Komolyzenei ajánló

[ajkamici]

Szerintem itt a lényeg megfogalmazása Soszta által :

" nem menetrendszerűen érkezik, és ami a legfontosabb, díszítésként használják. Épp csak egy lehelletnyit lebegtetik meg a záróhangokat. "

[Sosztakovics]

Az a két Barbara Strozzi ária nagyon kiábrándító volt. Ellenpontként talán ezt.


youtu.be/2r3Ok6iUdU8

[Sosztakovics]

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?

Nem kell elképzelni, itt van például Perényivel:

Vagy ez a historikus, de vibratóval:

Szerintem egyik sem gáz.

Perényinek ez a kikapcsolhatatlan vibrátója engem kifejezetten idegesít. Egy Dvorak csellóversenyben fel sem tűnne, itt viszont sok. Mert stílusidegen. Amúgy amit histórikusnak véltél, az nem az. A csembaló és a Youtube aláírás megtévesztett téged. Histórikuséknál a csellót comb közé szorítják, a hangolás alacsonyabb, a hűrok bélből vannak, nincs nyaktartó, és általában minden teljesen más. A Bach Collegium München alapvetően egy mindenevő zenekar. Amúgy nem ügyetlenek, de annyira nem is jók. A második tételük kb mint az agyhalál.

Ez viszont histórikus. Amúgy ebben is van vibrátó, de nem menetrendszerűen érkezik, és ami a legfontosabb, díszítésként használják. Épp csak egy lehelletnyit lebegtetik meg a záróhangokat.


youtu.be/UxPerPo3Gc4

[chord_]

Nem laikus zenekedvelőként, ez a csellón / gambán vibrátózás, ez engem is kissé zavar, de nem vészes, talán a Bach előtti zenéknél nem annyira szerencsés.
De nem katasztrófa, sőt, akár értelmes vita is folytatható, hogy jó-é vagy nem.

Viszont, van, ahol hiba.
Olyannyira, hogy engem pl. leállít a zenehallgatásban, akkor is, ha nagyon jó a zene, meg akkor is, ha ott a kezemben a beszerezhetetlen ZigZag Territoires kiadás (nem az Alpha, mint a videón, az egy utánnyomás csak.)




youtu.be/ZQu9jZ_1Wa0

Ez nem jó.
Akkor sem, ha maga Gardiner mondja, hogy jó.
Nem. Nem jó.

A mi Emőkénk, ő is belesétált a csapdába. Nem annyira, merthogy ez a 'természetes' vibrátó, nem a maníros, hanem az, ami kb. természetesen jön neki, ha kiereszti. Nyilván, nekik itt semmi sem 'természetes', mert atomra meg van ő is tanítva énekelni, - kellett egy pár francia év, ami helyrehozta a hazai képzés okozta ...-t - de azért hihető, hogy ilyen a hangja.


youtu.be/c-ZikXC6s1M

És nem, itt ennyi sincs a helyén.
Egy Strozzi lamentó, az olyan, mint a nyíl, annyira egyenes.

[alto]

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?


youtu.be/ludH5XBHEwM

Nem kell elképzelni, itt van például Perényivel:

youtu.be/cHusdD2MUTE

Vagy ez a historikus, de vibratóval:


youtu.be/ZHhGicDN9nI

Szerintem egyik sem gáz.

[Sosztakovics]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?


youtu.be/ludH5XBHEwM

[alto]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

[Sosztakovics]

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

Miért? Milyen Gardiner habitusa? Távolról nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.

https://www.theguardian.com/music/2023/ ... ass-singer

Az a rész mikor jön, amikor Gardiner ország-világ előtt bocsánatot kért a tettéért? Vagy az már nem elég bulvársajtós ide?

[juliush]

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

Miért? Milyen Gardiner habitusa? Távolról nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.

https://www.theguardian.com/music/2023/ ... ass-singer

[Sosztakovics]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Hogy mi ad többet? Már megírtam neked. Tosca.hu 1218-as bejegyzés.

[chord_]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

[Sosztakovics]

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

Miért? Milyen Gardiner habitusa? Távolról nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.

[juliush]

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

[Sosztakovics]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

Hogy csak egy területet említsek, a vibrato tekintetében mi a széles körben elfogadott, akár szakmailag szentesített és oktatott gyakorlat? Csatolok egy a Norrington, Hogwood, Gardiner és társaik histórikus előadói gyakorlatát megkérdőjelező anyagot, pusztán a területen ütköző vélemények illusztrációjaként.
Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

[juliush]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

Hogy csak egy területet említsek, a vibrato tekintetében mi a széles körben elfogadott, akár szakmailag szentesített és oktatott gyakorlat? Csatolok egy a Norrington, Hogwood, Gardiner és társaik histórikus előadói gyakorlatát megkérdőjelező anyagot, pusztán a területen ütköző vélemények illusztrációjaként.
Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

[Sosztakovics]

Csak ott dől meg az érvelésed, hogy abban az első verzióban van valami nagyon jó, mármint az előadásban. Maga a megközelítés az totál tévedés. De akkor is.
A második, az jól közelít, de hidd el, sokkal gyengébb előadás.

Vagyis, nem elég a megfelelő eszmei ráközelítés. Attól, hogy valaki 'helyesen', historikusan játszik, még nagyon messze van attól, hogy jó legyen. Mert kimondottan nehéz terep.

Akkor neked Ponseele előadása kell! :) Viszont erre meg Haynes legyintett volna egy hatalmasat.


youtu.be/A0jNtvTr5AU

[chord_]

Csak ott dől meg az érvelésed, hogy abban az első verzióban van valami nagyon jó, mármint az előadásban. Maga a megközelítés az totál tévedés. De akkor is.
A második, az jól közelít, de hidd el, sokkal gyengébb előadás.

Vagyis, nem elég a megfelelő eszmei ráközelítés. Attól, hogy valaki 'helyesen', historikusan játszik, még nagyon messze van attól, hogy jó legyen. Mert kimondottan nehéz terep.

[Sosztakovics]

A népnek az első verzió még 20 év múlva is jobban fog tetszeni.
Hogy miért, az eléggé bonyolult.

A régizene speciális háttértudást igényel. Hiába a hangzó anyag, ha nem tudunk vele érdemben mit kezdeni. Olyan ez, akár egy bonyolult kapcsolási rajz nézegetése. Ha nem tudod, hogy hogyan kell tartani a lapot és mi micsoda rajta, a végén az lesz a sommás véleményed, hogy az egész egy f@szság. Nézd, Fülelek nemrég kitette a dac topikba egy szűrő mérési eredményét, még magyarázatot is írt hozzá, de szerintem az csak egy stilizált brachiosaurus. Valami ilyesmi meg nem értést vélek felfedezni a kommersz és histórikus előadások kapcsán is.


youtu.be/uEoqrG7lIJI


youtu.be/cH2aWt10q40

[chord_]

A népnek az első verzió még 20 év múlva is jobban fog tetszeni.
Hogy miért, az eléggé bonyolult.

[Sosztakovics]

Érdemes a kettőt összehallgatni, azután elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetséges ekkora különbség egyazon tétel előadása kapcsán. Mert valami határozott oka csak van, nem? A histórikus verzió szólistája magyar. Katharina Arfken növendéke volt, jelenleg Roberta Invernizzinél tanul énekelni. Gondoltam szólok, mielőtt valaki ismét hülyét csinál magából.


youtu.be/TmuAUMbsZPg


youtu.be/koCMblDBTaA

[Sosztakovics]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

[juliush]

Mára szinte rutinszerűvé vált, hogy gyakorlatilag a 20. sz. elejéig keletkezett művekkel bezárólag bármit "histórikusan" adjanak elő, az adott korszak vélt vagy valós előadói gyakorlatának felélesztésével, korhű hangszereken játszó, gyakran az akkor elérhető zenekarok méretéhez igazodó gárdával. De a 90-es évek elején az még újdonságnak számított, hogy valaki a barokk, bécsi klasszikusok, esetleg a romantika hajnalán túllépjen annak érett korszakába, bőven a XIX. sz. második felébe. Ezért igazán úttörőnek tekinthető Roger Norrington az általa vezényelt London Classical Players a teljes Brahms szimfónia-ciklus lemezre rögzítésével, olyan előadók számára kövezve ki az utat, mint Mackerras, Gardiner, Dausgaard, hogy csak párat említsek a későbbi korhű, vagy legalábbis historizáló követők közül.
Az előadások eléggé megosztották a közvéleményt, nekem speciel nagyon tetszik ez a textúrájában áttetsző, hajlékony, egyáltalán nem túlzóan gyors, akár még "táncos léptűnek" is nevezhető megközelítés, amelyet a korábbi Beethoven-ciklusukban megszokott magas felvételi minőségben rögzítettek. Különösen jól sikerült a 3. szimfónia szerintem, egy próbát mindenképp megér!

