Komolyzenei ajánló

[Sosztakovics]

youtu.be/WIgr9dvCSBc

[Sosztakovics]

Ilyen az, amikor az előadók teljesen tanácstalanok egy mű előadása kapcsán. Adott egy kétszólamú anyag, de az, hogy azt milyen tempóban, milyen hangszerrel vagy hangszerekkel és milyen tempóban kell előadni, már nincs odaírva. Ők átültették a dolgot két csellóra (!) és alaposan felpörgették a tempót. Ennek így, ebben a formában nem sok értelmét látom. Mert töredékes. Mintha csak a basszus szólamokat hallgatnánk, amelyek fölül teljesen hiányzik a dallam. Pedig ott van.

Mindig az a kérdés, hogy működik-e az adott dallam(sor/töredék/stb..) ilyen felrakásban.
Hogy elhisszük-e, főleg, pl. egy Eroica meg egy H-moll mise után, hogy ez így most akkor egy komoly dolog. Hogy egyáltalán 'valami'.
Részemről - én elhiszem.
Sőt, annyira bentre tud kerülni, hogy óhatatlanul elkezd kételkedni az ember ennek a 'kis kedves dallamnak' az ártatlanságában.

Jó rendszerrel, nagyobbacska hangerővel, a hatás fokozható.

Aztán, mindig, de tényleg mindig lesz olyan, akinek a rezonanciapontját ez elkerüli, ő csak a vállát vonogatja majd, hogy 'nem rossz', meg 'jópofa', ilyesmi.

P.S.
Falconieri Nápolyból érkezett Rómába, ez fontos; a Napolitan zene, az mindig valami furcsasággal terhelt.

Engedjük el, hogy két csellóra ültették át a nyúlfarknyi szerzeményt! Próbáljunk csak az előadásra koncentrálni! Jó ezt így, evvel a tempóval, ezekkel a vibrátókkal, mindent patikamérlegen kínosan kiadagolva és művészieschen előadva hallgatni? Engem nem győztek meg.

[chord_]

Ilyen az, amikor az előadók teljesen tanácstalanok egy mű előadása kapcsán. Adott egy kétszólamú anyag, de az, hogy azt milyen tempóban, milyen hangszerrel vagy hangszerekkel és milyen tempóban kell előadni, már nincs odaírva. Ők átültették a dolgot két csellóra (!) és alaposan felpörgették a tempót. Ennek így, ebben a formában nem sok értelmét látom. Mert töredékes. Mintha csak a basszus szólamokat hallgatnánk, amelyek fölül teljesen hiányzik a dallam. Pedig ott van.

Mindig az a kérdés, hogy működik-e az adott dallam(sor/töredék/stb..) ilyen felrakásban.
Hogy elhisszük-e, főleg, pl. egy Eroica meg egy H-moll mise után, hogy ez így most akkor egy komoly dolog. Hogy egyáltalán 'valami'.
Részemről - én elhiszem.
Sőt, annyira bentre tud kerülni, hogy óhatatlanul elkezd kételkedni az ember ennek a 'kis kedves dallamnak' az ártatlanságában.

Jó rendszerrel, nagyobbacska hangerővel, a hatás fokozható.

Aztán, mindig, de tényleg mindig lesz olyan, akinek a rezonanciapontját ez elkerüli, ő csak a vállát vonogatja majd, hogy 'nem rossz', meg 'jópofa', ilyesmi.

P.S.
Falconieri Nápolyból érkezett Rómába, ez fontos; a Napolitan zene, az mindig valami furcsasággal terhelt.

[Sosztakovics]

Egy finom régi Astrée, egy különös Falconieri dallam.

Hangminőség: osztályon felüli.

Ilyen az, amikor az előadók teljesen tanácstalanok egy mű előadása kapcsán. Adott egy kétszólamú anyag, de az, hogy azt milyen tempóban, milyen hangszerrel vagy hangszerekkel és milyen tempóban kell előadni, már nincs odaírva. Ők átültették a dolgot két csellóra (!) és alaposan felpörgették a tempót. Ennek így, ebben a formában nem sok értelmét látom. Mert töredékes. Mintha csak a basszus szólamokat hallgatnánk, amelyek fölül teljesen hiányzik a dallam. Pedig ott van. Gondolom, Falconieri korában elég volt ennyit papírra vetni, a hangszerelést, egy nagyobb apparátusra való átültetést pedig a napi gyakorlat alapján simán megoldották a zenészek. Kb úgy, ahogyan azt Pluhar is csinálja.

