Általában a hifiről

[fülelek]

Az én portékám iránt érdeklődő megkeresések nem kis hányada keződik azzal, hogy szeretnének egy kicsit több basszust. De ha beleolvasunk a kábeltesztek beszámolóiba, ott is visszatérő szempont a megszólalás hangszíne.

És akkor ajánlasz nekik a portékádból kábelt, vagy elmagyarázod, hogy miért is szeretnének több basszust? (akusztikai anomáliák, vacak hangsugárzók, magasban torzító elektronikák, stb...)

[fülelek]

nem volt könnyű megtalálni ezt a totyikot...
Szeretném felhívni a figyelmet egy magyar honlapra, amely ugyan hifivel meg mozival foglalkozik, már a nevében is benne van a hangzás (hangzasvilag.hu) de elképesztő szövegeket lehet olvasni, amelyek vagy a béna nyersfordításnak köszönhető, vagy a mérhetetlen hozzá nemértésnek. Különösen a tapasztalatlan laikus zenebarátok vannak veszélyben, mert a hülyeség közel fénysebességgel tud terjedni. Egy pár példa:
"de ki kell kiszámítani a membránok hasznos felületének és a kabinet térfogatának együtthatója alapján azok helyes arányát."
" Anti Reflection Inner Dome (ARID) membrán még a kritikus frekvenciákon is antirezonáns. A membrán titkos receptúra alapján készülő anyaggal bevont. A membránfelület CAD-tervezésre került, hogy elkerülje a rezonanciákat és irányítsa a negatív polaritású hanghullámokat a membrán mögötti térbe, ahol a hátsó üregben egyszerűen elfogynak"
"A középtartomány eléggé széles frekvenciasávja megakadályozza fázis-anomáliákat."
Ezek mind badarságok, ráadásul a fogalmazás is helyenként magyartalan.
MINDEN leírásban, tesztben található a fentiekhez hasonló rettenet.

[wittao]

Huhh, csoda, hogy meg ezeket a topikokat meg lehet talalni. Szetturtam erte az egesz forumot

[Luxor Audio]

Lehet hogy tévedek, de mindig úgy gondoltam, hogy műszaki szempontból nézve amit szubjektíve felbontásbeli változásként élünk meg, nem az átvitt információ mennyiségében mutatkozó különbségnek tulajdonítható, inkább a hallható spektrum azon tartományainak picit nagyobb vagy kevesebb energiatartalommal történő prezentálásában érhető tetten, amelyekben a fontosabb zenei történések zajlanak, ami praktikusan DSP-zhető ekvalizáció. Gyakorlatban kipróbálható például, hogy a középtartomány kiemelése/elnyomása hogyan "ugrasztja fókuszba" egyes hangszerek, énekesek játékát. De ez csak hipotézis a részemről.

Van igazságod, a megszólalás mennyiségi arányain is múlik, de a hangzás részletgazdagsága - számomra - inkább dinamikai kérdés. A hangstúdiók lehallgató rendszerének fontos jellemzője, mennyire képesek megmutatni a dinamikai rétegeket anélkül, hogy összemosnák, elsunnyognák őket, a gyengébb hangsugárzók pont itt szoktak elvérezni és ezért nem alkalmasak audio munkavégzésre. Ez sokkal inkább minőségi paraméter, mint hogy elegendő-e a basszus, ami - számomra - inkább mezei beállítási kérdés.

Mert pl. fordítva, ha van egy "fakó" hangképünk, felvételünk azt mennyire lehet DSP-vel visszapofozni. Ami egyszer elveszett, az már nem jön vissza. Vagy ha mégis az nem ugyanolyan... De ez csak egy sejtés részemről...

Ha fakó hangzás alatt a tompa, lapos megszólalást értesz, azon is lehet csiszolni, erre valók az exciterek, amik pl. felharmonikusok előállításával és némi fázismanipulációval képesek dúsabbá, sűrűbbé, fényesebbé tenni a hangzást. Ugyanúgy ott vannak a stúdiókban már a 70-es évek óta, mint a dinamika kompresszorok, de a hifisták valamiért csak az utóbbiakat kifogásolják. Pedig jónéhány zenekar, énekes ismert hangja pont az excitereknek, meg a leleményes producereknek köszönhető.

