A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Sosztakovics írta:
...a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól...
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
Provokálsz.
A téma provokatív, szerény, hozzá nem értő véleményem szerint nem dobozolható annyira, mint azt szeretnéd!
De ezen nem is akarok tovább rugózni, már jó ideje nem gondolok a zenékre komoly vs. könnyű kategóriákban.
Inkább egy friss lemezemről, Michael Collins-szal :
Megírta a Saine Exupéry, hogy 'a szavak öltögetik ránk nyelvüket',
szóval, ezen nem fogunk összeveszni, alszunk nyugodtan, és nagyon sokan hallgatják a Folia Nova-t színvonalas komolyzeneként, sőt, régizeneként, erről jómagam is teszek valamennyit.:)
Amúgy, azt meg Örkény mondta, hogy 'a címre tessenek figyelni', vagyis a komolyzene egy másik közelítési rétege ott az orrunk előtt, mármint hogy 'komoly', hogy odafigyelnek, energiát fektetnek be, komolyan állnak az egész sztorihoz.
Mondjuk a te definíciód a szellemi teljesítményről, az jóval pontosabb és elegánsabb.
A 'crossover-szennyeződés' amúgy valóban az egyik legproblémásabb ezen a területen, mert nagyon jól mondod, csak nem jól észleled / érted, hogy 'benne kell maradni a rendszerben'. Ez a kulcs. Pl. ez az egész régizene lényege. A Sete Lagrimas azért nagyon jó, és azért emelkedik ki toronymagasan, mert ezt a lehetetlen küldetést teljesíti. Az fontos itt a megértéshez, hogy a régizene nem csupán 'szellemi' zene, mert ab ovo ilyen alapon minden zene akkor szellemi, nem?, hanem 'eszmei' zene, ami markáns különbség. Ha az eszmei kontinuitás megvan, akkor megáll a project a lábán.
Itt megvan. Ennyi a titok.
A másik fórumról tudhatod jól, hogy régizene témában kevésbé vagyok engedékeny. Savall is kimegy Lislevand koncertjéről. Ha neki eladod, hogy ez a lemez komolyzene, horribile dictu régizene, akkor megemelem a kalapomat előtted.
Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Sosztakovics írta:
...a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól...
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Vajon Mozart (a név tetszőlegesen behelyettesíthető) mennyire volt szennyezett napjainak "könnyűzenei megoldásaival"?
Egyáltalán, mennyire szennyeznek a könnyűzenei megoldások? Mason Bates idézett darabja például nem "szennyezett"?
Vajon a Beatles dalok kevésbé igényesek Schubert dalainál?
Sosztakovics írta:
...a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól...
Hol a helye ebben a gondolatmenetben az avantgarde-nak? Akkor a bécsi iskola a maga idejében nem is volt komolyzene?
Megírta a Saine Exupéry, hogy 'a szavak öltögetik ránk nyelvüket',
szóval, ezen nem fogunk összeveszni, alszunk nyugodtan, és nagyon sokan hallgatják a Folia Nova-t színvonalas komolyzeneként, sőt, régizeneként, erről jómagam is teszek valamennyit.:)
Amúgy, azt meg Örkény mondta, hogy 'a címre tessenek figyelni', vagyis a komolyzene egy másik közelítési rétege ott az orrunk előtt, mármint hogy 'komoly', hogy odafigyelnek, energiát fektetnek be, komolyan állnak az egész sztorihoz.
Mondjuk a te definíciód a szellemi teljesítményről, az jóval pontosabb és elegánsabb.
A 'crossover-szennyeződés' amúgy valóban az egyik legproblémásabb ezen a területen, mert nagyon jól mondod, csak nem jól észleled / érted, hogy 'benne kell maradni a rendszerben'. Ez a kulcs. Pl. ez az egész régizene lényege. A Sete Lagrimas azért nagyon jó, és azért emelkedik ki toronymagasan, mert ezt a lehetetlen küldetést teljesíti. Az fontos itt a megértéshez, hogy a régizene nem csupán 'szellemi' zene, mert ab ovo ilyen alapon minden zene akkor szellemi, nem?, hanem 'eszmei' zene, ami markáns különbség. Ha az eszmei kontinuitás megvan, akkor megáll a project a lábán.
Itt megvan. Ennyi a titok.
Próbálok rájönni, hogy ez album hogyan kerülhetett be a komolyzenei topikba. Ennyi erővel Michal Jacksont is hallgathatunk.
Megkaptuk az útmutatót, felírtuk a füzetünkbe, és most válasznak megmutatjuk:
Mi különbözteti meg a vásári bóvlit a valódi értéktől? A minőség. Mitől lesz komolyzene a komolyzene? A minőségtől. A mesterségbeli tudástól és a vele párosuló tehetségtől. A benne fellelhető szellemi teljesítménytől.
Nem rossz közelítés, azt kell mondjam. Az utolsó mondat a kulcs.
