Rokonszenves gondolatok, de nem állom meg, hogy az ördög ügyvédjeként ne tegyek le egy másik olvasatot!
Mert valójában mi is történt? Bizonyításra került, hogy korunk technológiája már annyira reziliens, hogy a központi energiaszolgáltatás hiányában, némi minőségbeli veszteség árán, de továbbra is élvezetes zenehallgatási lehetőséget biztosíthat számotokra. A körülmények különlegessége rávilágított arra, hogy milyen értékes is lehet a megfelelő figyelem ráfordítása mellett, közös zenehallgatással eltöltött idő, de valójában mi akadályoz meg abban, hogy ezt normál körülmények között megtegyétek?
Nem tudom, miért kellene a virtuális valóságot zsigerből elutasítanunk? Éles határt húzni a valós fizikai és a kibertér között. Még világosan él bennem az élmény, mikor '91-ben elkezdtem a DEC Hungary-nál dolgozni, és hozzáférést kaptam a cég belső bullettin board rendszeréhez 64000 kollégával egyetemben a földgolyóbis minden "sarkában" (jó kis képzavar). A fő célja a rendszernek nyilván a szakmai konzultáció, kapcsolattartás volt, de nem kellett sok idő, hogy egy világméretű komolyzene és Gyűrűk Ura és audio rajongókból álló táborban találjam magam, ahol a szívemnek kedves témákról társaloghattam korábban elérhetetlen emberekkel. Az akkori kezdetleges kibertér a szociális hálómat bővítette ki elképesztő mértékben.
A virtuális valóságra nem úgy kell tekinteni, mint valami elzárt tartományra, inkább mint a fizikai realitásunk kiterjesztésére. Mint ilyen lehet áldás is, csak rajtunk múlik, mit kezdünk vele...mondjuk eddig nem jeleskedtünk igazán az ilyesmiben...