[juliush]

84-ben a Helsinki Filharmónikusok átruccantak Londonba, az élelmes His Masters Voice menedzserek persze rögtön rámozdultak a lehetőségre és a veterán sibeliánus Paavo Berglund pálcája alá zavarták a csapatot, hogy felvegyék a 4. és 7. szimfóniákat. A dolog bejött, végül egy teljes ciklus lett belőle. Nekem meg most az első Sibelius szimfónia LP-m (a soktucatnyi CD/SACD mellé) egy klassz szinte tökéletes amcsi nyomásban, egyszerűen fenomenális!

[chord_]

Egy finom régi Astrée, egy különös Falconieri dallam.


youtu.be/FiMeAlsGKis

Hangminőség: osztályon felüli.

[Sosztakovics]

Kammerorchester Basel. Direkt csinálják ezt a kiadók? Egymást szivatják? Tutira!


youtu.be/rTiSixppXTU


youtu.be/QaEBOs3wR8k

[Sosztakovics]

Középkori dal új köntösbe öltöztetve. Európából átkerült az újvilágba és ott már így élt tovább a fejekben.


youtu.be/MRSxLRCqvF0

[Sosztakovics]

Ez a Cicconia motetta eredetije.


youtu.be/2F_WFmRmx6A

[Sosztakovics]

O Gemma Lux - Guillaume Dufay - Huelgas Ensemble - Paul Van Nevel

Izoritmikus motetták



A motetta szó a latin motusból ered. Jelentése: mozgás. A motetta, mint az egyik legjelentősebb zenei műfaj külön fejezetet kap a felsőfokú zenetörténet oktatásban.

Az izoritmikus motetta az ars nova idején jelent meg, és földrajzi tekintetben jelentős eltéréseket mutat. Külön lapon tárgyalandók Ciconia és Dunstable darabjai, így megkülönböztetünk olasz és angol utat. Dunstable, aki matematikus és asztronómus is volt, annyira sikeres volt a zenei pályán, hogy a korabeli leírások szerint jelentős mértékben befolyásolta az európai motetta írást.

Az izoritmia fura dolog. Nehéz megérteni, pláne konyhanyelven elmagyarázni. Veretes nyelvezetű szakdolgozatok születtek e témából, bárkinek nem ajánlanám az olvasgatásukat. Az izoritmia bonyolult matematikai elveken nyugszik és extrém módon szerkezetorientált tud lenni. És a hangsúly itt van: tud lenni. De nem kell mindig annak lennie. Ez nem előírás.

Nekem az izoritmia sokáig azt jelentette, hogy veszünk egy basszus szólamot, ráírunk több mozgó szólamot úgy, hogy azok külön-külön, egymástól függetlenül is értelmesek legyenek a basszus szólammal, majd mikor készen vannak, összeeresztjük őket, és akkor létrejöhetnek egészen extrém ritmikai jelenségek is, mint pl Ciconia ennél a szerzeményénél.


youtu.be/YrOEOuwYy3M

Itt, most, tényleg életbevágó, hogy milyen egységekben gondolkodunk, mert itt a ritmián, akarom mondani az aritmián van a hangsúly. Az izoritmia azonban nem egyenlő az aritmiával. Van ilyen megnyílvánulása is, persze, de nem kizárólag csak ilyen kortárs szerzeményeket megszégyenítő. Az izoritmia lehet olyan is, ahogyan azt Dufaynál láthatjuk, hallhatjuk.

Mi is valójában az izoritmia? Tesznek a tenorba egy periódikusan ismétlődő ritmusképletet (talea), amelyre felpakolnak egy fix hangkészletet (color). Mivel a ritmusképlet folyton ismétlődik és a hangkészlet rendszerint több hangból áll mint a ritmusképlet, a dallam folyton visszatér, de ritmusbeli eltolásban. Ez az alap, a kiindulási pont, amelyet idővel továbbfejlesztettek és Dufay idejére érte el csúcspontját. Mit jelent ez? A ritmia már nemcsak a tenorban ismétlődik ostinato formában, de megjelenik a többi szólamban is, időnként csupán szakaszos formában. Dufaynál a dallam dominál, és úgy rakja fel a különböző szólamokat az alapra, hogy azok találkozásai ne csupán véletlennek tűnjenek, hanem szándékosan kiegészítsék egymást. A legnemesebb értelemben vett többszólamú kórusműveket írta, amelyekben a dallam szépsége mindenek előtt való, ugyanakkor arra is maradt figyelme, hogy ritmikailag is hatalmasakat csavarjon rajtuk.


