Mindenesetre az unalomig játszott hírneves darabokkal lassan telítődő piac számára kész megváltás a könyvtárak mélyén lapuló hatalmas mennyiségű anyag, melyeket leporolva új irányokba bővülhet a kínálat.
Az egyik első ilyen játékos a Matthias Bamert által vezényelt London Mozart Players, aki a névadó kortársainak műveiből adtak elő egy komolyabb sorozatot az angol Chandos kiadó gondozásában. Olyan mára szinte feledésbe merült, holott jobb sorsra érdemes szerzők legalábbis szórakoztató, helyenként meglepően "komoly" műveit porolták le, mint Krommer, Pleyel, Rosetti, Stamitz, Kozeluch, Wranitzky, Pichl, W. Herschel (aki azonos a nagy csillagásszal, fizikussal, micsoda szellemek ragyogtak akkoriban!), Marsh, Vogler, Wesley, Clementi, Myslivecek, Gossec, Cannabich, Beck.
A másik említésre méltó a Concerto Köln, akik az alábbi két dobozban elsősorban a mannheimi iskola prominens személyiségeire fókuszáltak, tegyük hozzá helyenként erős átfedéssel a Chandos katalógusával. Külön kiemelném Joseph Martin Kraust, aki szinte pontosan Mozart kortársa volt, sokan hivatkoztak rá a "Svéd Mozartként", ami a korabeliek megbecsülését tükrözi. Vagy nagy kedvencem, Johann Franz Xaver Sterkel, akiről Haydn és Beethoven is jó véleménnyel volt.
De meg kell még említeni a Naxos és CPO kiadókat is, akik nagy kedvvel barangolnak. az időszak gyöngyszemei között.
)