[Rock60]

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

Kicsit később :
" Ez persze nem jelenti azt, hogy kutyából érdemes szalonnát gyártani, a minőségnek továbbra is ára van."

Már teljesen össze vagyok zavarodva, hogy mit higgyek...

[Rock60]

... A kábelek nem csak hangszínben térnek el egymástól, hanem felbontásban is...

Persze, hogy nem csak hangszínben térnek el.
Azonos kategórián belül lehet, hogy csak hangszínbeli különbség van, vagy az sem.
Evvel szemben, egy egyértelmű feljebblépés esetén sem biztos, hogy változik a ballansz, " csak " egyszerűen minden jobb...

[Tctronic]

Lehet hogy én gondolom rosszul, de véleményem szerint egy kábel csere, mindig biztosan nem helyettesíthető mondjuk egy DSP-s beavatkozással. A kábelek nem csak hangszínben térnek el egymástól, hanem felbontásban is. DSP-vel felbontásba tudtommal nem tudunk beavatkozni.

Lehet hogy tévedek, de mindig úgy gondoltam, hogy műszaki szempontból nézve amit szubjektíve felbontásbeli változásként élünk meg, nem az átvitt információ mennyiségében mutatkozó különbségnek tulajdonítható, inkább a hallható spektrum azon tartományainak picit nagyobb vagy kevesebb energiatartalommal történő prezentálásában érhető tetten, amelyekben a fontosabb zenei történések zajlanak, ami praktikusan DSP-zhető ekvalizáció. Gyakorlatban kipróbálható például, hogy a középtartomány kiemelése/elnyomása hogyan "ugrasztja fókuszba" egyes hangszerek, énekesek játékát.
De ez csak hipotézis a részemről.

Igen, nem egy egyszerű kérdés, itt már az emberi hallás, érzékelés biológiájában is keresendő szerintem a válasz... Mert ha nagyobb felbontásnak érzékelünk valamit, az miből is ered? Én úgy vélem, hogy az valahogy csak több információból kell hogy származzon. Ezt én kevesebb veszteségnek nevezném.
Mert pl. fordítva, ha van egy "fakó" hangképünk, felvételünk azt mennyire lehet DSP-vel visszapofozni.
Ami egyszer elveszett, az már nem jön vissza. Vagy ha mégis az nem ugyanolyan... De ez csak egy sejtés részemről...

[juliush]

Lehet hogy én gondolom rosszul, de véleményem szerint egy kábel csere, mindig biztosan nem helyettesíthető mondjuk egy DSP-s beavatkozással. A kábelek nem csak hangszínben térnek el egymástól, hanem felbontásban is. DSP-vel felbontásba tudtommal nem tudunk beavatkozni.

Lehet hogy tévedek, de mindig úgy gondoltam, hogy műszaki szempontból nézve amit szubjektíve felbontásbeli változásként élünk meg, nem az átvitt információ mennyiségében mutatkozó különbségnek tulajdonítható, inkább a hallható spektrum azon tartományainak picit nagyobb vagy kevesebb energiatartalommal történő prezentálásában érhető tetten, amelyekben a fontosabb zenei történések zajlanak, ami praktikusan DSP-zhető ekvalizáció. Gyakorlatban kipróbálható például, hogy a középtartomány kiemelése/elnyomása hogyan "ugrasztja fókuszba" egyes hangszerek, énekesek játékát.
De ez csak hipotézis a részemről.

[Luxor Audio]

Lehet hogy én gondolom rosszul, de véleményem szerint egy kábel csere, mindig biztosan nem helyettesíthető mondjuk egy DSP-s beavatkozással. A kábelek nem csak hangszínben térnek el egymástól, hanem felbontásban is. DSP-vel felbontásba tudtommal nem tudunk beavatkozni.