De engedjük el ezt a szakmai részt és koncentráljunk kicsit Dufay motettáinak funkciójára! Ez az az időszak, amikor a motetták kifejezetten politikai eseményekre íródtak, ergo reprezentációs célokat szolgáltak. Van Nevel megértette Dufay motettáinak a lényegét, és ahelyett, hogy nekiállt volna ötletelni, beleállt az egyedüli lehetséges előadói verzió megalkotásába. Mert bizony Dufay lenyűgözni akart ezekkel a méltóságteljes és olykor rém komoly kórusművekkel. Egy wow élmény megteremtése volt a célja. Mint amikor valaki bemegy egy gótikus katedrálisba és csak bámulja a belmagasságot és a föléje boruló csipkés boltíveket. A művekben nem véletlen a fúvósok, különöseképp a rezesek bőkezű használata. Rezek nélkül nem szólnának ekkorát ezek a motetták. És hogy mennyire fontos szerepük van mutatja, hogy Dufay minden esetben külön szólamot komponált nekik. Dufay dícséretére szolgáljon, hogy a külsőségek mellett a tartalomra is hatalmas figyelmet fordított, amivel konkrétan megduplázta szerzeményeinek értelmét és funkcióját, mert alkalmasakká lettek a befelé figyelésre is.

Az album műsorszámai a könnyűtől haladnak az egyre bonyolultabb felé. A 9. nóta már alaposan megdolgoztatja a fehérállományt, ami pedig utána jön kicsit már a horror kategória. Kezdő zenehallgatóknak nem is ajánlom őket. Na, de akkor kinek írta őket a szerző? Nem a saját korának, az biztos!

És itt érkeztem meg Dufay jelentőségének megértéséhez. Számomra ő eddig csak egy volt a sok zeneszerző közül. Egy olyan "kinemszarjalehogymitcsináltazéletében" kategória. És tessék, beleszerelmesedtem a művészetébe. Dufay művészete a kulturális evolúció tökéletes példája. Beleszületett egy átmeneti korba, mindent megtanult és átvett az elődöktől, de mivel kortársaihoz képest zeneileg kimagaslóan tehetséges volt, amelynek bizonyára genetikai okai is voltak, képes volt arra, hogy a meglévő zenei szerkesztési módokat és kompozíciós technikákat a legapróbb részleteiben megismerje és kiigazítással éljen irányukba. Van Nevel révén egy hatalmas formátumú, korát jócskán megelőző szerző alakja rajzolódott ki előttem. Dufay nemcsak a reprezentáláshoz értett művészi módon, de az elgondolkodtatáshoz is. Van az albumon pár olyan motetta, amely kifejezetten elcsendesíti az önmagába néző embert. Meghallgatásuk feltétlen ajánlott!


youtu.be/xzpGSsiwuo8

[chord_]

Jól emlékszem, amikor felbukkant ez a lemez.
Jó nagy karikákat hullámoztatott a kóruséneklés finom vizeiben.
És ez az artwork, ez fenomenálisan kiakasztó.:)
Amúgy, az officina.tresminutos műveli ezeket.

Csak úgy hirtelen ránézve? pl.:



A 'szerelem ereje'.
Meg a 'szerelem mérgezése', ezt is jelenti.
Finom nyelvi áthallás: tulajdonképpen, nem ugyanazt jelenti...?

[Sosztakovics]

youtu.be/xJRJ42d1wLI

A Graindelavoix által bemutatott gall eredetű éneklési mód évszázadokon át létezett Európában, és Párizsban élte virágkorát. Lényege, hogy az énekesek az előadás folyamán szabadon kibontakoztatják képességeiket, bátran megmutathatják önmagukat, felvállalhatják a többiekétől markánsan eltérő hangszíneiket, miközben a hangnemen belül kedvükre díszíthetik szólamaikat. Egyszerűnek tűnik az eljárás, de mégsem az.

