Általában a hifiről

[fererencz]

Valóban durva ez a világ, hogy minőségien lehet zenét hallgatni már pár-tíz zokniba gyűrt dollárért is, már ha a hájfideiti a cél, és nem a bálványimádás:
https://www.audiosciencereview.com/foru ... iew.54698/
https://www.audiosciencereview.com/foru ... iew.55179/

110kg alamínijum elpocsékolása nélkül ráadásul.

[tunerman]

Valóban nincs fogalma a minőségi zenehallgatásról a magyarországi "szagértőknek", amikor pl. azt írják, hogy elég egy laptop műanyag DVD/CD iró olvasója 18,50$-os áron, mert az is mindent bithelyesen beolvas:

https://audiodiyers.hu/viewtopic.php?f= ... &start=100

Amit azután a gyanútlan netező streamelve hallgat - szóval uraim csak óvatosan azzal a "szagértéssel"
TJ.

[Luxor Audio]

Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség. És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Digitális jelfeldolgozású hangsugárzót fejlesztünk, a siker érdekében sok teszt, próba, összevetés, meghallgatás zajlik a mérések mellett (egyik sem pótolja a másikat, ne is tessék belecsapni a témába!). A beérkező jelek digitális modulokon, DSP-ken haladnak át, az analóg bemenetek jelét is digitalizáljuk feldolgozás, keresztváltás, szétosztás, szűrés, erősítés előtt.

Jómagam a folyamathoz többféle forrást használok, előkerült még a régi lemezjátszóm is, modellezve az esetleges felhasználási módokat, körülményeket. Mindegyikeszköz másféle hangot és élményt ad, szerintem soha nem fognak ugyanúgy szólni, de már egyáltalán nem érdekel, melyik a JOBB. Érdekes módon bármelyiket is kötöm be a digitális hangdobozaink elé, mindegyiknél megmaradnak a hangzási jellemzők (amiket most nem sorolnék fel, mert csak olaj lenne a régóta haszontalan tűzre), még a digitális lejátszók D/A fokozatai közötti különbségek is jól hallhatók annak ellenére, hogy a jel a hangsugárzókban átesik egy újabb A/D - D/A átalakításon.

Szóval továbbra is azt mondom, nem a digitalizálás a fő probléma, nem az okozza a néhányak szerint óriási különbségeket, csak erről a legkönnyebb vitatkozni, elcsépelt - és már évekkel ezelőtt is hamisnak bizonyult - érveket felhozni, Móricka ábrákat mutogatni, félreértelmezett téziseket lobogtatni. Nehéz megmondani, mi lehet az ilyen hitviták célja. Én még nem láttam olyan esetet, ahol bárki is meggyőzőtt volna bárkit, valójában másnap mindenki ugyanazt hallgatja és gondolja, mint a vita előtt, hogy aztán pár héttel, hónappal később újra lejátszák ugyanazt a meccset szintén minden eredmény nélkül. Egyfajta nagyotmondási verseny ez nekem, mint gyerekkorunkban, mikor azzal próbáltunk egymáson felülkerekedni, hogy "bezzeg az én apukám..."

U.i.: És amikor elfogynak az érvek, akkor jön az, hogy "fogalmad sincs róla..."

[tunerman]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Sajnos megint alapfokú tévedésben vagy, amikor az analóg technika létező hibáit akarod a minőségi zenehallgatással összemosni (ez azért tetszik mert sz@r).
Ezeket a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról.
TJ.

[chord_]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

[kammerer]

Beszéltem egy illetékessel,

[OFF - katt ide ha látni akarod]

azt mondta, az un művész mozi(k)ban évek óta ugyanúgy DCP-ről vetítenek, mint a nagy mozikban, vagy neadjisten Blu-Ray lemezről.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Például az én régi helyemen van még analóg film is. Is.

[kaef2]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

"De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok."

Ma már szinte kizárólag így van. De vannak még film-filmeket játszó mozik is - halnak persze kifelé (és persze, ma már jellemzően a 16mm-esek maradtak).
Azonban még a bedigitalizálásos helyzet mellett se teljesen érdektelen a téma. Sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint az AAD CD-k is jobban (hangszerszerűbben, horribile dictu "zeneibben") szoktak szólni, mint az ADD-k, hát még a DDD-k. Hasonképpen a hangfájlok esetében. De ha megfordíthatnók, eszembe jutna, hogy sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint a DIGITAL RECORDING vinylek is jobban szoktak szólni, mint ugyanaz CD-n.

