Általában a hifiről

[juliush]

Nagyon fontos megérteni egy jelentős különbséget az analóg és digitális hangrögzítést, tágabb értelembe véve távközlést illetően!

A tisztán analóg technológiában a rögzített jel gyakorlatilag tetszőlegesen finom felbontással vizsgálva, minden egyes időpillanatban közvetlenül reprezentálja az információt (még ha a jelalak tudatosan módosításra is kerülhetett – ld. ekvalizáció), annak bármilyen sérülése, vesztesége automatikusan és elkerülhetetlenül a reprodukció számára rendelkezésre álló információban jelentkező veszteséget eredményezi. A felvételi stúdiótól az otthoni hangfalakig ez számos veszteségforrás kumulált hatását jelenti.

A digitalizálást követően a tárolt információ már nem közvetlenül feleltethető meg a rögzítendő és visszaállítandó jelenséggel. Mivel az alkalmazandó mintavételi frekvencia a formátumokban szabványosított, mindaddig, míg a mért amplitúdó-értékeket ábrázoló biteket pontosan meg tudjuk őrizni a folyamat során, minden információ, beleértve az időzítést is, pontosan ugyanúgy áll rendelkezésünkre, ahogy azt a folyamat elején mérték és kódolták. Márpedig a modern távközlési rendszerek a fejlett kódolással, hibajavítási algoritmusokkal még egészen ellenséges fizikai környezetben is nagy biztosággal megoldják ezt.

Tévedés ne essék, ezzel nem azt állítottam, hogy a digitális távközlési csatorna végén minden automatikusan tökéletesen reprodukálódik, csupán azt, hogy minden információ rendelkezésünkre áll a tökéletes helyreállításhoz. Ebben rejlik a „bitperfekt” kifejezést szapulók alapvető félreértése. Sajnos a D/A átalakítás közel sem egyszerű folyamat, különösen akkor, ha a távközlési csatornán keresztül annak érzékeny működését befolyásoló tényezők, zajok jutnak a rendszerbe.

És akkor térjünk rá a CD-transzport/olvasó kérdéskörre!

A CD-k információ tartalmának kiolvasásáért felelős részegység funkciójában megegyezik a klasszikus CD-játszókban használatos egységekben, vagy a 20 dolláros DVD-olvasókban, amennyiben a feladatuk egy szabványosított formátumú médiumon tárolt bináris információ kiolvasása és továbbítása a következő részegységek felé.

Azonban alapvető különbség mutatkozik a felhasználási környezeteikben, működési mechanizmusukban és végeredményben a velük szemben támasztott követelményekben!

A klasszikus CD-játszók architektúrája ún. izokrón működéssel bír, vagyis az egyszeres sebességgel, hibajavító ismétlések nélkül működő kiolvasás szinkronban van, osztozik az órajelen, ha úgy tetszik, az összes őt követő részegységgel a D/A-átalakítóval bezárólag. Belátható, hogy mekkora hangsúlyt kellett helyezni az egyszeri kiolvasás hibaarányának minimalizálására annak érdekében, hogy legalább a formátumban szabványosított hibajavító kódolás/dekódolás és interpoláció kezelni tudja az egyébként óhatatlanul előforduló bithibákat.

A számítástechnikai eszközeink, az adattárolási lehetőségek és a hálózati rendszerek rohamos fejlődése azonban megnyitotta az utat egy teljesen másféle üzemmód számára, még a CD-k lejátszását illetően is. Itt a CD tartalmát olvasó egységre nem nehezedik az izokrón működés terhe, a kiolvasás és a tényleges lejátszás időben és térben elszakadhat egymástól, aszinkronná válik. Az információt egy sokszoros kiolvasási sebességre és ebből adódóan akár ismételt olvasási kísérletekre képes, általában DVD vagy BluRay olvasó szedi le a lemezről és helyezi el különböző technológiájú számítástechnikai tárolóeszközökre. Ráadásul a modern CD-olvasó alkalmazások arra is képesek, hogy az Interneten működtetett adatbázisokban összevessék a tartalmat más olvasási kísérletek eredményével (AccurateRip) és nagy biztonsággal adhatnak visszajelzést a kiolvasás bitszintű pontosságáról. Erre bőven elegendő egy 20 dolláros olvasó, amely ha kezdi megadni magát a kiolvasási eredmények tanúsága szerint, akár újabb 20 dolláros eszközzel helyettesíthető.