Szóval itt nem arról van szó, hogy Schmelzer ráerőltetett volna erre a reneszánsz kompozícióra egy soha nem létezett koncepciót, hanem egyszerűen csak visszafejtette az időben a fonalat és megérkezett ide. Nem ő az egyedüli a történelemben, aki megtette ezt. Marcel Perest, Marco Mencobonit és Simon-Pierre Bestiont is ott találjuk a pionírok között.

Mi ez a Caput a címben? Kígyónak vagy sárkánynak fejére is utalhat. Ockeghem korában ezek sátáni szimbólumnak számítottak. A Sátán feletti győzedelmeskedés mindig is alaptémája volt az egyházi művészetnek. Lásd Szent György megöli a sárkányt, vagy Szűz Mária a kígyót. Szóval ez olyan félelmetes zene lenne lenne, és valójában az is. Abban a formában, ahogyan a Graindelavoix előadja, feltétlen az. A szólamok sejtelmesen összemosódnak, a szöveget a hosszú melizmáktól jóformán alig érteni, minden kavarog, a hangok úgy bújnak elő a zenei masszából és húzódnak vissza, mint ahogyan az elkárhozott lelkek próbálnak kiemelkedni a pokol tisztító tüzéből.

A Missa Caput vezérmotívuma, egy ősi antifóna részlete, már a Kyrie tétel legelső hangjaiban ott van, és minden egyes tételben következetesen visszatér kisebb-nagyobb változtatásokkal.


A mise szövege a húsvéti időszakhoz kötődik. Jézus megmossa a tanítványok lábát és új célokat tűz ki eléjük. Pl azt, hogy szeressék egymást.

A történet pontosan ez:

1 Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. Jn 19,30

2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Mt 26,21

3 Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy,

4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára,

5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.

6 Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat?

7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.

8 Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!

10 Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.


Ennek a szertartásnak az utolsó antifonája a Venit ad Petrum,

Venit ad Petrum dixit ei Petrus non lavabis mihi pedes in aeternum respondit Jesus dixit si non lavero te non habebis partem mecum domine non tantum pedes meos sed et manus et caput

Ez a caput szó Simon Péter szájából hangzik el: " Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is" !

Amikor az Ockeghem által is felhasznált antifonában elérnek a caput szóhoz, amely egyben az antifóna clausulája is, akkor jelenik meg a Missa Caput alaptémája egy nagyon bonyolult melizma képében. 02:40-től meghallgatható.


youtu.be/Utz0pYbcaSQ

[Sosztakovics]

A Graindelavoix soha nem ordibált. A mediterráneum zenei világa eltér a miénktől, és ennek része a sajátos hangképzés és énekkultúra, amelyet akár kiabálásként is lehet érzékelni, de ettől ez még nem az.


youtu.be/7O2WGAQBkAo

[chord_]

Az a vicces, hogy első másodpercekben, szóról-szóra ez ugrott be nekem is, hogy 'Veresegyházi Asszonykórus'.
Aztán meg mégis tetszik.
Nem azt mondom, hogy hallgatnám lemezen, mert hifizünk, kell a jó hang.

Ez a Graindelavoix, ez viszont nagyon finom. Még az ordibálós korszakuk előtti felvétel.



Kb. mint amikor egy motoros banda megbeszéli a következő balhét.
A kép régi, valószínűleg már más az 'image.'

[Sosztakovics]

Amikor valami nagyon régi zene mégis csak 'él':

1962.
2007.

Mindkettőt az AI rakta fel.
A Graindelavoix-ét 8 év alatt 1300-an megnézték, a régit 6 év alatt 29-en.
Értitek ezt?

Az antwerpenieké, az nekem kedvenc volt mindig is.
És azt kell mondjam, hogy a monó verzió, az meg egyszerűen pazar.

Az az 1962-es kb olyan, mintha a veresegyházi asszonykórus énekelné egy ravatalozóban. Szerintem az a 29 még sok is.

[chord_]

Amikor valami nagyon régi zene mégis csak 'él':

1962.


youtu.be/A1COzz8PKRw

2007.


youtu.be/cgEA748Xq2Y

Mindkettőt az AI rakta fel.
A Graindelavoix-ét 8 év alatt 1300-an megnézték, a régit 6 év alatt 29-en.
Értitek ezt?