Egyetértek veled, ennek dacára sokan hangszínszabályzóként tekintenek a kábelekre. Az én portékám iránt érdeklődő megkeresések nem kis hányada keződik azzal, hogy szeretnének egy kicsit több basszust. De ha beleolvasunk a kábeltesztek beszámolóiba, ott is visszatérő szempont a megszólalás hangszíne.

De rögtön meg is cáfolom magam azzal, hogy a DSP segítségével elvégezhető korrekciók gyakorlatilag korlátlanok, bár kábelek modellezésére én biztosan nem használnám. A hangsugárzóink fejlesztése kapcsán hetek óta programozok egy ilyen jelprocesszort és naponta meglep, mennyi mindent meg lehet vele oldalni. De a mai hangfelvételek is jól példázzák, hogy már nincsenek határok, pedig az AI még nem is tört be igazán a kommersz hangtechnikába. Ha itt is olyan intenzitással tolják majd, mint pl. a fotográfiában (miért ne tolnák?), akkor nagyon sok HiFi-s elméletet felül kell majd vizsgálnunk.

[Tctronic]

....

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

.....

Lehet hogy én gondolom rosszul, de véleményem szerint egy kábel csere, mindig biztosan nem helyettesíthető mondjuk egy DSP-s beavatkozással. A kábelek nem csak hangszínben térnek el egymástól, hanem felbontásban is. DSP-vel felbontásba tudtommal nem tudunk beavatkozni.

[pärt]

Mihez képest " idő közben " ?
Ami óta hifizek - 70 - es évek vége - akkor már tendencia volt - valszeg régebben is - hogy az olcsóbb kategóriában, ahol vélhetően olcsóbb hangfalak és egyéb kiegészítők vették körül az erősítőt, ott alkalmaztak loudnesst és hangszínszabályzót, a komolyabb hifiken vagy igen, vagy nem , high-end-re szánt erősítőknél meg nem.
Helyezzünk mindent a saját korába.
Az akkori korrekciós lehetőségek kimerültek a loudnesban, hangszínszabályzókban, és " komolyabb " hifi tornyok elengedhetetlen kellékében az equalizátorban. Haverom is megvette a csili-vili kék korszakos tornyába az ocsmány hangú Pioneer-hoz, na jó hang nem lett tőle - magasa, mélye valamennyi lett, a közepe meg totál összekuszálódott - viszont legalább drága volt és jól mutatott.
Természetes, hogy a komisz hifisták / zeneszeretők / kerülték az ilyen elektronikákkal felvértezett erőlködőket, az ezeket nélkülöző tisztességesen megépített erősítők javára.
Innen már csak egy lépés, hogy igen, tabuvá vált a hangszínszabályzás, véleményem szerint helyesen, nem ok nélkül.
" Időközben " pont az történt, hogy a tabu feloldódni látszik, de ez már a totális digitalizáció és a DSP egyenes következménye, ahol már nyilván újra lehet gondolni a hangszínszabályzás szükségességét, létjogosultságát, a korábbinál nagyságrenddel kisebb kompromisszumok árán, de ez már egy másik történet.

Ha csak a készülékek felől közelítjük a kérdést, akkor le lehet egyszerűsíteni így. De vannak felvételek, keverések, amiket fájdalom némi beavatkozás nélkül hallgatni, továbbá nem ideális akusztika esetén - észszerű keretek közt használva - szintén segítség (nem megoldás) lehet a hangszínszabályzó.

[Luxor Audio]

Tudom hogy nem rám gondoltál, de én pl. használok konvolúciós filtert a fejesnél (korábban parametrikus EQ-ztam, de a pont általad megosztott konvolúciós fájlok között talált fájllal számomra jobb eredményt értem el), és újabban szoftveres szobaakkusztika-korrekciót is, bár az talán csak távoli rokona ez EQ-zásnak.

A fejhallgatózás jó példa, mert ott is sokan a nyers frekvenciaválasz alapján válogatnak, pedig egy okos korrekcióval akár a kevésbé lineáris válaszú példányból is szerethető társat lehet kreálni, nekem is sikerült a HD660-ból. Ez persze nem jelenti azt, hogy kutyából érdemes szalonnát gyártani, a minőségnek továbbra is ára van.