Beszéltem egy illetékessel,

[OFF - katt ide ha látni akarod]

azt mondta, az un művész mozi(k)ban évek óta ugyanúgy DCP-ről vetítenek, mint a nagy mozikban, vagy neadjisten Blu-Ray lemezről.

[denesdr]

Visszatérhetnénk a topik igazi témájához?
Engem nem érdekel, hogy hol mennyit lehet keresni, ki miből doktorál, mennyire vagyunk elmaradva vagy nem, ettől az MI-nek nevezett legújabb politikai agymosástól!
Kérem, ha lehetséges. Olvasnék tényleg a Hi-Firől.... Köszönöm!

Egyetértek. De ha mégis ide iródnak nem hifi-vel kapcsolatos dolgok, akkor kéretik off-ba rakni, van már lehetőség rá!
(Ezt most direkt nem raktam off-ba, hogy jobban látszódjon.)

[kammerer]

Nagyon mas filmeket nezunk ugy tunik, es nagyon mas mozikban, de nem baj.

Egyébként ez fontos szempont. Más filmeket nézünk, más mozikban nézünk, és ebből adódóan másképp nézünk. Alkalomadtán ugyanazon filmeket is és ugyanazon mozikban is másképp.
Zenében kisebb a különbség a "nézésünk" között. Filmben nagyobb.

[gomolalaci]

Visszatérhetnénk a topik igazi témájához?
Engem nem érdekel, hogy hol mennyit lehet keresni, ki miből doktorál, mennyire vagyunk elmaradva vagy nem, ettől az MI-nek nevezett legújabb politikai agymosástól!
Kérem, ha lehetséges. Olvasnék tényleg a Hi-Firől.... Köszönöm!

[kammerer]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

"De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok."

Ma már szinte kizárólag így van. De vannak még film-filmeket játszó mozik is - halnak persze kifelé (és persze, ma már jellemzően a 16mm-esek maradtak).
Azonban még a bedigitalizálásos helyzet mellett se teljesen érdektelen a téma. Sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint az AAD CD-k is jobban (hangszerszerűbben, horribile dictu "zeneibben") szoktak szólni, mint az ADD-k, hát még a DDD-k. Hasonképpen a hangfájlok esetében. De ha megfordíthatnók, eszembe jutna, hogy sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint a DIGITAL RECORDING vinylek is jobban szoktak szólni, mint ugyanaz CD-n.

[kammerer]

Nincs 75mm-es film. A 65 mm- negativnak a hanggal ellatott pozitivja a 70mm-es.

Persze, 70mm-est akartam írni.

[chord_]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

[kaef2]

Még valami.
Az általánosítás. Amivel sokszor problémám van.
Az IMAX is digitális mozi, ahol, ha az Arri 65mm-es negatív filmnek megfelelő méretű szenzorral dolgozó digitális kameráival készült digitális filmet (file-t) vetítenek, az nagyon más lesz, mint amit a művész mozikban lát az ember 35-ös vagy 16-os filmről.
Nem érdemes egy lapon emlegetni a kettőt.

Miért 16-os filmről lássam? Miért nem 75mm-esről? (Elvi kérdés, ne álljunk neki végigvenni, hogy melyik moziban mi van, vagy hogy melyik filmet konkrétan milyen filmre vagy digitális formátumra vették fel és milyen kópiái vannak, mert akkor a végén a Super 8-as is ide fog hömbölögni a nagyszenzorok áldozatául.)
Formátumok egymáshoz illő szintjeit hasonlítgasd. Függetlenül attól, hogy az önmagában még nem sokat jelent, hogy "65mm-es filmnek megfelelő méretű szenzor". Az se oldja meg a problémát - csak csökkenti a probléma mértékét. Amit mondtam hasonlatként(!), az IMAX-re is érvényes adott mértékben. Az általánosítással nekem is sok problémám van, de jelen esetben az a problémám, hogy általános a probléma. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Abba a moziba ne menj be még egyszer, ahol "iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek" - ha ilyet látsz, akkor átvágtak, nem a hivatalos kópiát vetítik. Ha megmondod ez melyik mozi volt, szólok Berkes Zolinak aki a Cinemax részéről a mozik helyes működéséért felelős, hogy nézzen a körmükre.

Minden mozi. Minden hivatalos kópia. Mindenhol a világban. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Bár nem ér ennyit egy hasonlat.

Nincs 75mm-es film. A 65 mm- negativnak a hanggal ellatott pozitivja a 70mm-es.

Nagyon mas filmeket nezunk ugy tunik, es nagyon mas mozikban, de nem baj.

Majd szolok Jaszberenyi Marknak, a Colorfront nevu magyar ceg alapitojanak, aki Oscar dijat, majd 2013-ban Kossuth dijat kapott a szamitogepes fenyeles feltalalasaert ( a Gyuruk Urat az o szoftverevel fenyeltek anno), hogy szedje ossze magat.

[istvan01]

...
Én 25 évig foglalkoztam informatikával, és nem is voltam rossz benne. Próbáltam elolvasni és legalább nagyvonalakban megérteni a kölök egyik tudományos publikációját, de szinte semmit sem értettem belőle.

Ikerlányaim megtapasztalták a kutató-akadémia létet nyugaton. Petra ELTE-n 5-ös diplomával szerves-kémia végzettséggel ment tovább NMR speciális területre, részben itthon, részeben USA-ban, majd PhD védése ELTE-n. Zita lányom ELTE-n 5-ös diplomával biológus végzettséggel ment tovább neuro-biológiára, részben Semmelweisen, részben Svájcban, majd PhD védése ELTE-n.
Volt annyi tapasztalatuk, hogy itthon mélységesen alacsony presztízse volt a szakterületüknek, ahhoz főleg, hogy 9év egyetem után megélhetési jövedelemre számítsanak. Zita Svájcban, Petra Németországban kezdték akadémia kutató karrierjüket. Az akadémiai jelző itt a fontos. Svájcban és Németországban a kutatóktól kötelező elvárás az évenkénti színvonalas publikáció, konferenciákon megjelenni, projektekről előadni. Vagyis szigorú feltételek között dolgoznak, elég alacsony (nyugati jövedelmekhez képest) állami/akadémia bértábla szerinti bért kaphatnak. Továbbá, ami leginkább érv volt arra, hogy hagyják fel a kutatósdit, hogy 4-5évnél tovább egy munkahelyen, intézetben sem dolgozhatnak tovább, menni, költözni kell nagy távolságba, más országba, mert minél speciálisabbak valamiben, hasonló terület téma (kutatási grant) soha nincs közel 100km közelben. Elegük lett ebből a cigány életből, elhagyták az akadémia területet, visszatérni nem szokás, de nem vágynak vissza.

[juliush]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

[kammerer]

Még valami.
Az általánosítás. Amivel sokszor problémám van.
Az IMAX is digitális mozi, ahol, ha az Arri 65mm-es negatív filmnek megfelelő méretű szenzorral dolgozó digitális kameráival készült digitális filmet (file-t) vetítenek, az nagyon más lesz, mint amit a művész mozikban lát az ember 35-ös vagy 16-os filmről.
Nem érdemes egy lapon emlegetni a kettőt.

Miért 16-os filmről lássam? Miért nem 75mm-esről? (Elvi kérdés, ne álljunk neki végigvenni, hogy melyik moziban mi van, vagy hogy melyik filmet konkrétan milyen filmre vagy digitális formátumra vették fel és milyen kópiái vannak, mert akkor a végén a Super 8-as is ide fog hömbölögni a nagyszenzorok áldozatául.)
Formátumok egymáshoz illő szintjeit hasonlítgasd. Függetlenül attól, hogy az önmagában még nem sokat jelent, hogy "65mm-es filmnek megfelelő méretű szenzor". Az se oldja meg a problémát - csak csökkenti a probléma mértékét. Amit mondtam hasonlatként(!), az IMAX-re is érvényes adott mértékben. Az általánosítással nekem is sok problémám van, de jelen esetben az a problémám, hogy általános a probléma. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Abba a moziba ne menj be még egyszer, ahol "iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek" - ha ilyet látsz, akkor átvágtak, nem a hivatalos kópiát vetítik. Ha megmondod ez melyik mozi volt, szólok Berkes Zolinak aki a Cinemax részéről a mozik helyes működéséért felelős, hogy nézzen a körmükre.

Minden mozi. Minden hivatalos kópia. Mindenhol a világban. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Bár nem ér ennyit egy hasonlat.

[kaef2]

(...)
Az, hogy kinek az agya mit tart "rideg szintetizátorgéphang"-nak, egyéni szociális probléma, és erősen rendszerfüggő is. Én ugye abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a véleményeimet olyan saját felvételekkel tudom elmondani, amin ott ültem a készültükkor.

2023 októbere óta minden felvételünk egyszerre készül sztereóban szalagra, sztereóban DSD256-ra és 4 csatornán vagy PCM nagy felbontásra vagy az utolsó néhány esetben DSD256 négy csatornán. Nagyjából ugyanazzal a kábelezéssel, leszámítva azt, hogy a Nagra bemeneti kábele Wireworld Micro Platinum ezüst, a többi meg vagy WW ezüst vagy Siltech ezüst.

A korrekt szalag és DSD256 összehasonlítás, jelent némi kihívást. (...)
(...)

Ezügyben érdemes figyelembe venni, hogy a digitális hang versus analóg hang bizonyos ökölszabályszerű alapjellegzetességeiről szóló megjegyzéseimet én is abból a szerencsés helyzetből indítottam, hogy olyan felvételek alapján tudtam elmondani, amelyek felvételezésekor ott ültem - és azon melegében összehasonlítottuk az egyidőben párhuzamosan digitálisan és analógban készített felvételt a két felvevőmagnóról lejátszva. Lásd:
"...stúdióban azonnal lejátszva analóg szalagot versus digitális szalagot (vagy tárolót), amely ugyanazt a zenei eseményt egyidőben vette fel ugyanazokkal az eszközökkel, csak a legvégén a felvevőmagnó különbözött, egyik analóg, másik digitális (összehasonlítható minőségkategória példányai). Mindig az analóg szólt sokkal természetesebben, lágyabban, életszerűbben, hangszerszerűbben, fülkellemesebben, valóságosabban, zeneibben... A digitális magnóról az analóghoz és a zenei eseményhez képest digitális hidegséggel szólt az uniformizált hang. Ott a stúdióban, közvetlenül a felvétel után."
De későbbi szövegeimben is mindig gondosan hozzátettem, persze, a digitális hangrögzítés fejlődik, az ökölszabályszerű különbségek alkalomadtán csökkennek. Ráadásul "fórumozói önellenségemként" nem téregettem ki arra, hogy mi lenne ezekkel az ökölszabályszerű alapkülönbségekkel, ha az analóg hangrögzítést is hasonló léptékekben fejlesztették volna az utóbbi ötven évben a fejlesztők, mint a digitálisat. Az analóg hangrögzítési szcéna fejlesztésével nagyjából semmit nem törődtek a fejlesztők az utóbbi ötven évben. Amikor korrekt összehasonlítást emlegetünk, ez is odatartozna...

Meglátásom (és "eszmetársaim" meglátása) szerint az általam említett összehasonlítások esetében, tehát már ott a stúdióban azon melegében alapvetően nem azért voltak meg az említett kirívó alapkülönbségek, mert az analóg hangrögzítés fülkellemes színezései, azaz fülkellemes torzításai vitték a prímet, hanem mert analóg. Mert nem mintavételezi-kódolja (igencsak ritkásan) virtuális függvény-koordinátapontokká a zenei hangrezgést, abból többé-kevésbé visszaszintetizálandó-dekódolandó a hangrezgést, hanem mert az analóg hangrögzítés a zenei hangrezgéssel analóg, egyebek mellett kvázi "végtelen" belső felbontású jelformákat alkalmaz - rezgésekkel képezi le a rezgést, lásd analóg. Nem nehéz az összehasonlítás, mert ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal.

Hasonlat: Bemegyek a multiplexbe egy mai digitális formátumú filmre, és iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek. A filmművészek siránkoznak. Bemegyek a művészmoziba régebbi analóg filmre (tehát valóban film a szó eredeti értelmében), és gyönyörű, természetes, életszerű, részletes a kép. A filmművészek még mindig ragaszkodnak ehhez, ha módjukban áll. Dettó a digitális fénykép versus analógfilm fénykép. (Hasonlatok sántítanak, de sapienti sat.)

Csupán néhány rövid megjegyzés.

1.
Abba a moziba ne menj be még egyszer, ahol "iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek" - ha ilyet látsz, akkor átvágtak, nem a hivatalos kópiát vetítik. Ha megmondod ez melyik mozi volt, szólok Berkes Zolinak aki a Cinemax részéről a mozik helyes működéséért felelős, hogy nézzen a körmükre.

2.

Meglátásom (és "eszmetársaim" meglátása) szerint az általam említett összehasonlítások esetében, tehát már ott a stúdióban azon melegében alapvetően nem azért voltak meg az említett kirívó alapkülönbségek, mert az analóg hangrögzítés fülkellemes színezései, azaz fülkellemes torzításai vitték a prímet, hanem mert analóg. Mert nem mintavételezi-kódolja (igencsak ritkásan) virtuális függvény-koordinátapontokká a zenei hangrezgést, abból többé-kevésbé visszaszintetizálandó-dekódolandó a hangrezgést, hanem mert az analóg hangrögzítés a zenei hangrezgéssel analóg, egyebek mellett kvázi "végtelen" belső felbontású jelformákat alkalmaz - rezgésekkel képezi le a rezgést, lásd analóg. Nem nehéz az összehasonlítás, mert ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal.

1998 óta csinálok DSD hangfelvételeket (enyém volt az Elbától Keletre az első dCS 95x sorozatú DSD A/D, D/D és D/A konverter, majd az első Korg MR1000, MR2000 is) és biztosan állíthatom, hogy egyetlen olyan felvételen sem jártam, ahol "kirívó alapkülönbségek", "ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal" jelenségek lettek volna felismerhetőek egy szalag/DSD(256) felvétel közötti összehasonlítás során. Persze nem zárnám, ki hogy rosszkor voltam rossz helyen (mindig!), és azt sem, hogy süket vagyok, de arra már kevesebb az esély, hogy a stúdióban mindenki süket lett volna velem együtt. Viszont még ha így is lenne, és mindenben száz százalékosan igazad van, a jelentősége az elméleti farokméregetésen túl gyakorlatilag semmi, mert hát az első generációs szalagos felvételeket soha nem adják ki. Ami eljut belőle az átlag zenehallgatóhoz, akár LP-n, akár szalagon, már messze lesz az eredetitől.

Még valami.
Az általánosítás. Amivel sokszor problémám van.
Az IMAX is digitális mozi, ahol, ha az Arri 65mm-es negatív filmnek megfelelő méretű szenzorral dolgozó digitális kameráival készült digitális filmet (file-t) vetítenek, az nagyon más lesz, mint amit a művész mozikban lát az ember 35-ös vagy 16-os filmről.
Nem érdemes egy lapon emlegetni a kettőt.

[tottyi]

Egyébként, ha belegondolsz, elvileg ez ugyanaz a kérdés, hogy hány cm2 lehet az élő koncerten elhangzó ének/zene információtartalma!

Ha valaki azt hitte tréfának szántam, tévedett!

Az analóg hangrögzítés során alkalmazott eljárás, amely állandó sebességgel mozgatott szalag mágnesezhető felületének fluxusváltozásaiban tárolja a hang változásaival folytonosan arányos (“analóg”) információt, a szalag fizikai tulajdonságaitól, az író-/olvasó fejhez viszonyított sebességétől és a felvételi sávokra használható szélességektől függő, korlátos információsűrűséget képes biztosítani. Ami a leképezhető frekvencia-tartományban, vagy dinamika-átfogás tekintetében a digitális rendszerekhez hasonlóan behatárolt lehetőségeket biztosít, bár hatásmechanizmusában nyilvánvalóan eltér.

Adott anyagú szalagra, a meghatározott sebesség és szélesség alkalmazásával elérhető információsűrűség ismeretében konkrétan meghatározható a szükséges szalagmennyiség a kívánt csatornaszámú, sávszélességű és dinamikájú felvételekhez.

A gyakorlatban egy 4,76 cm/s sebességgel mozgatott 3,81 cm széles szalag a kompakt kazettában elegendő lehet mondjuk 2x2 sáv (oda-vissza) 20-20.000Hz-es frekvenciatartományú leképezésére úgy 50-60dB-es dinamika tartománnyal, míg egy profi stúdiómagnón 38,1-76,2 cm/s sebességű, 2-inch szélességű szalaggal már 24 csatorna rögzíthető 20-40.000Hz-es frekvenciatartománnyal, 75-80 dB-es dinamikával.

Ennyit az analóg „kvázi végtelen felbontásának” mantrájáról!

Kb 26-27 evvel ezelott vettem elso pc-met 40 megabytos hardiskel es DOS rendszerrel. Varjunk meg egy kicsit hatha a kapacitas is utoleri az analog-ot mert hat az analog feljatszasnak talan van vagy 100 ev elonye es mostani terabiteok 50 ev mulva kitudja milyen lesz.