Az információ bithelyes továbbítása a tárolóról a lejátszás helyszínén végrehajtandó D/A-átalakítóhoz manapság már „ujjgyakorlat”. Mint írtam, az átalakító működését befolyásoló egyéb tényezők nélkül azonban már „némi odafigyelést” igényel.

A fentieket figyelembe véve teljesen indokolatlannak tartok bármiféle összevetést a klasszikus architektúrához tervezett, nyilvánvalóan robusztus kiolvasók, és az olcsó, de teljesen más környezetre, és bár alapvető funkciójában hasonló, de azt teljesen máshogy kivitelezett működéssel megvalósító olcsó olvasók között.

[kaef2]

Köszönöm a választ.
Ha jól értem, akkor Te magadat és a saját kommunikációdat azonosítod a "a csúcsminőségű High End világa"-val?
Csak az számít, amit Te mondasz és írsz?

Bevallom őszintén, ettől azért kicsit általánosabb dolgokra számítottam volna.

Kérdéseidre nem én fogok válaszolni - mindenki maga döntse el, hogy én mit irok le, és milyen készülékeket építettem eddig.
TJ.

Bocsánat, hogy tovább értetlenkedem, de ezt írtad:

"a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról."

Ez egy általános állítás az én olvasatomban: nem arról szól, hogy Te mit és milyen szinten építesz, hanem hogy az önjelölt szakértőkkel szemben, Te tudod mi az a csúcsminőségű High-End, általánosságban.

Ha azt mondod, hogy csak a Te termékeid a csúcsminőségű High-End kategóriájúak, ez is egy állítás, köszönjük, hogy megtudhattuk. Bátor és önbizalommal teli.

[Luxor Audio]

Kár, hogy a honlapon - meg amit eddig láttam - csak az X4-esről van kép. Úgy megnézném (ha csak képen is) az X3-at meg az X2-öt is. Vagy abból még nincs "konyhakész" példány?
Vagy csak én voltam figyelmetlen?

[OFF - katt ide ha látni akarod]

E héten szereljük össze az első végleges x2 példányokat, de nem a konyhában.

[tunerman]

Köszönöm a választ.
Ha jól értem, akkor Te magadat és a saját kommunikációdat azonosítod a "a csúcsminőségű High End világa"-val?
Csak az számít, amit Te mondasz és írsz?

Bevallom őszintén, ettől azért kicsit általánosabb dolgokra számítottam volna.

Kérdéseidre nem én fogok válaszolni - mindenki maga döntse el, hogy én mit irok le, és milyen készülékeket építettem eddig.
TJ.

[kaef2]

Sajnos megint alapfokú tévedésben vagy, amikor az analóg technika létező hibáit akarod a minőségi zenehallgatással összemosni (ez azért tetszik mert sz@r).
Ezeket a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról.
TJ.

Engem érdekelne hogy többet tudjak meg a "a csúcsminőségű High End világa" kérdésben.
Szívesen tanulok minden lehetséges módon és forrásból.
Szóval: mit is kellene tudnunk erről a rejtélyes, misztikus, önjelölt szakértők által meg nem értett "csúcsminőségű High End világ"-ról?

Nyitott kapukat döngetsz , részemről minden információ (megnyítod bármelyik topikomat) a higend világáról, az annak eléréséhez szükséges tudnivalókról fenn van neten.
Ez a viselkedésem teljesen ellentétes a megszokottal, és az eltitkolt információk rejtegetésével. Mivel nekem az a véleményem, hogy ami nincs nyilvánosságra hozva, az elveszik és véglegesen eltűnik a történelem süllyesztőjében.
TJ.

Köszönöm a választ.
Ha jól értem, akkor Te magadat és a saját kommunikációdat azonosítod a "a csúcsminőségű High End világa"-val?
Csak az számít, amit Te mondasz és írsz?

Bevallom őszintén, ettől azért kicsit általánosabb dolgokra számítottam volna.

[tunerman]

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Sajnos megint alapfokú tévedésben vagy, amikor az analóg technika létező hibáit akarod a minőségi zenehallgatással összemosni (ez azért tetszik mert sz@r).
Ezeket a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról.
TJ.

Engem érdekelne hogy többet tudjak meg a "a csúcsminőségű High End világa" kérdésben.
Szívesen tanulok minden lehetséges módon és forrásból.
Szóval: mit is kellene tudnunk erről a rejtélyes, misztikus, önjelölt szakértők által meg nem értett "csúcsminőségű High End világ"-ról?