Pont ezért, nem mindenkinek való.
Ez egy crossover kiadvány. A komolyzenével annyi a kapcsolata, hogy a szerzeményeket a régmúlt idők szerzőinek alkotásai ihlették. Amolyan hommage á kiadvány. A művek struktúrája, a hangszerelés, a nem akadémikus szerkesztési elvek és az ambient hangok egyértelműen a komolyzenétől való határozott elhatárolódását mutatja.
Az akadémikusságra különösen felhívnám a figyelmed, mert szerintem meg ez a kulcsszó a komolyzene kapcsán. A zeneszerzők egy nagyon stabil, évszázadok során kicsiszolódott tudásbázisra alapozva konstruálják a műveiket. Nyugodtan mondhatjuk rájuk, hogy nagyon alaposan felkészült mesteremberek, akik nem mellesleg éhezik az innovációt. Viszont mindent azért nekik sem lehet, mert van egy pont, ahol a mű már elveszíti komolyzene jellegét. Szóval a komolyzene a szigorú szerkesztési elvekről és a mindenki által elfogadott és követett harmóniaszerkesztési szabályokról szól, függetlenül attól, hogy tonális vagy atonális zenéről van szó. A komolyzenei oktatás legyen az az USA-ban, Európában vagy Kínában, ugyanazt a zenészt fogja eredményzni. Lásd Tianjin Juilliard School.
Az általad idecitált szerzemények nem igazán illeszkednek a komolyzene rendszerébe. Erősen szennyezettek napjaink könnyűzenei megoldásaival.
Itt van ez a mű. Már mutattam asszem. Ez akadémikus. Mert nem lép ki a rendszerből. Mindent megőrzött abból a korból, amelyből merített, olyannyira, hogy elsőre nem is lehet róla megmondani, hogy valójában egy pár éves kortárs szerzemény. Ez komolyzene. A tied nem.
Próbálok rájönni, hogy ez album hogyan kerülhetett be a komolyzenei topikba. Ennyi erővel Michal Jacksont is hallgathatunk.
Megkaptuk az útmutatót, felírtuk a füzetünkbe, és most válasznak megmutatjuk:
Mi különbözteti meg a vásári bóvlit a valódi értéktől? A minőség. Mitől lesz komolyzene a komolyzene? A minőségtől. A mesterségbeli tudástól és a vele párosuló tehetségtől. A benne fellelhető szellemi teljesítménytől.
Nem rossz közelítés, azt kell mondjam. Az utolsó mondat a kulcs.
Pont ezért, nem mindenkinek való.
Próbálok rájönni, hogy ez album hogyan kerülhetett be a komolyzenei topikba. Ennyi erővel Michal Jacksont is hallgathatunk. Vágjunk is bele! Tessék, egy kortárs szerzemény a szerző előadásában.
Túltolta? Nem kicsit. Nagyon! Botrányos, ahogyan ez a pali időnként a zongorával bánik. Így, ilyen gátlástalanul inzultálni ezt a jobb sorsra és megértőbb társa érdemes hangszert... Ez az izomból pedálózós, kritikátlanul zengetős, billentyűverős, a legminimálisabb finomságot nélkülöző hangszerjáték már régen kiment a divatból. Utoljára 40 éve hallottam ilyet pianínón, zongorakíséretes órán.
Végre felszínre tört Olafsson valódi zenei ízlése. Ez ő. Ez a baltás gyilkos. Hidegvérrel lemészárolja J.S Bachot. Ólafsson addig volt érdekes, ameddig J.S.Bach szerzeményeit csonkítgatta és preparálgatta dj hátterű zenész ismerőseivel. Valójában akkor sem ő végezte az érdemi munkát, hanem a többiek. Ez a darab sem az ő átirata. A Philipp Glass lemeze egész korrekt lett, bár nem ő az egyedüli, aki vállalhatóan elő tudta adni azokat az etüdöket. Ott van példának okáért Valentina Lisitsa, akiről mostanában politikai korrektségre hivatkozva nem illik szót ejteni. Ólafsson rémesen interpretálja J.S.Bachot. Nem is értem, hogy minek veszkődik vele, hiszen nem az ő zeneszerzője. Meg aztán nem lenne jobb a barokkot ráhagyni a hozzáértőkre? Csak kérdem. Miért van az, hogy Mozart, Beethoven vagy Brahms művei esetén mindenki hüledezik és kapkodva veszi a levegőt, ha nem követik az adott korstílusra jellemző előadói gyakorlatot? A barokk mióta szabad préda? Mióta lehet vele bármit, hangsúlyozom, bármit megcsinálni? Megmondom én. Mióta úgy jönnek ki az iskolából ezek az ifjú süvölvények, hogy még a legprimitívebb díszítéseket sem képesek a megfelelő helyen és hangsúlyozással elhelyezni. Minek sajátítsa el? Vagy inkább kérdezzem úgy: kinek? A közönségnek? De hisz nekik még annyi lövésük sincs J.S.Bach és a barokk kapcsán, mint Ólafssonnak. Ólafsson valójában azt csinál a színpadon, amit csak akar. És meg is teszi. A közönség meg naívanl megeszi, amit lefőz nekik és még meg is köszöni, mert hősünket a DG futtatja. Nem kell zsömlét tudni sütni ahhoz, hogy megmondjuk, jó-e? Rémes nézni, ahogyan pereg ki a sok éhes szájból a száraz morzsa, mert a nagy "zsömleszakértők" még az életben nem haraptak bele egy jó pékáruba.