[kaef2]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Az, hogy idehaza létrehoztak egy szervezetet, nem azt jelent, hogy az működik is.
A Palkovics minisztérumban 2021-ben nyertünk pályázaton közel fél milliárd forintot, új, AI használatot támogató portál engine fejlesztésére. Soha nem indult el a pályázati finanszírozás, pedig a minisztérium beszántását követően is azt mondtak, hogy semmilyen változás nem lesz. Lett.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ezt nem jó olvasni, mert igencsak érintett vagyok valamiben, ami nagyon hasonló ahhoz, amit írtál, de aktuális... majd kiderül, mi is így járunk-e, ha beszélhetek majd róla, akkor beszámolok.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ha jó amit csinálsz és van benne fantázia, akkor meg fog jelenni egy táskás ember és ha szerencséd van, a táskában pénz lesz, ha nincs szerencséd akkor nem táskával jön, hanem szigorú tekintettel és kéri az iroda, páncélszekrény kulcsokat. Többszörös saját projekt tapasztalat. Egyszer ha leülnénk sörözni elméséljük Gábor barátommal életünk elmúl évtizedének pár fontosabb projektjét....

[kaef2]

(...)
Az, hogy kinek az agya mit tart "rideg szintetizátorgéphang"-nak, egyéni szociális probléma, és erősen rendszerfüggő is. Én ugye abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a véleményeimet olyan saját felvételekkel tudom elmondani, amin ott ültem a készültükkor.

2023 októbere óta minden felvételünk egyszerre készül sztereóban szalagra, sztereóban DSD256-ra és 4 csatornán vagy PCM nagy felbontásra vagy az utolsó néhány esetben DSD256 négy csatornán. Nagyjából ugyanazzal a kábelezéssel, leszámítva azt, hogy a Nagra bemeneti kábele Wireworld Micro Platinum ezüst, a többi meg vagy WW ezüst vagy Siltech ezüst.

A korrekt szalag és DSD256 összehasonlítás, jelent némi kihívást. (...)
(...)

Ezügyben érdemes figyelembe venni, hogy a digitális hang versus analóg hang bizonyos ökölszabályszerű alapjellegzetességeiről szóló megjegyzéseimet én is abból a szerencsés helyzetből indítottam, hogy olyan felvételek alapján tudtam elmondani, amelyek felvételezésekor ott ültem - és azon melegében összehasonlítottuk az egyidőben párhuzamosan digitálisan és analógban készített felvételt a két felvevőmagnóról lejátszva. Lásd:
"...stúdióban azonnal lejátszva analóg szalagot versus digitális szalagot (vagy tárolót), amely ugyanazt a zenei eseményt egyidőben vette fel ugyanazokkal az eszközökkel, csak a legvégén a felvevőmagnó különbözött, egyik analóg, másik digitális (összehasonlítható minőségkategória példányai). Mindig az analóg szólt sokkal természetesebben, lágyabban, életszerűbben, hangszerszerűbben, fülkellemesebben, valóságosabban, zeneibben... A digitális magnóról az analóghoz és a zenei eseményhez képest digitális hidegséggel szólt az uniformizált hang. Ott a stúdióban, közvetlenül a felvétel után."
De későbbi szövegeimben is mindig gondosan hozzátettem, persze, a digitális hangrögzítés fejlődik, az ökölszabályszerű különbségek alkalomadtán csökkennek. Ráadásul "fórumozói önellenségemként" nem téregettem ki arra, hogy mi lenne ezekkel az ökölszabályszerű alapkülönbségekkel, ha az analóg hangrögzítést is hasonló léptékekben fejlesztették volna az utóbbi ötven évben a fejlesztők, mint a digitálisat. Az analóg hangrögzítési szcéna fejlesztésével nagyjából semmit nem törődtek a fejlesztők az utóbbi ötven évben. Amikor korrekt összehasonlítást emlegetünk, ez is odatartozna...

Meglátásom (és "eszmetársaim" meglátása) szerint az általam említett összehasonlítások esetében, tehát már ott a stúdióban azon melegében alapvetően nem azért voltak meg az említett kirívó alapkülönbségek, mert az analóg hangrögzítés fülkellemes színezései, azaz fülkellemes torzításai vitték a prímet, hanem mert analóg. Mert nem mintavételezi-kódolja (igencsak ritkásan) virtuális függvény-koordinátapontokká a zenei hangrezgést, abból többé-kevésbé visszaszintetizálandó-dekódolandó a hangrezgést, hanem mert az analóg hangrögzítés a zenei hangrezgéssel analóg, egyebek mellett kvázi "végtelen" belső felbontású jelformákat alkalmaz - rezgésekkel képezi le a rezgést, lásd analóg. Nem nehéz az összehasonlítás, mert ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal.

