Az AT "tankönyvi tipikus hangja" egy régi dolog. Amikor Yosike Koizumi-szan átvette az AT hangszedők tervezését, minden megváltozott. Koizumit nagyjából úgy érdemes elképzelni, mint Mészáros Janit, csak öltönyben :-) Fiatal (még mindig negyven alatt), kicsit csodabogár, és nagyjából az egész élete a lemezjátszók és a hangszedők körül forog. Ő alapvetően hangot épít, és a fejében nem az a hangzás ideál, ami volt egy-két évtizede. A mai AT-k közül talán az 540-es, ami hasonló a régi AT-kre, kicsit vékonyabb mélytartománya és "csilingelő" magasai miatt, de az elődjénél, a 440-esnél kevésbé dominánsak ezek a tulajdonságai.DeProtector írta: ↑2024.05.15., szer. 23:39
Az általam most is használt AT33PTG/II korábban egy Soulines Kubrick futóművön, Jelco SA750D, majd IsoKinetic Silver Melody, végül Origin Live Zephyr karban volt. Mindegyik összeállításban a tankönyvi tipikus AT hangot hozta. Fényes magasak, nagyon vékony mély, technikai, sokszor "színtelen" hangok (meg persze frankó felbontás, nagyon alacsony torzítás, jó tér stb, de most csak az előbbiek relevánsak).
Az újabb AT-k (VM95-sorozat, VM500-sorozat, VM700-sorozat, OC9X-sorozat, ART9X-ek, nem beszélve a "nagy" ART20-ról és az MC2022-ről másképp szólnak, testesebbek, dögösebbek.
Szerencsére a márka hangzására jellemző másik tulajdonság, a természetesség, semlegesség megmaradt.
Amúgy EAR ezt írta a hangszedőről, amikor szintén Soulines Kubrickon hallgatta, valószínűleg azzal a karral, ami hozzád került:
https://ear.hu/?p=9072
EAR elég sokat játszogatott a trafókkal, amíg összeállt neki a hang.Aztán előfordulhat, hogy a Kubrick és a Sondek két annyira távol eső karakterű/torzítású/színezésű (?) hang, hogy ebből adódik amit hallok. Az AT-nek meg lehet az a karaktere, hogy nincs neki?
Vagy csak annyira pont az én ízlésvilágom felé tolódott a hang, hogy ezért élem meg ekkorának a különbséget.
Minden meglehet, mindenesetre nálam ez volt/van.
Az mondjuk tény, hogy az LP12 kontra Kubrick az tényleg alma és körte.



