A dolog pikantériája, hogy a talaj elég agyagos, ami vizesen elég jól csúszik. túracipőben mentem végig a "gerincen", de ha kerülni kellett és a meredeken sétálni, igen kapaszkodni kellettpärt írta: ↑2023.11.13., hétf. 21:09Bocs, bár láttam már ilyesmit, de nehéz nekem ezt megemészteni. Szóval, tényleg csak mint laikus: ezeket az okádék terepeket úgy kutatják, esetleg alakítják is, vagy csak egyszerűen itt ilyen a pálya, meg az időjárás is éppen így alakult? Értem én, hogy terep, de a józan ész azt diktálná, hogy olyan helyet válasszanak, ahol simán csak lélegezve nem nyelsz le egy csupornyi sarat egy verseny alatt.
Akik a domboldalon másznak felfele, nem kicsit szívtak, de feltekerni nagyon kevés embernek sikerült. Cserébe, mire felértek, az agyag jól eltömítette a stoplit, így a lefelében a bedokkolás nem mindig sikerült, így a következő zakózás borítékolható volt de azért jó buli 
utolsó képen a kedvencem, egy kb 5 méter magas "tevepúp". lendületből biztos megvan és van rajta csúszásgátló, de kétszer meggondolnám a legurulást is rajta
meredekebb, mint amilyennek tűnik oda nem is engedik fel csak a tökösebb korcsoportokat, de a woman elit is felmegy rá. (debreceni srácok szeretik a Canyont )