Hasonlat: Bemegyek a multiplexbe egy mai digitális formátumú filmre, és iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek. A filmművészek siránkoznak. Bemegyek a művészmoziba régebbi analóg filmre (tehát valóban film a szó eredeti értelmében), és gyönyörű, természetes, életszerű, részletes a kép. A filmművészek még mindig ragaszkodnak ehhez, ha módjukban áll. Dettó a digitális fénykép versus analógfilm fénykép. (Hasonlatok sántítanak, de sapienti sat.)

Csupán néhány rövid megjegyzés.

1.
Abba a moziba ne menj be még egyszer, ahol "iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek" - ha ilyet látsz, akkor átvágtak, nem a hivatalos kópiát vetítik. Ha megmondod ez melyik mozi volt, szólok Berkes Zolinak aki a Cinemax részéről a mozik helyes működéséért felelős, hogy nézzen a körmükre.

2.

Meglátásom (és "eszmetársaim" meglátása) szerint az általam említett összehasonlítások esetében, tehát már ott a stúdióban azon melegében alapvetően nem azért voltak meg az említett kirívó alapkülönbségek, mert az analóg hangrögzítés fülkellemes színezései, azaz fülkellemes torzításai vitték a prímet, hanem mert analóg. Mert nem mintavételezi-kódolja (igencsak ritkásan) virtuális függvény-koordinátapontokká a zenei hangrezgést, abból többé-kevésbé visszaszintetizálandó-dekódolandó a hangrezgést, hanem mert az analóg hangrögzítés a zenei hangrezgéssel analóg, egyebek mellett kvázi "végtelen" belső felbontású jelformákat alkalmaz - rezgésekkel képezi le a rezgést, lásd analóg. Nem nehéz az összehasonlítás, mert ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal.

1998 óta csinálok DSD hangfelvételeket (enyém volt az Elbától Keletre az első dCS 95x sorozatú DSD A/D, D/D és D/A konverter, majd az első Korg MR1000, MR2000 is) és biztosan állíthatom, hogy egyetlen olyan felvételen sem jártam, ahol "kirívó alapkülönbségek", "ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal" jelenségek lettek volna felismerhetőek egy szalag/DSD(256) felvétel közötti összehasonlítás során. Persze nem zárnám, ki hogy rosszkor voltam rossz helyen (mindig!), és azt sem, hogy süket vagyok, de arra már kevesebb az esély, hogy a stúdióban mindenki süket lett volna velem együtt. Viszont még ha így is lenne, és mindenben száz százalékosan igazad van, a jelentősége az elméleti farokméregetésen túl gyakorlatilag semmi, mert hát az első generációs szalagos felvételeket soha nem adják ki. Ami eljut belőle az átlag zenehallgatóhoz, akár LP-n, akár szalagon, már messze lesz az eredetitől.

[juliush]

Íme egy másik izgalmas ütközet formátumok között...nagyon-nagyon szoros!

[juliush]

Egyébként, ha belegondolsz, elvileg ez ugyanaz a kérdés, hogy hány cm2 lehet az élő koncerten elhangzó ének/zene információtartalma!

Ha valaki azt hitte tréfának szántam, tévedett!

Az analóg hangrögzítés során alkalmazott eljárás, amely állandó sebességgel mozgatott szalag mágnesezhető felületének fluxusváltozásaiban tárolja a hang változásaival folytonosan arányos (“analóg”) információt, a szalag fizikai tulajdonságaitól, az író-/olvasó fejhez viszonyított sebességétől és a felvételi sávokra használható szélességektől függő, korlátos információsűrűséget képes biztosítani. Ami a leképezhető frekvencia-tartományban, vagy dinamika-átfogás tekintetében a digitális rendszerekhez hasonlóan behatárolt lehetőségeket biztosít, bár hatásmechanizmusában nyilvánvalóan eltér.

Adott anyagú szalagra, a meghatározott sebesség és szélesség alkalmazásával elérhető információsűrűség ismeretében konkrétan meghatározható a szükséges szalagmennyiség a kívánt csatornaszámú, sávszélességű és dinamikájú felvételekhez.

A gyakorlatban egy 4,76 cm/s sebességgel mozgatott 3,81 cm széles szalag a kompakt kazettában elegendő lehet mondjuk 2x2 sáv (oda-vissza) 20-20.000Hz-es frekvenciatartományú leképezésére úgy 50-60dB-es dinamika tartománnyal, míg egy profi stúdiómagnón 38,1-76,2 cm/s sebességű, 2-inch szélességű szalaggal már 24 csatorna rögzíthető 20-40.000Hz-es frekvenciatartománnyal, 75-80 dB-es dinamikával.