A múltkor egy topikban (már nem emlékszem melyikben, valamelyik mozis volt, ahol épp állta a szokásos "bál") igencsak meglepődtem, hogy egy szoftveres szobaakkusztika-korrekciós megoldást dícsérétél éppen (no nem vitted túlzásba, de dícséretnek látszott , korábban nem láttam még ilyent tőled).

Nem kenyerem az általánosítás. A digitális, szoftveres beavatkozások között igen nagy különbségek vannak. Az elmúlt 1-2 évtizedben Room Correction néven a népre szórt megoldások nagyjából semennyire nem teljesítették azt, amit ígértek, de legalább sokakkal elhitették, hogy ha megveszik, nem kell foglalkozniuk az akusztikával. Aztán jött az elkerülhetetlen kiábrándulás. Az új DIRAC ART egy magasabb szintű aktív rendszer nem kevés innovációval, ez már ad egy kis kóstolót a jövőből. Sztereó rendszerekben nem működik, de a házimozisok között néhányan már élvezhetik.

OFF: Nagy bál azért nem volt ott, inkább egy szakmai beszélgetés némi civakodással, de kollégád sikeresen elvágta a fonalat, mondván hogy "az inenntől keletkező minden reakció az off-ban fog kikötni". Azóta nem is írt oda senki, pedig a téma minimum érdekes.

Valaki meg a tegnap arra utalt nekem (vgagy legalábbis úgy értettem a nagyon ködösen megfogalmazott utalást, sajnos a kérésemre sem fejtette ki, mire gondolt, ezért csak tippelek), hogy pl. a 192 kHz-es mintavételezési frekvenciának nincs értelme, mert az ultraszonikus tartományban visszaadott "hanghullámokat" úgysem halljuk meg - hát nem is azért van értelme a magasabb mintavételezési frekvenciának, kapásból két jobb okot tudok, az egyike pont a DSP-zéssel (azaz digitalizált audio-minták valósidejű manipulálásábal) kapcsolatos...

Stúdiótechnikában már jó ideje magas felbontáson hajtják végre a beavatkozásokat, hogy a számítások eredménye pontosabb, a jelátmenetek kifinomultabbak legyenek. A modern DSP-k mindegyike magas mintavételi frekvencián és magas, akár 32 bites mélységgel dolgozik.

[Rock60]

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

Mihez képest " idő közben " ?
Ami óta hifizek - 70 - es évek vége - akkor már tendencia volt - valszeg régebben is - hogy az olcsóbb kategóriában, ahol vélhetően olcsóbb hangfalak és egyéb kiegészítők vették körül az erősítőt, ott alkalmaztak loudnesst és hangszínszabályzót, a komolyabb hifiken vagy igen, vagy nem , high-end-re szánt erősítőknél meg nem.
Helyezzünk mindent a saját korába.
Az akkori korrekciós lehetőségek kimerültek a loudnesban, hangszínszabályzókban, és " komolyabb " hifi tornyok elengedhetetlen kellékében az equalizátorban. Haverom is megvette a csili-vili kék korszakos tornyába az ocsmány hangú Pioneer-hoz, na jó hang nem lett tőle - magasa, mélye valamennyi lett, a közepe meg totál összekuszálódott - viszont legalább drága volt és jól mutatott.
Természetes, hogy a komisz hifisták / zeneszeretők / kerülték az ilyen elektronikákkal felvértezett erőlködőket, az ezeket nélkülöző tisztességesen megépített erősítők javára.
Innen már csak egy lépés, hogy igen, tabuvá vált a hangszínszabályzás, véleményem szerint helyesen, nem ok nélkül.
" Időközben " pont az történt, hogy a tabu feloldódni látszik, de ez már a totális digitalizáció és a DSP egyenes következménye, ahol már nyilván újra lehet gondolni a hangszínszabályzás szükségességét, létjogosultságát, a korábbinál nagyságrenddel kisebb kompromisszumok árán, de ez már egy másik történet.

[Snipi]

Életem egyik legjobb hangfala amit hallottam egy Audio Physic volt. Csak sajnos az Avanti, ami akkor kb. 6 millió forint volt, ami akkoriban (kb. 20 éve?) 2 vagy 3 évi fizetésemnek felelt meg. Így csak a nyálam tudtom csorgatni ...

Bocs, de sosem volt 6 millió az Avanti.
2007-ben volt 2.487.000.- Ft, ami sok pénz volt akkor is, de nem 6 millió.
Egyébként tényleg jó hangfalak voltak.

Lehet, hogy akkor a full lánc volt annyi (erősítővel meg forrással) már nem emlékszem, csak a 6 millióra. Nagyon régen volt már.

[ELEX]

Életem egyik legjobb hangfala amit hallottam egy Audio Physic volt. Csak sajnos az Avanti, ami akkor kb. 6 millió forint volt, ami akkoriban (kb. 20 éve?) 2 vagy 3 évi fizetésemnek felelt meg. Így csak a nyálam tudtom csorgatni ...

Bocs, de sosem volt 6 millió az Avanti.
2007-ben volt 2.487.000.- Ft, ami sok pénz volt akkor is, de nem 6 millió.
Egyébként tényleg jó hangfalak voltak.

[tottyi]

Lehet hogy most te értetted félre azt, amit Snipi írt...
Ő szerintem arra gondolt, hogy valamikor eljutunk arra az evolúciós szintre (biológiailag vagy a technológiánkkal), hogy a digitális elektromágneses domainből közvetlenül tudjuk stimulálni a hallóidegeinket, nem kell hozzá a levegő, mint közvetítő közeg. Ezt nevezte ő a "digitális formátumú hang" meghallása képességének (de lehet, hogy én értettem félre).

Telibe trafáltad! Pontosan erre gondoltam, illetve erre próbáltam utalni.

Azert azt se felejtsuk el, hogy a ferfi szereti a targyakat. Sok jobb, megbizhatobb, kenyelmesebb stb auto van mint pl. a Lamborghini de azert nekem megis csak jobban kene egy Lamborghini mint a mostani Skoda Fabia Combi-m (barmennyire szenvednek a bevasarlassal, ha kell uvegenkent hordanam haz a rekeszes sort) ha fent tudnam tartani.
Szerintem ugyan igy vagyunk a hangfalakkal es egyeb eszkozokkel mert akkor eleg lenne egy ures szoba aminek a fala lcd volna es vagy meg azsem ha meg a kepet is a fejunkbe vetitenek, hogy hogyan latnank a szobankat es milyen zenet hallanank kozben, valojaban eleg lenne egy 9 nm-es szoba furdovel mert meg az etelt is rendelnenk vagy tablettakkal potolnank (Matrix). Lehetne meg ezt a temat boncolgatni.

[Snipi]

Milyen típusú volt a csövi phonód ?

Elnézést, csak most jutott eszembe, hogy erre akartam, de elfelejtettem reagálni.

Pointe Record Limited Edition (a.k.a. TS Signature) volt, ha a típus alatt gyártmányt/márkát értettél, aprócska EI ECC900 csövekkel /4 db/. Egy PrimaLuna ProLogue Premium Integrated jött utána (AB osztály), a legutolsó (és szerintem legjobb) felállsban JAN Sylvania 6189W előfok- és fázisfordító-ikertriódákkal, valamint Hitachi EL34 végfokcsövekkel, és a ma is meglévő Audio Physic Classic 20 hangfalaimmal.
(na most tuti jönne az, hogy ez sz.r, de ebbe ne menjünk bele, ha kérhetlek, mert egyrészt nem értenék egyet, másrész meg úgysincs már semmi aktualitása ami a phonót és az erősítőt illeti, az AP hangfalakat pedig úgyse sz.roznád le , mert akkor rögtön meghívnálak magamhoz ).

Életem egyik legjobb hangfala amit hallottam egy Audio Physic volt. Csak sajnos az Avanti, ami akkor kb. 6 millió forint volt, ami akkoriban (kb. 20 éve?) 2 vagy 3 évi fizetésemnek felelt meg. Így csak a nyálam tudtom csorgatni ...

