A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Az orgonistákat könnyű felismerni. Kereszt van a nyakukban. Vallásos érzület nélkül nincs orgonálás. Nincs.
Nem tudom, hogy Xavérban mennyi a vallásos érzület, és tudom, hogy elcsépelt darab, de ezt az előadást számomra még akkor nem tudta még senki felülmúlni. Amikor egy orgonista nemcsak a hangszerrel, de az azt befogadó épülettel is eggyé válik.
Mea maxima culpa.
1400-as évek, Itália.
Padova.
Johannes Ciconia.
Írnám, hogy 'csak haladóknak', de igazából azt sejtem, vagy inkább remélem, hogy minden további nélkül lecsúszik az átlag hallgatóságnak is.
Mert nem könnyű, de van benne valami furcsa szépség, valami szokatlan harmónia, valami, pont ami miatt nem kell elszaladni, amikor az Ars Nova, vagy az Ars Subtilior kerül terítékre.
Az orgonistákat könnyű felismerni. Kereszt van a nyakukban. Vallásos érzület nélkül nincs orgonálás. Nincs. Furcsán is venné ki magát, ha úgy járna be az orgonista nap, mint a nap a munkahelyére, hogy közben vitatja a szentírás sorait!
Az orgonisták furcsa lények. Iskolában nem vegyülnek a poroslábúakkal. Mindössze kétszer lehet velük a tanulmányok során találkozni. Elsőben évnyitókor, és diplomaosztón. Hogy hol és mit csinálnak a a két esemény között, rejtély. Az évfolyam közös óráin nem látni őket, ha kérdik, hogy kihez járnak szolfézsra és összhangzattanra, mindenki csak tanácstalanul széttárja a karját, nem buliznak, az önkormányzati napról is ellógnak, koleszos szobatársakkal nem kommunikálnak, tipikus testhelyzetük a fekvés, fülhallgatóval a fejükön. Mondjuk ők legalább hallgatnak zenét. Kár, hogy kizárólag orgonás felvételeket. A humor nem az erősségük. Komolyak, akár a korboncnokok.
Aztán mindig akad egy kivétel, aki rácáfol a sztereotípiákra. Andrea Marcon is ilyen. A palinak van humora, ez nem kétséges. Elég meghallgatni a 2003-ban megjelent 3 Centuries of Italian Organ Music c. lemezét és egyből világossá válik. Az orgonás lemezek sokszor esnek abba a hibába, hogy túlságosan is komolyan vétetik magukat, s ezzel olyan képzetet keltenek a hallgatókban, mintha kizárólag csak veretes, a lét végső kérdéseivel foglalkozó műveket komponáltak volna a hangszerek királynőjére az elmúlt évszázadok során. A regiszterek szerencsétlen kombinálása sem kedvez ennek a vélekedésnek az oldására, némely orgona beállítása olyan sötét hangulatot áraszt, mintha B52-es bombázók repülnének bevetésre.
Marcon lemeze nem ilyen. Egy ötletesen összeállított műsorral letér a d-moll toccata és fúga és a c-moll passacaglia és fúga által keretezett sztrádáról, és bozótvágó késével új csapásvonalat kialakítva izgalmas intellektuális kalandra invitálja a J.S. Bach művészetétől megcsömörlött zenehallgatókat.
A műsor:
Organo Pietro Nacchini (1750) Chiesa S. Maria dei Batuti
01. Rossi: Toccata VII 04:45
02. Storace: Ricercare 06:33
03. Storace: Balletto 02:06
04. Storace: Ballo della Battaglia 02:46
05. Pasquini: Tre Arie 02:58
Organo Gaetano Callido (1778/9) Chiesa/Tempio di S. Nicolo
06. Scarlatti: Sonata in Sol K.328 05:19
07. Scarlatti: Sonata in Sol K.153 02:12
08. Scarlatti: Sonata in Do K.513 03:20
09. Scarlatti: Sonata in Do K.199 06:53
Organo Gaetano Callido (1787) Chiesa di S. Leonardo
10. Pescetti: Sonata in do minore 03:02
11. Pescetti: Sonata in do minore 02:33
12. Pescetti: Sonata in do minore 03:28
13. Galuppi: Sonata per flauto 02:00
14. Paganelli: Aria II "Sub Elevatione" 01:54
15. Valeri: Sonata III 01:39
Organo Fratelli Serassi (1858) Chiesa di S. Agostino
16. Bergamo: Suonatina in fa magg. 04:02
17. Bergamo: Elevazione in re min. 04:32
18. Bergamo: Elevazione in re min. 04:32
19. Bergamo: Sinfonia col tanto applaudito inno popola 08:52
Bár a felvételen érezni, hogy négy különböző helyszínen rögzítették az anyagot, de ez inkább emeli az album fényét mintsem rontja. Az album nagy időszakot fog át. A mérsékelten komoly zenéktől indulunk, érintjük az operák világát, végül a vásári hangulatú szórakoztatásnál fejezzük be.
