kaef2 írta: ↑2024.06.24., hétf. 10:00
(...)
Az, hogy kinek az agya mit tart "rideg szintetizátorgéphang"-nak, egyéni szociális probléma, és erősen rendszerfüggő is. Én ugye abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a véleményeimet olyan saját felvételekkel tudom elmondani, amin ott ültem a készültükkor.
2023 októbere óta minden felvételünk egyszerre készül sztereóban szalagra, sztereóban DSD256-ra és 4 csatornán vagy PCM nagy felbontásra vagy az utolsó néhány esetben DSD256 négy csatornán. Nagyjából ugyanazzal a kábelezéssel, leszámítva azt, hogy a Nagra bemeneti kábele Wireworld Micro Platinum ezüst, a többi meg vagy WW ezüst vagy Siltech ezüst.
A korrekt szalag és DSD256 összehasonlítás, jelent némi kihívást. (...)
(...)
Ezügyben érdemes figyelembe venni, hogy a digitális hang versus analóg hang bizonyos ökölszabályszerű alapjellegzetességeiről szóló megjegyzéseimet én is abból a szerencsés helyzetből indítottam, hogy olyan felvételek alapján tudtam elmondani, amelyek felvételezésekor ott ültem - és azon melegében összehasonlítottuk az egyidőben párhuzamosan digitálisan és analógban készített felvételt a két felvevőmagnóról lejátszva. Lásd:
"
...stúdióban azonnal lejátszva analóg szalagot versus digitális szalagot (vagy tárolót), amely ugyanazt a zenei eseményt egyidőben vette fel ugyanazokkal az eszközökkel, csak a legvégén a felvevőmagnó különbözött, egyik analóg, másik digitális (összehasonlítható minőségkategória példányai). Mindig az analóg szólt sokkal természetesebben, lágyabban, életszerűbben, hangszerszerűbben, fülkellemesebben, valóságosabban, zeneibben... A digitális magnóról az analóghoz és a zenei eseményhez képest digitális hidegséggel szólt az uniformizált hang. Ott a stúdióban, közvetlenül a felvétel után."
De későbbi szövegeimben is mindig gondosan hozzátettem, persze, a digitális hangrögzítés fejlődik, az ökölszabályszerű különbségek alkalomadtán csökkennek. Ráadásul "fórumozói önellenségemként" nem téregettem ki arra, hogy mi lenne ezekkel az ökölszabályszerű alapkülönbségekkel, ha az analóg hangrögzítést is hasonló léptékekben fejlesztették volna az utóbbi ötven évben a fejlesztők, mint a digitálisat. Az analóg hangrögzítési szcéna fejlesztésével nagyjából semmit nem törődtek a fejlesztők az utóbbi ötven évben. Amikor korrekt összehasonlítást emlegetünk, ez is odatartozna...
Meglátásom (és "eszmetársaim" meglátása) szerint az általam említett összehasonlítások esetében, tehát már ott a stúdióban azon melegében alapvetően nem azért voltak meg az említett kirívó alapkülönbségek, mert az analóg hangrögzítés fülkellemes színezései, azaz fülkellemes torzításai vitték a prímet, hanem mert analóg. Mert nem mintavételezi-
kódolja (igencsak ritkásan) virtuális függvény-koordinátapontokká a zenei hangrezgést, abból többé-kevésbé visszaszintetizálandó-
dekódolandó a hangrezgést, hanem mert az analóg hangrögzítés a zenei hangrezgéssel analóg, egyebek mellett kvázi "végtelen" belső felbontású jelformákat alkalmaz - rezgésekkel képezi le a rezgést, lásd analóg. Nem nehéz az összehasonlítás, mert ordítóak a jellegzetes különbségek már ott a stúdióban azonnal.
Hasonlat: Bemegyek a multiplexbe egy mai digitális formátumú filmre, és iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek. A filmművészek siránkoznak. Bemegyek a művészmoziba régebbi analóg filmre (tehát valóban film a szó eredeti értelmében), és gyönyörű, természetes, életszerű, részletes a kép. A filmművészek még mindig ragaszkodnak ehhez, ha módjukban áll. Dettó a digitális fénykép versus analógfilm fénykép. (Hasonlatok sántítanak, de sapienti sat.)