Nyitott kapukat döngetsz , részemről minden információ (megnyítod bármelyik topikomat) a higend világáról, az annak eléréséhez szükséges tudnivalókról fenn van neten.
Ez a viselkedésem teljesen ellentétes a megszokottal, és az eltitkolt információk rejtegetésével. Mivel nekem az a véleményem, hogy ami nincs nyilvánosságra hozva, az elveszik és véglegesen eltűnik a történelem süllyesztőjében.
TJ.

[istvan01]

Elegük lett ebből a cigány életből, elhagyták az akadémia területet, visszatérni nem szokás, de nem vágynak vissza.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Van ennél több negatívuma is… De a publikációs kényszer folyamatos “bullshizelésre” kényszeríti a kutatókat, ill. a finanszírozás megszerzését is elvárják a nagy kutatóintézetek, amelyek szintén pénzszerzési kényszerben élnek… Itt van Sabine Hossenfelder története, nagyon jó látleletet ad a nyugati akadémiai helyzetről, amit ugye irigyelnünk kell, érdemes végignézni, és a kommentek is ütősek alatta, a csajszi egyébként lassan olyan híressé válik, hogy a legnagyobb nevű tudósokkal is lehet látni vitaműsorokban (a vitatéma soha nem az akadémiai helyzet, mindig tudományos témákról van szó. Amúgy a fő kutatási területe a kvantumgravitáció:
youtu.be/LKiBlGDfRU8

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Két dologgal egészíteném még ezt az off témát. A kutatókat egy érték skálán pontozzák, aminek a lényege a megjelent összes publikációjuk darab száma, függetlenül annak újdonsági színvonalától. A publikálás másik furcsa szokása, hogy a szaklektorok által megjelenthető publiklásért a kutatónak kell fizetni váltózó összeget, ami 500$ vagy még több is lehet. Ezt az összeget néha az intézet állja, de nem automatikus. A kutatónak ezért semmit nem fizetnek.

Van még egy teljesen emberi tényező. Kutató nők, anyák is, már aki vállalja az anyaságot. Gyerkőcök nagyon megszenvedik gyakori környezet, iskola, baráti változást.

[kammerer]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

A halálos tőrdöfési konklúzióra jutott kategorikus szillogizmusod logikai bakugrását nem elemzem ki, mert... mert.
Csak visszakérdezek (költőileg). Találkoztál olyan komolyan vehető folyamatokkal az utóbbi 60-70 év alatt a hifi társadalmakban, amely folyamatok nagyapád ún. gramofonjának a visszahozatalát célozták volna HANGMINŐSÉGI célzattal?

[kaef2]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Sajnos megint alapfokú tévedésben vagy, amikor az analóg technika létező hibáit akarod a minőségi zenehallgatással összemosni (ez azért tetszik mert sz@r).
Ezeket a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról.
TJ.

Engem érdekelne hogy többet tudjak meg a "a csúcsminőségű High End világa" kérdésben.
Szívesen tanulok minden lehetséges módon és forrásból.
Szóval: mit is kellene tudnunk erről a rejtélyes, misztikus, önjelölt szakértők által meg nem értett "csúcsminőségű High End világ"-ról?

[Snipi]

Digitális jelfeldolgozású hangsugárzót fejlesztünk

Kár, hogy a honlapon - meg amit eddig láttam - csak az X4-esről van kép. Úgy megnézném (ha csak képen is) az X3-at meg az X2-öt is. Vagy abból még nincs "konyhakész" példány?
Vagy csak én voltam figyelmetlen?

[Aszpirin]

Elegük lett ebből a cigány életből, elhagyták az akadémia területet, visszatérni nem szokás, de nem vágynak vissza.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Van ennél több negatívuma is… De a publikációs kényszer folyamatos “bullshizelésre” kényszeríti a kutatókat, ill. a finanszírozás megszerzését is elvárják a nagy kutatóintézetek, amelyek szintén pénzszerzési kényszerben élnek… Itt van Sabine Hossenfelder története, nagyon jó látleletet ad a nyugati akadémiai helyzetről, amit ugye irigyelnünk kell, érdemes végignézni, és a kommentek is ütősek alatta, a csajszi egyébként lassan olyan híressé válik, hogy a legnagyobb nevű tudósokkal is lehet látni vitaműsorokban (a vitatéma soha nem az akadémiai helyzet, mindig tudományos témákról van szó. Amúgy a fő kutatási területe a kvantumgravitáció:
youtu.be/LKiBlGDfRU8

[fererencz]

Valóban durva ez a világ, hogy minőségien lehet zenét hallgatni már pár-tíz zokniba gyűrt dollárért is, már ha a hájfideiti a cél, és nem a bálványimádás:
https://www.audiosciencereview.com/foru ... iew.54698/
https://www.audiosciencereview.com/foru ... iew.55179/

110kg alamínijum elpocsékolása nélkül ráadásul.

