Komolyzenei ajánló

[Sosztakovics]

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

Miért? Milyen Gardiner habitusa? Távolról nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.

[juliush]

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

Gardiner habitusát ismerve én inkább Hurwitz arcát képzeltem magam elé, monoklival a szeme alatt...

[Sosztakovics]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

Hogy csak egy területet említsek, a vibrato tekintetében mi a széles körben elfogadott, akár szakmailag szentesített és oktatott gyakorlat? Csatolok egy a Norrington, Hogwood, Gardiner és társaik histórikus előadói gyakorlatát megkérdőjelező anyagot, pusztán a területen ütköző vélemények illusztrációjaként.
Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Elképzeltem Gardiner arcát, miközben Hurwitz a vibrátó használat helyességéről magyaráz neki.

[juliush]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

Hogy csak egy területet említsek, a vibrato tekintetében mi a széles körben elfogadott, akár szakmailag szentesített és oktatott gyakorlat? Csatolok egy a Norrington, Hogwood, Gardiner és társaik histórikus előadói gyakorlatát megkérdőjelező anyagot, pusztán a területen ütköző vélemények illusztrációjaként.
Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

[Sosztakovics]

Csak ott dől meg az érvelésed, hogy abban az első verzióban van valami nagyon jó, mármint az előadásban. Maga a megközelítés az totál tévedés. De akkor is.
A második, az jól közelít, de hidd el, sokkal gyengébb előadás.

Vagyis, nem elég a megfelelő eszmei ráközelítés. Attól, hogy valaki 'helyesen', historikusan játszik, még nagyon messze van attól, hogy jó legyen. Mert kimondottan nehéz terep.

Akkor neked Ponseele előadása kell! :) Viszont erre meg Haynes legyintett volna egy hatalmasat.


youtu.be/A0jNtvTr5AU

[chord_]

Csak ott dől meg az érvelésed, hogy abban az első verzióban van valami nagyon jó, mármint az előadásban. Maga a megközelítés az totál tévedés. De akkor is.
A második, az jól közelít, de hidd el, sokkal gyengébb előadás.

Vagyis, nem elég a megfelelő eszmei ráközelítés. Attól, hogy valaki 'helyesen', historikusan játszik, még nagyon messze van attól, hogy jó legyen. Mert kimondottan nehéz terep.

[Sosztakovics]

A népnek az első verzió még 20 év múlva is jobban fog tetszeni.
Hogy miért, az eléggé bonyolult.

A régizene speciális háttértudást igényel. Hiába a hangzó anyag, ha nem tudunk vele érdemben mit kezdeni. Olyan ez, akár egy bonyolult kapcsolási rajz nézegetése. Ha nem tudod, hogy hogyan kell tartani a lapot és mi micsoda rajta, a végén az lesz a sommás véleményed, hogy az egész egy f@szság. Nézd, Fülelek nemrég kitette a dac topikba egy szűrő mérési eredményét, még magyarázatot is írt hozzá, de szerintem az csak egy stilizált brachiosaurus. Valami ilyesmi meg nem értést vélek felfedezni a kommersz és histórikus előadások kapcsán is.


youtu.be/uEoqrG7lIJI


youtu.be/cH2aWt10q40

[chord_]

A népnek az első verzió még 20 év múlva is jobban fog tetszeni.
Hogy miért, az eléggé bonyolult.

[Sosztakovics]

Érdemes a kettőt összehallgatni, azután elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetséges ekkora különbség egyazon tétel előadása kapcsán. Mert valami határozott oka csak van, nem? A histórikus verzió szólistája magyar. Katharina Arfken növendéke volt, jelenleg Roberta Invernizzinél tanul énekelni. Gondoltam szólok, mielőtt valaki ismét hülyét csinál magából.


youtu.be/TmuAUMbsZPg


youtu.be/koCMblDBTaA

[Sosztakovics]

Vélt vagy valós előadói gyakorlat? Hol írnak erről? Elolvasnám. Időm akár a tenger.

