revox írta: ↑2024.06.08., szomb. 22:37
Rock60 írta: ↑2024.06.08., szomb. 21:53
sutemenyx írta: ↑2024.06.08., szomb. 21:04
... Ez esetben hiába az egyszerűség, az egyik fokozatos nem volt alkalmas a feladatra. Más driverrel nagyon sokkal jobb lehetett volna, ugyancsak akár 1 csővel. Kondo nem nagyon használt ilyeneket, szerette pl finom, izmos 5687-ekkel hajtani a végcsöveket.
Egy 1.5 Wattos Kondó talán jobb lehetne a Kageki - nél is, a kevesebb alkatrész okán.
abban a posztban megépült egy olyan szélessávú, ami azóta se született... de ez csak azért érdekes. hogy amit említesz. nem biztos. hogy igaz kenne, 1,5Watt jól hangzik, meg olyan májerség, de valójában még a 100dB érzékenységhez se használható korlátlanul. ha meg elmegyünk pl Avanatgardeozni, a 7-10watt is kevés a teljes boldogsághoz. mellesleg régen sok PSE erősítővel (főleg Kondo) próbáltam tölcséreket. de igazából mindig a sajját erősítőjével (AA Model5+) éreztem a tökéletes illesztettséget. (2x25W, PP, félvezető, AB osztály, minimális visszacsatolással. gondolom, a szub miatt). Jómagam sose tudtam megbarátkozni feltétel nélkül a tölcsér+ SE csövesekkel, de a 1,5Watt is addig jó, hiába 100+ dB verziótól függően, amíg esti, zsenge zenehallgatásra használod. Bááár, lehet arra se. nálam pl volt 18Watt SE is, az is betérdelt elég hamar. Xal az az 1,5 Watt igen erős kompromisszum lenne, bármit kötsz elé. Nálam most PP kapcsolás hajta a tölcsért. 2x30Watt kb, A osztály, minimális visszacsatolás, mint a gyári erősítője, csak csöves és több benne az ezüst. Egyszer már volt PP 2A3 erősítőm (the FIRST) és az nem rogyott meg a tölcsérektől, de a 7,5Watt a 102dB-hez is kevés volt. vagyis jobb hozzá a PP 25-30 Watt... Valójában ritkán kell nagyobb hangnyomás, mint amit a 1,5W tud ilyen érzékenység mellett, de nem baj, ha a lehetőség ott van a rendszeben

röviden: 1,5wattos Kondo erősítő nem életszerű. de semmilyen erősítő nem az 1,5wattal. persze, szerintem...
Nálam az Avantgarde Triok mellett 2 aktív REL Studio szub dolgozott a kb 30m2-es lakótelepi magas földszinti szobában.
A Trió basszus tölcsére az un szferikus tölcsér kialakítás miatt 90 Hz-en, 6 dB meredekséggel ejtette a mélyeket, vagyis nem kellett mellé egy felüláteresztő szűrő, ebből a szempontból könnyű volt a szubbal az integrálás (más szempontból meg nehéz).
Vagyis a 1,5W-nak nem kellett mélysugárzással sokat bajlódnia, azt elintézte a két REL szub.
Akkoriban (és otthoni zenehallgatás esetében ez azóta sem sokat változott) az érdekelt, hogy nekem kedves és kellemes tonalitással, jó dinamikával szólaljon meg az a pár ezer cd, ami volt, benne közel 2 ezer progresszív rock zenével. Az un részletek, meg felbontás, meg tér már akkor sem igazán izgatott fel, sokkal jobban érdekelt a zene "folyékonysága", ritmikájának, hangszíneinek, szólamainak reprodukálása). Nem érdekelt sem a koncerthangerő, sem az ún koncertélmény reprodukálása, az un valósághűség sem, csak azt szerettem volna elérni, hogy szeressem, amit hallok, a szomszédok és persze a család, két kicsi gyerekkel, erős zavarása nélkül (lakótelepi lakás!). Persze akkor már évek óta csináltam saját DSD koncertfelvételeket is, enyém volt a régióban az első dCS DSD-t is tudó A/D konverter (és egy speciális DAT magnó, amin ment a DSD rögzítés), tehát lett volna felvétel, amin a valósághűséget is kipróbálhatom, de inkább az eseményrögzítés érdekelt már akkor is (mint most a My Reel Club esetében).
Erre a 1,5W tökéletesen elég volt és a 6W-os Kageki sem a hangerejével vagy dinamikájával, részleteivel volt "jobb" vagy inkább tetszett nekem jobban, hanem a ritmikai finomságaival, és a már említett "folyékonyságával", amikor az ember agya már nagyon várja a következő hangjegyet, amitől igazán jó zenét hallgatni.
Anno Csontos István nagyon szerette volna, ha megveszem az Ő Ongakuját és Ő meg a Kagekit. El is hozta az Ongakut hozzám, meghallgattuk és aztán megállapítottuk, hogy az én körülményeim közepette nem tetszett egyikünknek sem jobban, mint a 45-ös.