangosított és jól szóló koncertet?
(a koncertek gyakorlatilag 100%-a nem, hogy digitális keverőn megy át, de még a szubok miatt általában egy DSP is van a jelútban, még ha a keverő esetleg analóg is lenne)
2.
Akik ennyire a digitális hang ellen vannak, és van szalagos magnójuk, hány olyan szalaggal bírnak, amit jogtisztán, a kiadótól vettek meg és nem egy sokadik másolat másolatát használják?
Feltehetőleg például én megszólíttatva kell érezzem magam, és ha nem is magamtól (ugyanis nem érzem magam ún. analógpártinak vagy "ennyire" digitálisellenesnek), de felszólításra "hajlandó vagyok" magamra venni az inget - ám nem értem, mit akarsz kérdezni. De azért válaszolok, ha nem is arra.
1. Az akusztikus komolyzenét, akusztikus jazzt, akusztikus népzenét... most kiveszem a tárgykörből, mert ezek eleve nemhangosítandóak. Tehát elektromos-elektroakusztikus pop-rockzenére vonatkoztatom a kérdést, jó eséllyel neked is ilyesmi járt a fejedben, amikor kérdezted.
Hallottam emlékezetesen jól hangosított pop-rock koncerteket. Nyolcvanas évek elején Uriah Heep Pécsett, közepén Al di Meola Budapesten, nem nagyon rég Tool a Szigeten, Skorpions a Hősök terén... A Jethro Tull se volt rossz a Diáksziget 2.-n... Jazz-rockokat a 6-os Stúdióban... Free jazzt Kamaraerdőn a '80-as években... Rolling Stonest Berlinben '90-ben... LGT-t Szigeten... Ésatöbbi. Némelyik analóg volt, némelyik vegyes, némelyik digitális. Tehát az analógok analóg keverőn mentek át ésatöbbi. A digitálisok meg digitálison. Mindkét technológiával hallottam már természetesen nagyon jól és nagyon pocsékul hangosítottat is. Elsősorban készülékminőség, helyszín és hozzáértés kérdése, valahányadsorban analóg/digitális kérdés. DE! Koncerthangosítás terén is van tendenciózus különbség a hangzás jellegében analóg/digitális között. Abban is jobban szoktam kedvelni anno az analógot, mint manapság a digitálist. Példa: Judas Priest Epitaph turné a Szigeten. Pocsék, fülbántóan "digitális" magashangok, felkeményítve a prezenszet és a felső közepeket is, az egyszeri köznép és médiarecenzensek-kritikusok persze dicsérték a hang"minőség"et. Ez ugye arra példa, hogy a hang fülbántó digitálissága tetszett azoknak, akiknek.
2. Ezzel végképp nem értem, mit akarsz kérdezni. Életem során vásároltam vagy kétezer eredeti hanghordozót, lemeztől, kazettától kezdve CD-ig, hangfájlig. Gyerekkoromban volt apám révén szalagos magnónk, de nem is nagyon volt alkalmunk a cucilizmusban hozzájutni műsoros szalaghoz, versus nagyon nem is volt rá pénzünk - tehát csak egy-két ilyenünk volt. Az eredeti hanghordozóim mellett voltak másolt orsóink és sok másolt kazettám - a kazettás korszakom végén Technics AZ magnóval, ami meghökkentően túlmutatott a kompakt kazetta tudáshatárain (egy rövid ideig sztereó videómagnóval is zenemagnóztam). De mi a kérdés? Vagy azt majd a közvéleménykutatás végén árulod el?
1.
Pont a kicsi helyek koncertjeire gondolok, mint a Fonó vagy néhány nyári szabadtéri koncert, max (pár)száz ember előtt. A nagy koncerteken leginkább szerencse kérdése, ki merre ül, és ott milyen hangot kap. A Fonóban nagyon jó (is lehet) a hangosítás, pedig egyszerű, nem drága digitális mixert és ha jól emlékszem magyar aktív hangsugárzókat használnak a hozzáértő szakemberek, biztosan vannak páran itt, akik otthoni hangrendszere a többszörösébe került az ottani komplett hangosításnak. Kizártnak tartom, hogy egy ilyen élmény során mondjuk a Juhász Gábor Triót plusz Karosi Julit hallgatva bárkinek eszébe jutna a helyszinen, hogy mennyivel jobb lehetne esetleg analóg mixerrel, vagy csöves mikrofonerősítővel. De hasonló élményem volt május 2-án a Babindák, Juhász, Papesch, Pettik Kvartett (leánykori nevén Besh o DroM Kvartett) MagnetBank Andrássy úti kulturális központjában a koncert is, ami a legkényesebb igényeimet is kielégítette, vagy szintén ők tavaly augusztusban Szentendrén szabadtéren kb 50-60 ember előtt az erdőben. Emlékezetes élmény volt minden említett koncert, kifogástalan hangosított hanggal, ami nem vonta el a figyelmet az előadásról, minden a digitális hátrányaként felsorolt probléma ellenére sem, élvezetesen átjött az élőség minden szépsége. Ha néhány tucatnál több néző van, nagyon nehéz bármilyen jazz, vagy világzene műsort úgy előadni, hogy nincs hangosítás. Talán a big band a kivétel.
2.
Nem a zsebekben szeretnék a kérdéssel turkálni. Csupán arra voltam kiváncsi, hogy hányan törekszenek arra, a szalagos magnót használók közül, hogy a szalagok ne a ki tudja hányadik másolatként kerüljenek hozzájuk. Egy hivatalos másolat is könnyen lehet a 4-ik vagy akár az 5-ik szalag másolat is
- [OFF - katt ide ha látni akarod]
- (soksávos szalagos felvétel - keverés, effektek, dinamikai beavatkozás sztereóra újabb másolat - masztering lehet még egy újabb másolat: így áll elő a maszter, majd ebből másolnak további pár példányt és azokból történik meg a szalag sokszorosítása a vásárlók számára)
. Amikor a cimborától másolunk egyet, akkor általában nem tudjuk hányadik másolatot kapjuk. Kérdés, hogy mindaz az előny, ami az analógot többek szerint jellemzi, akkor is megvan-e amikor meghallgatjuk otthon a valószínűleg sokadik másolatot?
3.
A stúdiótechnológiában már régóta nagyon szívesen használnak DSP-vel keresztváltott aktív hangsugárzókat, és egyre többen a hifiben is. Általában az a vélekedés, hogy a DSP-k működése még az A/D, D/A konverzióval együtt is transzparensnek tekinthető, illetve azok a problémák, amiket egy jó FIR-es működésű DSP-vel meg lehet oldani, kiegyenlítik azt a veszteséget amit a digitalizálás okozhat. Olyannyira, hogy ezek a digitális aktív hangsugárzók, ahogy ez már elhangzott, szépen mutatják a különböző felvételi sajátosságokat is, akár lemezjátszót vagy szalagos magnót is forrásként használva.
Csupán érdekességként említettem a hazai fejlesztői tapasztalatot az A/D konverter előtti bemeneti fokozat kapcsán.