[juliush]

Mára szinte rutinszerűvé vált, hogy gyakorlatilag a 20. sz. elejéig keletkezett művekkel bezárólag bármit "histórikusan" adjanak elő, az adott korszak vélt vagy valós előadói gyakorlatának felélesztésével, korhű hangszereken játszó, gyakran az akkor elérhető zenekarok méretéhez igazodó gárdával. De a 90-es évek elején az még újdonságnak számított, hogy valaki a barokk, bécsi klasszikusok, esetleg a romantika hajnalán túllépjen annak érett korszakába, bőven a XIX. sz. második felébe. Ezért igazán úttörőnek tekinthető Roger Norrington az általa vezényelt London Classical Players a teljes Brahms szimfónia-ciklus lemezre rögzítésével, olyan előadók számára kövezve ki az utat, mint Mackerras, Gardiner, Dausgaard, hogy csak párat említsek a későbbi korhű, vagy legalábbis historizáló követők közül.
Az előadások eléggé megosztották a közvéleményt, nekem speciel nagyon tetszik ez a textúrájában áttetsző, hajlékony, egyáltalán nem túlzóan gyors, akár még "táncos léptűnek" is nevezhető megközelítés, amelyet a korábbi Beethoven-ciklusukban megszokott magas felvételi minőségben rögzítettek. Különösen jól sikerült a 3. szimfónia szerintem, egy próbát mindenképp megér!

[O_S]

Kicsi a világ, én is dolgoztam ott anno Beck Gyuri vezetésével.

Én, mint felhasználó, sok DEC géppel dolgoztam, PDP, VAX sorozat.
Medicor 2. generációs CT-nek központi gépe egy PDP 11/23 volt.
De visszatérve a topic témájához, biztosan innen jön a komolyzene szeretete.:

[alto]

Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de a kedvenc darabjaimmal, illetve a gyűjteményembe kerülésük körülményeivel kapcsolatban számos emléket őrzök. Az egyik ilyen arról szól, hogy pályakezdőként a Digital Equipment Corporation, ismertebb nevén DEC hazai forgalmazójánál helyezkedtem el. A cég annak idején élte fénykorát, az informatikai ipar IBM és HP mellett jegyzett nagy játékosa volt, s mint ilyen még bőven futotta szponzori pénzekre. Többek között az Európai Közösség Ifjúsági Zenekarát támogatta, melynek neves karmesterek által vezényelt, szponzorált előadásait CD-n osztogatta marketing ajándékként a partnerek számára. Hol volt ez a gravírozott olcsó kínai tollaktól!!! Érdemes volt jóban lenni a maketingessel, hogy aztán leessen pár ilyen lemez nekem is!
Az egyik ilyen felvételen Bernard Haitink vezényelte a zenekart Bruckner 8. szimfóniájában, így kezdődött az azóta tartó szerelem a darabbal. Haitink elég jó Bruckner karmester, tehát rosszabb bevezetőt is kaphattam volna, de nem erről szeretnék most áradozni.
A szimfónia egy igazi monstrum, vannak, akik már-már egyfajta zenei katedrálisként hivatkoznak rá, ezzel nem is akarok vitatkozni. Azóta számos felvétel került a birtokomba és kirajzolódni látszik a tendencia, miszerint a legnagyszerűbb értelmezések a Brucknerre igazán fogékony művészek kései periódusában születtek, sok évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött, megfelelő érettséggel a struktúrális építkezés terén, amelynek hiányában könnyen töredezik a darab epizódokká, hibátlanul felépített ívek, csúcspontok és lezárások tökéletes struktúrája helyett. Élőben csak egyszer volt alkalmam hallani, pár éve a Fesztiválzenekart Jukka-Pekka Saraste vezényelte és az előadás még az ilyen hiányosságai ellenére is elképesztő élmény volt.
A felvétel, amelyet a figyelmetekbe szeretnék ajánlani azonban számomra hibátlan. A Bruckner-specialista Günther Wand 1987-es élő felvétele a lübecki Katedrálisból, egy ideig EMI CD-n volt elérhető, majd az RCA katalógusába költözött. Egy valódi csoda a lemez mind művészileg, mind technikailag. Szinte hihetetlen a hangmérnök és producer teljesítménye, amivel a legalább 4-5mp-es utózengésű térben ilyen szólamról-szólamra tisztán követhető felvételt rögzített. Az "általában a hifiről" témakörben írtam a most hallgatott igen transzparens rendszeremről, ezen keresztül hallgatva minden tökéletesen kivehető, követhető és a művészi cél szolgálatába van állítva 100%-osan. A karmester által választott tempó igazodik az akusztika által diktált feltételekhez, csodálatos céltudatossággal felépített struktúrákkal dolgozik, tényleg nem elrugaszkodott az égbe nyúló katedrálisok képe. A mélynyomóval támogatott tényleg szélessávú rendszer a térbeliség érzését a hangszerek nyilván virtuális, de rendkívül élethű térbeli elhelyezkedésén túl a helyiség dús zengésének közvetítésével fokozza. A "spirituális" nem túlzó jelző az élményre, az Adagio végére szó szerint könnyek csorogtak az arcomon és nem túlzok. Szerintem ha sokezer év múlva egy távoli idegen faj a bolygónkról érkező rádiózajt fogja, és a fegyverropogásból sikerül kiszűrniük ennek az Adagionak a hangjait, azt fogják mondani, hogy kár ezért a civilizációért, többre lett volna hivatott a faj, mely ilyen szépségre is képes...
cover.jpg

Kicsi a világ, én is dolgoztam ott anno Beck Gyuri vezetésével.