[tunerman]

Valóban nincs fogalma a minőségi zenehallgatásról a magyarországi "szagértőknek", amikor pl. azt írják, hogy elég egy laptop műanyag DVD/CD iró olvasója 18,50$-os áron, mert az is mindent bithelyesen beolvas:

https://audiodiyers.hu/viewtopic.php?f= ... &start=100

Amit azután a gyanútlan netező streamelve hallgat - szóval uraim csak óvatosan azzal a "szagértéssel"
TJ.

[Luxor Audio]

Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség. És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Digitális jelfeldolgozású hangsugárzót fejlesztünk, a siker érdekében sok teszt, próba, összevetés, meghallgatás zajlik a mérések mellett (egyik sem pótolja a másikat, ne is tessék belecsapni a témába!). A beérkező jelek digitális modulokon, DSP-ken haladnak át, az analóg bemenetek jelét is digitalizáljuk feldolgozás, keresztváltás, szétosztás, szűrés, erősítés előtt.

Jómagam a folyamathoz többféle forrást használok, előkerült még a régi lemezjátszóm is, modellezve az esetleges felhasználási módokat, körülményeket. Mindegyikeszköz másféle hangot és élményt ad, szerintem soha nem fognak ugyanúgy szólni, de már egyáltalán nem érdekel, melyik a JOBB. Érdekes módon bármelyiket is kötöm be a digitális hangdobozaink elé, mindegyiknél megmaradnak a hangzási jellemzők (amiket most nem sorolnék fel, mert csak olaj lenne a régóta haszontalan tűzre), még a digitális lejátszók D/A fokozatai közötti különbségek is jól hallhatók annak ellenére, hogy a jel a hangsugárzókban átesik egy újabb A/D - D/A átalakításon.

Szóval továbbra is azt mondom, nem a digitalizálás a fő probléma, nem az okozza a néhányak szerint óriási különbségeket, csak erről a legkönnyebb vitatkozni, elcsépelt - és már évekkel ezelőtt is hamisnak bizonyult - érveket felhozni, Móricka ábrákat mutogatni, félreértelmezett téziseket lobogtatni. Nehéz megmondani, mi lehet az ilyen hitviták célja. Én még nem láttam olyan esetet, ahol bárki is meggyőzőtt volna bárkit, valójában másnap mindenki ugyanazt hallgatja és gondolja, mint a vita előtt, hogy aztán pár héttel, hónappal később újra lejátszák ugyanazt a meccset szintén minden eredmény nélkül. Egyfajta nagyotmondási verseny ez nekem, mint gyerekkorunkban, mikor azzal próbáltunk egymáson felülkerekedni, hogy "bezzeg az én apukám..."

U.i.: És amikor elfogynak az érvek, akkor jön az, hogy "fogalmad sincs róla..."

[tunerman]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

Sajnos megint alapfokú tévedésben vagy, amikor az analóg technika létező hibáit akarod a minőségi zenehallgatással összemosni (ez azért tetszik mert sz@r).
Ezeket a téveszméket több hangtechnikával foglalkozó fórumon is terjesztik az önjelölt magyarországi "szagértők", akiknek fogalmuk nincs a csúcsminőségű High End világáról.
TJ.

[chord_]

Például az én régi helyemen van még analóg film is.

Én ezt elhiszem.
A nagyapámnak meg gramofonja van.
Mindig fogunk találni régi technikát.

De, hogy el ne szaladjunk a lényeg mellett, összefoglalnám:
Az, hogy az 'analógos' hang, kép, feeling, átvihető digitális eszközökre, ez azt jelenti, hogy eleve van 'valami', ami átvihető, ami egy nem-linearitás, színezés, adott felharmonikusok torzítása, egy fülnek (szemnek) kedves jellegzetesség.
És ez egy halálos tőrdöfés az analóg-Übermensch-ek elméletébe.