De legyen mindenkinek a tehetsége és ízlése szerint!
Mi teszi ezt "komolyzenévé"? Van valamilyen formai jegy, jellemző, ami kiemeli ezt az egyébként nem túl eredeti zenét a csapból is folyó ambient, elektronikus, filmzene, klasszikus ...crossoverből? Vagy mert a San Francisco Symphony tűzi műsorára?
Mi különbözteti meg a vásári bóvlit a valódi értéktől? A minőség. Mitől lesz komolyzene a komolyzene? A minőségtől. A mesterségbeli tudástól és a vele párosuló tehetségtől. A benne fellelhető szellemi teljesítménytől. Mike Oldfield bár sokszor alkalmazza a Lully által feltalált szvit formát, nem tud komolyzenei minőséget felmutatni. Ránki György könnyűzenei alapot írt ehhez a jelenethez, és mégis komolyzene lett belőle.
Mason Bates zenéje nagyon messze van tőlünk minden értelemben. Általában elmondható, hogy a kortárs zenejátszás és zenehallgatás kívül esik a magyarok érdeklődési körén. Nálunk Bartóknál megállt az idő. Viszont van itt egy érdekes dolog, amely talán nem szúrt mindenkinek szemet. Bartók a Fából faragott királyfiban szaxofonokat alkalmaz. Népdalt játszat velük! Vajon mit gondolhatott a korabeli koncertlátogató közönség, amikor meghallotta ezt a "lakodalmas" hangzást?
Mi teszi ezt "komolyzenévé"? Van valamilyen formai jegy, jellemző, ami kiemeli ezt az egyébként nem túl eredeti zenét a csapból is folyó ambient, elektronikus, filmzene, klasszikus ...crossoverből? Vagy mert a San Francisco Symphony tűzi műsorára?
Kicsit árnyalnám a képet - azt, hogy hol a helye az ilyen zenének. "Often categorized as a "jazz piano trio," they've essentially reinvented that configuration in their own image with captivating, difficult-to-categorize instrumental music." azaz "Gyakran "jazz-zongora triónak" kategorizálják őket, de lényegében saját képükre találták fel újra ezt a felállást, magával ragadó, nehezen kategorizálható hangszeres zenéjükkel." (Thom Jurek - AllMusic).
Vannak határhelyzetek, melyek nem férnek bele jól felépített skatulyarendszerünkbe. Ha meghallgatjátok az albumot, érthető lesz miről beszélek, s az is, milyen szoros kapcsolódási pontok vannak a kortárs "komoly"zenével.
Sosztakovics fórumtárs nem hallgatta meg, posztomra 15 perc alatt reagált megfellebbezhetetlen ítélettel. Jött is a végrehajtás, majd az elégedett csettintés.
De mindegy is, az ajánlás jól elvan a "Jazz" topikban, úgy tűnik az a fiók szélesebb.
Mondanám, hogy jelentsd a dolgot a modiknak és kérd a felülvizsgálatot...
Ez aztán minden, csak nem komolyzene. De rábízom a modikra, hogy mit tesznek vele.
Ment a jazz-be.
Mert ott a helye.
Kicsit árnyalnám a képet - azt, hogy hol a helye az ilyen zenének. "Often categorized as a "jazz piano trio," they've essentially reinvented that configuration in their own image with captivating, difficult-to-categorize instrumental music." azaz "Gyakran "jazz-zongora triónak" kategorizálják őket, de lényegében saját képükre találták fel újra ezt a felállást, magával ragadó, nehezen kategorizálható hangszeres zenéjükkel." (Thom Jurek - AllMusic).
Vannak határhelyzetek, melyek nem férnek bele jól felépített skatulyarendszerünkbe. Ha meghallgatjátok az albumot, érthető lesz miről beszélek, s az is, milyen szoros kapcsolódási pontok vannak a kortárs "komoly"zenével.
Sosztakovics fórumtárs nem hallgatta meg, posztomra 15 perc alatt reagált megfellebbezhetetlen ítélettel. Jött is a végrehajtás, majd az elégedett csettintés.
De mindegy is, az ajánlás jól elvan a "Jazz" topikban, úgy tűnik az a fiók szélesebb.
:
