wittao írta: ↑2024.05.20., hétf. 11:08
Pontosan emiatt irtam, hogy valojaban a vevok sajat maguk alatt vagjak hosszutavon a fat, a sajat viselkedesuk miatt.
Kiepitett lehetosegeket vonnak meg maguktol a jovoben, mert egyszeruen ugyan Te szepen fogalmaztad meg “moralitas”-kent, de lehetne akar pofatlansagnak is hivni. Ugye a kereskedo neha tobb orat rajuk szan a sajat idejebol, is a vevok nem foglalkoznak azzal, hogy az o szemszogukbol 2-3 ora a kereskedo szemszogebol 5 vevojelolt eseten 10-15 orat jelent. A vegen pedig latja, hogy beszerezte, 500.000 Ft-tal olcsobban valahol kulfoldon.
Es erre meg nehanyan egy huszarvagassal is elnek: amikor tobkremegy felhivjak a helyi kereskedot, hogy mint a marka kepviselete kit ajanlananak szervizre :)
Szerintem az ilyesfajta vevő-démonizálás semmiben sem különbözik a kereskedők itt tapasztalható démonizálásától.
Ahogy a kereskedőnek - teljesen jogosan - érdeke a profit, úgy a vevő se legyen már “immorális pofátlan fillérb.szó”, ha nem mindegy neki, hogy 500 ezer forinttal drágabban vagy olvsóbban vesz meg egy terméket.
A demózás költségét demódíj formájában megosztani - ezt én vevőként is elfogadható kompromisszumnak tartom - természetesen olyan összegért, ami nem a potencialis vevőket, hanem a helyzettel notóriusan visszaélőket tartja távol.
Ez persze személyes vélemény.
A kérdésemmel nem szándékoztam ilyen vevő-kereskedő cicaharcot kirobbantani, csupán meg akartam érteni pl. Ausztria és Magyarország árai között tapasztalhato 20-30%-os vagy még nagyobb árkülönbségek magyarázatát. Erre egyáltalán nem jó magyarázat önmagában, hogy a kereskedőnek ki kell termelnie az alaklamazottak bérét, meg a bemutatóterem fenntartási költségeit, mert pl. a példámban említett osztrák kerekedőéhez hasonló színvonalú bemutatótere elég kevés magyar kereskedőnek van, és nyilván annak Ausztriában is vannak költségei, valamint az alkalmazottak bérköltsége sem hiszem, hogy alacsonyabb lenne a magyaréinál.. csak az áraik, azok viszont meglepően jelentősen. (ráadasul, mivel már nemegyszer vásároltam náluk, igen gyakran invitálnak nagyszabású termékbemutatókra, nyílt napokra, egyéb helyben tartott rendezvényekre (annak ellenére, hogy nem regisztráltam a honlapjukon)… gondolom ezek sem ingyen vannak nekik).
A szervizelést pedig gondolom nem ingyen végzik idehaza sem, szóval hadd ne legyen már pofátlannak titulálva az, aki egy helyi forgalmazót kérdez meg, hogy hol tudná itthon javíttatni a külföldön vásárolt portékáját.
A “visszavisszük/visszaküldjük az árut” kultúrája Nyugaton szerintem sokkal szerteágazóbb, komolyabb és általánosabb mind vásárlói (akik élnek ezzel a lehetőséggel), mind eladói (akik lehetőséget nyújtanak erre) oldalon, mint nálunk, erről számtalanszor meggyőződhettem saját szememmel is, de megnyilvánul írott forban a várárlői review-kban és förumokban is: szerintemegy átlag nyugati vevő sokkal többször él is ezzel a jogával/lehetőséggel. Ráadásul ez nem csak hifire igaz, hanem nagyon sok helyen kevés kivétellel kvázi bármire, főleg Észak-Amerikában, ahol akar a vécépapírt is visszaviszik a boltba, ha nem tetszik :)
Egyelőre ELEX szolgált számomra az egyetlen valódi elfogadható magyarázattal: a kisebb piacokon gyártói/nagykereskedői oldalon magasabb árak alkalmazásával.
Amint mondtam, sajnos ez a jelenség biztosan ront valamennyit a magyar hifi- és egyéb tartós fofgyasztási cikk-kereskedők versenyképességén, mert 500ezer forinttal olcsóbb új arért én tuti, hogy kimegyek Ausztriaba, akar a túlsó végébe is (amire kb nincs szükség, mert Bécs elég közel van), és ha itthon elhajt egy szervizes, akkor hát kiviszem, szíve joga, ha ennyire nem akar ügyfélnek…
Ez persze én vagyok, és pont azért járok igen ritkán - invitálatlanul - hazaibemutatótermekbe, és pont ezért ugrok sokszor fejest az ismeretlenbe, mert etikátlannak tartanám az ingyenes demót, miközben utána máshol veszem meg, jóval olcsóbban.
A demódíjat is ezért tartom elfogadhatónak, és akár jobb megoldásnak is.
(volt mar magyar kereskedő, aki úgy volt hajlandó csak a demózásra, hogy megrendelem az árut - meg is tettem, de mi ez, ha nem fejestugrás az ismeretlenbe - szerencsére nem csalódtam, de akár csalódhattam volna is).