[kammerer]

Érdekes, valóban.

és belegondolunk a Decca lemezek legendásan remek mélytartományába, lehet, hogy jelentős hányada nem más, mint a nem megfelelő de-ekvalizációból adódó mélykiemelés, egyfajta kellemes "színezés"?
Aztán visszaállítva az eredeti állapotot találhatjuk "laposnak", "szürkének", "soványnak" a megszokotthoz képest?

Szoktam ezt meggondolni próbálni birtokomban (vagy mások, pl. a könyvtár) birtokában levő Decca hanglemezek és azok birtokomban levő digitális változatai (CD-k, fájlok) összehasonlításával - pesze a Deccának is vannak korszakai (árnyalatai) a stúdiótechnikát és azok produceri-hangmérnöki használatát illetően (például a Solti hangfelvételek karaktere is kicsit más a klasszikus hőskori Ring sorozatában, mint mondjuk a nyolcvanas-kilencvenes évek Bach sorozatában...).
Szóval talán ad valami referenciát a felvetett kérdésre a digitálissal való összehasonlítás, és az viszonylag azt mutatja számomra - mert jellemzően viszonylag átkerült a digitálisra is -, hogy már a mesterszalagra is nagymértékben a "Decca-lemezek legendásan remek mélytartománya" kerülhetett fel - és ismerünk erre nézvést visszaemlékezéseket is a technikai-művészi résztvevőktől.

[Snipi]

Lehet hogy most te értetted félre azt, amit Snipi írt...
Ő szerintem arra gondolt, hogy valamikor eljutunk arra az evolúciós szintre (biológiailag vagy a technológiánkkal), hogy a digitális elektromágneses domainből közvetlenül tudjuk stimulálni a hallóidegeinket, nem kell hozzá a levegő, mint közvetítő közeg. Ezt nevezte ő a "digitális formátumú hang" meghallása képességének (de lehet, hogy én értettem félre).

Telibe trafáltad! Pontosan erre gondoltam, illetve erre próbáltam utalni.

[Aszpirin]

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

Tudom hogy nem rám gondoltál, de én pl. használok konvolúciós filtert a fejesnél (korábban parametrikus EQ-ztam, de a pont általad megosztott konvolúciós fájlok között talált fájllal számomra jobb eredményt értem el), és újabban szoftveres szobaakkusztika-korrekciót is, bár az talán csak távoli rokona ez EQ-zásnak.

A múltkor egy topikban (már nem emlékszem melyikben, valamelyik mozis volt, ahol épp állta a szokásos "bál") igencsak meglepődtem, hogy egy szoftveres szobaakkusztika-korrekciós megoldást dícsérétél éppen (no nem vitted túlzásba, de dícséretnek látszott , korábban nem láttam még ilyent tőled).

Valaki meg a tegnap arra utalt nekem (vgagy legalábbis úgy értettem a nagyon ködösen megfogalmazott utalást, sajnos a kérésemre sem fejtette ki, mire gondolt, ezért csak tippelek), hogy pl. a 192 kHz-es mintavételezési frekvenciának nincs értelme, mert az ultraszonikus tartományban visszaadott "hanghullámokat" úgysem halljuk meg - hát nem is azért van értelme a magasabb mintavételezési frekvenciának, kapásból két jobb okot tudok, az egyike pont a DSP-zéssel (azaz digitalizált audio-minták valósidejű manipulálásábal) kapcsolatos...

[fererencz]

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

Bónusz adalék: a hangfelvételek spektrális egyensúlya, megszólalási arányai semennyire sincsenek szabványosítva, itt a lineáris átvitel nem is értelmezhető.

Én meg nem mertem megemlíteni, hogy a napokban kedveltem meg azt a lehetőséget, hogy be- (ha a zenei anyag úgy "kívánja meg", akkor ki-) kapcsolok egy -2dB @5kHz "high shelf filter"-t (van ennek magyar neve??), és készülék, de inkább hangfalcsere szintű változást (érzékelve számomra javulást) érek el. Mindösszesen 0Ft-ért.