[Sosztakovics]

Szép feladat lesz majd írni róla.

youtu.be/1ZGEjnUZfhY

[chord_]

Nápoly, 1600-as évek második fele.
Vespro.
Egy Vesperás, vagyis egyházi indíttatás, de olyan, mintha simán belecsúszna olykor az Opera világába.
Van valami könnyedség, valami gördülősség, meg valami, ami talán a nápolyi nép-vidékről / zenéből jön.

Nagyon jó előadás.
Egy 1998-as Opus111, jó lenne eredetiben, $50 körül már meg is lehet venni...
A nepperek sajnos pontosan tudják, hogy mi az igazán jó...


youtu.be/kyYyvot1JvM

[juliush]

Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de a kedvenc darabjaimmal, illetve a gyűjteményembe kerülésük körülményeivel kapcsolatban számos emléket őrzök. Az egyik ilyen arról szól, hogy pályakezdőként a Digital Equipment Corporation, ismertebb nevén DEC hazai forgalmazójánál helyezkedtem el. A cég annak idején élte fénykorát, az informatikai ipar IBM és HP mellett jegyzett nagy játékosa volt, s mint ilyen még bőven futotta szponzori pénzekre. Többek között az Európai Közösség Ifjúsági Zenekarát támogatta, melynek neves karmesterek által vezényelt, szponzorált előadásait CD-n osztogatta marketing ajándékként a partnerek számára. Hol volt ez a gravírozott olcsó kínai tollaktól!!! Érdemes volt jóban lenni a maketingessel, hogy aztán leessen pár ilyen lemez nekem is!
Az egyik ilyen felvételen Bernard Haitink vezényelte a zenekart Bruckner 8. szimfóniájában, így kezdődött az azóta tartó szerelem a darabbal. Haitink elég jó Bruckner karmester, tehát rosszabb bevezetőt is kaphattam volna, de nem erről szeretnék most áradozni.
A szimfónia egy igazi monstrum, vannak, akik már-már egyfajta zenei katedrálisként hivatkoznak rá, ezzel nem is akarok vitatkozni. Azóta számos felvétel került a birtokomba és kirajzolódni látszik a tendencia, miszerint a legnagyszerűbb értelmezések a Brucknerre igazán fogékony művészek kései periódusában születtek, sok évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött, megfelelő érettséggel a struktúrális építkezés terén, amelynek hiányában könnyen töredezik a darab epizódokká, hibátlanul felépített ívek, csúcspontok és lezárások tökéletes struktúrája helyett. Élőben csak egyszer volt alkalmam hallani, pár éve a Fesztiválzenekart Jukka-Pekka Saraste vezényelte és az előadás még az ilyen hiányosságai ellenére is elképesztő élmény volt.
A felvétel, amelyet a figyelmetekbe szeretnék ajánlani azonban számomra hibátlan. A Bruckner-specialista Günther Wand 1987-es élő felvétele a lübecki Katedrálisból, egy ideig EMI CD-n volt elérhető, majd az RCA katalógusába költözött. Egy valódi csoda a lemez mind művészileg, mind technikailag. Szinte hihetetlen a hangmérnök és producer teljesítménye, amivel a legalább 4-5mp-es utózengésű térben ilyen szólamról-szólamra tisztán követhető felvételt rögzített. Az "általában a hifiről" témakörben írtam a most hallgatott igen transzparens rendszeremről, ezen keresztül hallgatva minden tökéletesen kivehető, követhető és a művészi cél szolgálatába van állítva 100%-osan. A karmester által választott tempó igazodik az akusztika által diktált feltételekhez, csodálatos céltudatossággal felépített struktúrákkal dolgozik, tényleg nem elrugaszkodott az égbe nyúló katedrálisok képe. A mélynyomóval támogatott tényleg szélessávú rendszer a térbeliség érzését a hangszerek nyilván virtuális, de rendkívül élethű térbeli elhelyezkedésén túl a helyiség dús zengésének közvetítésével fokozza. A "spirituális" nem túlzó jelző az élményre, az Adagio végére szó szerint könnyek csorogtak az arcomon és nem túlzok. Szerintem ha sokezer év múlva egy távoli idegen faj a bolygónkról érkező rádiózajt fogja, és a fegyverropogásból sikerül kiszűrniük ennek az Adagionak a hangjait, azt fogják mondani, hogy kár ezért a civilizációért, többre lett volna hivatott a faj, mely ilyen szépségre is képes...

[alto]

Perényi Miklós csellóművész ma ünnepli a 76. születésnapját.


youtu.be/oq9qIkTS-O0

[alto]

Egy kis ellenpontozásként, ugorjunk "pár" évet. Steve Reich Electric Counterpoint műve, Sean Shibe tolmácsolásában.


youtu.be/yiZkG6yOvPo

[juliush]

Én az év első szerzeményével kezdem (nem lustálkodok ), egy szinte tökéletes vonósnégyes lemez, izgalmas játékkal és valami elképesztően csodálatos hangminőségben.

cover.jpg (95.59 KiB) Megtekintve 1246 alkalommal

[chord_]

Idei első ajánló, az nyilván Frescobaldi...


youtu.be/p3-RHCR6rMI

Kellő hifis szerencsével, pl. ezen a számon, végig hallani valami egészen finom, halk, harangszóhoz hasonló rezonanciát, amelyet a hangszekrény ad ki.

[O_S]

Most nem zenét, hanem egy komoly zenei adatbázist ajánlok: www.classite.com
Komolyzenei LP gyűjtőknek hasznos az ismerete.
A lemezek jó része https://www.mikrokosmos.com/ oldalon meg is vásárolható.
Hasznos böngészést,
BUÉK!

[chord_]

Egy kedvenc lemez:


youtu.be/J5DmBBXfeK4

'Szép' is meg 'sötét' is.
Meg jól is szól, nagyon.

[HifiSpectrum]

Talán még nem elkésett Karácsony-témakörben az egyik kedvencem: mind az előadás magas művészi színvonala, mind a felvétel hangtechnikai megvalósítása érdemessé teszi arra, hogy bármikor is meghallgassuk.

A Michael Praetorius által jegyzett Christmette nagyszerű keresztmetszet az 1620-körüli protestáns zeneirodalom témakörében: közismert Martin Luther, Johann Hermann Shein, Samuel Scheidt művek hangzanak fel a Karácsonyi éjféli Istentisztelet teljes liturgiája által keretezve:


youtu.be/wb9lIMxq2yE

Az 1994-ben készült felvételen Paul McCreesh kiváló vezetésével adják elő a Gabrieli Consort & Players nagyszerű zenészei és szólistái, kiegészülve a felvétel helyszínéül szolgáló dániai Roskilde Katedrális fiúkórusával és gyülekezetével.
A hatalmas belső tér ez esetben is ideális helyszín: a karzaton elhelyezkedő rézfúvósok és dobok hangja, az igehirdetés a szószékről, az orgona megszólalása megfelelő berendezéssel hallgatva tökéletes jelenlét-érzéssel ajándékozza meg a hallgatót.
A záró tétel: "Praetorius: Polyhymnia Caduceatrix et Panegyrica - XXXIV. In dulci jubilo" méltó befejezés!

A mellékelt ismertető-füzetben néhány képen látható a felvétel helyszíne:





Ha valaki nem csak hallgatni, hanem látni is szeretné a művészeket, akkor érdemes időt szakítani a Mezzo - egy másik alkalommal készült, újabb - felvételére:


youtu.be/SkfkLxmMm3Y

[chord_]

A két Corelli felvételhez, az utóbbihoz közelebb, 2014, nekem befér egy ilyen is:


youtu.be/flFpisKmHtE

[chord_]

Hille Perl, ahogyan Sainte-Colombe-ot játszik.


youtu.be/_cN_JbX8ggA

Legendás felvétel.
Jó rendszeren, némi odafigyeléssel, sok furcsaság hallható, ami miatt nekem pl. nagyon tetszik.
Az egyik, talán a legfontosabb, hogy egyetlen húzás (vonás?) alatt nem kevés direkte hangerő-ingadozás hallható, ahogyan a vonót nagyon finoman másképp nyomja, ill. a gambán inkább lefelé húzza, picit valószínűleg el is fordítja a vonót.
Ez annyira, de annyira pici effektus, hogy kisebb rendszereken egyszerűen meg sem lehet hallani. De bizonyos, hogy ott van. De fura ez, nem? A hallásküszöb környékén sok minden zajlik a hifiben.
A hatás pedig kicsit olyan, mint a homeopátiás szereknél: minél nagyobb a higítás, annál erősebb lesz...