[kammerer]

Beszéltem egy illetékessel,

[OFF - katt ide ha látni akarod]

azt mondta, az un művész mozi(k)ban évek óta ugyanúgy DCP-ről vetítenek, mint a nagy mozikban, vagy neadjisten Blu-Ray lemezről.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Például az én régi helyemen van még analóg film is. Is.

[kaef2]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

"De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok."

Ma már szinte kizárólag így van. De vannak még film-filmeket játszó mozik is - halnak persze kifelé (és persze, ma már jellemzően a 16mm-esek maradtak).
Azonban még a bedigitalizálásos helyzet mellett se teljesen érdektelen a téma. Sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint az AAD CD-k is jobban (hangszerszerűbben, horribile dictu "zeneibben") szoktak szólni, mint az ADD-k, hát még a DDD-k. Hasonképpen a hangfájlok esetében. De ha megfordíthatnók, eszembe jutna, hogy sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint a DIGITAL RECORDING vinylek is jobban szoktak szólni, mint ugyanaz CD-n.

Beszéltem egy illetékessel,

[OFF - katt ide ha látni akarod]

azt mondta, az un művész mozi(k)ban évek óta ugyanúgy DCP-ről vetítenek, mint a nagy mozikban, vagy neadjisten Blu-Ray lemezről.

[denesdr]

Visszatérhetnénk a topik igazi témájához?
Engem nem érdekel, hogy hol mennyit lehet keresni, ki miből doktorál, mennyire vagyunk elmaradva vagy nem, ettől az MI-nek nevezett legújabb politikai agymosástól!
Kérem, ha lehetséges. Olvasnék tényleg a Hi-Firől.... Köszönöm!

Egyetértek. De ha mégis ide iródnak nem hifi-vel kapcsolatos dolgok, akkor kéretik off-ba rakni, van már lehetőség rá!
(Ezt most direkt nem raktam off-ba, hogy jobban látszódjon.)

[kammerer]

Nagyon mas filmeket nezunk ugy tunik, es nagyon mas mozikban, de nem baj.

Egyébként ez fontos szempont. Más filmeket nézünk, más mozikban nézünk, és ebből adódóan másképp nézünk. Alkalomadtán ugyanazon filmeket is és ugyanazon mozikban is másképp.
Zenében kisebb a különbség a "nézésünk" között. Filmben nagyobb.

[gomolalaci]

Visszatérhetnénk a topik igazi témájához?
Engem nem érdekel, hogy hol mennyit lehet keresni, ki miből doktorál, mennyire vagyunk elmaradva vagy nem, ettől az MI-nek nevezett legújabb politikai agymosástól!
Kérem, ha lehetséges. Olvasnék tényleg a Hi-Firől.... Köszönöm!

[kammerer]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

"De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok."

Ma már szinte kizárólag így van. De vannak még film-filmeket játszó mozik is - halnak persze kifelé (és persze, ma már jellemzően a 16mm-esek maradtak).
Azonban még a bedigitalizálásos helyzet mellett se teljesen érdektelen a téma. Sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint az AAD CD-k is jobban (hangszerszerűbben, horribile dictu "zeneibben") szoktak szólni, mint az ADD-k, hát még a DDD-k. Hasonképpen a hangfájlok esetében. De ha megfordíthatnók, eszembe jutna, hogy sokak (köztük e sorok írója, hehe) tapasztalata-véleménye szerint a DIGITAL RECORDING vinylek is jobban szoktak szólni, mint ugyanaz CD-n.

[kammerer]

Nincs 75mm-es film. A 65 mm- negativnak a hanggal ellatott pozitivja a 70mm-es.

Persze, 70mm-est akartam írni.

[chord_]

Érdekes ez a filmes analógia, mikor az eredeti, igazi "analóg" film valójában egy másodpercenként 24-szer diszkréten mintavételezett eljárás. Minden egyes minta egy kétdimenziós állókép, melynek tartalma a film granuláltságának (és nyilván egyéb tulajdonságainak) függvényében zajos. Az elv lényege, hogy úgysem tudjuk vizuálisan érzékelni, feldolgozni az ennél gyorsabb változásokat, agyunk ebből már folyamatos mozgásérzetet rak össze. Ismerős?
Sőt, tovább megyek, arra is emlékszem, hogy a korai digitális videó korszakban milyen negatív visszhangot kaptak a kezdetleges, magasabb frame rate-tel operáló megoldások, melyek sokak számára rossz értelembe véve "videóklippes" vagy "szappanoperás", egyszóval kellemetlenül "folyékony" mozgásérzetet nyújtottak, aláásva azt az "igazi mozis" élményt, amit a ritkán, elszórtan mintavételezett képsorozat alapján megszoktunk.
Egyébként meg megnézek egy művészmoziban egy klasszikust, majd hazamegyek, és beteszem az UHD remaszterét és leesik az állam attól a minőségbeli szakadéktól, amit a nem is túl drága, HDR-képes, 4K felbontású OLED TV-men látok. Az utóbbi javára...
Hmmm...tényleg jó kis hasonlat volt ez!

