Szerintem, aki nem képes ilyen kunsztra, annak is érdemes elgondolkodnia 'a partitúra értelmezési lehetőségein'.Sosztakovics írta: ↑2023.09.28., csüt. 00:27
Én már láttam partitúrát. Elég sok vonal és fekete pötty van benne. Ezt az igencsak jó képességű zenészek úgy olvassák, hogy leülnek a zongora mellé, egy pillanat alatt átfutják az egymás alá írt kb 12-14 sort, majd két kézzel zongorán leblattolják a fő szólamokat, megtartva belőle a lényeget. Évek kitartó gyakorlása, magas szintű zongoratudás és extrém magas zenei intelligencia szükségeltetik hozzá. Karmaster szakon, felvételin, ez az egyik beugró feladat. Na mármost, ha te képes vagy ilyen kunsztra, akkor neked valóban érdemes elgondolkodnod a partitúra értelmezési lehetőségei kapcsán.
Nem biztos, hogy menni fog, de nem azért, amit leírtál, hanem azért, mert ez a tanulmány egy jóval szélesebb spektrumon gondolkodtat, mint ahogyan egy partitúra strukturális dolgai teszik; nagyjából az egyik fő boncolgatott kérdés valami ilyesmi, vagyis, valóban kell nagy agy hozzá átfogni / megérteni.
Engem intellektuálisan kifejezetten szórakoztatott, itt van néhány össze-vissza idézet belőle, amire első körön felfigyeltem:
a strukturalista előadást… történelmi stílusnak kell tekinteni” (Cook 2013, 87), nem a természet tényének - ez egyszerűen azt tükrözi, hogy ez eleve periférikus a zenei megismerés szempontjából.
Az előadás szerkezete-gondolatával kapcsolatos probléma részben abban rejlik, hogy fizikai formának tekintjük, valaminek, ami azért van, mert a darab létezik, és – mint minden létező dolognak – szerkezete van. Ezen nyugszik pl. a zene metaforáinak sokasága.
Az itt durván feltárt probléma most nyilvánvaló. A tér- és időérzékelés egészen másként működik. Az épület létezik, van formája, egészében értékelhető, amiből érzékelhetően egyik sem igaz a zenére, annak ellenére, hogy a zenét tárgynak, „műnek” tekinti a 200 éves hagyomány. A zene élmény: megtörténik, nem létezik; és mint valami, ami megtörténik, az idő múlásával hallott hangokra adott válaszok révén, egészen más észlelési értelmet ad, mint bárminek, aminek fizikai szerkezete van.
Konečni és munkatársai . . . bebizonyították, hogy a Beethoven-szonáták és vonósnégyesek tételsorrendjének megváltoztatása, Bach Goldberg-variációk variációs sorrendjének véletlenszerűsítése, vagy a különböző szólamok sorrendjének átrendezése szonátaformában, mint Mozart g-moll K. 550. szimfóniájának első tételében, csekély módon vagy egyáltalán nem befolyásolja az egyetemi hallgatók értékelését különböző hedonikus (pl. szép, tetszetős) vagy érzelmekkel kapcsolatos (pl. izgalmas, érzelmi) skálákon.
a struktúra kevésbé fontos a hallgató számára, mint a zenei felület.
nem kell mást tenned, mint meggyőzően vinni a hallgatót egyik pillanatról a másikra.
Kenneth Hamilton megmutatta: „Ha… szigorúan ragaszkodunk a partitúra manapság általában meghatározott betűjéhez, akkor valójában olyan előadást kaphatunk, amely egészen más, mint amit egy tizenkilencedik századi zeneszerző elképzelhetett volna."
Ahogy Trevor Wishart mondta, „a lejegyzés prioritásai nem pusztán a zenei prioritásokat tükrözik – valójában létrehozzák azokat.
Csak reálisan el kell fogadnunk, hogy a kottaírás sajnálatos módon – vagy talán szerencsére – nem megfelelő a zenei előadás meghatározásához.
És mérsékelnünk kell azt a tendenciát is, hogy a zeneszerzőt a folyamat egyetlen kiindulópontjának tekintsük, azáltal, hogy a kompozíciót nemcsak kulturális gyakorlatként, hanem elképzelt előadásként is felfogjuk.
pl. ez az utolsó, ez menni fog?:)