Ja... Találtam már olyat leírni, hogy nem feltétlenül a rendszer "hibája", ha néha bántóan soknak érezzük a mélyeket, vagy a magasakat. Talán annyira nem is tévedtem?

[Luxor Audio]

Ezért is írtam az egész elején, jó pár poszttal ezelőtt, hogy nem feltétlenül az tetszik jobban, ami technikailag pontosabb reprodukciót valósít meg. Az egyéni ízlést, hangzásbéli preferenciát sok-sok év tapasztalata, megszokása formálja (sok egyéb külső hatás mellett), amelyeket nem feltétlenül a technikailag pontosabb reprodukciót megvalósító rendszerekkel, technológiákkal szereztünk.

És ebben szerintem teljesen igazad is van. Komoly irodalma van azoknak a felméréseknek, kutatásoknak, amikből kiderül, nem feltétlenül a lineáris átvitel hozza el sokaknál az elégedettséget. Sokszáz házimozi rendszert mértem már (ahol a HiFi-vel ellentétben általában van lehetőség az arányok módosítására) és a felhasználók füle alapján beállított paraméterek nagyjából soha nem eredményeztek lineáris átvitelt.

Az is érdekes kérdés, hogy a megszólalás egyensúlyát, hangszínét sokak a hangminőséggel azonosítják és a véleményük sokszor azon alapszik, az aktuális hangzás mennyire hasonlít a általuk megszokott hangzáshoz. Ez gyönyörűen tettenérhető a HiFi kiállításokról, csoportos meghallgatásokról írt beszámolók sokszínűségéből is.

Komisz csavar a történetben, hogy időközben a hangszínszabályzó tabuvá vált a hifisták körében és inkább cserélgetik a készülékeket, kábeleket az elvárt hangszín céljából, mintsem néhány egyszerű korrekciót alkalmaznának.

Bónusz adalék: a hangfelvételek spektrális egyensúlya, megszólalási arányai semennyire sincsenek szabványosítva, itt a lineáris átvitel nem is értelmezhető.

[fererencz]

Érdekes, valóban.

Ajjjjaj! Milyen összefüggést látsz a két ábra között?

Én ugyan nem tudom, van-e szoros összefüggés, de eléggé hasonló a kettő. Nekem érdekes.
Akár az is lehet, hogy valakinek azért tetszik jobban / gondolja valóságközelibbnek a ("rosszul lejátszott") régebbi / bizonyos lemezeket, mert egy eddig nem ismert hangszín szabályozás révén jobban megközelítette azt, amit a többség kellemesnek ítél meg. Nem tudom. Nagyon sokan tekerik fel azt a BASS potit, akár átvitt értelemben is.

[juliush]

Érdekes, valóban.

Ugye? És ha csak a felső képet nézzük (felteszem külön-külön tartod figyelemre méltónak a két görbét, nem összefüggéseikben) és belegondolunk a Decca lemezek legendásan remek mélytartományába, lehet, hogy jelentős hányada nem más, mint a nem megfelelő de-ekvalizációból adódó mélykiemelés, egyfajta kellemes "színezés"?
Aztán visszaállítva az eredeti állapotot találhatjuk "laposnak", "szürkének", "soványnak" a megszokotthoz képest? Ha meg digitálisan tettük (mert egyébként van analóg korrektor is, ami tudja), akkor az egészet varrhatjuk a technológia nyakába, mert redukáltuk az információt?
Ezért is írtam az egész elején, jó pár poszttal ezelőtt, hogy nem feltétlenül az tetszik jobban, ami technikailag pontosabb reprodukciót valósít meg. Az egyéni ízlést, hangzásbéli preferenciát sok-sok év tapasztalata, megszokása formálja (sok egyéb külső hatás mellett), amelyeket nem feltétlenül a technikailag pontosabb reprodukciót megvalósító rendszerekkel, technológiákkal szereztünk.
De ezek persze mind csak egyéni kételyek, kérdések, vélemények. Más lehet, hogy teljesen eltérő következtetésekre jut mindebből.

[Luxor Audio]

Érdekes, valóban.

Ajjjjaj! Milyen összefüggést látsz a két ábra között?