[O_S]

Kicsi a világ, én is dolgoztam ott anno Beck Gyuri vezetésével.

Én, mint felhasználó, sok DEC géppel dolgoztam, PDP, VAX sorozat.
Medicor 2. generációs CT-nek központi gépe egy PDP 11/23 volt.
De visszatérve a topic témájához, biztosan innen jön a komolyzene szeretete.:

[alto]

Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de a kedvenc darabjaimmal, illetve a gyűjteményembe kerülésük körülményeivel kapcsolatban számos emléket őrzök. Az egyik ilyen arról szól, hogy pályakezdőként a Digital Equipment Corporation, ismertebb nevén DEC hazai forgalmazójánál helyezkedtem el. A cég annak idején élte fénykorát, az informatikai ipar IBM és HP mellett jegyzett nagy játékosa volt, s mint ilyen még bőven futotta szponzori pénzekre. Többek között az Európai Közösség Ifjúsági Zenekarát támogatta, melynek neves karmesterek által vezényelt, szponzorált előadásait CD-n osztogatta marketing ajándékként a partnerek számára. Hol volt ez a gravírozott olcsó kínai tollaktól!!! Érdemes volt jóban lenni a maketingessel, hogy aztán leessen pár ilyen lemez nekem is!
Az egyik ilyen felvételen Bernard Haitink vezényelte a zenekart Bruckner 8. szimfóniájában, így kezdődött az azóta tartó szerelem a darabbal. Haitink elég jó Bruckner karmester, tehát rosszabb bevezetőt is kaphattam volna, de nem erről szeretnék most áradozni.
A szimfónia egy igazi monstrum, vannak, akik már-már egyfajta zenei katedrálisként hivatkoznak rá, ezzel nem is akarok vitatkozni. Azóta számos felvétel került a birtokomba és kirajzolódni látszik a tendencia, miszerint a legnagyszerűbb értelmezések a Brucknerre igazán fogékony művészek kései periódusában születtek, sok évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött, megfelelő érettséggel a struktúrális építkezés terén, amelynek hiányában könnyen töredezik a darab epizódokká, hibátlanul felépített ívek, csúcspontok és lezárások tökéletes struktúrája helyett. Élőben csak egyszer volt alkalmam hallani, pár éve a Fesztiválzenekart Jukka-Pekka Saraste vezényelte és az előadás még az ilyen hiányosságai ellenére is elképesztő élmény volt.
A felvétel, amelyet a figyelmetekbe szeretnék ajánlani azonban számomra hibátlan. A Bruckner-specialista Günther Wand 1987-es élő felvétele a lübecki Katedrálisból, egy ideig EMI CD-n volt elérhető, majd az RCA katalógusába költözött. Egy valódi csoda a lemez mind művészileg, mind technikailag. Szinte hihetetlen a hangmérnök és producer teljesítménye, amivel a legalább 4-5mp-es utózengésű térben ilyen szólamról-szólamra tisztán követhető felvételt rögzített. Az "általában a hifiről" témakörben írtam a most hallgatott igen transzparens rendszeremről, ezen keresztül hallgatva minden tökéletesen kivehető, követhető és a művészi cél szolgálatába van állítva 100%-osan. A karmester által választott tempó igazodik az akusztika által diktált feltételekhez, csodálatos céltudatossággal felépített struktúrákkal dolgozik, tényleg nem elrugaszkodott az égbe nyúló katedrálisok képe. A mélynyomóval támogatott tényleg szélessávú rendszer a térbeliség érzését a hangszerek nyilván virtuális, de rendkívül élethű térbeli elhelyezkedésén túl a helyiség dús zengésének közvetítésével fokozza. A "spirituális" nem túlzó jelző az élményre, az Adagio végére szó szerint könnyek csorogtak az arcomon és nem túlzok. Szerintem ha sokezer év múlva egy távoli idegen faj a bolygónkról érkező rádiózajt fogja, és a fegyverropogásból sikerül kiszűrniük ennek az Adagionak a hangjait, azt fogják mondani, hogy kár ezért a civilizációért, többre lett volna hivatott a faj, mely ilyen szépségre is képes...
cover.jpg

Kicsi a világ, én is dolgoztam ott anno Beck Gyuri vezetésével.

[Sosztakovics]

Szép feladat lesz majd írni róla.

youtu.be/1ZGEjnUZfhY