Az antwerpenieké, az nekem kedvenc volt mindig is.
És azt kell mondjam, hogy a monó verzió, az meg egyszerűen pazar.

[fülelek]

youtu.be/Tc9If7NPCt8

[chord_]

Az évszám 1952.
Lenyűgöző.


youtu.be/wGa4bD8-MvA

[Sosztakovics]

youtu.be/LFbfS3oZPEI

- Ez igazán klassz lett, főnök! De még hiányzik a gyors tétel az oboa szonátába.
- Fogd meg a söröm!


youtu.be/L3qQNJWfG1Q

[juliush]

Jézusom, csak most látom, hogy romantikának olvastam! Mea culpa, én voltam a hülye!

[Sosztakovics]

...romanika és gótika átmeneteit a falusi templomokon.

Apró helyreigazítás: a román kor és a gótika.

[juliush]

...romanika és gótika átmeneteit a falusi templomokon.

Apró helyreigazítás: a román kor és a gótika.

[PgSpa]

Nemrég szó volt arról, hogy LP vonalon nagyon nagy a pezsgés, de a régizenére ez nem igazán vonatkozik.
Általában igaz ez a helyzetértékelés, de az elmúlt napokban két lemezt vettem elő, melyek magyarok is ráadásul:

Az első a Kecskés Együttes lemeze, amelyen azért egy nagy név is van: René Clemencic. Inkább érdekes zene, mint értékes, de a hangminőség káprzatos. Anno a HFM is dícsérte a CD verziót, mint a korai Hungaroton termés jól szóló darabját -talán nem véletlen, hogy ez Denon gyártású volt még.

R-4657176-1376094112-6811.jpg (105.26 KiB) Megtekintve 2195 alkalommal

A másik az LP korszak vége, a rendszerváltás utáni zavaros idők terméke, a Capella Savaria Monteverdi madrigál lemeze. Itt is vannak nagy nevek, számomra élvezetes, dinamikus előadás. Persze ez digitális felvétel (az előbbi nem), de LP-n kiváló, bár egy lemezoldalra 30perc már határeset.

R-8833066-1469728357-7552.jpg (46.35 KiB) Megtekintve 2195 alkalommal

[PgSpa]

És Giovanni Benedetto Platti? Ő barokk? Vagy klasszicista?

Hát érdekes ez a Platti (egykori akvaristaként egy bájos elevenszülő fogasponty sejlik fel emlékezetemben ). Szerintem ha megéljük a korszakváltásokat, teljesen máshogy érzékeljük, mint az utókor. Ő az érett barokkban kezdte, aztán a gáláns korszak közepette belecsúszott a klasszikába, amint a második idézeted sejteti.
Kár ezen vitáznunk, bízzuk ezt a zenetörténészekre. Amúgy izgalmasak ezek az átmeneti korszakok, nemcsak a zenében, hanem pl. az építészetben, képzőművészetben is, lásd mondjuk a reneszánsz és barokk között a manierizmust, vagy romanika és gótika átmeneteit a falusi templomokon.

[alto]

Landowska ragaszkodott a csembalóhoz, és emiatt nagyon furcsán néztek rá a kortársai. Viszont azt is tudni kell, hogy Landowska zongorázni akart a csembalón. Vagyis arra törekedett, hogy legyen látványos dinamikai átfogása a játékának. Innen már érthető, hogy miért építették ezeket az antikrisztus hangszereket. Mázli, hogy sok csembaló fennmaradt az eredeti formájában és nem kellett újra kitalálni a hangszert. A pantaleon nem volt ilyen szerencsés. Ez a salterio bécsi, továbbfejlesztett változata, egyben a kalapácszongora ihletője és előfutára.

Az emberiség rövid létezése alatt megszámlálhatatlan fajta hangszert alkotott, szerintem amin lehet zenét játszani, az nem lehet isten ellen való vétek. Persze vannak jobban és rosszabbul sikeredett hangszerek, az utóbbiak többsége mára méltán feledésbe merült. Az viszont igaz, hogy nem kellene csembalónak nevezni azt, ami ennyire távol van az eredeti koncepciótól. Itt van például ez a fura 6 méteres Alexander-zongora, nem tudom, hogy lehet-e zongorának hívni?


youtu.be/sOILiAIwwFM