Van olyan darab, amelybe kétszer is bele van komponálva a német himnusz! Weber hatása is jócskán érezhető itt-ott, Bergamo bizonyára nagy operarajongó volt. Összességében alig akad olyan szerzemény, amelynek a dallamfoszlányait már ne hallottuk volna másutt is. Azok még más idők voltak! Akkoriban a zeneszerzők kifogyhatatlanok voltak a dallamokból, érdekelte is őket, hogy valaki lenyúlta az ötleteiket. Nem úgy napjaink pop csillagai, akik már algoritmusokkal írják dalaikat és egyből bírósággal fenyegetnek, ha három hangnál több egyezést találnak a riválisnál. Legalább jó zenéket koppintanának...
Ezt a zenét próbáljuk elképzelni bármelyik hazai, orgonával rendelkező templomban! Azonnal elcsapnák a hívek a pléhbánost.
Hát, folytatva a festmény-elemzést, Bartók után a kontraszt kissé riasztó, és nem az igényesség meg a 'szellemi tartalom kiteljesedésének' új, eleddig fel nem fedezett dimenziója által okozott sokk miatt...
Ezt a zenét próbáljuk elképzelni bármelyik hazai, orgonával rendelkező templomban! Azonnal elcsapnák a hívek a pléhbánost.
Hát, folytatva a festmény-elemzést, Bartók után a kontraszt kissé riasztó, és nem az igényesség meg a 'szellemi tartalom kiteljesedésének' új, eleddig fel nem fedezett dimenziója által okozott sokk miatt...
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
Provokálsz.
A téma provokatív, szerény, hozzá nem értő véleményem szerint nem dobozolható annyira, mint azt szeretnéd!
De ezen nem is akarok tovább rugózni, már jó ideje nem gondolok a zenékre komoly vs. könnyű kategóriákban.
Inkább egy friss lemezemről, Michael Collins-szal :
Malcolm Arnold szinte semennyire nincs benne a hazai zenei köztudatban. A legtöbben max. annyit tudnak róla, hogy ő szerezte a zenét a Híd a Kwai folyón. c filmehez. Szóval örömmel üdvözlöm mindazokat, akik nyitnak az irányába, pláne ilyen klassz előadással.
Nem mintha egyetértenék ezzel a tempóval és előadásmóddal, de el kell ismernem, hogy Gould fantasztikusan jól kontrollálta a testét, és olyan bal kéz szólamot mutat, amely szinte egyedülálló a zenetörténetben.
De ezen nem is akarok tovább rugózni, már jó ideje nem gondolok a zenékre komoly vs. könnyű kategóriákban.
Azért Michael Jackson-ajánlót ne tegyél be te is ebbe a topikba
Már egy ideje észrevettem, hogy a fórummotor összezavarodik a youtube tartalmaktól és a preview-ban már mást jelenít meg. Próbáld ki az alatta levő linken!
Szerintem félreértettél, de mindegy. (nemm az általad linkelt videóra utaltam).
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
De ezen nem is akarok tovább rugózni, már jó ideje nem gondolok a zenékre komoly vs. könnyű kategóriákban.
Azért Michael Jackson-ajánlót ne tegyél be te is ebbe a topikba
Már egy ideje észrevettem, hogy a fórummotor összezavarodik a youtube tartalmaktól és a preview-ban már mást jelenít meg. Próbáld ki az alatta levő linken!
Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Sosztakovics írta:
...a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól...
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
Provokálsz.
A téma provokatív, szerény, hozzá nem értő véleményem szerint nem dobozolható annyira, mint azt szeretnéd!
De ezen nem is akarok tovább rugózni, már jó ideje nem gondolok a zenékre komoly vs. könnyű kategóriákban.
Inkább egy friss lemezemről, Michael Collins-szal :
Megírta a Saine Exupéry, hogy 'a szavak öltögetik ránk nyelvüket',
szóval, ezen nem fogunk összeveszni, alszunk nyugodtan, és nagyon sokan hallgatják a Folia Nova-t színvonalas komolyzeneként, sőt, régizeneként, erről jómagam is teszek valamennyit.:)
Amúgy, azt meg Örkény mondta, hogy 'a címre tessenek figyelni', vagyis a komolyzene egy másik közelítési rétege ott az orrunk előtt, mármint hogy 'komoly', hogy odafigyelnek, energiát fektetnek be, komolyan állnak az egész sztorihoz.
Mondjuk a te definíciód a szellemi teljesítményről, az jóval pontosabb és elegánsabb.
A 'crossover-szennyeződés' amúgy valóban az egyik legproblémásabb ezen a területen, mert nagyon jól mondod, csak nem jól észleled / érted, hogy 'benne kell maradni a rendszerben'. Ez a kulcs. Pl. ez az egész régizene lényege. A Sete Lagrimas azért nagyon jó, és azért emelkedik ki toronymagasan, mert ezt a lehetetlen küldetést teljesíti. Az fontos itt a megértéshez, hogy a régizene nem csupán 'szellemi' zene, mert ab ovo ilyen alapon minden zene akkor szellemi, nem?, hanem 'eszmei' zene, ami markáns különbség. Ha az eszmei kontinuitás megvan, akkor megáll a project a lábán.
Itt megvan. Ennyi a titok.
A másik fórumról tudhatod jól, hogy régizene témában kevésbé vagyok engedékeny. Savall is kimegy Lislevand koncertjéről. Ha neki eladod, hogy ez a lemez komolyzene, horribile dictu régizene, akkor megemelem a kalapomat előtted.
Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Sosztakovics írta:
...a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól...
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
:
