A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Bach, Telemann, Marin Marais, Leclair.
Marais toronymagasan kilógott a kínálatból - Telemann továbbra sem lett kedvenc...
Bach?, hát, Telemann után méltán 'mester', ez tény.
Volt egy Marais Passacaglia, hogy az mekkora jó zene...
Megérkezett végre a 'Loa'
Merthogy eddig csak egy szép könyv-lemez volt, korong nélkül, csak egy qr kóddal.
Most itt van a CD verzió, valami gyönyörű artwork, a zene különleges, az előadás finom.
Nagyon jó zene, Peru, sok ismerős rész lehet.
A 15. track, a 'Cachua Al Nacimiento De Christo Nuestro Señor', az itt valami egészen fenomenális. Van ez a fokozás / feloldás cucc, amit olykor a melódia, sőt, ab ovo a zene egyik fontos részének tart az akadémikus tudomány. Valami miatt ez jutott az eszembe erről. Szinte lefordítható / lerajzolható vonalak, ívek.
A végén, a 'kioldott' részben, ráadásul, erős hifis varázslat működik. Azok a apró kicsusszanások, amelyek, mint pici napsugarak ülnek a fúvósok 'szélein', pont azok jelennek meg utána az énekhangok szélső spektrumában - és a háttérben, az a rengeteg kolomp, meg mindenféle neszezés, a hallhatóság határán pont, mintha valami másik hang-birodalom nyílna ki a mélyben...
Mostanában hallom ezeket csak, eleddig szimplán 'nagyon jóra' emlékeztem... valami a kábelekkel csak van tényleg.
Az 5. Gnossienne, van valami nagyon különleges abban ahogyan a (valamelyik) hölgy jobbkézzel 'felfelé tör'.
Nagyon szeretem.
A felvétel 'varázslós'.
Az artwork - az igen finom.
Egy nagyszerű lemez, ráadásul SACD.
A 15. track, az valami pazar. Romance fronterizo: Cerco de Baeza
Egy 1588-as sevillai gyűjteményben szerepel, (Nobleza de Andalucía), igen, valami nemes dolog, Baeza ostromáról szól, meg don Pedro királyról, aki segített a granadaiaknak. Himnusz is, meg induló is, meg lírai is, meg, legfőképp, különösen erősen dallamos.
Az utolsó Schubert vonósnégyes kapcsán már felmerült a Cuarteto Casals, most egy másik felvételük kerül terítékre, amely a köztudatba szinte kizárólag a lemezen is szereplő Vonósötös Menüettje révén került Boccherinire koncentrál. Pedig milyen remek, szórakoztató szerző volt Haydn és Mozart kortársaként! A kezdő darab már egy nagyon kifejező programzene, amely Madrid utcáinak éjszakai zenéjét hivatott felidézni, míg a lemezt egy remek gitárötös zárja hamisítatlan fandango hangulatban, kasztanyettel, meg minden. Az előadás izgalmas, nagyon jó minőségű felvételen.
A romantika kamarazenéjében tett kalandozásaim következő állomása. Valahogy Schumannról nem a vonósnégyesek jutnak elsősorban az ember eszébe, pedig remek darabok, különösen a Zehetmair Quartet energikus előadásában.
Az alig ismert Ruha István-féle változat pedig a szívemnek azért nagyon kedves, mert még igen fiatal gyerek koromban ez volt az első Négy Évszakom, és az első általam látogatott Ruha-koncertelőadás, szintén igen fiatal koromban, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Akkoriban elbűvölt mind a zene, mind az előadás. Ma már aligha számít különlegesnek. De én szeretem.
Én is ezen nőttem fel, hatévesen hallottam őt koncerten játszani a Négy évszakot Nagyváradon.
