Ha nincs utómunka és nincs tervezve CD vagy streaming a kiadások között, akkor az LP egy kiváló formátum, mondhatni az egyetlen, amin kiadni érdemes.dixie-chicken írta: ↑2024.06.22., szomb. 12:21ha minden olyan szép és jó a digitális oldalon,mért AAA-ként készült ez ? ...megfelelési kényszerként az AAA hitgyülekezetnek,trendnek?Luxor Audio írta: ↑2024.06.22., szomb. 09:28Szerintem csak a doktorátus megszerzése után áruld el neki, hogy maga a témakör sem létezik, sőt talán fiaid sincsenek. Bezzeg a digitális hangzáson vitatkozók mindig is lesznek.
Márpedig ebből nem lesz sem CD, sem streaming. Letölthető DSD256 igen, de csak később és az is az eredeti, első generációs szalagról digitalizálva.
Az analóg/digitális kérdés egyik fontos eleme, hogy a modern felvételkészítési és disztribúciós módszerek utómunka nélkül nem működnek.
Utómunka központúvá vált minden, és egyszerűen lehetetlen nem használni digitális eszközöket, főképpen, ha valami populárisabb műfajú zenét is hallgatna az ember, nem csak klasszikust.
Vagyis akadémikus, mondhatni elméleti szintű a vita, hogy melyik jobb, mert hát full analóg felvételek, csekély számú kivételtől eltekintve, már jó ideje nem készülnek.
Ez az album azért készült el, mert a kiváló, élőben is tökéletesen játszó zenészek örömmel mentek bele abba, hogy nem lesz semmi sem megváltoztatva utólag, a pillanatot rögzítjük, úgy ahogy megtörtént, ráadásul csak két mikrofonnal. Nem volt semmilyen dinamikai beavatkozás, még csak keverés sem, a sztereó két csatorna a mikrofon erősítőből bement a Nagrába és felvettük, ami történt. Majd utána megfelelő sorrendbe másoltuk a Nagráról egy nagy Otari MTR20-ra és a szalag ment ki a Hollandiába és a lehető legigényesebb anyagból, eljárással elkészült a lemez.
Ennyi a története.
Így készült a lemez:
https://youtu.be/aZFrEQsBu-c?si=CIfcJbSidG8BJJka