Ennyit az analóg „kvázi végtelen felbontásának” mantrájáról!

[Aszpirin]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Az, hogy idehaza létrehoztak egy szervezetet, nem azt jelent, hogy az működik is.
A Palkovics minisztérumban 2021-ben nyertünk pályázaton közel fél milliárd forintot, új, AI használatot támogató portál engine fejlesztésére. Soha nem indult el a pályázati finanszírozás, pedig a minisztérium beszántását követően is azt mondtak, hogy semmilyen változás nem lesz. Lett.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ezt nem jó olvasni, mert igencsak érintett vagyok valamiben, ami nagyon hasonló ahhoz, amit írtál, de aktuális... majd kiderül, mi is így járunk-e, ha beszélhetek majd róla, akkor beszámolok.

[Aszpirin]

Nagy tévedés azt gondolni, hogy az AI az informatika egy részterülete. Ahogy említettem, a világ ezen már régen túllépett.
Én 25 évig foglalkoztam informatikával, és nem is voltam rossz benne. Próbáltam elolvasni és legalább nagyvonalakban megérteni a kölök egyik tudományos publikációját, de szinte semmit sem értettem belőle.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Abba nem mennék bele, hogy "tudás-genealógiailiag" hol helyezkedik el az AI, ha ez most az akadémiai világban őj tudományágnak számít, ami levált az IT-ról, hát legyen, ez a besorolási kérdés tényleg a legkevésbé sem érdekel.
Az tehát lehet, hogy az AI információtechnológiához sorolásán "túllépett a világ" (a világ márcsak ilyen, állandóan túllép valamin ), de ami biztos, hogy az IT-ne nem lépett túl, és nem is fog még évtizedekig, az AI pedig a mindennapokba és a nagyvállalati környezetbe is ,most tör be tömegesen és buzzword-szerűen. Megfigyelésem szerint nagyjából ötévente jön egy újabb domináns buzzword, ami előb a vállalati K+F-ben, majd az üzleti életben olyan elemi erővel tör be, hogy mindenki fel kell szálljon a hullámra, és túlreagálás lesz belőle, ami aztán kisebb-nagyobb válsághelyzetet okoz az IT-ban, majd leülepszik és jöm a nyugodtz építkezés korszaka, amivel aztán a hétköznapok részévé válik, és itt már az újabb buzzword-ön buzog a szektor, és ez ciklikusan ismétlődik. Az AI pedig ebben a "fölhozragadt" nem-akadémiai világban IT eszközökkel valósul meg, olyannyira, hogy még a jóöreg Neumann-elvektől sem tudott eltávolodni implementációs szinten (és igen, tudom, hogy az AI már nagyon régi).
Az elmúlt X év legnagyobb domináns buzzwördjei az IT-ben: WebBiz, Scrum, Devops, Cloud, BigData, IoT/IIoT, IaaS/PaaS/SaaS, Digital Twin, VR/AR, és most beállt a Generative AI is a sorba , ezerrel tört be, mint a cunami. Mint minden eddigitől, ettől is a megváltást várják a világ összes problémáira, de ha ez is a nornál-hype ciklus szerint megy, mint eddig minden, akkor kb 3-5 év múlva már ez is a helyére kerül, nem vált meg ez sem sokmindent, de beépül a mindennapokba, és lesz majd új buzzword, ami izgalomban tartja majd a világot (van is tippem, hogy mi lesz az).
Jómagam negyven éve foglalkozom IT-val (mondhatni komoly szinten), ebből bő 30 év az, amiben a fő kenyérkereseti forrásom. Eddig minden ilyen hullámra felültem teljes mellbedobással, ami gyakorlatilag folyamatos tanulássá tette az életemet... de a GenAI az első, amit már tudatosan csak annyira szeretnék meglovagolni, amennyire feltétlenül szükséges a nyugdíjig hátrelévő években. Ez már a fiatalabbaké lesz, ideje visszavenni tempóból.
Szóval ne frusztráljon, hogy nem érted már, mit ír a gyerek a publikációiba... ha kétszer annyi időt eltöltenél vele, mint ő, akkor talán megértenéd, de ha nem, akkor marad a jóérzés, amit egy hideg sör okoz egy forró nyári nap.estéjén a saját filagóriában ülve a haverokkal, és ugráljanak a fiatalok, a mi időnk lassan lejár, be kell látni. Tisztelet a kivételnek.