Míg régebben zsigerből tudtuk, mi fér bele, mi nem, manapság ez is bizonytalanná vált, bármikor, bárhonnan jöhet egy radír.kammerer írta: ↑2024.04.30., kedd 14:48Talán belefér a hifi témák általában való megtárgyalásába a visszautalás arra, hogy a Fapaci által említett 80-90-es évek hifi klubjaiban - és egyáltalán az akkori hifi közéletben - miért nem voltak a manapság viharzó szekértáboros egymásnakfeszülések. Két fő oka van...
Különleges nap ez a mai, mert azon túl, hogy megvolt az idei első 100 km feletti tekerésem, érdekes módon minden állításoddal egyetértek, csak a belőlük levont következtetéseim mások kissé. Hozzátenném, rendkívül veszélyes itt és ma szakmaiságról (is) beszélni, mert azonnal bezárnak egy skatulyába, amiből nehéz szabadulni. Az öncélú nosztalgiázás is ellenszenves lehet, én sem kedvelem, ezért gyorsan mentségemre írom, hogy nem szerettem azt a korszakot.
Közel egy évtizedig vezettem a pécsi HiFi klubot a 80-90-es években. Érdekes korszak volt, mert miként ma a zenei streaming miatt, úgy akkoriban az audio CD megjenelése apropóján zajlott nagy átrendeződés az életünkben, de még együtt éltünk a kazettás és szalagos magnóinkkal, meg természetesen a hanglemezeinkkel. A kb félszáz fős klub egy igen komoly lemezboltot meg tudott volna tölteni félszáz zenei stílusban, ha összedobjuk az otthoni kollekcióinkat.
Akkoriban is voltak, akiket azonnal beszippantott az új technika a kezdeti, nem éppen elhanyagolható bajok ellenére is és persze voltak köztünk olyanok is szép számmal, akik csak csóválták a fejüket a csillogó CD korongok láttán és párás tekintettel kapaszkodtak a hanglemez gyűjteményeikbe, hogy márpedig nekik az AZ. Akkoriban is voltak kemény szakmai viták hibajavításról, jel/zaj viszonyról, rezgéscsillapításról, dinamikáról, áthallásról, torzításról, pit/bithelyességről. Akkoriban is nagyon színes volt a társaság a Pécsi Hőerőmű hegesztőjétől a POTE egyetemi tanáráig, kispénzű családapától a dúsgazgad playboyig (pályakezdő mérnökként kb középen helyezkedtem el) és (!) a társaság fele minimum alapszinten játszott valamilyen hangszeren. Akkoriban is voltak előítéleteink, egyéni súlyázásaink és eltérő véleményeink. Akkoriban is voltak hangos véleményvezérek (korabeli offline influenszerek?), akiknek mindenről magabiztos véleményük volt és csendes hobbitársak, akik konstans megfigyelő szerepbe húzódtak a hátsó fal mentén. Akkoriban is volt olyan társunk, aki 24 órában feszült rá a témára és a család kajapénzét költötte kütyükre, de olyan rendszeres vendégünk is, aki csak a zenei beszélgetések miatt járt a klubba, a készülékek nem igazán érdekelték.
Néhány dolog viszont nem volt. Nem volt lenézés az alapján, kinek mije és mennyije van (kommunista csökevény?). Nem volt durva tiszteletlenség egymás irányában, a legzajosabb viták során sem bántották meg egymást emberek szándékosan és a pék nem vonta kétségbe a villamosmérnök szavát elektromos kérdésekben. Na ja, Wikipedia sem volt. Olyan dehonesztáló jelzők sem hangzottak el, amikből itt lassan minden nap egy vastagabb csokrot kapunk. Gyakran mentünk együtt koncertekre Pestre, Szegedre, Belgrádba, de nem a leszólás és a kötekedés volt a meghatározó hozzáállás, pedig az akkori KGST hangosítástechnika nem volt éppen a minőség netovábbja. (Sokkot is kaptunk a Pink Floyd 1994-es bécsújhelyi koncertjén az akkori csúcs Turbosound rendszertől, meg a színpadi világosítástól, amihez foghatót elképzelni sem tudtunk addig. Kb akkor találtam ki, hogy én márpedig hangmérnök leszek.)
Igen, internet sem volt, de ez kevésbé lényeges. Vallom, hogy a virtuális világban is úgy viselkedik mindenki, ahogy a való életben tenné, ha elég bátorsága lenne hozzá, pl. félrészegen. Aki írásban nyíltan lesuttyózza a másikat, az talán szemtől szembe nem merné megtenni, attól még azt gondolja a másikról, amit írt. Amiből több jut ma, az az egó és az agresszivitás.
A legnagyobb különbséget azonban abban látom, hogy nem kergettük a LEGJOBB-at, elvoltunk az elég jóval, így több időnk maradt az élvezetre. Gilmour is bénázott kicsit a húrokkal, de ez ott senkit nem zavart, ünnepelni mentünk, nem károgni.
youtu.be/XR7PPAnLlEo
u.i. Aszpirin, bocsánat, nem akartam idehozni ezt a reménytelen PC-s témát, én az ősrégi Macintosh témához próbáltam csak hozzászólni.