Valóban, nem túl szerencsés a filmes példa: pár nagynevű rendezőnek manapság megadatik / megadatott, hogy igazi, színes analóg filmre forgassanak: horror költség, bár, a filmforgatás, az egy drága dolog eleve, vagyis nem a nyersanyag miatt lesz mondjuk 500M az ár, - pár filmes emberrel, akivel beszéltem nemrég, mondják, hogy azért jó érzés, meg nincs 50-szeres túlforgatás, meg mindenki jobban figyel, valahogy más a hangulat, stb...
De utána mi történik?, igen, bedigitalizálják, és az összes létező utómunka digitális módszerekkel történik, és a kópiák, a mozikban, természetesen digitális file alapú adathalmok. És igen, meglesz a kellemes szemcsézettség, a remegés, meg az az 'analóg folyékonyság', stb...
Valaki itt emlékszik még, hogy a beszélgetést / vitát elindító cikk azt állította, hogy az LP kellemes fülcsábító színezése átvihető CD-re?, pont, mint a fenti történet?, szóval, ja, mégis csak jó volt a filmes példa.

Amúgy, az ilyen forgatásokból a 'maradék' igen jó minőségű nyersanyag fel szokott bukkanni, bekazettázva, 36-osával bizonyos belső piacokon...:) Aki analóg fotós, tudja, miről beszélek.

[kaef2]

Még valami.
Az általánosítás. Amivel sokszor problémám van.
Az IMAX is digitális mozi, ahol, ha az Arri 65mm-es negatív filmnek megfelelő méretű szenzorral dolgozó digitális kameráival készült digitális filmet (file-t) vetítenek, az nagyon más lesz, mint amit a művész mozikban lát az ember 35-ös vagy 16-os filmről.
Nem érdemes egy lapon emlegetni a kettőt.

Miért 16-os filmről lássam? Miért nem 75mm-esről? (Elvi kérdés, ne álljunk neki végigvenni, hogy melyik moziban mi van, vagy hogy melyik filmet konkrétan milyen filmre vagy digitális formátumra vették fel és milyen kópiái vannak, mert akkor a végén a Super 8-as is ide fog hömbölögni a nagyszenzorok áldozatául.)
Formátumok egymáshoz illő szintjeit hasonlítgasd. Függetlenül attól, hogy az önmagában még nem sokat jelent, hogy "65mm-es filmnek megfelelő méretű szenzor". Az se oldja meg a problémát - csak csökkenti a probléma mértékét. Amit mondtam hasonlatként(!), az IMAX-re is érvényes adott mértékben. Az általánosítással nekem is sok problémám van, de jelen esetben az a problémám, hogy általános a probléma. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Abba a moziba ne menj be még egyszer, ahol "iszonyat műanyag pixeles massza a kép, főleg az agyontömörített hátterek" - ha ilyet látsz, akkor átvágtak, nem a hivatalos kópiát vetítik. Ha megmondod ez melyik mozi volt, szólok Berkes Zolinak aki a Cinemax részéről a mozik helyes működéséért felelős, hogy nézzen a körmükre.

Minden mozi. Minden hivatalos kópia. Mindenhol a világban. Egyelőre. (Lásd filmművészek ágálása.)

Bár nem ér ennyit egy hasonlat.

Nincs 75mm-es film. A 65 mm- negativnak a hanggal ellatott pozitivja a 70mm-es.

Nagyon mas filmeket nezunk ugy tunik, es nagyon mas mozikban, de nem baj.

Majd szolok Jaszberenyi Marknak, a Colorfront nevu magyar ceg alapitojanak, aki Oscar dijat, majd 2013-ban Kossuth dijat kapott a szamitogepes fenyeles feltalalasaert ( a Gyuruk Urat az o szoftverevel fenyeltek anno), hogy szedje ossze magat.